E-Elmű-e vagy?

Az ember rendszerint azért szereti ügyeit az interneten keresztül intézni, mert sokkal kényelmesebb, mint berohangálni valamely népszerű vagy kevésbé népszerű állami szerv, közműcég vagy szolgáltató ügyfélszolgálati irodájába, sorszámot húzni, meginni egy műanyag pohárnyi vizet az automatából – ha van víz, ha van pohár –, megpihenni egy széken – ha van hely –, és várni a sorunkra – ha van időnk.

Hátha könnyebb lesz az élet...

Nemrégiben szerződést kötöttem a Magyar Elektromos Művekkel abból a célból, hogy ők eladnak nekem némi áramot, én pedig majd azt hasznosítom a magam módján. Kávéfőző, porszívó, mosógép, hűtő, ilyesfélékre gondoltam. Precíz sváb lévén megegyeztem a céggel, hogy minden hónapban megosztom velük az aktuális mérőállásomat, ők pedig majd küldenek egy szép sárga csekket, remélhetőleg minél kevesebb számjeggyel. Ez itt a 21. század, tehát nem telefonon diktálgatunk, majd közlöm a mérőóraállást a neten, online. Egyébként sincs vezetékes telefonom, mobilról meg ugye nincs ingyért.

A hivatalos dokumentumok kitöltésekor (10 helyen minimum aláírtam, amit elém raktak) kaptam egy számomra beazonosíthatatlan formátumú papírost, rajta egy tájékoztatóval, miként kell a világhálón keresztül „diktálnom.” Az már az elején kiderült, hogy az Elműhöz csak úgy tudom online bejelenteni az aktuális mérőállásomat, ha előtte regisztrálok a cég honlapján. Nincs ezzel semmi probléma, sőt, egy űrlap segítségével talán egyszerűbb is az élet, mint ha minden hónapban e-mailt kellene írogassak, ahogy a Fővárosi Gázműveknek szokás egyébként. Korábban valószínűleg az Elműnél is lehetett drótpostán jelenteni, de amikor erre rákérdeztem személyesen, az ügyemben eljáró hölgy arra kért, hogy inkább válasszam az űrlapos megoldást.

Nincs is ezen mit csodálkozni – elképzeltem, ahogyan szerencsétlen kollégái mit küzdenek minden áldott nap a szükséges azonosítókat nélkülöző levelekkel. Hogy mégis hogyan lehet elrontani e-mailben egy mérőállás-jelentést? Nos, jómagam dolgoztam ügyfélszolgálaton egy rövidke időszakot, és bizton állíthatom: ha egyértelműen megkérjük az ügyfeleket, hogy a levelében írják meg szerződésazonosítójukat, akkor általában vagy a jelszavukat küldik el, vagy a telefonszámukat, vagy a nevüket, de az azonosítószámukat semmiképpen. Jó, a nevük alapján is megtaláljuk a kérdéses ügyet, de ha egyszer megkértük őket rá… mindegy.

Apropó, az azonosítók.

Egy jól megírt, átgondoltan szerkesztett online űrlap kitöltése egyszerű, mint a fagolyó. Ezt töltse ki, ezt írja ide, itt jelölje be ha egyetért, itt pedig okézzon, köszönjük. Azonban némileg bonyolultabbá válik a dolog, ha a cég trehányságból úgy akarja. Pontosan ez a helyzet az Elmű regisztrációs felületén.  

Nem egyre gondolnak

Ugyanis jó lenne felnőni a feladathoz, és szépen összehangolni a kinyomtatott szerződések mezőit az internetes regisztrációs űrlap mezőivel (mindemellett lassan kijavíthatnák a helyesírási hibákat és az elgépeléseket is.) Nem kell hozzá megváltoztatni az adatbázis tábláit, nem kell babrálni az elsődleges kulcsokat, nem kell hozzá semmi más, csak a megfelelő szavakat kellene használni. Hány és hány esetben hallunk arról, hogy egyetlen szócska miatt buknak meg szerződések, utasítódnak vissza bejegyeztetési kérelmek a cégbíróságokon. Rend a lelke mindennek, hiába törekszik minden a rendezetlenség felé, mint ahogyan azt a termodinamika sulykolja belénk.  

