Ha a számítátechnika két nagy óriásának (sőt, nagy öregjének ma már), Bill Gatesnek és Steve Jobsnak a viszonyát nézzük, akkor nyilvánvaló, hogy két rivális, két eltérő egyéniség, két, az informatikáról és üzletről teljesen eltérő módon gondolkodó ember folyamatos, hol kisebb, hol nagyobb erővel fellángoló vitájának lehetünk, lehettünk szemtanúi.

Állandó súrlódásuk – legalábbis míg Gates aktívan részt vett a Microsoft irányításában – szinte napi szinten előjött, hiszen a garázscégekből mamutokká nőtt nagyvállalatok versengésében a két „self-made-man” (ahogy nyilvánvalóvá vált az ellenérdekeltség) ott gyalázta a másikat, ahol csak nem szégyellte. Az eltérő szoftverfejlesztési elvek, a különböző üzleti modellek, a piaci versenyhelyzet, a személyes féltékenység mind-mind szerepet játszhatott abban, hogy az Apple és a Microsoft (és vezetőik) permanens háborúban álltak, állnak egymással, s legnagyobb visszhangot kiváltó reklámjaik mindig a másik gyalázására épültek, épülnek – ez egy igazi amerikai (az internet elterjedése óta globális) mese. Néha csipkelődtek, néha olyan megjegyzéseket tettek egymásra, mely már a becsületsértés határát súrolta (bár azt el kell ismerni, ebben általában Steve Jobs volt a jobb), s eközben időnként kétséges kijelentések is elhangoztak: amikor Jobs azzal vádolta a Microsoftot, hogy ellopták a Mac felületét és értékeit, akkor Gates így vágott vissza: „Hé, Steve, csak azért, mert te korábban törtél be a Xerox székházába, hogy ellopd a tévét, azért ne gondold azt, hogy én később nem törhetek be a hifiért”.

Talán a visszavonulás miatt, talán mert öregszik (ő is), talán mert már az életutak végére figyel, Bill Gates az eddigiektől eltérően nyilvánult meg a múlt héten, amikor a CNBC műsorában a Columbia Executive Business School egyik hallgatója nyilvánvaló provokatív szándékkal Steve Jobsról kérdezte. A Microsoft visszavonult vezetője eddig még soha nem hallható módon dicsérte azt a nagy riválist, akivel egész eddigi életében harcban állt, s néhány mondatban kifejtette, hogy Jobs nagyszerű pályát tudhat a magáénak, 1997-es visszatérése után neki köszönhető az Apple megmentése, s elképesztően inspiratív szakembernek tartja.

Véletlen volt, tervezett udvariasság, vagy pedig tudatos a békülékeny hangnem, nem tudni, de némi rémületet keltő szokatlansága ellenére szép gesztus.