Aktív témák
-
Niquis
aktív tag
Ahan, értem.
Akkor valami direktebb módon kell megközelítened a dolgot, számbavenni, miért nem megy, amíg meg nem tanulod az implicit hatás művészetét.
(amiről itt szo van, az egy szinttel magasabb annál, mint amire gondolsz, mert nem az a feladat, hogy ne gondolj rá, hanem az, hogy ne legyen többé cél.) Asziszem a többiek gyakorlatias tanácsai többet fognak neked érni, én mindent elvi szempontból közelítek meg (ám egy idő után meglepően jól működnek gyakorlatban).
Abban egyetérthetünk, hogy az ún. ''küzdés'' sorába nem állunk be, én pl. azért nem, mert nem fogok egy követ fújni azokkal, akik szinte nyáladzva törleszkednek a leányzó után, próbálva lejáratni versenytársaikat előtte.
Az meg, hogy az ő döntésétől teszed függővé magad, és remegve várod az eredményt, a te ''elkeseredettségednek'' köszönhető. De ez sokat változik, amint magadban másképp fogod fel, tulajdonképp ez a kulcsa az egésznek, ez a te szereped a dologban, a hozzáállásod. Nem azért mész oda hozzá, hogy meghunyászkodva várd a beadott kérvény eredményét. Hanem azért, mert érdekel, és meg akarod ismerni.
Visszavonultam."És ha helyzet van, akkor mindig lépni kell. Ha olyan a helyzet."
-
Pala
veterán
Értem mire célzol
Ma már annyi tanácsot kaptam, hogy a további ellenkezéseim mind kifogások lehetnek csak
Ha az a cél, hogy ne legyen többé cél, azt már nekem sem olyan nehéz talán elérnem, mert eddig is ezt tuszkoltam magamba, hogy megpróbálok ügyet sem vetni a dologra, meg úgy egyáltalán a párkeresés témára, hanem inkább elfoglalom magam. -
#4153
TrollBalint
addikt
Bad Boy1
#4106
TrollBalint
addikt
válasz
Bad Boy1
#4106
üzenetére
Mivel a te eseted kisértetiesen hasonlít az enyémre, ezért elmesélem, hogy nálam hogy történt.
Az én exem nyaralt és küldtem neki sms-eket, és egyszer kaptam tőle egy ilyet, aminek ez volt a lényege, hogy ''te is hiányzol, csak már máshogy...'' Hát el tudod képzelni mit éreztem. (majdnem szétvertem a szobát, még jó, hogy az ágy kemény anyagból volt )
aztán hazajött és besélgettünk, időt kért, nem tudtam neki adni, aztán akkor mondta, hogy ennyi volt, hagyjuk abba. Én úgy gondoltam, hogy elmegyek hozzá és lezárom magamban a dolgot, persze itt a fórumban azt tanácsolták, hogy ne, de én úgy gondoltam az én kedvesem más, nem ilyen tipikus lány. elmentem hozzá, elmondtam ennyi. nem történt semmi, aztán nem birtam ki és elmentem mégegyszer, meg mégegyszer és akkor mondta, hogy most már elég volt, mert ő nem egy ilyen tutyi-mutyi alakba szeretett bele. És akkor döbbentem rá, hogy tényleg igaza volt itt mindenkinek és ő is egy olyan lány, mint más. Nem bánom, hogy elmentem, mert a saját káromon tanultam meg, hogy nem kellett volna.
Aztán szinte mindennap találkoztunk, szó ami szó, szendvedtem rendesen, de muszály volt látnom. Aztán velem beszélte meg az egyik srácot, hogy mennyire tetszik neki. Az ismerősiem itt a kollégiumban nem tartották ezt annyira helyesnek, de én mondtam, hogy miért, csak barátok vagyunk. Nem voltunk, én még mindig akartam. Volt egy egyhetes lan party, ami minden évben nagy esemény a haverokkal, majndnem kihagytam miatta, nem tettem és ott döbbentem rá, hogy mennyivel könyebb nélküle. Aztán nem sokra rá, mondtam neki, hogy ne is találkozzunk. Azóta megint eltelt egy hónap, ő másik városba tanul, de szoktunk találkozni, múltkor együtt néztünk filmet és már úgy érzem, csak azért szeretném visszakapni, mert van bennem egy kisfiús dac, hogy igenis, márpedig visszakapom. De néha abban sem vagyok biztos, hogy visszaakarom kapni Most éppen a barátnőszerzési projektet futtatom, de pont egy olyan haverommal, akivel ha együtt vagyok, akkor engem nem vesznek észre le fogom cserélni 
https://www.pathofexile.com/account/view-profile/Haarkon/characters
-
#4154
Pala
veterán
TrollBalint
#4153
Pala
veterán
válasz
TrollBalint
#4153
üzenetére
''Most éppen a barátnőszerzési projektet futtatom, de pont egy olyan haverommal, akivel ha együtt vagyok, akkor engem nem vesznek észre le fogom cserélni ''
Cseréld le rám, mellettem garantáltan észre fognak venni, sőt engem csak az árnyékodnak néznének -
#4155
Blackie
csendes tag
TrollBalint
#4153
Blackie
csendes tag
válasz
TrollBalint
#4153
üzenetére
Hu vazz! Én is tök ezeket éreztem, amiket te írtál (bár lehet, hogy szinte mindenki ezt érezte)! Egyszerűen bármi áron is, de látnom kellett, írnom kellett neki, blabla...és én is megkaptam, hogy legyek keményebb, erősebb, ne látszódjak gyengének. Erős lettem, vagy legalábbis annak mutattam magam és lám meglett az eredménye. Visszakaptam, feladott értem egy komolynak tűnő kapcsolatot. Rájött, hogy mégis én kellek neki. Úgy tűnik, hogy talán rendeződni látszódnak a dolgok, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.
