A régi is használható

Kinek ne lenne a szekrényben, pincében vagy a padláson egy régi, porosodó PC-je? Kis szerencsével talán még nem száradtak ki az ősi kondenzátorok és a gép be is indul. A gond az, hogy a régi operációs rendszer fogad minket, ami sokszor Windows 2000-et vagy Windows 98-at jelent, persze teleszemetelve, összekuszálva. Felmerül a kérdés, hogy miért nem használjuk egy újratelepítés keretében azt az OS-t, amit annak idején a gyártó mellékelt?

Régi Windows vén Windows

Valóban, a mellékelt, sokszor előre telepített OS tartalmazza a drivereket, melyek jó esetben lemezen is rendelkezésre állnak ahogy maga a Windows is, így nincs semmi akadálya annak, hogy tiszta lappal induljon a gép. A driverek frissítésével maximumra hozhatjuk a rendszert az adott operációs rendszer verzió alatt, csakhogy nem biztos, hogy a végén elégedettek leszünk. Ha XP előtti a Windows, akkor nem találunk hozzá modern alkalmazásokat, ami különösen a böngésző és a Flash támogatás szempontjából aggasztó. A modern böngészőkhöz ugyanis Windows XP kell, a Windows 2000 vagy Windows 98 nem megfelelő alap számukra (a Firefox konkrétan XP SP2-t kér, a Chrome szintén, az Opera csak simán XP-t). Ha retro alkalmazásokkal és fájlformátumokkal szeretnénk dolgozni, akkor járhatunk a régi ösvényen, de le kell mondanunk a legújabb Windows alkalmazásokról és ezzel együtt mondjuk a HTML5 és Flash 10 támogatásról, sok weboldal rosszul fog megjelenni a böngészőnkben. No és kereskedelmi vírusvédelem sem áll rendelkezésre XP előtti platformokhoz.

Ráadásul már suhog a kasza a Windows XP felett is, a Microsoft máig népszerű asztali rendszerének támogatása 2014. április 8-án megszűnik. Az alkalmazásfejlesztők persze nem sokáig fognak egy elhagyott, frissítések nélkül maradt és így egyre kevésbé biztonságos rendszerre dolgozni, így aztán a váltás gyakorlatilag belátható időn belül kötelezővé válik.

Hozzáfűznénk, hogy igazságtalanul hagynánk ki ebből a képből a szintén elég régi Mac OS-t. A patinás és kiváló operációs rendszer ma már nem támogatott, Power PC alapú hardveren futó kiadásai ma is működnek a megfelelő régi hardvereken, de az alkalmazásokkal hasonló a helyzet, mint Windows esetében. Sőt, annál sokkal rosszabb, hiszen az Apple erőteljes platformmegújítással a Motorola CPU-i helyett egyszer csak az Intelét kezdte használni miután sikeresen portolta rá a Mac OS X-et, és a két processzorcsalád nyelve gyökeresen más, visszamenőleges kompatibilitás sem biztosított. A gyártó számos utólagos frissítést adott ki a Mac OS X-hez (Leopard), de a szoftvergyártók nem, így csak igen régi Flash Player, Firefox és OpenOffice érhető el a Power PC-s rendszerre is. E sorok szerzőinek is a sarokban porosodik G3-as, CRT monitoros iMacje.

Lubuntu, Peppermint

Mivel régi gépekről van szó (1 GB RAM alatt, egymagos régebbi CPU-val), ezért nehezen jöhetne szóba a Windows 7. Nem csak a teljesítmény lenne gyatra, de a drivertámogatás sem biztosított a 10 éves vasakhoz, így a világ (de legalábbis a régi, elavult számítógépek) megmentése már megint a Linuxra hárul. A nyílt rendszerből ugyanis még vannak olyan disztribúciók szép számmal, melyek figyelembe veszik a régi gépek jellegzetességeit, takarékos alkalmazás- és szolgáltatáskészlettel és retro driverekkel is bírnak. Mint arró hírt adtunk, ezzel vélhetően egyetért München városának vezetősége is, a városatyák ugyanis megszavazták, hogy a kiöregedő gépek tulajdonosai kaphassanak ingyenes Linux telepítőlemezeket az XP-világvége túléléséhez.

