Új hozzászólás Aktív témák

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    Saját véleményem, hogy az életfolyamatok leállása után, az agy halálával véget ér a létezése annak, aki úgy gondol magára eme 70 kilós testben, hogy Én. Ez egy gondolatokból, tapasztalatokból, élményekből álló halmaz, amit az agyvelő tárol. Az agy pusztulásával minden adat elvesz, és így az Énnek is vége.
    A test lebomlik.
    Ennyi.
    Nem hiszek a túlvilágban. Mert egy világegyetem is bőven elég, és eme Világot csodálatos helynek tartom.

    Érdekes folyamat az Élet. Egyszerre örülök neki, hogy kipróbálhattam, meg sírok, mert a haldoklás kellemetlen folyamat. (És még finoman fogalmaztam...)

    A halál után pedig az Én már nem fog azon lamentálni, hogy mi minden történt vele a halál előtt. :) És nem is fog semmit sem megtapasztalni a halál utáni dolgokból, mert az érzékszervei együtt bomlanak le az egész testtel meg az agyvelővel.

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Új hozzászólás Aktív témák