Egyes szakértők szerint a bűntények elkövetőinek, áldozatainak és a tanúknak a mobiltelefonjai olyan bizonyítékokkal szolgálhatnak, mint az ujjlenyomat, a visszamaradt DNS-nyomok vagy a törvényszéki orvosszakértői vizsgálat – írja a The Economist. A mobilbizonyítékok alapja egyrészt az, hogy az operátorok a pontos díjelszámolás érdekében alapos nyilvántartást vezetnek a hívásokról, másrészt az, hogy a készülékek által egymás után használt bázisállomások helyének ismeretében nyomon követhető a telefonáló mozgása.

Egy nemrégiben Nagy-Britanniában történt kettős gyilkosság esetében például a vádlottnak sikerült eltüntetnie tetteinek fizikai nyomait, ám a mobiltelefonokra nem gondolt. Az egyik alibije azon bukott meg, hogy bemérték barátnője zsebijének helyét. Állítása szerint a gyilkosság időpontjában nem tartózkodott a városban, hanem barátnőjével kirándult. Hazudott vagy sem? – adódott a kérdés. A válaszhoz megkérték a hölgy operátorát, hogy adja meg, hol kapcsolta be ügyfele telefonját a kérdéses időpontban. A bázisállomásokon alapuló háromszögelési eljárással igazolni tudták, hogy lakóhelyén, azaz a bűntény helyszínéül szolgáló városban.

Egy másik vizsgálatban arra adott választ a szolgáltató, hogy hol tartózkodhatott az áldozat az eltűnését közvetlenül megelőző időszakban. A kiskorú útvonalát úgy követték nyomon, hogy megnézték, melyik bázisállomásokkal kommunikált utoljára bekapcsolt mobiltelefonja, és azon belül melyiknek küldte el "viszlát" szignálját. A vádlott legnagyobb sajnálatára ez a pont éppen az ő házának küszöbe lehetett. Végül egy gumiszerviz hívásainak kilistázásával azt is bizonyítani tudta a hatóság, hogy a vádlott a bűntényt követően kicserélte autója gumijait, így próbálván eltüntetni a rá utaló bizonyítékokat.

Nagy-Britanniában nemcsak a rendőrség, hanem a tűzoltók és a mentők is kérhetnek úgynevezett forgalmi információkat a mobilszolgáltatóktól, ha erre megfelelő indokuk van.