Bevezetés

2014. április 8-án lejár a Windows XP operációs rendszer és a Microsoft Office 2003 irodai programcsomag kiterjesztett támogatása. Ez azt jelenti, hogy a jövőben nem kapnak biztonsági frissítéseket, s hamarosan valószínűleg a külső fejlesztők programjai sem fognak frissülni, illetve nem fogják az XP-t támogatni.

Megoldás lehet a Linux operációs rendszerre történő váltás, hiszen a mai modern rendszerek kényelmesek, magyar nyelven használhatók, és kevesebb erőforrást fogyasztanak, mint a Windows 7 vagy a Windows 8, így a régi gépeken is használható sebességgel futnak.

Ebben a cikkben képekkel és videóval is a Linux Mint Cinnamon verziójára történő frissítést mutatom be, olyan módon, hogy a régi Windows XP rendszer is megmarad. A viszonylag egyszerű művelet ellenére érdemes a meglévő rendszerünkről mentést készíteni, hiszen az ördög nem alszik, így problémákba is ütközhetünk.

Az új rendszer telepítése kevesebb mint fél óra alatt megvan, s alapból egy jól használható környezetet biztosít: böngészővel, irodai programcsomaggal, videólejátszóval, képnézővel és minden fontosabb alkalmazással.

Első lépésként le kell tölteni a Linux Mint aktuális verzióját. Mivel szabad szoftverről van szó a forráskód és a telepítő is hozzáférhető, letölthető az internetről a Linux mint nemzetközi vagy magyarországi honlapjáról. Amennyiben gépünk 1 GB memóriával rendelkezik, akkor a 32 bites Cinnamon verziót töltsük le. Ha rendszerünk kevesebb memóriával rendelkezik, akkor a MATE vagy az Xfce verzió ajánlható.

A cikk írásakor elérhető aktuális verzió: Linux Mint Cinnamon 32 bit letöltése.

Első lépések

Mielőtt nekilátnánk az új rendszer telepítésének, mentsünk le minden adatot (a meglévő rendszer klónozása) egy külső HDD-re, vagy a legfontosabb adatokat egy DVD-re, pendrive-ra vagy külső merevlemezre.

Töltsük le a megfelelő Linux Mint verziót.

A letöltés lassabb kapcsolaton több mint 10 percet is igénybe vehet.

Amennyiben gépünk alkalmas a pendrive-ról történő indításra, akkor használhatjuk a Unetbooint vagy a LinuxLive USB Creatort. A régebbi gépek azonban csak DVD-ről képesek elindulni, így ha tényleg régi gépünk van, akkor biztosabb, ha kiírjuk a letöltött ISO DVD képfájlt egy DVD-re. Ha nincs író szoftver a gépünkön akkor használhatjuk az InfraRecorder nevű szabad szoftvert is.

Telepítés

Töltsük le az Installert és telepítsük.

A „Start” menüből indítsuk el az „InfraRecorder”-t. A megjelenő ablakban válasszuk a „Write Image” lehetőséget.

A megjelenő ablakban válasszuk ki a legördülő menüből az író eszközt, és érdemes a „Lemez ellenőrzése írás után” lehetőséget is bekapcsolni. Ezek után a Linux Mint DVD-re írásához kattintsunk az „OK” gombra.

Abban az esetben, ha biztosak vagyunk benne, hogy az XP-s számítógép képes USB-ről is elindulni, úgy választhatjuk az Unetbootint vagy a LinuxLive USB Creatort is.

Unetbootin

Látogassuk meg a http://unetbootin.sourceforge.net/ oldalt és a „Download (for Windows)” gombra kattintva töltsük le a UNetbootin alkalmazást.

Az Unetbootin alkalmazást indítsuk el, és miután letöltöttük a Linux Mint Cinnamon verziójának ISO képfájlját, a „Diskimage” lehetőséget kiválasztva, „ISO” fájlt beállítva kattintsunk a tallózás gombra („...”) és adjuk meg az imént letöltött képfájlt.

Adjuk meg az „USB meghajtó”-ra történő írást a „Típus”-nál és válasszuk ki a cél „Meghajtó”-t.

Ezek után kattintsunk az „OK” gombra.

Amikor elkészültünk a DVD vagy az USB pendrive írásával, indítsuk újra a számítógépet. A DVD maradjon a meghajtóban, illetve a pendrive csatlakoztatva.