Az meg, hogy ''lan-party'', meg barátok...Ez nálunk is kisebb problémát okoz sajnos. Talán ez az egy, amit valószínűleg sose fogunk tudni megoldani úgy, hogy mindkettőnknek jó legyen. De tanítgatjuk majd egymást. Meg kell tanulnunk mindkettőnknek dolgokat, és meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni. Erről szól a dolog... -
tildy
nagyúr
Az már régen volt, lassan 8 éve
A szamár helyett meg vettem egy ponyt
Trollbálint: én írtam korábban, idézve egy ismerősömtől. Viszont a ''hegy'' esetén tényleg úgy gondolom, hogy szükség van olyan emberekre , akik nem az lészt osztják, hanem melletted állnak, és támogatnak ha kell. (Értsd úgy , mint egy karabínert, meg kötelet a hegy oldalában , amelynél felfele rögös az út, de nem vagy olyan szempontból egyedül, hogy a kötél (értsd barátok , olyan emberek akik ''melletted'' állnak, akik elfogadják a döntéseid) ) megtart, ha véletlenül mellélépnél, és majdnem lezuhannál).
Szóval bár felfelé nehéz segíteni az embert, leginkább csak önszántából haladhat felfele , azért a mélybe zuhanástól még megmenekíthető (Már ha meg akar menekülni).
Sajnos kevés igazán segítőkész ember van, aki nem akar rábeszélni dolgokra, hanem csak ötleteket mond, de elfogadja a döntésed. Nem pedig leszól, hogy ezt vagy azt rosszul csináltad.
[Szerkesztve]"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
#4157
Bad Boy1
csendes tag
TrollBalint
#4153
Bad Boy1
csendes tag
válasz
TrollBalint
#4153
üzenetére
Tényleg sokban hasonlít az esetünk és minden óvás ellenére abban is fog, hogy elmegyek hozzá hétvégén. Ismerve őt, kettőnket és a kapcsolatunkat csak én tudom helyesen megítélni a helyzetet és azt, hogy mi ebben a helyzetben a megfelelő lépés. Talán igazatok lesz és később bánni fogom, hogy megtettem, mert csak felesleges fájdalmat okozok, de ki tudja, ha nem teszem meg talán soha nem tudom meg mi lett volna ha... Jó, nem hazudok senkinek, se magamnak se másoknak, még szeretem és szeretném visszakapni. De nem ezért megyek, nem könyörögni és nem visszakéreckedni, mert amíg ő nem jön rá hogy kellek neki, addig tehetek bármit az értelmetlen lesz. Csupán azt akarom, hogy őszintén elbeszélgethessünk a kapcsolatunkról, a hibákról, az érzéseinkről és mindenről. Nem akarom már őt görcsösen, ha kell elfelejtem végleg, megszabadulok előbb utóbb az érzéstől, ami hozzám húzza, de jelen esetben MÉG képtelen vagyok rá. Az esetek 99%-ában helytelen a döntés, amit meghoztam és tényleg semmit nem ér, ha valaki ilyenkor azt teszi, amit én. Ezt belátom és elfogadom. Úgy vágok bele, hogy tisztában vagyok minden eshetőséggel! De mégis ott van az az 1%, ami talán semmi, de mégis valami. És a remény hal meg utoljára. Lentebb pedig Blackie írta, hogy kereste az exét, nem hagyta annyiban és újra együtt vannak. Hát majd kiderül. Az biztos, hogy megyek.
''This is your life, are you who you want to be?''
-
tildy
nagyúr
válasz
Bad Boy1
#4157
üzenetére
Erre szoktam mondani, senkit nem lehet megakadályozni abban , hogy afalnak menjen ha éppen az az illető vagy nem látja a falat, vagy ez az elhatározása, hgoy a falnak megy.
Szerintem a szívedre hallgass, mégha fájdalmas is lehet az eredmény Ha feltett szándékod, hogy elmenj hozzá (nem pedig vacilálsz rajta) , akkor az a helyes , ha elmész hozzá .Bárhogy is alakul .
