Ez ma már a harmadik tudósítás itt nálunk a Google-ről. Joggal vetette fel fórumunkban bambano, hogy mostanában milyen sok hír szól róluk. Igen, ez így van, s nyilván nem véletlenül. A Google, különösen az elmúlt egy évben, kenyeret ad az újságíróknak, oly sok mindenről lehet beszámolni a kaliforniai céggel kapcsolatban. Habár még mindig messze állnak attól a tényleges piaci és gazdasági erőtől, amelyet mondjuk a Microsoft képvisel, a vállalat fejlődésének dinamizmusa az IT-szektorban egyedülálló, konkurenseit folyamatos reagálásra kényszeríti. A DoubleClick felvásárlása óta eltelt időszakban a nyugati szaksajtóban el is szaporodtak azok az írások, elemzések, amelyek a „Kell-e félnünk a Google-től?” kérdését variálják. Válaszok születtek ilyenek is, olyanok is. Roppant nehéz bármilyen helytálló mondatot leírni erről, mivel a keresőcégként indult óriásvállalat egy olyan piaci modell alapján éri el sikereit, mely az IT-szektorban nem ismeretlen ugyan, ilyen mértékben azonban sehol sem alkalmazzák – ahogy Bombadil Toma az Öregerdő Gazdája, úgy a Google bevallottan a digitális földi világ Információgazdája kíván lenni.
Tom Bombadil
Szokatlan a ténykedése, mivel – ne feledjük, a kapitalizmus viszonyai között egy kapitalista vállalat csak kapitalista eszközökkel lehet sikeres, s ez alól a Google sem kivétel – közvetlenül nem a végfelhasználóktól hajtja be azt az óriási profitot, mely a túléléshez és további növekedéshez szükséges, hanem vállalkozótársait csapolja meg elsősorban. Ám – ahogy ma tudósítottunk is róla – a tét ennél sokkal nagyobb, a hirdetésekből származó eddigi bevételek csak a megizmosodáshoz kellettek (az egyik alapítónak, Larry Page-nek igaza lehet, amikor úgy véli, a Google még csak induló vállalkozás). A végcél (ha pozitívan fogalmazunk, ahogy a cég is hangsúlyozni szokta küldetésnyilatkozataiban) az összes digitális információhoz való hozzáférés, ezek szervezése és megosztása, vagy (ha pesszimistábbak vagyunk) a digitális világ információáramlásának totális kontrollja. Roppant nehéz tisztán látni, hiszen a Google népszerűségének fő oka, hogy internetező százmilliók (milliárdok) számára biztosít magas színvonalú (egyelőre) ingyenes szolgáltatásokat. A nagy kérdés az, hogy vajon mi, egyszerű felhasználók a hirdetések beáramlásán kívül ma vagy a jövőben nem fizetünk-e brutálisan nagy árat ezért az ingyenességért. (A pesszimisták ilyenkor nyugodtan idézzék be a sokat megélt nagyszülőket: semmi sincs ingyen…)
Hat nap alatt
De nézzük is meg az elmúlt napok eseményeit, melyek oly gyorsan követték egymást, hogy már nem volt érdemes minden egyes történést külön hírben közölni, hiszen akkor címlapunk csak a Google-lel lenne tele – emlékezzünk csak, a cég vezetője nemrég mondta el, hogy hetente egy-két céget vásárolnak fel.
Május 18-án, múlt pénteken Eric Schmidt, a Google karizmatikus elnök-vezérigazgatója egy New York-i politikai fórumon kifejtette álláspontját, mely szerint a digitális világ alapvetően átrendezi a politika működését – egyik példája az volt, hogy egyetlen politikus (illetve egyetlen ember) sem lehet meggyőződve tettei intimitásáról, hiszen szinte mindenkinek van olyan telefonja, mellyel rögzíteni lehet az eddig bizonyíthatatlan cselekedeteket is –, s az internetes nyilvánosság és közösség megkerülése a biztos bukást jelenti – a digitális világ önmaga válik médiává, minden rögzíthető, és rögzíteni is fogják. Új kultúra, új hitelesítési mechanizmusok, új kapcsolati viszonyok vannak születőben. Okfejtése végén természetesen oda lyukadt ki, hogy mindez jót tesz a demokratikus viszonyoknak, az információ megismerése tőke és hatalom az egyszerű emberek számára is. Az információhatalommal való visszaéléssel kapcsolatban – például a Google esetében a vállalat thaiföldi vagy kínai kompromisszumait firtató kérdésekre reagálva – csak annyit válaszolt, hogy van ilyen.
A Google kedden jelentette be, hogy körülbelül 3,9 millió dollárt fektetnek be egy genetikai kutatásokat folytató induló cégbe, a 23andMe nevű vállalkozásba, melyet Anne Wojcicki, a Google egyik alapítójának, Sergey Brinnek felesége (és a Google egyik alelnöke) hozott létre tavaly. Érdekes módon Eric Schmidt már ismerős szöveget mondott az AFP tudósítójának kérdésére, mely szerint a vállalat célja, hogy megértsék a genetikai információkat, s információban, legyen az bármilyen, a Google az illetékes – ahogy a küldetésnyilatkozat is mondja.
A hét eleje óta terjednek a pletykák (még a Wall Street Journal-ban is), hogy a Google újabb nagy megegyezésre (felvásárlásra?) készül, a célpont a Salesforce.com Inc. marketingcég. Megerősítés egyelőre még nincs.
Kedden történt, hogy a Google, egyelőre kísérleti jelleggel, a jól ismert hirdetési szolgáltatását, az AdSense-t bővítette tovább, a jövőben a vállalkozóknak lehetőségük lesz streamvideókat is beilleszteni a weboldalakra.
A Techcrunch tegnap erősítette meg azt a híradást, hogy a Google felvásárolja a dinamikusan fejlődő, az RSS-piacon jelentős névnek számító Feedburnert; a vételárat százmillió dollár körüli készpénzre becsülik.
S a nagy program, a Google Book Search: a cég tovább bővítette partnerei számát, most egy indiai intézmény, a karnatakai Mjszore Egyetem 800 ezer, világszerte ritkaságnak számító kéziratainak és könyveinek digitalizálásáról állapodtak meg.
A mai, általunk is közölt híreket már nem is említem, és még lenne, ha minden egyes nap üzleti eseményeinek utánajárnánk. Olyan már a Google, mint Stephen King kisregényében a köd, lassan beszivárog mindenhová, minden rést kitölt.
De vajon jönnek-e szörnyek a ködből éjszaka?
