Rolling release

Bő fél évvel ezelőtt mutattuk be először a Google radikálisan új – nyugodtan mondhatjuk: merész – koncepcióra épülő operációs rendszerét. A Chrome OS számára az internet az oxigén, offline, kapcsolat nélkül nem bírja sokáig. Akkori konklúziónk szerint éppen ez a legnagyobb gyengéje, mert a mindennapi igényeket kiszolgáló alkalmazások webes megfelelői, alternatívái még nem készültek el, és az a kevés, ami mégis, jóval butább, mint az asztali társai. De még ennél is szegényesebb az offline is működő funkciók tárháza.

Akárcsak a weboldalakat, az alkalmazásokat is a Chrome böngésző egy-egy lapján megjelenítő platform egy másik sajátossága ugyanakkor a rolling release kiadási elv: folyamatosan, nagyjából másfél havonta frissítik. Ennek pozitív hozadéka, hogy az a funkció, ami tegnap még hiányzott belőle, holnap már a része lehet. Ezért érdemes időről időre megnézni, hol is tart éppen a rendszer fejlesztése. Az újabb állapotfelméréshez az apropót most az adta, hogy a május végén kiadott 19-es stabil változat több alapvető újítást hozott.

Az új kiadással egy időben mutatták be egyébként a Samsung új, nagyobb teljesítményű Chromebookját – amelyben az Atom N570 processzort egy Celeron 867-re cserélték le –, illetve Mac minire hajazó asztali gépét, a Chromeboxot is. Ezeket egyelőre csak az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban árulják, sajnos nem is sikerült szereznünk egyikből sem, úgyhogy a Chrome 20 bétáját még egy első generációs vason, a Samsung Series 5-ön próbáltuk ki (ezt a noteszt megint Tamás adta kölcsön, akitől – akárcsak a múltkori Cr-48 – ez is megvehető).

Windows rule

A legszembetűnőbb újdonság az új Chrome OS generációban az, hogy a felhasználói felület radikálisan átalakult, elkezdett hasonlítani egy asztali operációs rendszerére (ahogy Dajkó Pali kollégám írta: „windowsosították”). Korábban, ha elindítottuk a rendszert, a Chrome böngésző desktopon megszokott interfésze köszönt vissza azzal a különbséggel, hogy a megnyitott lapokat reprezentáló fülektől jobbra, a sarokban egy állapotsor is megjelent, ezen az aktuális idő, a billentyűzet-kiosztás nyelvét jelölő rövidítés, valamint az internetkapcsolat típusát és az akkumulátor töltöttségi szintjét jelző ikon volt látható.

Az új verzióban a böngésző a háttérbe húzódott, és átadta a helyét egy hagyományos asztalnak, melynek nagy részét a választható háttérkép, alsó sorát pedig a tálca (taskbar) foglalja el. Utóbbi nem testre szabható: a bal oldalán sorjáznak a Google-szolgáltatások (Chrome, Gmail, Google Search, YouTube) és a futó egyéb appok ikonjai, valamint az Androidból átemelt „alkalmazások” ikon. Utóbbi a telepített (vagy ebben az esetben úgy pontos: elérhető) appok ikonjait jeleníti meg ábécésorrendben, akárcsak az Androidon. E gomb felbukkanásával párhuzamosan el is tűnt a böngésző új lapjáról az installált webalkalmazásokat listázó oldal, ezen már csak a gyakran látogatott weboldalak bélyegképeivel találkozhatunk.

A nagyobb képekért katt ide!

A taskbar jobb sarkában az állapotsor rövid jelzései kaptak helyet. Ha egy appot egész ablakos módban futtatunk, a tálca eltűnik, és csak akkor bukkan fel újra, ha az egérmutatót a képernyő aljához közelítjük, vagy kilépünk az egész képernyős ablakból.

És igen, itt már nem csak egész képernyőt elfoglaló ablakokkal és egyszerre csak egy alkalmazással dolgozhatunk, ahogy korábban, mert megjelent a rendszerben az ablakkezelő. (Ez az Ash nevet viseli, és az Aura nevű, hardveresen gyorsított megjelenítő motorra épül.) Ennek köszönhetően át tudjuk méretezni az ablakokat, és többet is egymás mellé tudunk helyezni. Az átméretezést elvégezhetjük a megszokott módon úgy, hogy az ablak kereteit húzzuk-vonjuk, de úgy is, hogy a jobb felső sarokban lévő „x” melletti ikonra kattintunk. Ha ezt a bal gomb nyomva tartása mellett lefelé húzzuk, az ablakot a tálcára küldjük, ha felfelé, akkor az egész képernyőt kitöltjük vele, míg ha jobbra vagy balra, a kép jobb vagy bal oldalára tapaszthatjuk az általunk választott szélességben. Ha egy ablakot a képernyő bal széléhez, egy másikat a jobb széléhez „érintünk”, mindkettő automatikusan megkapja a desktop felét – akárcsak az újabb Windowsokban.

Az új grafikus felület szép, ahogy az animált ablakkezelés is, mely még a nem túl acélos (grafikus) teljesítményű atomos Samsungon is majdnem zökkenőmentesen fut. Ettől függetlenül aligha véletlen, hogy a Google valamivel izmosabb vasakat is bemutatott az ablakkezeléssel okosított Chrome OS-szel egy időben, hiszen a mostantól tényleg megtapasztalható valós multi-tasking gördülékeny menedzseléséhez elkél az erősebb hardver.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!