No, lássuk végre azokat az azonosítókat! A szerződéseimen sorrendben az első lap fejlécéről indulva: üzleti partner, ügyszám, „felhasználási hely azonosító” (ezt nem így kell helyesen leírni), csatlakozási objektum, „mérési pont azonosító” (ezt sem), vevőkód, „bekötés azonosító” (ezt sem) és végül a mérőszám.  

Mindezek közül a vevőkód volt a kedvencem. Nézem a szerződésemet, fejlécen az azonosítókkal, de az istennek se látok vevőkódot. Van helyette üzleti partner, ügyszám, felhasználásihely-azonosító, csak az nem, amit keresek. Nyilván az a magyarázat, hogy gyakorlatilag három különböző szerződést fűznek össze eggyé. Valóban, az ötödik összefűzött lapon meglelem a vevőkódomat, mégpedig hol máshol, mint a hálózathasználati szerződésen. Ugye, mennyivel egyszerűbb volna az élet, ha az Elmű jelezné, mégis konkrétan melyik dokumentumon találom meg a kérdéses azonosítót – ők ugyanis folyamatosan csak „szerződésről” beszélnek. Értik, majd valamelyik szerződésen rajta lesz. Én teljesen biztos vagyok benne, hogy egy kevésbé tapasztalt júzer nem lelvén közvetlenül társai mellett mindjárt az első bekért azonosítót, máris telefonos segítség után nyúl (hamar feladják az emberek, higgyék el), generálva így extra munkát a cég ügyfélszolgálatának.

Megyünk tovább. Az űrlapon a „fogyasztási hely azonosítót” majdnem eltalálták, a szerződésen ugyanis ez „felhasználási hely azonosítóként” szerepel. Megyünk tovább. A „mérőszám” mező sem stimmel, ugyanis azt leánykori nevén – a szerződésen – egyszerűen csak „mérőnek” hívják, és az utolsó előtti lapon található, alul. Én már majdnem a mérőállást kezdtem begépelni, mire gyanút fogtam.  

Egyébként egy olyan számot is kértek tőlem, amiről azt hittem, soha az életben nem kell már többé használnom, legalábbis amíg a földhivatallal nem bíbelődök: ez a bűvös helyrajzi szám (hrsz.)^** Tudják, ha nem utcában, téren, közben, patak partján laknak, akkor e karaktersor azonosítja az Önök tartózkodási helyét, lakhelyét vagy cégük telephelyét hazánk térképén. Óriási szerencsémre a hrsz. szerepelt az írott szerződésen is, különben kénytelen lettem volna a földhivatalhoz fordulni segítségért. Nincs mese, most már bevágom ezt is, mint a TAJ-számomat.

^** Azt ne is keressék, mit jelenthet vajon e két csillag a cikkben – én sem tudom, csak úgy odatettem. Ahogyan az Elmű is, a helyrajzi szám mező mögé. Jelentése ismeretlen.

De azon se lepődjenek meg, hogy a „kitöltési útmutatót” rejtélyes okokból a „további információk” linken keresztül érhetik el, mert ezt jelzik is nekünk a honlapon. Viszont komoly pozitívum, hogy a hírlevél küldése legalább nem volt automatikusan bejelölve…  

Jut eszembe, a regisztrációkor elkért „azonosító” valójában a nevem, legalábbis a bejelentkezéskor már így kérik el. Ha pedig esetleg elrontjuk a kért információkat, akkor pedig se nem név, se nem azonosító, hanem „login”. Gratulálok.

Ifj. Zettner Tamás