Valószínűleg én is ezt tenném. Jobb lezárni a szálakat, kiadni azt az emberből , ami benne maradt, ahogyan érez, és így elválni."Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
Bad Boy1
csendes tag
Te fogalmaztad meg legjobban ezt az egészet! Valójában már mikor beírtam akkor eldöntöttem, hogy nekem el kell mennem hozzá. Ezt súgja a szívem, ezt kell tennem. Lehet, hogy oltári baklövést követek el, lehet hogy csak megforgatom a tőrt a szívemben, lehet hogy csodát várok és közben csak fájdalmat kapok majd viszont, de nem érdekel. Ezt kell tennem és ezt is fogom tenni. Ha csak egy parányit is érezni fogom, hogy van még esély, akkor tenni fogok érte. De ha nincs, akkor örökre elfelejtem őt és mindent ami hozzá köt. De addig nem mondhatom ki, addig nem boríthatok fátylat rá, amíg mindent le nem tisztáztam és el nem mondtam neki. Küzdés nélkül képtelen vagyok feladni, velem született ártalom. Bármi is legyen úgy kell lezárnom ezt az egészet, hogy én megtettem mindent, elmondtam mindent, tudja az érzéseimet a gondolataimat. Úgyis látni fogom rajta, mindent látni fogok, ismerem már. És higgyétek el ha semmi esély, akkor beletörődöm. Remények nélkül megyek oda és bárhogy is térek vissza nekem ezzel könnyebb lesz. Az élet nehéz, de amíg nem teszek meg mindent, ami tőlem telik, hogy szebb legyen, addig hiába várok a csodára.
''This is your life, are you who you want to be?''
-
Bad Boy1
csendes tag
Megyek tovább, küzdök, célokat tűzök ki és mindent megteszek azért, hogy sikerüljenek. Tudod attól, hogy beleadod minden erődet és elszántságodat korántsem biztos, hogy sikerülnek is, de a lelked nyugodt lesz, hogy nem rajtad múlott és te mindent megtettél. Ezért kell nekem elmenni szombaton és ezért nem vagyok képes küzdés és harc nélkül feladni. Mert még nem tettem meg mindent, még ven esély. Kicsi, de nekem épp elég. A csodák tőlünk függenek, mi indítjuk útjára őket.
''This is your life, are you who you want to be?''
-
Niquis
aktív tag
válasz
Bad Boy1
#4163
üzenetére
Néha nehezen hiszem el, hogy ugyanaz a Bad Boy1 vagy, aki feltűnt itt pár hónapja, és félénk, gyámoltalan valaki volt, aki nem merte felvállalni az érzéseit. Hasonló változás látszik Gh0st-on is. Nagy tisztelet és megbecsülés mindkettőtöknek, hosszú utat jártatok be, és szerintem jó irányba.
Menj csak el hozzá, ha így érzed tisztának."És ha helyzet van, akkor mindig lépni kell. Ha olyan a helyzet."
-
#4165
Foglalt név
addikt
Bad Boy1
#4163
Foglalt név
addikt
válasz
Bad Boy1
#4163
üzenetére
Bolond vagy. Ezt tisztelem
Kevés olyan ember maradt, akiből nem ölte ki a világ a csodákat. Kevesen vannak, akik nem elvakultságból, hanem tiszta szívből harcolnak akkor is, mikor már nem látszik a remény. Pedig nélkülük elveszne minden, minden ami még emberi ezen földön, ''de egyetlen gyertya fénye bebizonyítja, hogy a sötétség igazából nem is létezik, mert a sötét egyszerűen a fény hiánya.''
Kívánom, hogy megtörténjen a csodád
Higyj, mert az kell, hogy meglegyen a varázs, de légy nyitott, hogy bárhonnan Rád mosolyoghasson a csoda, hisz sosem tudhatod, honnan érkezik -
#4166
Kokkantas
aktív tag
Foglalt név
#4165
Kokkantas
aktív tag
válasz
Foglalt név
#4165
üzenetére
Anno én is küzdöttem hátha visszakapom a drága exemet. Nemsikerül..., de mostmár ha visszajönne sem fogadnám vissza. Ami volt az a múlt, előre kell nézni nem vissza abba ami volt és jóvolt, majd jön jobb is. (Remélhetőleg. Ha meg nem akkor megette a fene.)
[Szerkesztve] -
tildy
nagyúr
válasz
szepi79
#4111
üzenetére
Úgy tűnik a végére még sem lett akkora nagy az egyetértés.
Akárhogy is alakul, (Szerintem marad a szakítás ) legalább a lelke nyugodt, hogy ő megtett minden (és itt most nem nyálcsorgatásra, meg hasonló jelenetekre kell gondolni) tőle telhetőt, hogy korrekt módon lezárják a kapcsolatukat. Az elvarratlan szálak sajos sokszor visszaköszönhetnek később."Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
#4170
TrollBalint
addikt
Bad Boy1
#4157
TrollBalint
addikt
válasz
Bad Boy1
#4157
üzenetére
nem csak a barátnőd viselkedése hasonlított az enyémre, hanem a tied is az én viselkedésemre ezért is irtam amit irtam. Én mint mondtam elmentem hozzá, de nem bántam meg, mert a szivemre hallgattam és azért mentem oda, hogy visszakapjam. nem sikerült, de tanultam belőle, és ha nem megyek el hozzá akkor, lehet tényleg bánnám életemre, hogy esetleg azmiatt nem kaptam vissza...
