Azt ma még nem látni világosan, hogy a Google egyik hatalmas kampánnyal felvezetett újítása, a Google TV miért nem lett sikeres, sőt azt mondhatni, jelenleg óriási buktának tűnik, ám a cég elnöke, Eric Schmidt azt mondta el európai vendégszereplésén, az Edinburgh-i Televíziós Fesztiválon, hogy vállalata ezzel a szolgáltatással belép kontinensünk piacára is a jövő év elején (emellett egyébként nem kis visszhangot kiváltva kritizálta az Egyesült Királyság oktatási rendszerét, mely szerinte az elvárhatónál alacsonyabb szinten képzi a diákokat a technológiai területeken).
Ahogy korábban írtunk már róla, a Google TV természetesen nem önálló tévécsatorna, hanem egy iparági összefogással kialakított technológia, melynek az a célja, hogy az internetes tartalmak közvetlenül, kényelmesen megjeleníthetőek legyenek a televízió képernyőjén. Technikailag ehhez egyrészt az szükséges, hogy az ezt támogató készülékekben beépített funkcióként legyen elérhető a böngészés lehetősége – ezt a technológiát szállítja a Google a gyártóknak –, másrészt pedig az is fontos, hogy olyan távirányítók tartozzanak a tévékhez, melyek minibillentyűzetként lehetővé teszik a fotelból történő szörfölést. A másik, üzleti oldala a szolgáltatásnak, hogy tárgyalásokat kellett, kell folytatni a tartalomszolgáltatókkal, egyrészt a technikai támogatás részleteiről, másrészt a lehetséges üzleti megoldásokról (például alapból, ingyenesen megjelenjenek-e a tartalmak, vagy az adott tartalomszolgáltató prémiumszolgáltatásként képzeli el a használatot).
Ám hiába kötött a Google nagy reményekre feljogosító szerződéseket az Egyesült Államokban, a megoldás nemhogy nem váltotta be a reményeket, de sokkal inkább óriási kudarcnak bizonyult, mivel sem a fogyasztók, sem az érintett cégek érdeklődését nem keltette fel. Hogy ennek az-e az oka, hogy eleve halott koncepcióról van szó, vagy pedig „csupán” arról, hogy egy olyan jövőbeli technológia ez, melyet a Google túl korán, a szükséges feltételek és igények megléte nélkül, a most még más elveken működő televíziós szegmens ellenállását le nem törve kívánt bevezetni, még folynak a viták. Az induláskor mindenesetre sikerült két nagy hardvergyártó megnyerni: a Logitech készíti a speciális távirányítókat, a Sony pedig bizonyos készülékein kínálja a Google TV-t – igaz, más nagy cég azóta nem jelent meg a csapatban.
De Eric Schmidt, úgy tűnik, roppant bizakodó, még nem adta fel a reményt. Mivel az érintett távközlési szolgáltatók és médiacégek igazából nem érdeklődnek a megoldás iránt, ezen kívül tömeges fogyasztói igény sem tapasztalható Európában, ezért a fesztiválon jelen lévők kissé értetlenül fogadták a bejelentést, melyet – hozzáállástól függően – egyrészt vállalati agressziónak is fel lehet fogni, másrészt viszont jövőbe látó erős akaratnak is tekinthetjük.
Valójában tanácstalanság tapasztalható az iparágban. A Google-t támogatja, hogy mára már gyakorlatilag a világ számos vezető médiacégével megállapodtak a Google TV szolgáltatható tartalmairól: Amerikában az ABC, az NBC és a CBS már partner, ahogy az HBO, a CNBC, a Netflix vagy az Amazon is – márpedig e cégek adják a világ médiafogyasztásának jelentős részét –, ugyanakkor a nálunk még nem elérhető, de arrafelé hallatlanul népszerű, ugyancsak netes üzleti modellt követő Hulu, akiknek a streamszolgáltatásban olyan partnereik vannak, mint a Universal, a Fox, a Disney és az NBC, visszautasította az ajánlatot.
