Aktív témák

  • Cs.Orsolya

    aktív tag

    válasz golyani #17670 üzenetére

    Állj ki az érzéseid mellett. Ha megbántod is.

    Integra: Itt egy cikk tanulságul. S itt egy másik kötelező irodalom. Nőknek is.

    Ismertető, (mert a könyvnél semmitmondó a szöveg):
    Könyve végső soron arról szól, hogy mit jelent ma nőnek lenni, hogy miként lehet a nő lelki-szellemi lénnyé, szabad, autonóm emberré. A kérdéskör történeti gyökereit is vizsgálja. A tündérmesék erre szolgálnak. Viselkedésmintáik ugyanis máig hatnak.
    Csipkerózsika kómás álma és várakozása a mindennapokból is ismerős. Az ókorban még azt is vitatták, lehet-e egy nőnek lelke. Ettől már csillagtávolban vagyunk, de a tündérmesétől nem. Ahogy a szerző írja, a középiskolák padjaiban, az autóbuszon, női magazinokat bújva, szappanoperákon ábrándozva sok-sok Csipkerózsika él körülöttünk. Vagy Hamupipőke, aki arra vár, hogy jó lesz majd a lábára a „topánka”. Elsősorban kívánatos tárgyak akarnak lenni és másokért élni, egy másik lényben feloldódni. Az amerikai álom se másról beszél (nálunk is a filmek tucatárujában), mint hogy jön majd egy jóképű fickó tele dohánnyal, és boldogan, gazdagon élnek, amíg meg nem halnak. (A szappanoperák, a lányregények nemcsak a romantikus regény kliséit forgatják, koptatják, a tündérmese motívumait is felhasználják.)

    (...)
    Mindennek ellenére ideje lenne búcsúcsókot dobni Csipkerózsikának. Nemünk megváltására receptje is van Madonna Kolbenschlagnak. „Amire Csipkerózsika vár, az nem valamelyik herceg csókja – írja –, hanem saját lénye ölelése.” Eddig nem így hittük, de ki tudja? Talán metaforikus ez az ébredés. Csipkerózsikánk személyiség akar lenni, akinek hatalma van önmaga fölött. S ily módon hercege számára is fontosabb, érdekesebb lehet. A könyv azt sugallja, hogy a házassággal járó kockázatot is csak autonóm személyiségek vállalhatják. Sikere azon múlik, van-e elegendő életterük, saját idejük, és sértetlen marad-e az autonómiájuk. Szerzőnknek van egy olyan jóslata, mely szerint a jövő egy ember számára három házasságot tartogat. Egyet a románc, egyet a családalapítás, egyet idősebb korban a társkeresés jegyében kötünk majd. S közben átváltozásokat élünk át, mint a tündérmesék hősei.
    (...)
    E könyv arra tanít, hogy az egyedüllétnek is lehet boldogsága. Kreatív energiákat szabadít fel. Közel áll a józan bölcsességhez ez a boldogság. Csak el tudnánk felejteni, hogy az egyedüllétnek van szomorúsága is! Már a tündérmesék is beszéltek róla.
    Abban maradéktalanul igaza van Madonna Kolbenschlagnak, hogy a másik nem segítsége nélkül nem sétálhatunk ki a tündérmeséből. Nekünk „királylányos modorunkból” kell sok mindent feladnunk, nekik a „királyságukat. (Komáromi Gabriella)

    [ Szerkesztve ]

    "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Aktív témák