Tegnap Viviane Reding, az Európai Bizottság (EB) alelnöke, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztos az Európai Parlamentben tartott beszédében felvázolta az EB álláspontját az NSA megfigyelési botrányának egy hatásáról, nevezetesen arról, hogy a történtek vajon milyen módon befolyásolnak egy kulcsszerepű európai-amerikai szerződést, a kölcsönös (de főképp az európaiak számára kiemelt jelentőségű) adatvédelmi egyezményt, az úgynevezett Safe Harbort.
A megfigyelési ügyben roppant aktív Reding asszony kitért arra, hogy a botrány kirobbanása óta az EB illetékes bizottsága, illetve az érintett amerikai szervek képviselői számtalan találkozón igyekeztek tisztázni a helyzetet. E megbeszélések általános tanulsága – fogalmazott az alelnök –, hogy a kialakult válság után újra helyre kell állítani a bizalmat transzatlanti kapcsolatokat és a transzatlanti adatmegosztást illetően.
Újra kell tárgyalni
Az adatvédelmileg kiemelt jelentőségű Safe Harbor egyezmény az Európai Unió és az Egyesült Államok között jött létre 2000-ben, és a legfőbb célja, hogy a lehető legmagasabb szinten érvényesítse a tengerentúlinál sokkal szigorúbb európai adatvédelmi előírásokat olyan esetekben, amikor európai polgárok adatai transzatlanti tranzakciók, üzleti tevékenységek, hatósági eljárások stb. következtében amerikai cégekhez, hatóságokhoz stb. is eljutnak. Egy hétköznapi, ám annál fontosabb példa erre: egy amerikai felhőszolgáltatónak – amilyen bizonyos szolgáltatásainál pl. a Google – be kell tartania a Safe Harbor szerződésben lefektetett elveket, ha az európai piacon is jelen akar lenni. A másik oldalról nézve: a Safe Harbor biztosítja, hogy érzékeny és/vagy személyes adatokat kezelő európai cégek, intézmények igénybe vehessék amerikai vállalkozások szolgáltatásait.
Viviane Reding rövid, ám annál súlyosabb megállapítása: a közelmúlt egyeztetései nyomán november végén kénytelenek voltak megállapítani, hogy a Safe Harbor a jelenlegi formájában nem működik, nem biztosítja az európai polgárok adatainak védelmét, ezért lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az egyezmény elérje eredeti célját. A felülvizsgálat kimutatta, hogy a szerződés betartatásának folyamata nem elég átlátható az amerikai oldalon, nem tudni, hogy mely cégek tartják be és melyek nem, és felmerült az a gyanú is, hogy a tisztességtelenül felhasznált európai adatok jogosulatlan versenyelőnyhöz juttattak amerikai cégeket a konkurens európai vállalkozásokkal szemben.
Megrendült a bizalom
Emellett, mondta Viviane Reding, bár az európai polgárok adatait szigorú keretek között felhasználhatják az amerikai hatóságok is, ám nagyon úgy tűnik, hogy a nemzetbiztonsági ügynökségek az Európában roppant komolyan vett adatvédelmi alapelveket („szükségesség és arányosság”) nem vették figyelembe, hanem jogtalanul tömeges adatgyűjtést folytattak. Ez a módszer az alelnök szerint elfogadhatatlan, hiszen a Safe Harbort épp azért hozták létre, hogy az európai polgároknak az USA-ba kerülő adatai különleges elbánásban részesüljenek.
To-do list
A lezárult vizsgálatok után az EB az EP-nek és az Európai Tanácsnak ezért javaslatot nyújtott be, ahol 13 kritikus pontot határoztak meg, ahol változtatni kell az eredeti egyezményen, hogy a kívánt adatvédelmi célokat elérjék. A változtatások négy fő területet ölelnek fel: javítani kell az átláthatóságon, a felmerült problémák esetében biztosítani kell a hatékony jogorvoslati lehetőségeket, melyekhez hatékony végrehajtási mechanizmusoknak kell kapcsolódni, emellett korlátozni kell az amerikai hatóságok hozzáféréseit az adatokhoz. A 13 ponttal kapcsolatban Reding asszony nem köntörfalazott: „With these 13 points, the US authorities have a real to-do list.” Szabadon fordítva: „Megszoktok, vagy megszöktök!”
A beszéd szerint az európai és az amerikai illetékesek hamarosan találkoznak, hogy egyeztessenek a továbbiakról, és az európaiak elvárása, hogy a változtatásokban legkésőbb a nyárig megegyezzenek, majd a lehető legrövidebb időn belül érvénybe is léptessék azokat.