Nem mondhatnánk, hogy a Mint vagy az Ubuntu legújabb kiadásai kiválóan megfelelnének egy kiöregedett géphez, az Ubuntu Unity azért kicsit megtornáztatja a vasat. Viszont az Ubuntu leágazása, a Lubuntu már kevésbé hardverigényes, már ami az azzal szemben támasztott követelményeket illeti. Megelégszik akár Pentium III-mal és 256 MB RAM-mal is, a grafikus környezet alapértelmezetten az LXDE, OpenBox ablakkezelővel. Az Ubuntu szoftverraktáraira támaszkodik, ám gyárilag telepített szoftverkínálatban mértéktartóbb, ezért például LibreOffice helyett Gnumeric és AbiWord áll rendelkezésre (alapfeladatokra bőven jók). A böngésző a Chromium, ami a Chrome nyílt forráskódú alapprojektje.

Egy kétmagos, 1,6 GHz-es Atom alapú PC-n elég használhatónak bizonyult a rendszer, ugyanakkor Windows XP alatt (ha egy komplett internetes biztonsági csomag terhét is bele kalkuláljuk) már nem olyan szívderítően megy ez a vas. Nagy különbséget azért itt még nem tapasztaltunk, ami nagyrészt annak is volt köszönhető, hogy viszonylag sok, 4 GB RAM volt a tesztgépben. Atomos PC-khez és az olcsó alaplapra épített AMD-s APU-khoz teljesítményben meg fog felelni ez a rendszer és kisegíthet sok Pentium III-as vagy 4-es PC-t is.

Meg kell szoknunk persze – ahogy minden Linux elé ülve –, hogy nem pont olyan a felület, mint XP alatt, de azért némileg emlékeztet rá. A Lubuntu előnye – különösen old-PC-s Linuxok körében –, hogy ha saját Szoftverboltja nem tetszik, akkor telepíthetjük az Ubuntuét, ahol vásárolni is lehet és magyarított felülete van, telepítője könnyen kezelhető.

A Lubuntura épül a szintén meglehetősen karcsú Peppermint OS. A Live Linux alapvető célja, hogy könnyed felhőkliensként szolgálhasson, a legmodernebb népszerű felhőszolgáltatásokhoz is tartalmazza a megfelelő alkalmazásokat. Nyilvánvalóan beépített böngészője révén teszi ezt, ám a webes szolgáltatások itt nem böngészőlapként jelennek meg, hanem applikáció formájában. A Google, Facebook, Twitter és sok más kedvenc szerepel az étlapon.

Linux Lite, Puppy

Kicsit többet kíván a CPU képességeit illetően a Linux Lite (www.linuxliteos.com). A modern megjelenésű disztribúció szintén az Ubuntu LTS kiadásaira támaszkodik és ugyan beéri akár 700 MHz-es CPU-val is, de ragaszkodik hozzá, hogy annak legyen PAE támogatása, azaz támogassa a 32 bitesnél tágabb fizikai memóriacím-tartomány használatát. Hogy erre képes-e gépünk, azt a Coreinfo.exe használatával tudhatjuk meg, másoljuk fel a gépre és parancssorból futtassuk.

Telepítés után a G-Parted, LibreOffice Writer és Calc, XFBurn CD/DVD Burner, VLC Media Player, Firefox Web Browser (Flash 10-el), OpenJDK Java, Steam, Mumble Voice Chat, Thunderbird Email, XChat IRC Client, Gimp, Leafpad Text Editor, Xarchiver programok – sok egyéb mellett – kapásból rendelkezésre állnak.

