Igencsak zsíros üzletet jelent a mobiltelefon-szolgáltatóknak a speciális csengőhangok letöltésének lehetővé tétele. Tavaly a világon összesen 3,5 milliárd dollárt kerestek ezzel, ami negyvenszázalékos növekedés 2002-höz képest – idézi az ARC Group tanácsadó jelentését a The Economist. Európában és Ázsiában a legnépszerűbb ez a szolgáltatás, de egy másik informatikai tanácsadó cég, a Yankee Group szerint Észak-Amerikában is nőtt a jelentősége: ott tavaly a korábban becsült 50 millió helyett 80 millió dollárt költöttek az emberek új csengőhangok megszerzésére. Egy-egy dallam darabonként négy dollár körüli összegbe kerül, és mivel többet adnak el belőlük, mint ahány kislemez elkel a világon, sok előadó többet keres az előbbiekkel, mint az utóbbiakkal. A csengőhangeladások lekörözik az olyan internetes zeneértékesítési rendszerek teljesítményét is, mint az Apple iTunes szolgáltatása – amelyben 99 dollárcentért tölthető le egy zeneszám –, ez ugyanis csak 100 millió dollárt hozott tavaly a szolgáltató konyhájára.
Elsősorban a tinédzserek kapták rá arra, hogy kedvenc zeneszámaik dallamain szólaltassák meg mobiltelefonjukat. Tovább fogja fokozni érdeklődésüket, hogy a "csengők" hangja egyre inkább közelít a számok valóságos megszólalásához. Az újabb zsebik támogatják a polifonikus visszajátszást, a legeslegújabbak pedig lehetővé teszik zenei klipek (true tones) csengőhangként való lejátszását. Más szóval a csingilingi megszólalás helyett maga a kedvenc sztár énekel egy részletet kiválasztott számából, pont úgy, mintha a rádióból szólna.
Látván az óriási keresletet mind a mobiloperátorok, mint a zenekiadók lecsaptak a csengőhang-szolgáltatásra. A lényeg igen egyszerű: minden egyes popdal részletének letöltése után jogdíjat lehet szedni, és a legnagyobb sikerek master felvételének licenceléséért a kiadók tarthatják a markukat. Egy ilyen érzékeny üzleti kapcsolat azonban csak megbízható partnerek között jöhet létre – így aztán azok a cégek, amelyek elindították a csengőhangőrületet, sokuk a szextelefonbizniszből indult, el fogják veszíteni pozíciójukat. Az Egyesült Államokban a Verizon Wireless operátor a BMG és az EMI kiadókkal, Európában a T-Mobile a Universallal és a Sonyval állt össze. Ezek a szövetségek ki fognak tartani a harmadik generációs (3G) mobiltávközlési rendszerek kiépülése utáni időszakban is, amikor a hordozható hifiberendezésként (walkmanként) is működő mobilkészülékekre teljes zeneszámokat töltenek majd le a felhasználók. Martin Fabel, az A.T. Kearney piackutató elemzője úgy véli, 2006-ra a zeneeladás 20-30 százalékát ezen a csatornán keresztül fogják lebonyolítani a kiadók és a mobilvállalatok.
Ez a jóslat muzsika az érintett cégek vezetői füleinek, akik szerint a mobiltelefonos értékesítés kiegészítheti az internetes formát (mint amilyen az iTunes). Ahhoz persze, hogy a lehetőségből valóság váljék igen alaposan végig kell gondolni, mennyit kérjenek egy-egy szám letöltéséért és meg kell állapodni a bevételek megosztásáról. "Ha minden érdekelt felet sikerül kielégítő jövedelemhez juttatni, a csengőhangbiznisznél sokkal nagyobb üzletet hozhatunk itt össze" – állítja Ian James, a kiadók és az operátorok közötti közvetítésre specializálódott Chrysalis Mobile szakértője.
(*) A 3G-s mobiltelefon-rendszerek által lehetővé tett zeneletöltés azt jelenti, hogy a felhasználók különösebb mérlegelés, boltba járás, keresgélés nélkül, néhány billentyű megnyomásával, út közben is hozzájuthatnak kedvenceik legújabb számaihoz. Ez az újdonság valószínűleg alaposan megcsappantja a kislemezek iránti keresletet, egyben újjá is éleszti és talán ki is szélesíti ezt a részpiacot, hiszen így sokkal egyszerűbb lesz megszerezni a legfrissebb slágereket.