Így utólag bevallom, hogy kb. 3-4x voltam nála ilyen ügyben, és legalább 2-n sírtam
Ebből egyszer a szülei is látták...
Egyébként nem lesz könnyebb ha elmész hozzá, mert mindig jut eszedbe valami, hogy még ezt is el kell mondanom, még azt is el kellett volna...
Blackie: Gratulálok, bár azt mondják, hogy az ilyen felmelegített kapcsolatok, nem szoktak sokáig tartani... Remélem a tiétek más leszhttps://www.pathofexile.com/account/view-profile/Haarkon/characters
-
#4171
TrollBalint
addikt
tildy
#4169
TrollBalint
addikt
ezek az elvarratlan szálak nagyon igazak... Nekem majdnem sikerült örökre összeugrasztanom két nagyon jó (lány) barátomat a volt kedvesemmel. Úgyanis mikor magam alatt voltam, ők itt voltak, segitséget kértem tőlük és segitettek. Ha kellett 70x meghallgatták, hogy nekem most mennyire rossz... És probáltak tanácsot adni, hogy tudnám visszaszerezni. (Mivel tudták, ha azt mondják, hogy hagyjam a fenébe, ugysem fogom, és inkább akkor már ebben probáltak segiteni) BadBoy1, ha esetleg van valaki akikben megbizol, és ott van a közeledbe, ő jobban fog tudni segiteni, mint mi együttvéve. Mondjuk akikhez én fordultam, azok már elég tapasztaltak voltak etémában és tényleg sokat segitettek...
https://www.pathofexile.com/account/view-profile/Haarkon/characters
-
#4172
fokukac
nagyúr
TrollBalint
#4170
válasz
TrollBalint
#4170
üzenetére
általános dolog, hogy ilyeneket írtok a felmelegíett kapcsolatokról.
Na, akkor le kell, hogy írjam, hogy az exemmel anno jártunk egy fél évet, majd szakítottunk, mert rossz volt.
Fél évre rá újra összejöttünk (vö. felmelegítés), és utána majdnem 7 évig együtt voltunk. e második turnus sokkal intenzívebb volt, mint az első; az eleje, az első 3-4 év nagyon szenvedélyes és jó szerelem volt. utána már gyűltek a problémák sajnos, és idén tavasszal végleg szétmentünk.
ezt most csak azért írtam, hogy cáfoljam az általános nézetet. persze az ilyen ritka, és az is hozzájárult, hogy az első és a második turnus között mindketten megkomolyodtunk.Pleased to meet you - hope you guess my name
-
Pala
veterán
válasz
Bad Boy1
#4163
üzenetére
Jó életfelfogás ez
Ha tényleg mindig mindenhez képes vagy / leszel így hozzáállni, akkor szvsz komoly gondjaid nem nagyon lehetnek az életben...
bár azért tudni kell, hogy a véletleneket, a szerencsét senki sem képes befolyásolni (és sajnos meglepően sokminden múlik rajtuk)..a jobb hozzáállás a dolgok könnyebb emésztésében segít inkább, önmagában nem tesz boldogabbá. De te legalább megpróbálod...rólam még ez sem mondható el. -
Bad Boy1
csendes tag
Hosszú volt az út, amíg eljutottam idáig és rengeteg fájdalmat és szenvedést kellett elviselnem hozzá, hogy úgy tudjak gondolkodni ahogy most teszem. De visszagondolva örülök, hogy így történt, mert a végére megedződtem és tényleg, ha visszaemlékszem egy fél évvel ezelőtti önmagamra, akkor teljesen más voltam. Félénk, bátortalan, álmodozó, de tenni nem mertem érte. Most már tudom: Amíg nem lépek nem is várhatok csodára, azok csak a filmekben jönnek maguktól. Néha én is menekültem önsajnálatba, néha inkább könnyebb volt befordulni mint felállni, leporolni magam és tovább menni. De megtanultam mit jelent a jövőbe nézni és ha egy cél vagy álom eltűnik a szemed elől, akkor keresned kell másikat amiért tovább küzdhetsz.
Érzem már magamban, hogy ha vége is, akkor is képes leszek tovább menni. Ha így alakul, akkor megmarad bennem az a sok szép, amit átéltünk közösen és amit tanultam ezalatt a kapcsolat alatt. Én azt mondom megérte, mert több lettem tőle, boldog voltam és az életben nem mindig csak törtetni kell, hanem néha visszanézni és átgondolni mi volt a szép. És én boldog voltam, ezért már nem volt hiába! Persze szeretem még, de ha kell épp ezért engedem el. És ki tudja, talán egyszer még kereszteződik majd az utunk...''This is your life, are you who you want to be?''
-
Pala
veterán
válasz
Bad Boy1
#4175
üzenetére
Nagyon igazak rád Madách szavai (nem szó szerint idézve): Az ember célja a küzdés maga.
Ha te ebben megtaláltad az értelmet és a boldogságot, akkor le a kalappal
Mert én nemhogy meg sem találom, de még fel sem tudom fogni, hogyha ez valóban igaz, akkor mi értelme van élni egyáltalán.
