Az Európai Parlament jogi bizottsága a hónap elején elkészítette javaslatát, mely arra vonatkozik, hogy miképp változtassanak úgy a jelenlegi szabályokon, hogy megszűnjenek azok az adózási trükközések, amelyeket többek között egyes internetes, digitális szolgáltatásokat nyújtó nagyvállalatok alkalmaznak az EU-ban.
Az Evelyn Regner által jegyzet javaslat
a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvvel (2016/0337 – CNS) együtt a közös uniós összevont társaságiadó-alapról szóló 2011-es bizottsági kezdeményezéssel megkezdett munka folytatásaként került kidolgozásra. A két javaslat célja, hogy ezen a területen olyan uniós jogszabályt biztosítson, amely megfelel a globalizáltabbá, mobilabbá, és digitalizáltabbá vált gazdasági környezetnek, amelyben a tagállamoknak egyre nagyobb nehézséget okoz, hogy egyoldalú fellépéssel eredményesen küzdjenek az agresszív adótervezési gyakorlatok ellen, annak érdekében, hogy megvédjék nemzeti adóalapjukat a szűküléstől és fellépjenek a nyereségátcsoportosítással szemben.
A javaslat legfontosabb pontja, hogy az igazságos adózási rendszer megteremtése érdekében közös összevont társaságiadó-alapot kell létrehozni:
Az igazságos adózást fenyegető egyik legfőbb tényező a nyereségátcsoportosítás széles körben elterjedt gyakorlata. Teljes mértékű végrehajtása esetén a közös összevont társaságiadó-alap lehetővé fogja tenni, hogy a jövedelmet oda rendeljék, ahol az érték képződik, egy olyan képlet segítségével, amely három, azonos súlyozású tényezőn alapul, és amely ezért ellenállóbb az agresszív adótervezési gyakorlatokkal szemben, mint a transzferárazás. Ilyen módon a nemzeti adórendszerek közötti joghézagokat – különösen a transzferárazást, amely az Európai Unióban az összes nyereségátcsoportosítás mintegy 70%-át teszi ki –meg lehetne szüntetni.
A bizottság szerint „a közös összevont társaságiadó-alapot 2020 végéig be kell vezetni”.
Kiemelt figyelmet kell kapjanak a társaságoknak nyújtott adókedvezmények, „és csak azokban az esetekben kell őket bevezetni, amikor egyértelmű a foglalkoztatásra és a növekedésre gyakorolt pozitív hatás és kizárható annak kockázata, hogy új joghézagokat hoznak létre az adórendszerben. Ezért az innovációt és a beruházásokat inkább állami támogatásokkal kell előmozdítani, nem pedig adómentességekkel.”
Igen fontos, hogy egységes adórendszer jöjjön létre, mely a minimálisra szorítja az adóelkerülést, „a közös összevont társaságiadó-alapot a 40 millió eurónál nagyobb forgalommal bíró valamennyi társaság számára kötelezővé kell tenni”. A fő célok között a helyi kkv-k védelme mellett az szerepel, hogy „Az egészségesen működő egységes piac biztosítása érdekében méltányos, hatékony, átlátható, növekedésbarát és egységes társaságiadó-rendszert kell kialakítani, amely azon az elven alapul, hogy a nyereséget abban az országban kell megadóztatni, ahol keletkezett.”
E célok eléréséhez újradefiniálásokra is szükség van, és az előterjesztés talán legfontosabb pontja így hangzik:
Figyelembe véve az üzleti környezetben végbemenő digitális változást, meg kell határozni a digitális üzleti telephely fogalmát. Azokat a társaságokat, amelyek anélkül tesznek szert jövedelemre valamely tagállamban, hogy az adott tagállamban fizikailag letelepedtek volna, ugyanúgy kell kezelni, mint azokat a társaságokat, amelyek ott fizikai telephellyel rendelkeznek. Ezért a közös összevont társaságiadó-alapnak vonatkoznia kell a digitális társaságokra is.
E tervezett lépések végrehajtásának elengedhetetlen feltétele, hogy meghatározzanak egy közös minimális társaságiadó-kulcsot, mivel:
ez az egyetlen módja annak, hogy egyenlő és tisztességes bánásmódot alakítsunk ki az Európai Unióban üzleti tevékenységet folytató különböző szereplők között és az adóalanyok szélesebb közösségén belül. Amennyiben nem vezetünk be ilyen minimális adókulcsot, az csak olyan helyzetet fog eredményezni, amelyben a negatív adóverseny fokozódni fog. A közös összevont társaságiadó-alap megléte azt fogja jelenteni, hogy a tagállamok a továbbiakban már nem tudnak majd az adóalapok révén versenyezni, így növekedni fognak az arra irányuló gazdasági ösztönzők, hogy az adókulcsok révén versenyezzenek. Az Európai Unióban a társasági adó átlagos mértéke az 1990-es évekbeli 35%-ról mára 22,5%-ra csökkent. Annak érdekében, hogy véget vessünk a társaságiadó-kulcsok terén kibontakozó uniós szintű negatív adóversenynek, 25%-os minimális társaságiadó-kulcsot kell bevezetni.