BIOS

A következő résznél, ha nem vagyunk a BIOS beállításában járatosak, kérjük hozzáértő segítségét. Ha nincs ilyen ismerősünk, akkor egy kis angoltudással a géphez adott dokumentáció vagy az alaplap dokumentációja adhat segítséget. Ha ez utóbbi nincs meg, akkor sok esetben az alaplap típusának ismeretében még letölthető a gyártó honlapjáról az „User’s Manual” elnevezés alatt. Ennek hiányában tehetjük a következőket:

Amint indul a gép, figyeljük, hogy nincs-e lehetőség a boot eszköz ideiglenes megváltoztatására. A BIOS képernyőn erre a „Boot device” vagy „Boot menu” szöveg utalhat. Általában valamelyik funkcióbillentyűvel lehet elérni, például az „F12”-vel, „F7”-tel, „F8”-cal, vagy „F11”-gyel.

Régi gépeknél az is elképzelhető, hogy nincs erre mód, és akkor a BIOS setupban kell megváltoztatni a beállítást ideiglenesen. Ilyenkor az „Enter SETUP” kifejezést keressük, amellyel a BIOS SETUP a „DEL”-lel, „F1”-gyel, „F2”-vel, „F10”-zel indítható el általában.

Ha bejutottunk a BIOS-ba, akkor keressük a „First Boot Device”, „Boot Order”, „Boot Management” vagy „Boot Sequence” lehetőséget az „Advanced BIOS Features”, az„Advanced Boot Options” vagy a „Boot” menü alatt. Itt állítsuk be elsődlegesként az indításhoz használt boot eszközt: CD-ROM vagy USB.

A sorrend általában „Enter”-rel választható ki vagy a „+” és „-” gombokkal változtatható meg.

LIVE

Amikor elindul a Linux Mint DVD-ről vagy USB pendrive-ról, akkor egy úgynevezett LIVE módban indul el. Itt használható, kipróbálható, tesztelhető, s ugyaninnen indítható a telepítés az „Install Linux Mint” lehetőséggel. Próbáljuk ki a rendszert, vizsgáljuk meg a számunkra fontos dolgokat. Kipróbálhatjuk az internetkapcsolatot, a szövegszerkesztőt, a videólejátszót vagy bármit, amit érdekel. A pendrive-ot a későbbiekben arra is használhatjuk, hogy más helyen is elindíthassuk kedvenc Linuxunkat.

A LIVE rendszer nem csak arra alkalmas, hogy megnézzük milyen programok vannak alapból a rendszerben, hanem alkalmas rendszermentésre, helyreállításra és internetezésre is. Gyakorlatilag egy DVD-ről futó komplett rendszert kap a felhasználó a kezébe, amelyre akár adatokat is menthet, így hordozhatóvá téve a munkaállomását. Ha esetleg nem indulna el a Windows, vagy elfelejtettünk valamit lementeni korábban, azt még most is megtehetjük a LIVE rendszer segítségével.

Mielőtt továbblépnénk mindenképpen készítsünk mentést a régi rendszerről. Legalább a fontos fájlokról, de akár az egész rendszerről. Ha nem tudjuk, ezt hogy csináljuk, kérjünk segítséget (ismerős, fórum).

Ha mindent rendben találtunk, és az új felület megszokhatónak tűnik, akkor az asztalon lévő „Install Linux Mint” ikonra kattintva elindíthatjuk a telepítést. Az esetlegesen felmerülő kérdésekre választ találhatunk a Linux Mint Magyar Közösség fórumán.

Két rendszer egymás mellett

A most ismertetendő telepítés célja, hogy a régi, Windows XP rendszer megmaradjon, s a Linux Mint is felkerüljön a gépre. Ha van elegendő tárterületünk, akkor ez a kétlaki megoldás a legjobb választás arra, hogy megismerjük az új rendszert.

A megjelenő „Telepítés” ablakból látható, hogy a telepítés hét fázisból fog állni (alsó hét pötty jelző), ebből sok egyszerű kérdés is van. A legtöbb időt és beállítási lehetőséget a lemez újrafelosztása biztosítja. Ez a legveszélyesebb művelet a telepítés során, az itt bekövetkező bármilyen probléma (lefagyás, áramkimaradás) adatvesztést okoz. Mostanra biztosan van mentés a rendszerünkről, remélem.