Mert aki nem küzd, az nem is ér el semmit, te erre úgy látszik a korábbi önsajnálatos időszakodban is hamar rájöttél. Vannak akik tudnak küzdeni, vannak akik nem.
És kevés az olyan, aki minden rosszból is a jóra emlékszik vissza elsőként.
[Szerkesztve] -
Bad Boy1
csendes tag
Nem a küzdésben találtam meg az értelmet, hanem abban, amit a küzdés által nyerek. Legyen ez tapasztalat, egy boldog perc, egy csók, egy ölelés, egy pillanat, egy naplemente, egy vers, egy mosoly vagy egy dallam. Minden ember életében van szép, mindenki életében van olyan, amikor eljön az a perc, hogy azt gondolja: ''Ezért már megérte élni!'' Lehet hogy ez elmúlik rövid idő alatt és sokáig nem éled át újból, de tudni kell értékelni azt amink van és amiket átéltünk. Ha akarnám kesereghetnék, hogy mennyi gondom és bajom is van, ha akarnám elmondhatnám, hogy milyen beteg vagyok és így is kell élnem amíg meg nem halok, de nem teszem! Ehelyett kiülök az erkélyre, megnézem a naplementét, közben az elmúlt nyáron jár az eszem, azon, hogy ez volt életem legszebb nyara és bármi is történjék velem sosem felejtem majd el azt, amit kaptam az élettől.
Mindig van miért tovább menni, mindig van szép, amit megláthatsz, csak tudni kell nézni és olykor nem a szemeddel látod meg azt, ami boldoggá tesz.''This is your life, are you who you want to be?''
-
Pala
veterán
válasz
Bad Boy1
#4177
üzenetére
Szerintem erre mentálisan is képesnek kell lenni. Főként arra, hogy 1 év küzdés után 1 perc örömre is úgy gondolj, hogy ''igen, megérte!''
És tudni is kell nemet mondani egy adott célkitűzésnek, hogyha belátjuk az elérhetetlenségét, akkor rögvest kitűzünk magunk elég egy másikat, a kétségbeesésben való elsüllyedés veszélye nélkül.
Én életemben egyszer éreztem csak úgy, hogy megérte élni...egyetlen napon csak...de mivel én ilyen rohadtul számító ember vagyok, egyszerűen nem tudom nem megemlíteni, hogy globálisan viszont nem érte meg 21 évet élni egyetlen nap öröméért...rendkívül aránytalan. -
Bad Boy1
csendes tag
Az ember el tudja dönteni mi a reális és mi az irreális cél. Nem küzdök azért, hogy elnök lehessek és nem küzdök azért, hogy elrepülhessek az űrbe. Ellenben minden olyanért harcolok, amire egy icipici esély is mutatkozik. Az a fajta ember vagyok, aki még azért is küzdd, amit mások már értelmetlennek vélnek. Az életemben nem egy ilyen eset volt, amikor ez a küzdés mentett meg és adta meg azt, amire vágytam. Többek közt ez hozott össze a volt párommal is. Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddigi életem során már többször is sikerült átélnem azt az ''igen, megérte'' érzést! Sokat a barátaimnak köszönhetek, sokat a családomnak, de a legtöbbet a kapcsolatunk alatt éltem át. Ezért nem tudok úgy tekinteni rá, mintha meg se történt volna és nem hagyhatom még a semmibe veszni. Persze tudni kell feladni és új célt keresni, de az emberek többségével az a baj, hogy mindig túl sokat várnak. Túl nagy célokat. Miért nem lehet csak annyi, hogy sétálok egy jót egy nyári délutánon? Miért nem lehet az a célom, hogy elolvasok egy könyvet és reggelizem egy jót? A nagy célok úgyis kikristályosodnak előbb-utóbb és ha hiszed ha nem a te életedben is lesz még rengeteg olyan történés és élmény, amire mindig boldogan fogsz majd emlékezni. És akármennyire különcnek is hiszed magad (mert valahol mindenki azt hiszi) te is csak egy ember vagy, aki boldog akar lenni, meg akarja valósítani az álmait és a párját keresi. Mondok neked valamit: Megtalálod! Most beletörődtél a sorsodba, nem is akarsz változtatni és azt mondom nem is baj! Rövid időn belül te fogod megváltoztatni önmagad. Csak légy nyitott és lásd meg az apró örömöket is, hiszen ezek segítenek eljutni az igazi nagy boldogsághoz. 21 év? Még előtted minden, egyszer majd nevetni fogsz azon milyen elveszett voltál pár évvel ezelőtt.
''This is your life, are you who you want to be?''
-
#4180
TrollBalint
addikt
fokukac
#4172
TrollBalint
addikt
válasz
fokukac
#4172
üzenetére
én nem vagyok ellene a felmelegített kapcsolatoknak, főleg, ha mindkét fél megkomolyodik, mert akkor szerintem tovább együtt tudnak lenni. Bár én úgy vagyok, hogy ha tudnám, hogy újra összejehtnék a volt kedvesemmel, de csak félévre, én belemennék.
https://www.pathofexile.com/account/view-profile/Haarkon/characters
-
Pala
veterán
válasz
Bad Boy1
#4179
üzenetére
Csak nehogy későn nevessek rajta...az idő múlik, és a fiatalságot nem lehet visszahozni.
