Kálmán Rudolf Emil (avagy ahogy a tudományos világ ismeri: Rudolf E. Kalman) 1930-ban született Budapesten, ám családja 1943-ban kivándorolt az Egyesült Államokba, így fiuk már ott járt iskolába, egyetemre, ott csinált karriert.
A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja számtalan területen vált a nemzetközi tudományos élet meghatározó és megbecsült személyiségévé, munkássága a matematikai eljárások folyamatirányítási és szabályozáselméleti alkalmazásában és az operációkutatásban is jelentős, de amiről igazán ismert lett, az a róla elnevezett Kálmán-szűrő elvének kidolgozása.
Kálmán Rudolf mintaszerű tudományos pályát futott be: 1953-ban a világ legtekintélyesebb műszaki egyetemén, az MIT-n szerzett villamosmérnöki diplomát, s egy évig, 1953–1954-ben az MIT munkatársa volt. 1954–1955-ben a du Pont de Nemors and Co. vegyipari vállalatnál, 1955–1957-ben a New York-i Columbia Egyetemen kutatott, ez utóbbi helyen védte meg doktori disszertációját 1957-ben. 1957–1958-ban az IBM poughkeepsie-i kutatólaboratóriumának vezető mérnöke volt, majd 1958-tól 1964-ig a baltimore-i Research Institute for Advanced Studies intézetben végzett tudományos munkát, előbb mint kutató matematikus, később mint kutatási igazgatóhelyettes. 1964-től 1971-ig a kaliforniai Stanford Egyetem villamosmérnöki, mechanikai és operációkutatási tanszékein oktatott. 1971-től 1992-ig a gainesville-i Floridai Egyetem kutatóprofesszora volt, egyszersmind az egyetem matematikai rendszerelméleti központjának igazgatói tisztét is betöltötte. Ezzel párhuzamosan 1973 és 1997 között a zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolán (Eidgenössische Technische Hochschule, ETH) a matematikai rendszerelmélet rendes egyetemi tanára volt, nyugdíjazása óta a főiskola professor emeritusa.
Nem akárki
Fő kutatási területe a folyamatirányítás és -szabályozás elmélete, valamint az operációkutatás volt, azaz a műszaki műveletek vezérléséért, ellenőrzéséért és szabályozásáért felelős irányítórendszerek matematikai szempontú algoritmizálása, matematikai módszerek alkalmazása a sztochaisztikus elemzésében és fejlesztésében.
Tudományos pályafutása első szakaszában, az 1950-es években a sokdimenziós állapotmodellekkel foglalkozott, amelyekre axiomatikus elméletet is kidolgozott.
A Research Institute for Advanced Studies kutatójaként, 1960–1961-ben dolgozta ki talán legjelentősebb tudományos eredményét, a matematikai statisztikai szűrés elméleti alapját, és ezen keresztül a nemlineáris diszkrét rendszerek állapotterére alkalmazható matematikai eljárás, a Kálmán-szűrő elvét. Ennek segítségével a különféle adatsorokból kiszűrhető a „zaj”, s hiányos információk esetében is megállapítható az adott rendszer időállapota. Első ízben az amerikai ember nélküli Hold-szondák berendezéseinél alkalmazták ezt az eljárást 1963-ban, de a Kálmán-szűrő és későbbi kiterjesztései fontos szerepet töltenek be többek között a repülő szerkezetek, a repülésirányítás és a navigáció vezérlőrendszereiben. Az 1960-as évek közepétől kutatásai homlokterében a rendszermodellezés és az algebrai rendszerelmélet áll, egyebek mellett a nemlineáris dinamikus rendszerek elméletében kimutatta a modern algebra alkalmazhatóságát.