Első lépésként a telepítés nyelvét kell kiválasztani. A Linux Mintet, akár csak sok más Linuxot, önkéntesek számos nyelvre lefordítják. Válasszuk mi most a „Magyar” nyelvet, majd kattintsunk a „Folytatás” gombra.

A következő képernyőn azt láthatjuk, hogy milyen igénye van a rendszernek a telepítéséhez. A közel 7,5 GB tárterület mellet jó ha van internetkapcsolat, mert így letölthetőek a frissítések is, de ez nem kötelező. Itt lényegében csak jóváhagyjuk a rendszerigényt, más teendőnk nincs Tovább lépéshez kattintsunk a „Folytatás” gombra.

Az eddigi telepítési túránk legveszélyesebb meredélyéhez érkeztünk a „Telepítés típusa” ablakban történő döntéshozatallal. Válasszuk a „Linux Mint telepítése Microsoft Windows XP Professional mellé”, így a két rendszer egymás mellett jól meglesz. Így megmaradnak a fájlok és beállítások a régi rendszerben, és át tudjuk emelni a dokumentumokat, képeket, zenéket és egyéb fájlokat az új rendszerbe.

Futólag megnézhetjük a többi lehetőséget is, ahol a telepítő eltávolítja a régi rendszert. Ezek a módok csak akkor lehetne hasznunkra, ha esetleg a régi gépbe egy másodlagos merevlemezt is telepítettünk az új rendszernek, vagy annyira elvágyódunk a Windows világától, hogy véglegesen le is töröljük windowsos rendszerünket. Ez utóbbi a régi adatok törlésével jár, amit csak mentésből tudunk visszaállítani. A helyes döntés meghozatala után kattintsunk a „Folytatás” gombra.

Kicsit csal a telepítő, mert az előző lépéshez sorolja be a következő képernyőt is, de ez érthető, hiszen a rendszerek közötti tárhelyfelosztásról kell nyilatkoznunk. A két rendszer tárterületét szimbolizáló téglalapok közötti csúszkát megragadva tudunk változtatni az arányokon. Ajánlatos a minimális 7,4 GB területnél nagyobb hellyel bizalmat szavazni a Linux Mintnek. Salamoni döntésünket meghozva kattintsunk a „Folytatás” gombra.

Megjelenik egy ablak, amelyben véglegesíthetjük a beállításokat, így a „Folytatás” gombra kattintva elkezdődik a partíciók átméretezése. Ez hosszadalmas folyamat, akár fél-egy órát is igénybe vehet. Ha úgy érezzük, hogy a felosztás nem megfelelő, a „Vissza” gombot megnyomva visszavonulót fújhatunk.

Beállítások

Ezt következően adjuk meg, hogy hol tartózkodunk. Általában elegendő a főváros megadása a helyes időzóna beállításokhoz. De ha nem szimpatizálunk a fővárosi léttel, egy pár másik nagyobb hazai város is szerepel a listában. Választás tehát lehet „Budapest”, majd kattintsunk a „Folytatás” gombra.

Az újonnan megjelenő ablakban az általunk kedvelt, alapértelmezett „Billentyűzetkiosztás”-ról nyilatkozhatunk. Itt általában megfelel a „Magyar” billentyűzetkiosztások közül a „Magyar” beállítás, de különösképpen a régi billentyűzetek világában esetleg szükség lehet más, kicsit különböző „Magyar – Magyar” billentyűzet beállításra. A beállítást az alsó szövegmezőben egyből ki is próbálhatjuk, javaslom az ÁRVÍZTŰRŐTÜKÖRFÚRÓGÉP szót vagy a „Egy hűtlen vejét fülön csípő, dühös mexikói úr Wesselényinél mázol Quitóban.” panagrammát a teszteléshez. A „Billentyűzetkiosztás felismerése” gombra kattintva a rendszer megpróbálja kitalálni a legjobb megoldást. A Billentyűzetkiosztás beállítása után kattintsunk a „Folytatás” gombra.