Lehet, hogy nagyon hülye példa, de egy picit az ugrott be a hsz-ed kapcsán, hogy milliónyi ember él a Földön, akinek fogalma sincsen róla, mit jelent boldognak lenni, szeretetben és törődésben élni. Milliók halnak éhen / szomjan, bombázzák le az otthonukat, vesztik el hozzátartozóikat emiatt, és válnak teljesen magányossá és kiszolgáltatottá. És közben persze vannak sokan mások, akik meg boldogok, többé-kevésbé rendben zajlik az életük. És hogy kinek melyik sors jut!!? Az szerintem csak kisebb részben függ az egyéntől, és jóval inkább a körülményektől. Én ebben valahogy nem érzek igazságot, bár az már kiviláglott előttem régen, hogy amíg ember él a Földön, addig igazságos dolgok nemigen fognak történni. Többek között emiatt érzem úgy, hogy nincs túl nagy beleszólásom az életem, a sorsom alakulásába, kis mértékben irányt változtathatok ugyan, de ha sikerül radikálisabban, abban megint domináns szerepe van a véletleneknek. Ez mondjuk életfelfogás, életfilozófia kérdése.
Ugyanis én ezek alapján úgy gondolom, hogy ami veled történt és történik, ami téged formált, az sem más, mint számodra szerencsésen alakult véletlenek sorozata. Az, hogy te úgy gondolkodsz, ahogy, és úgy látod / értékeled a történéseket, ahogy, ugyebár leginkább az élettapasztalataidnak köszönhető, azokat viszont nem lehet befolyásolni..mindenki az élet azon oldalát tapasztalja meg, ahová sodorja az ár.
Én a saját felfogásom szerint nagyon kiszolgáltatott vagyok, és ugyanúgy kiszolgáltatottnak tartom azokat is, akik határozott, céltudatos és sikeres emberek...csak nekik kedvezőbben alakultak a véletlenjeik.
mod: én nem tudom, hogy az én életemben milyen események lesznek, amik boldoggá fognak tenni...homályba vész a jövő...Előre tudni semmit sem lehet...csak remélni, hogy majd jól alakul.
Nem tudom miért, de valahogy úgy érzem, hogy a rossz,a közömbös, vagy a sikertelen dolgok nagyobb eséllyel következnek be...pedig ha ilyen nagy szerepet tulajdonítok a véletleneknek, akkor elméletileg jó dolgoknak is legalább ugyanakkora arányban történnie kell.
[Szerkesztve] -
Wolverine
félisten
A trükk egyszerű: a ''véletlen'' is befolyásolható; mégpedig te magad befolyásolod. Ha pozitívan gondolkodsz, akkor pozitív véletlenek történnek veled nagyobb számban, ha nem, akkor pofozni fog az élet. Ez van.
Yahh, és aki éhezik (vagy akármelyiket vehtném a listádból), még lehet boldog az életével."I'm the best there is at what I do, but what I do best isn't very nice." (Wolverine) / "Hello, I'm the Doctor. Basically... run." (a 11. Doktor)
-
#4183
TrollBalint
addikt
Wolverine
#4182
TrollBalint
addikt
válasz
Wolverine
#4182
üzenetére
ez a véletlenes dolog így van. Mikor szakitott velem a barátnőm, éjszakára mentem dolgozni de aztán minden elért, neki mentem mindennek, megbotlottam itt ütöttem be, ott fájt... Valószinüleg ezek megtörténtek volna akkor is ha nem szakit, csak akkor nem veszem fel ezeket annyira. Így hogy szakitott ezek jobban kiemelkednek, a te életedbe is sok öröm van, csak nem veszed észre...
https://www.pathofexile.com/account/view-profile/Haarkon/characters
-
tildy
nagyúr
válasz
Wolverine
#4182
üzenetére
A gond azzal van, hogy akit pofoz az élet, már régóta, az nehezebben fog pozítívan gondolkodni. 22es csapdája.
"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
tildy
nagyúr
válasz
Wolverine
#4185
üzenetére
Nem lehetetlen. Csak megfelelő személyiségűnek kell lennie az embernek és/vagy felismernie, hogy ha így halad tovább lefelé, akkor már jobb, ha ma felköti magát.
Nem lehetetlen, de kitartás, életcélok, barátok és jó adag szerencse kell hozzá.
Tudom , mert én is a gödörből beszélek még mindig. És úgy érzem, ha a közeljövőben nem lesz valami sikerélményem, akkor megint csúszok egy jó adagot lefele.
Egy dologban változtam: Már nem küzdök görcsösen, mintha az éltem függne tőle. Ha összejön összejön , ha nem akkro így jártam. Szarul esni biztos szarul fog, ha nem jön össze...
[Szerkesztve]"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
Pala
veterán
De nálad hol a gond!?
