Az Európai Űrügynökség (European Space Agency – ESA) már a múlt hónapban bejelentette, hogy egyik nagy projektjük főszereplője teljesítette feladatát, és a tesztidőszak lezárultával vége a Lisa Pathfinder kísérleti műhold működésének. A végleges zárás tegnap következett be, amikor a műholdat a szokástól eltérően nem ütközőpályára állították, hogy zuhanása közben valamikor elégjen a Föld légkörében, hanem elküldték messze-messze.
A 2013 decemberében pályára állított Lisa Pathfinder csak egy kezdeti, de nagyon fontos lépcsője volt egy nagyobb projektnek (Laser Interferometer Space Antenna – LISA), melynek keretében az ESA és a NASA a tagállamok, kutatási intézmények és több mint negyven magánvállalkozó részvételével egy olyan űrobszervatóriumot állítanak fel a tervek szerint kb. 2034-ben, amely az úgynevezett gravitációs hullámok mérését végzi. A Pathfinder a jelentések szerint teljes sikerrel zárta küldetését, előkészítve a talajt a folytatáshoz.
A teljes, a 2030-as években működését megkezdő űrobszervatórium három egységből áll majd, és a Nap körüli pályáról végzi megfigyeléseit. Létrehozásának oka, hogy az oly sok tudományos vitát kiváltó gravitációs hullámok a Földön a sok zavaró hatás miatt csak igen csekély, szinte érzékelhetetlen hatást váltanak ki, majdnem lehetetlen őket detektálni.
Az elvontnak tűnő és sokat vitatott projekt technológiailag is igen bonyolult, óriási kihívás elé állítja a mérnököket, akiknek nem elegendő a jelenlegi megoldások használata vagy továbbfejlesztése, a kitűzött célok miatt vadonatúj technológiákra van szükség – ráadásul: ha üzembe helyezik a LISA rendszert, azt már nem lesz mód javítani, így rengeteg lehetőséget kell figyelembe venni.
Épp ezt szolgálta a Pathfinder, hogy tapasztalatokat nyújtson – az általa nyújtott adatok feldolgozása folyamatban van.
A teljes rendszer hasonló a Földön ismert háromszögelési módszerhez – ám itt a vevők nagyjából két és fél millió kilométer távolságban lesznek egymástól, lézersugarakkal kommunikálnak: a vevőegységek speciális arany-platina kockák lesznek, melyek gyakorlatilag lebegnek, folyamatos szabadesésben lesznek az eszköz belsejében: a tervek szerint a sugarak és a vevők segítségével képesek lesznek mérni a tér-idő roppant finom eltolódásait.
Ehhez a kockáknak szinte tökéletes nyugalomra és árnyékoltságra van szükségük, munkájukat semmilyen részecskesugárzás nem befolyásolhatja, de a hordozóeszköz működése sem. Ezért roppant különleges feladat elszigetelésük, illetve folyamatos lebegésük biztosítása a jármű belsejében. Pozicionálásukat most fejlesztés alatt álló mikromotorokkal kívánják biztosítani, melyek igen apró, egy szúnyog hatóerejének megfelelő erőhatásokat képesek irányítottan kifejteni.
