Két és fél évvel ezelőtt jelent meg a piacon az Apple Computer Inc. iPod digitális zenelejátszójával – amelyre a cég iTunes zeneáruházából tölthetők le a számok egyenként 99 dollárcentért –, és a készülék ezalatt átütő sikert aratott. Annak ellenére, hogy a berendezés drága, ára több száz dollár, hárommilliót adtak el belőle, amivel egyértelműen ez a legnépszerűbb zenejátszó készülék a piacon. A kereslet olyan erős, hogy az iPod Mini nevű új típusra hathetes várólista alakult ki az Apple weboldalán. Még brutálisabb a vállalat fölénye az online zeneboltok terén: az iTunesról töltik le az emberek a legálisan megszerzett online zenék hetven százalékát. Csakhogy mindez nem jelent garanciát a jövőbeli sikerre. Elég felidézni az Apple legendás Macintosh számítógépeinek sorsát: 1980-ban az asztali komputerek piacán 16 százalékos részesedésük volt, ami mára kettőre zsugorodott, mert a cég nem hagyta, hogy mások "klónozzák" technológiáját, és ezért a Mac különálló hardver-szoftver megoldásként magára maradt. Az iPod is megjárhatja, hiszen az online zeneforgalmazás gyerekkorát éli, még nem jelentek meg a piacon az olyan lehengerlő játékosok, mint a Microsoft vagy a Wal-Mart Stores – idézi a Business Week David Munnsnak, az EMI zenekiadó észak-amerikai részlege vezérigazgatójának megjegyzését.
Több teendője is van az Apple vezetésének, hogy megelőzzön egy csúfos végkifejletet. Először is ki kell javítani az iPod technikai problémáit. A készülék csinos, de nem elég jó: sokszor rossz a hangminősége, a fülhallgatók kiesnek a felhasználó füléből és gondok vannak az akkumulátorokkal is. Másodszor a letöltési lehetőség mellé be kell vezetni az előfizetéses vagy kölcsönzési megoldást, amelyben adott havidíjért azt hallgat az ügyfél, amit csak jónak lát (azaz nem veszi meg a számokat, mint a letöltésnél, csak mintegy kölcsönzi azokat). Miközben az Apple nem kínál ilyen szolgáltatást, a tavalyi 250 ezer után az idén már egymillió ember, köztük a RealNetworks ügyfeleként 450 ezer él ezzel a lehetőséggel – utóbbi szolgáltató esetében szűken havi tíz dollárért. Sok felhasználó ezt a megoldást tartja a legjobbnak arra, hogy új kedvenceket fedezzen fel. Még fenyegetőbbnek tűnik, hogy a Microsoft is a "hordozható-előfizetésre" szavaz: Janus néven olyan szolgáltatást indít, amelyben a rajongók kölcsönzött zenéket hallgathatnak hordozható eszközeiken a redmondiak Windows Media szoftverét használva a letöltéshez és a lejátszáshoz. Korábban Steve Jobs, az Apple vezérigazgatója azt hitte, egy ilyen jellegű megoldáshoz sosem járulnának hozzá a zenekiadók, ám úgy tűnik, a CD-eladások visszaesése által megtépázott iparág ebbe is belemegy, ami viszont azt jelenti, hogy az előfizetéses módszer felzabálhatja a letöltési piac jelentős részét, mert sok számot már kölcsönzés közben megunnak az emberek.
A harmadik dolog, amit az Apple-nek meg kell tennie a hosszabb távú siker érdekében, az az, hogy – emlékezve a Mac kudarcára – sok "barátot" szerez magának. A Hewlett-Packard forgalmazni fogja az iPodot saját márkaneve alatt, ám ez nem elég, több ilyen partnerre van szükség. Az Apple-nak meg kell állapodnia online forgalmazókkal, például az Amazon.commal, hogy szélesítse azokat a forrásokat, ahonnan a felhasználók letölthetik kedvenc zenéiket, illetve eszközgyártókkal, mint például a Nokia, hogy mobiltelefonokban és más ketyerékben is működjön az iPod technológiája. Ezen az úton válhat az a zenelejátszók iparági standardjává. Ne feledjük: az utóbbi időben több mint hatvan konkurens készüléket jelentettek be különböző gyártók, amelyek számos webhellyel működnek együtt az új piac meghódításában.
Végül, de nem utolsósorban az Apple-nek nem szabad nagyon kapzsinak lennie. Eddig, mivel lényegében első szereplője volt egy új területnek, megtehette, hogy magasan tartotta az árakat, ám ennek az időszaknak hamarosan vége, és akkor egy okos cég a megszerzett piaci részesedés megtartása érdekében enged az áraiból.