Én a szüleimmel élek (akikkel ráadásul rosszban vagyok), nincsen lakásom, nincsen még normális önálló keresetem se (csak az egyetem padjait koptatom, némi ösztöndíjat kapok, meg keresek még egy kisebb adag pénzt edzősködéssel is), nincsen senkim akire számíthatok, mert a különcségem miatt ki vagyok rekesztve mindenhonnan....bnőm is volt egyszer 3 hónapig, oszt szevasz.. akik tanácsokat adnak nekem, azokra próbálnék hallgatni, de az illetők nemigen tudják, hogy ilyen háttérből kellene változtatnom a dolgokon. Nincs sok lehetőségem, hogy tiszta lappal indulhassak.
Úgy tudom te azért ennél jelentősen jobb helyzetben vagy. Vagy tévedek?
[Szerkesztve] -
ladybug
őstag
A partnered/a szerelmed, akivel minden nap együtt élsz a legfontosabb ilyenkor az életben. Ő az, akihez hazamész, akivel minden gondodat megosztod. És ha ő is hasonló vagy súlyosabb lelki problémákkal küzd, akkor sajnos nem fogsz tudni ebből a gödörből kimászni.
[Szerkesztve]Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.
-
tildy
nagyúr
Annyival vagyok jobb helyzetben, hogy én diplomás szellemi rabszolgamunkás vagyok. Nem élek a szüleimmel ez igaz.
Van egy saját autóm is, meg önálló keresetem is , ez is igaz.
Van egy kedvesem is, ez is igaz.
De:
-Olyan munkát végzek, mint egy kvázi betanított munka. Munkaerőpiaci kilátásaim nagyon rosszak, hiszen hiába dolgozom 5 éve, olyan munkában dolgozom, amiben előrelépés nem nayon van szakmailag. De ez meg nem elégít ki. Kérdezheted, hogy de akkor szabadidőmben miért nem olyannal foglalkozom, amit szeretek. Mert energiám nicns rá. Hétközben örülök ha hazaesek, hétvége meg pihenéssel telik, rámfér.
-Nem vagyok boldog. Vannak pozitív dolgok, például jól megvagyok a kedvesemmel általában, de úgy az egész világot egybevetve nem vagyok boldog. Nem vagyok, mert minden , ami régen tervem volt, nem jött össze. Nem sikerülnek a dolgaim. NINCS ÉLETCÉLOM, NINCSENEK ÁLMAIM.
-Párom nagyon nagyon mélyről jött fel kb az elmúlt 3 év alatt. Nem volt se munkája, sőt , mentálisan is nagyon kész volt. Bár segíteni nem tudtam neki , de melette voltam végig. (Ahogyan ő is kitart mellettem ezekben az időkben) Elfogadtam olyannak amilyen. Nekem megér annyit a bújása, az ölelése, az ''otthon melege'' , és az a szenvedély amit tőle kapok , hogy elfogadjam néha a kis szúrkáit (pl. hogy lefémhulladékozza a kisautóm
(persze másnap már azt mondja, nem is olyan vészes ez), vagy egyebek ).
-leginkább az aggaszt, hogy kivéve talán a kedvesemet és az apámat, szinte senkitől nem kapok , vagy kaptam szeretet. Tudod azt amit úgy önzetlennek vagy ahhoz hasonlónak mondanak. Nem érzem azt, hogy valakik számára fontos lennék, akiknek hiányozna ha nem volnék. Mindig is kinéztek szinte minden társaságból, sosem tudtam beilleszkedni rendesen. Sehova. Volt egy majdnem ''tökéletes'' idilli állapot , ahonnét 5 évesen kiszakítottak. Idegen csoportba kerültem, ahol városiként kezeltek, ráadásul egy olyan csoportba, ahol általában rosszabb képességű gyerekek voltak, a kiközösítés már itt elkezdődött. Aztán folytatódott egy cirka 12 éven tartó csúfolással, amit sajnos nem tudtam nem felvenni, mert egyszerűen zavart, hogy olyan ember csúfnevét hordom, akihez szinte semmi közöm. (A mindig részeg nagyapámét, aki ráadásul még az apám torkához is kést tartott) Főiskolán sem sikerült könnyen beilleszkedni, hiszen nem éltem amolyan ''nagy kolis, fősulis '' életet.
Szóval hiába van pár dolog, amim van, nem vagyok tőlük boldog. Amit okoznak pillanatnyi boldogság.
Nem találoma helyem. Hát ennyi"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
tildy
nagyúr
válasz
ladybug
#4189
üzenetére
Segíteni max azzal tud, hogy mellettem van, de ahogyna én sem tudtam megoldani az ő problémáit, sőt segíteni sem benne, ugyanúgy van ő is velem. Remélem kitart mellettem.