Aki igazán régi géphez keres partnert, annak szívből és személyes tapasztalatok alapján ajánlhatjuk a Puppy Linuxot, mellyel egy eredeti Asus EEE PC 2G Surf netbookba is sikerült életet lehelnünk. Az öreg „laptop” háttértára egy beépített 2 GB-os flash meghajtó, amit a gyárilag telepített Windows XP Starter nem kezel túl kímélően, szerencsére a Puppy Linux (Precise) erre is odafigyel. A szokásostól némiképp eltérő, OpenBox ablakkezelővel készült Live Linux ugyanis memóriából, lapozófájl nélkül fut akkor is, ha feltelepítjük a merevlemezre (vagy esetünkben flash meghajtóra). Csak időszakosan írja vissza a változásokat a képállományba, egy menetben, így nem fáradnak el a régi flash meghajtók cellái sem.

Több alváltozata létezik a Puppynak, a Wary régi, 2.6-os kernellel megy, ősi 486-os konfigurációkon is elfut minimális RAM-mal és támogat számos régi telefonos (win)modemet is. Ha ennél kicsit jobb, „pentiumos” vagy i686-os processzorunk van, akkor a Racy kiadással érdemes próbálkoznunk, mely ugyan 486-oson már nem megy, de nem követeli meg a PAE támogatást, így legfeljebb 4 GB-nyi RAM-ot képes megcímezni. Modernebb PC-kre vendégrendszerként, vagy csak gyorsasága miatt a Precise ajánlott, ez képviseli a Puppy fejlesztésének fővonalát. Itt már nem toleráltak az ISA bővítőkártyák és kell legalább 256 MB RAM, viszont a rendszer egész csinos. Mindenre találunk előtelepített szoftvert, még ha olykor meglepően ritkán használt darabokat is, magyar billentyűzet is beállítható, de hazai kezelőfelületet nem találtunk hozzá. SFS csomagokkal akár Chromium, Firefox vagy Seamonkey böngésző, Java és sok egyéb más is telepíthető rá. Támogatja a meghajtó titkosítását is.

Megemlítenénk a minimális rendszerigényű, Debian alapú Crunchbanget, mely a bevált Start menü klónok helyett egy jobb egérgombos menüt kínál csak a desktopon, és ezt is manuálisan kell kiegészítenünk – nem feltétlenül kezdődnek való megoldás. Akad még ezen felül jó pár különféle és különleges „aprólinux”, de elsőre érdemes lehet a fentebb ismertetett disztribúciókkal kísérletezni.

Túl a booton és a floppyn

Sajnos az „ingyengépet” nem adják annyira olcsón, lehet, hogy egy kis munkánk lesz vele, akadhatnak technikai nehézségek, néhány gyakori probléma megoldását említenénk itt.

A bootolással indul(na) a telepítés és használat, már ha működik. Az öreg gépek BIOS-ába belépve boot menüt általában találhatunk, de ott nem mindig választható ki az USB, ezért olykor kénytelenek leszünk CD-re írni a telepítő ISO-t. Megeshet, hogy nem is ismeri fel a BIOS a CD meghajtót, ilyenkor néha segíthet az, ha átkötjük a másik (P)ATA csatornára vagy a jumperelését megváltoztatjuk mesterre (Master), ilyenkor persze a szalagkábel végére kell kötnünk.

Ha minden kötél szakad, akkor marad a floppy alapú boot, ebben segíthet a Smart BootManager, aminek célja a fentebb említett BIOS boot hiányosságok áthidalása. Egy indítófloppytt készíthetünk vele, ami aztán már képes megszólítani a CD meghajtót vagy az USB pendrive-ot. Segíthet még a Puppy WakePup-ja, vagy a Damn Small Linux.

Ha valóban igen kevés, 64 MB-nyi vagy még szűkösebb memória áll rendelkezésre, akkor segíthet a feltelepülni képtelen masinákon egy előzékenyen odakészített swap partíció, a RAM méretének 2-3-szorosát érdemes erre a célra létrehozni. (A Linux ezt használja lapozófájl gyanánt.) A G-Parted segítségével elvileg adatvesztés nélkül megoldható a létrehozása, persze adatgaranciát senki nem nyújt, ha áramszünet lepne meg minket, akkor jó eséllyel veszíthetjük el adatainkat.