Egy ideje már nyilvánvaló, hogy a különböző technológiák és rendszerek révén sokkal nagyobb mértékben követik és figyelik meg az embereket, mint a társadalom azt hitte.

Elég csak az okostelefonokra és azokra telepített appokra gondolni. Ezek folyamatosan szolgáltatják az adatokat, többek között a digitális reklámpiacnak. Ezeket az adatokat aztán elemzők, pénzügyi cégek, hedge fundok és sokan mások is megveszik. A The New York Times legutóbbi nyomozása pedig egészen meghökkentő eredményre jutott a témában.

A lap szakértői szerint egy névtelenséget kérő iparági forrás bizonyította, hogy a Capitolium támadóit Amerikában úgy azonosítják, hogy az okostelefonjaik által gyűjtött helyadatokat veszik alapul.

Az adatok között minden felhasználóhoz társul egy egyedi azonosító, ami a mobilhoz van kötve. Ez alapján bárkit képesek megtalálni, pedig még a szakértők is azt hiszik, hogy ezek névtelen azonosítók. A gond az, hogy ezek az azonosítók rengeteg különböző adatbázisban vannak folyamatosan rögzítve, így aztán könnyedén összefésülik az adatokat, és társítják a valódi neveket, címeket, telefonszámokat, e-mailcímeket és bármilyen adatokat, amiket csak begyűjtenek a mobilok és az appok.

Mindennek az alapja állítólag a mobilos hirdetési azonosító, ami követi a weben az embereket. Elvileg ezek az ID-k névtelenek, sőt, elméletben le is tilthatóak. A névtelenséget kérők szerint azonban ezek az állítások komédiába illenek.

Még rosszabb, hogy ezeknek az adatoknak a használatát egyáltalán nem szabályozzák, és ha valaki meg is tudja, hogy eladják az adatait, nem igazán tud ez ellen mit tenni.

Szintén aggasztó, hogy ezek a helyadatok általában nem pontosak. A The New York Times egy olyan férfi esetét is megemlíti, aki ugyan ott volt a Capitolium előtt, de végig az utcán maradt. Az adatokból azonban ez valószínűleg nem derül ki, ezért az illető attól fél, hogy a hatóságok bizonyítékként használhatják az adatokat ellene.

Többen úgy gondolják, hogy a helyzet Európában sem lehet jobb, szigorúbb adatvédelmi előírások ide vagy oda. A szakértők szerint rémisztő, hogy az átlagemberek mennyire nem tudnak beleszólni abba, hogy mit kezdenek az adataikkal – és, hogy azok mennyi mindent elárulnak róluk.