"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
Érdekes és elgondolkodtató amiket leírtál.Én csak 1 dolgot fűznék ehhez, sok dologban hasonlóan vagyok én is, sokat terveztem ezelőtt, míg kb 1 éve az akkori párom, vagy nemtom hogy nevezzem így utólag, na szóval szó nélkül lelépett, pedig terveink voltak, sőt a lehetőség is adott lett bármire szinte amit akarhattunk volna, csak 1 lépés hiányzott, de ő meghátrált, hiányzott neki az otthoni levegő vagy miazannyakínja, már lényegtelen.Azóta megismerkedtem egy lánnyal itt Pécsett, vele az első perctől kezdve nem terveztünk semmit, nem vártunk el semmit, minden együtt töltött perc, egy ölelés, egy csók, egy bújás, és minden egyéb apróság az ajándék, és így elmarad a csalódás és egyebek.Munkánk van mindkettőnknek, olyan amilyen de van, én voltam ennél jóval lejjebb mert ahonnan én költöztem ide, ez majdcsak álomfizetésnek számít, na és abszolult nem szakítom meg magam.Én azt próbálom csak ezzel mondani, hogy ne a karriernek és egyebeknek élj, hanem azt éld meg maximálisan jól amiket a pároddal élsz át, és máris apróbbak lesznek ezek a világ gondjai amik miatt nem érzed magad boldognak.És fogadd el így az életedet ahogy van, nem azt mondom ne tegyél érte hogy jobb legyen azt mindenképpen, de maradjon benned lendület akkor is ha nem mindíg sikeresek ezek a próbálkozások
-
tildy
nagyúr
válasz
Janoska26
#4194
üzenetére
KArrierista nem vagyok, csak nem akarok ''meg- illetve elhülyülni''. Jó úton haladok pedig felé. És még meg sincs fizetve
"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
Nem kell meghülyülni, csak tudj örülni a kis dolgoknak is az életben, a pénz meg attól hogy emészted magad sosem lesz több.Kérdés:Ki van megfizetve manapság ebben a kis országban, vagy ki elégedett a fizetésével, szerintem nem sok mindenki de ez van sajna.Bár ha azt nézed, édesanyám minimálbérből, meg eljárt mellette még napszámba, meg szombat esténként a helyi diszkóba mosogatni,és mégis felnevelt egyedül,mivel édesapám korán meghalt sajna, és sokmindenben nem éreztem hiányt, és nem azért mert burzsujok voltunk, hanem mert tudtunk már akkor is egymásnak örülni, most sem vagyok eleresztve pénzzel, és megmondom őszintén annyira nem is szeretnék sokkal többet, csak egy kis kecót a párommal, egy két gyereket, kocsi, és egyszerű, olykor csöndes, és nyugodt életet, és ezt meg tudom valósítani úgy érzem, sőt nem is állok tőle olyan messze, de már most boldognak érzem magam, és minden reggel képes vagyok mosolyogva felébredni, főleg ha Ő is mellettem ébred
-
Pala
veterán
És mégis hogyan?
Szökjek meg itthonról, vagy mi? Merthogy más lehetőségem nem nagyon lenne rá.. kikerülnék az utcára, aztán vagy életben maradok, vagy 2 hét után megtalálnak a debreceni gyors alatt. Nincs semmim, egy apró támaszpontom sem, sajnos, mert nincs senki akiben megbízhatom, és mégannyira nincs senki, akinek kellenék, vagy akitől támogatást tudnék kapni. A szüleim felé gyönyörűen mutatom a jólét álcáját. -
Pala
veterán
Akkor mondhatni annyi ''előnyöd'' van velem szemben, hogy sikerült teremtened többé-kevésbé tartható egzisztenciát. Nekem még ennyi sincs, és ugyanazok a gondok viszont megvannak, amik nálad is, csak én máshogy élem meg őket, de ugyanúgy beleragadtam.
Egy nagy nulla vagyok, mert igazából semmit sem értem el eddig az életben. -
Integra
titán
akkor vagy nulla, ha nem tanulsz abból amiket csináltál illetve nem csináltál.
akokr vagy nulla, ha így kelsz fel és nem úgy, hogy új nap és új lehetőségek.
akkor vagy nulla, 24/7 önsajnáltatod magad és képtelen vagy meglátni a pozitív dolgokat az életben, és nem is keresed azokat.
csak rajtad múlik, hogy mit érsz el....egy fecske nem csinál nyarat, viszont egy hülye százat csinál...
Akkor valami direktebb módon kell megközelítened a dolgot, számbavenni, miért nem megy, amíg meg nem tanulod az implicit hatás művészetét.
(amiről itt szo van, az egy szinttel magasabb annál, mint amire gondolsz, mert nem az a feladat, hogy ne gondolj rá, hanem az, hogy ne legyen többé cél.) Asziszem a többiek gyakorlatias tanácsai többet fognak neked érni, én mindent elvi szempontból közelítek meg (ám egy idő után meglepően jól működnek gyakorlatban).
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Aztán ápolod az egyrázkódása miatt, majd pedig beszélgettek.
Mert aki nem küzd, az nem is ér el semmit, te erre úgy látszik a korábbi önsajnálatos időszakodban is hamar rájöttél. Vannak akik tudnak küzdeni, vannak akik nem.
(persze másnap már azt mondja, nem is olyan vészes ez), vagy egyebek ).