A most következő „Kicsoda Ön?” kérdés, nem egy önismereti játékra utal, hanem itt hozhatjuk létre az új rendszerünk új, rendszergazdai (ezen a rendszeren rootnak nevezett) jogkörrel rendelkező felhasználóját. Megadhatjuk a teljes nevet („Az Ön neve”) és „A számítógép neve” résznél a hálózati nevét a gépnek. Otthon ez utóbbi szinte bármi lehet, de általánosságban csak ékezettől mentes karaktereket, számokat és kötőjelet használjunk. Adjuk meg a felhasználónevünket („Válasszon felhasználónevet”) és a jelszót („Válasszon jelszó”), majd ez utóbbi adjuk meg ismét („Jelszó megerősítése”).

Alapértelmezetten a Linux Mintbe ezzel a névvel és jelszóval tudunk belépni, de a későbbiekben hozhatunk majd létre további felhasználókat. A „Jelszó megkövetelése a bejelentkezéshez”: a rendszer ezt mindig el is fogja kérni a belépéshez, míg az „Automatikus bejelentkezés” használatával indítás után egyből megjelenik az asztal, mert a gép a fent megadott felhasználói adatokkal lép be. Ez utóbbi is megadható később, így most válasszuk az első lehetőséget. A „Saját mappa titkosítása” ott ajánlható, ahol fontos adatokat tartunk a gépen, és nem akarjuk, hogy más elolvashassa, vagy ha fennáll a géplopás veszélye – mint például egy hordozható számítógép, laptop esetében. A megfelelő beállítások elvégzése után kattintsunk a „Folytatás” gombra.

Lezárás

Ezek után folytatódik a rendszer telepítése. Ha kellően sok időt töltöttünk a tárhelyfelosztás utáni kérdéseknél a rendszer már szinte kész van; ha gyorsak voltunk, 10-15 percen belül befejeződik a telepítés. Eközben a telepítő érdekességeket és hasznos tudnivalókat jelenít meg az új rendszerről, főként az alkalmazásokat bemutatva. A legalsó sávban nyomon követhetjük a telepítés folyamatát is.

Amikor végzett a telepítő, „A telepítés befejeződött” ablak jelenik meg, ahol folytathatjuk a tesztelést, de mivel már birtokba vennénk az új rendszert, válasszuk az „Újraindítás most” lehetőséget.

Az újraindítás után az tapasztalhatjuk, hogy a GRUB nevű rendszerindító alkalmazás lett úrrá a rendszerünkön. A fel-le nyilak segítségével választhatunk a régi rendszerünk („Microsoft Windows XP Professional”) és az imént telepített „Linux Mint” rendszer között. Az első két bejegyzés közül az első a normál üzemmódú indítást, míg a második a helyreállító üzemmód. Indítsuk el rendszerünket az első menüpont segítségével.

Kisvártatva megjelenik a belépő képernyő, amely belépve a rendszerben szintén átállítható. A felhasználó létrehozásnál megadott névre kattintva, adjuk meg jelszavunkat és a rendszer beléptet.

Ha automatikus belépést adtunk meg, akkor ezt a képernyőt nem fogjuk látni.

Az új rendszer

Ezek után megjelenik az új asztalunk, amely hasonlít a Live rendszerben látott elrendezéshez. Megjelenik egy „Üdvözlő képernyő” is ahol hasznos információkat tudhatunk meg Linux Mint rendszerünkről, illetve segítséget is kérhetünk, vagy részt vehetünk az önkéntes munkában.

Az alsó sávot „Panel”-nek hívják, a bal alsó „Menü” gombra kattintva láthatjuk a rendszerre telepített alkalmazásokat. A Windowszal ellentétben itt már az alaprendszer is olyan, hogy nagyon sok teendő ellátására alkalmas a gép, és számos más új, ingyenes alkalmazást is telepíthetünk a a segédprogramoktól kezdve, a grafikai és zenei programokon át a játékokig. Ezeket az alkalmazásokat a „Szoftverkezelő”-ben találjuk, ahol tematikusan rendezett katalógusból vagy a keresőt használva találhatjuk meg a megfelelő alkalmazást. Nyugodtan telepítsünk alkalmazásokat, hiszen a „Szoftverkezelő”-ből telepített alkalmazások megbízhatónak számítanak, és szabad vagy ingyenes szoftvereket tartalmaznak. Természetesen fizetős alkalmazásokat is telepíthetünk.

A „Panel”-en a zöld mappa („Fájlok”) ikonra kattintva vagy a „Menü”-re kattintva a „Fájlok” szót elkezdhetjük begépelni, szűkíthetjük a keresést, és így könnyedén indíthatjuk a kívánt alkalmazást. A „Menü” gombra kattintás helyett a Super (vagy más néven Windows) billentyű lenyomásával egyből elkezdhetjük begépelni az alkalmazás nevét.

A Windowstól eltérően a Linux asztali környezetekben kategóriák szerint vannak csoportosítva a programok a „Menü”-ben és nem ábécésorrendben. Például: az „Internet” kategóriában van az böngésző, levelező. Az „Iroda” kategóriában van a LibreOffice illetve a „Hang és videó”-ban van a Banshee és VLC.

Megjelenik „Nemo”, a új rendszer fájlkezelője, ahol a fájlműveleteket egérrel végezhetjük el. Bal oldalt láthatjuk a legfontosabb mappákat, így a „Számítógép, a külső „Eszközök” és a „Hálózat”-i helyek is itt látszódnak. Az eszközök között látható a régi operációs rendszer is. Így könnyedén átmásolhatjuk az új fájlokat. Arra viszont figyeljünk, hogy a Linux Mint fájlrendszerét alapból a Windows nem fogja látni. A „CTRL+T” billentyűzetkombinációval több lapunk is lehet, vagy „F3”-mal kétpanelessé alakíthatjuk a fájlkezelőt.

Összefolgaló

A mostani Linux Mint telepítési bemutatóból és a cikk elején linkelt videóból kiderülhetett, hogy a Linux Mint telepítése egyáltalán nem ördöngösség. A mai, korszerű Linux rendszerek, mint amilyen a Linux Mint is, egyszerűen telepíthetőek, könnyen használhatóak, magyar nyelvű felülettel rendelkeznek. A Linux rendszerek alapból a felhasználói, tudományos és hasznos programok széles skáláját beépítve tartalmazzák, vagy a „Szoftverkezelő”-n keresztüli könnyű telepítéssel rendelkeznek. Természetesen telepíthetünk programokat külső forrásból is, itt azonban nekünk kell ellenőrizni, hogy a megadott program vírusoktól és kártevőktől mentes-e.

A hardverek támogatása manapság sokkal szélesebb körű, mint régen, ám az esetleges hiányzó terméktámogatás egy-egy eszköz vagy részegység esetén megnehezítheti a dolgunkat. Esetleges kernelfrissítéssel a probléma orvosolható, de lehet, hogy csak bonyolultabb módon érjük el a vágyva várt eszköztámogatást. Szerencsére a Linux Mint LIVE módban is kipróbálható, így nem csak a hardvertámogatást mérhetjük fel, hanem akár berendezhetjük irodánkat egy USB pendrive-on ingyen és gyorsan.

Bár kétségtelen, hogy a megszokás nagy úr, és ebből a Windows nagy előnyt kovácsolt, azonban a Linux Mint megjelenése és működése hasonlatos a már megszokotthoz, némi tanulással és kitartással pedig elsődleges és biztonságos rendszerünk lehet. Ezzel a lépéssel anyagi kötelezettségektől mentesen legalizálhatjuk a meglévő rendszereinket úgy, hogy a funkcionalitás megmarad.

Amennyiben mindenképpen szükség van a Windows rendszeren futtatható programok működésre bírására Linux alatt, megpróbálkozhatunk a Wine nevű köztes réteget biztosító program használatával, amely hidat ver a Linux és Windows közé azzal, hogy jó hatékonysággal (bár nem bombabiztosan) futtatja a windowsos programokat Linuxon.

A Linux rendszerek manapság (még) sokkal kisebb támadási felületet nyújtanak a rosszakaratú vírusokkal és támadókkal szemben, de nem árt úgy konfigurálni rendszerünket, hogy még biztonságosabb legyen, és egy vírus- vagy rootkitkereső eszköz használata is ajánlott.

Remélem a leírás hatására sokan vágnak bele a Linux világának meghódításába. A Linux Mint ennek az egyik legegyszerűbb módja. A Linux Mint Magyar Közösséggel kapcsolatos történéseket a honlapunkon követhetitek, ha elakadtok, látogassátok meg a fórumunkat, és ha van kedvetek vegyetek ti is részt önkéntesként a közös munkában.