Stockholmban ma a Svéd Királyi Tudományos Akadémián bejelentették, hogy az idei kémiai Nobel-díjat megosztva három amerikai tudósnak, Martin Karplusnak, Michael Levittnek és Arieh Warshelnek ítélték oda. Emiatt még nem kellene a híradásnak egy IT-lap oldalán is szerepelnie, ám a kutatók azzal érdemelték ki a legnagyobb rangú, összesen 8 millió svéd koronával (272,3 millió forint) járó tudományos elismerést, hogy olyan számítógépes programok alapjait fejlesztették ki, melyek képesek komplex vegyi folyamatokat szimulálni, és a megalkotott szoftverek forradalmi változásokat hoztak többek között a gyógyszer- és a napenergia-kutatásban. Érdekesség, hogy mindhárom tudós kettős állampolgár: a Strasbourgi Egyetemen és a Harvardon kutató Karplus osztrák-amerikai, a Stanfordon oktató Levitt brit-amerikai, míg a Dél-Kaliforniai Egyetemen tanító Warshel izraeli-amerikai állampolgár.
Az akadémia indoklásában szerepel, hogy a kémiában a számítógép ma már ugyanolyan fontos eszköz, mint a kémcső, sőt a számítógépes modellezések elsőrangú fontosságúvá váltak. A gyógyszergyártásban például a modellezés jelentősen megkönnyíti a várható hatások felmérését, bizonyos szempontokból pontosabb eredményeket adnak sokkal gyorsabban, mint az a hagyományos módszerekkel elérhető lenne. De a digitalizáció kulcsfontosságú olyan területeken is, mint a napelemek vagy az autók katalizátorainak megtervezése.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia szerint a díjazott tudósok munkája úttörő volt a tekintetben, hogy bizonyították: a newtoni klasszikus fizika működhet az alapjaiban eltérő kvantumfizikával együtt. Korábban a kémikusoknak választaniuk kellett, melyiket alkalmazzák. A klasszikus fizika erőssége, hogy a számítások egyszerűek és alkalmasak a nagy molekulák modellezésére, gyenge pontja viszont, hogy nem használható a kémiai reakciók szimulálására, így céljuk elérése érdekében a kémikusoknak a kvantumfizikához kellett fordulniuk. A számítások azonban hatalmas számítógépes potenciált követeltek meg, épp ezért csak kis molekulák vizsgálatát végezték ezen a módon.
Az egyik díjazott, Arieh Warshel a díj odaítélése után adott interjújában elmondta, hogy lenyűgözi őt a számítógépes modellezés lehetősége: mintha egy órát látnék működés közben – fogalmazott.
