Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    veterán

    Egy húron pendülünk.

    Kicsit más téma, de jellemző.
    Mikor még iskolások voltak a gyerekek, a szülejek tejeltek szépen, nyomatták a lóvét a tanaraknak. Egy kivétel volt, én. Egy kanyit sem adtam semmire. Se függönyre, se festékre, se semmi másra. A ballagás előtt jött a szívhez szóló üzenet, hogy adjak már X pénzecskéket a tanarak megajándékozására.
    Nem! Kapnak a gyerektől virágot, slusz!
    Hogy a tanarak mit gondoltak rólam, azt csak sejtem. Hogy a szülők mit, azt viszont tudom.
    - Te tiszta hülye vagy, sajnálod a gyerekedtől a pénzt?
    - Nem sajnálom, mindent megkap, amire szüksége van.
    - Nem érted? Ha a tanárok nem kapnak lóvét, le se sz@rják a kölködet, a saját gyerekeddel b@szol ki.
    - A te gyereked hányasra áll?
    - Jó közepes.
    - Ja, biztos nyomatod a lóvét.
    - Persze, muszáj.
    - Biztos igazad van... Tudod, az én kölköm tornából, meg rajzból négyesre áll, egyébként kitűnő tanuló lenne...

    Ez már dokis eset.
    Asszonykám jelentkezett a kórházban, hogy időszaki cserére szorul az intrauterin eszköz, magyarul spirál. A nőgyógyi felírta neki az újat, és időpontot adott a lebonyolításra.
    Spirál a táskában, anyucim jelentkezett a kórházban. Hoppá van, asszonyom, ne haragudjon, most nem megy, de délután megoldjuk. Keressen meg akárhány órakor az Akármilyen utca akárhány szám alatt.
    És lőn, a doki gondoskodott róla, hogy szexuális életünk nyugodt, örömteljes legyen.
    Nem ingyen! Legombolt anyucimról egy szép summát, természetesen a beavatkozás után, mondván a magánrendelő nem ingyenes.
    Ezt megtudván már öltöztem is, irány a megadott cím.
    - Csókolom, X doktor úrhoz szeretnék bejutni.
    A miértre sejtelmes mosollyal válaszoltam, mely szerint nem kis pénzről van szó. Hamarosan bebocsáttatást nyertem a szentélybe.
    - Jó napot kívánok, Solymosi József vagyok. Talán ismerősen cseng a nevem.
    - Jó napot, X doktor, ismerjük egymást?
    - A feleségem egy órája volt itt, így talán emlékszik.
    - Jaaa, hát persze, Solymosiné. És most mit óhajt?
    - A pénzünket óhajtom visszakapni, amit kicsalt tőle. A beavatkozást megejthette volna a kórházban is, ehelyett magánrendelésre invitálta, de nem közölte vele előre, hogy fizetni kell. Ha megmondta volna, más időpontot kért volna, maradtunk volna a kórházi térítésmentes ellátásnál.
    - Mit képzel maga?
    Nagy hangon mondta a magáét, vörös volt a feje. Türelmesen, mosolyogva hallgattam. Miután kiordibálta magát, enyém volt a szó.
    - Tudja, felkészültünk az eseményekre, hallottuk már, hogy miként cselekszik. A kórházban is voltak felkért tanúink, meg itt is voltak, meg a diktafonról se feledkezzünk meg. Én innen a rendőrségre megyek, és mivel jómagam is egészségügyi dolgozó vagyok, beterjesztem az esetet az Etikai Bizottság felé is. Amennyiben megkapom a pénzt, eltekintek a vegzatúrától.

    Nos, a pénzt megkaptam. Ugyan hazudnom kellett érte, hiszen nem volt igaz a tanúk jelenléte, és a diktafon sem.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák