Új hozzászólás Aktív témák

• #22 emelhu aktív tag gliskard #20

  Új Válasz 2020-08-19 10:28:20 #22

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  emelhu

  aktív tag

  válasz gliskard #20 üzenetére

  Egyrészt veszélyes elengedni a "régi" "családi" cégek modelljét, ahol a tulajdonosok kis köre döntött a valóságban a legfontosabb dolgokról, nem egy fizetett cégvezető, akinek az érdekeltségei nem egyértelműek, nem min dig illeszkednek.

  De ha már széleskörű részvényalapon áll (ahol ugye olyan sok lehet a tulajdonos, hogy a tulajdonosok hangja elvész, kioltják egymást), akkor sem ártana stratégiai célokat kitűzni. Esetünkben eldönteni hogy a rendszeres profitkifizetés vagy a profit teljes újrabefektetése és a cégérték növelése-e a cél (illetve a skála két végpontja között végtelen alternatíva).

  De csak egy javaslat. Kevesebb energiát a negyedéves pénzügyi jelentések készítésébe és ezt az előbb választott stratégiához illeszteni. Ha a cégérték növelés a cél, akkor a negyedéves jelentés csak a cashflow szintjén érdekes, ha a rendszeres osztalékfizetés, akkor meg ez a cél egyik fontos mutatója.

  Részemről olyan management szerződést kötnék, ahol a vezetőség a jövedelme pl. felét kapja csak meg kifizetésben. Az sem kicsi, bőven jól élhet belőle
  A másik felét minden hónapban vagy negyedévben a cég saját részvényeinek vásárlására költenék. Ezeket a részvényeket meg letétbe helyeznék a vezető részére.
  Amikor meg elmegy a cégtől, ez a packet a megtakarítása. Annyit ér, ahogyan a céggel sáfárkodott
  De ezt sem kapná meg azonnal, nem tudja eladni azonnal, hanem pl. valami nyugdíjkifizetéshez hasonlóan pl. 10 év alatt kapja meg negyedévente egyelő mennyiségben.
  Ha meg megkapta akkor tarthatja tovább vagy aladhatja.

  Szerintem ez sokkal önszabályzóbb és távlatosabb lenne, mint hogy a negyedéves jelentések alapján felveszi a bónuszokat.

• #28 emelhu aktív tag pengwin #11

  Új Válasz 2020-11-01 15:45:30 #28

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  emelhu

  aktív tag

  válasz pengwin #11 üzenetére

  Különösen az a részvényesi forma az érdeke, amikor a részvény tulajdonosa egy kockázati alap, ami bankok és biztosítók tulajdonai, akiket nyugdíjalapok és befektetési alapok birtokolnak, akiknek a tulajdonosai befektetési bankok és nagyvállalatok, akik tőzsdén és befektetési alapok által birtokolta, akik.... stb, stb.

  Ha egy részvény mögött nincs könnyen, egy-két- (max 3) lépésben megadható valós személy akkor a részvényes személyes döntése semilyen módon nem jut el a cég vezetéséig, onnan a semmiben lóg a cég, nincs is valós kontrol a cégvezetés felett.

  Mert egy közvetlen részvénytársaság esetén a részvényeseknek lehet konkrét célfüggvénye: pl. egy nyugdíjalapot kevésbé érdekli az azonnali pénzügyi haszon és fontosabb neki a hosszútávú cégérték.

  Ezért (a cégvezetés kontrolja) volt az a javaslatom, hogy legyen olyan szabály, hogy a cégvezetés mondjuk a cég átlag fizetéseinek 10-szeresét keresheti maximum kifizetett kp-ban. (ebből azért meg lehet élni remélem:) ) Ha ennél többet akarnak nekik fizetni az csak részvénypakettben lehet, amit letétbe kell tenni és csak a cégtől távozás után kaphat meg, azt is úgy hogy 10-20 egyenlő részletben évente (az összeg nagyságától függően).
  Vagyis a cégvezetés alapvető érdeke lenne a cég értékének, jövőállóságának megőrzése,

  Csak a politikusok el vannak foglalva mással (pl. hatalmi játszmák és korrupció), így pl erre nem jut idejük...

• #30 emelhu aktív tag pengwin #29

  Új Válasz 2021-06-06 09:17:01 #30

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  emelhu

  aktív tag

  válasz pengwin #29 üzenetére

  Erre mondtam, hogy a politika (törvényhozás) sokat tehet.
  Pl. a rövidtávú gazdasági döntések ellen (valutaspekuláció például) egy Tobin adó, ami a pénzforgalmat fékezi. De én egy magasabb Tobin-jellegű péntforgalmi adót is el tudok képzelni, ahol nem csak fizetési kötelezettség keletkezik, de jóváírási jog is.
  Pl. ha egy alap befektet valamibe akkor egy Tobin adóval (mondjuk 2%-al) terhelt a készpénz forgalma és ha ezt egy adott időn belül visszamozgatja (csiki-csuki, gyors tőkeáthelyezések), akkor nem kapja vissza, de ha legalábbe egy évig (egy hónapig, egy hétig, a területtől függ) megtartja, akkor visszajár.

  Én értem hogy a bankok megtakarítás gyüjtése és cégeknek kihelyezése és a részvénypiac a gazdaság optimális tőkeellátásához kell, de részesítsük már előnyben azokat a befektetéseket adóügyileg (a pénzügyi manipulációkkal szemben) amelyek valós termelési kapacitásokat hoznak létre, valós terméket készítenek, amelyek munkahelyeket teremtenek.

  Pl. a határidős valuta ügylet. Mi is volt a cél? Hogy a gyártás megrendeléskor ki lehessen védeni a valuta árfolyam mozgást mert a szállítás csak napok-hetek-hónapok múlva esedékes. Na talán ezt a célt megőrizve kellene valami Tobin adóval megdrágítani hogy két másodpercen belül hatszor váltson valutát oda-vissza. Mert az nem reálgazdasági valutamozgás, hanem tisztán spekulánsi. És nem a spekuláns szóval van a gondom, az egész részvénypiac spekuláció, hanem a nem valós gazdasági eseményeken alapuló spekulációval.

• #31 emelhu aktív tag Norb79 #2

  Új Válasz 2023-03-23 19:35:38 #31

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  emelhu

  aktív tag

  válasz Norb79 #2 üzenetére

  Vagyis egy valós és komoly demokráciával és jogállammal létrejövő liberális szocializmus lenne az ideális a termelési viszonyokra?

  (megfejtés: szerintem igen)

• #32 emelhu aktív tag GeryFlash #3

  Új Válasz 2024-04-19 08:29:12 #32

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  emelhu

  aktív tag

  válasz GeryFlash #3 üzenetére

  " a nyugati civilizacio sztenderdjeivel nezve se normalis amit ez a f*sz muvelt"

  Nekem régi bajom, hogy ez a részvénytulajdon dolog kiszorítja a közvetlenül beazonosítható tulajdonosok rendszerét.
  Adózási eszközökkel kellene korlátozni, mert nem csak az érdekeltség "homályos" tőle de a valós tulajdonos is, ami itthonról nézve igen nagy veszélynek látszik, de a nyugati világ is keményen küzd a pénzmosásnál ezzel.
  
  Egy közvetlen tulajdonos (ha még ráadásul ott is dolgozik mint vezető tisztségviselő) azért jobban figyel a vagyona hosszútávú érdekeire.
  Egy részvényt akár online, akár percenként adok-veszek.... de egy gyárépületet, piaccal, termékkel csak mindenkori értékbecslés után, nehezen lehet eladni.

  De az alkalmazott cégvezető és felügyelő bizottsági tagok jövedelmét is nagyon kellene adó vagy egyéb szabályokkal irányítani társadalmi érdekből.

  Pl. a cégvezető közvetlen fizetése, jövedelme nem lehet magasabb a céges átlagjövedelem tízszeresénél (efelett meg mondjuk 80%-os büntető szja).
  Efelett csak részvény (tulajdon) százalékot kaphat. Azzal a megkötéssel, hogy a kapott tulajdonrészt a cégnél végzett munkája alatt nem lehet értékesíteni. Ha a munkaviszonya megszünt, akkor is maximum a 10%-a értékesíthető évente.
  
  Vagyis egy pár éves céges munkaviszony után ha vált vagy nyugdíjba megy, akkor is gazdag ember lehet, de csak ha egészséges, jó állapotú céget hagyott maga után, ami még akár évek múlva is nagyon értékes.
  
  Ha nekem lenne ilyen cégem én mindenképpen így fizetném a managereimet.

• #34 emelhu aktív tag GeryFlash #12

  Új Válasz 2024-04-19 08:49:43 #34

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  emelhu

  aktív tag

  válasz GeryFlash #12 üzenetére

  "Hagyjuk mar ezt a baromsagot hogy marketing nevek a nanometerek"
  
  Én nem értek hozzá, de tény, nem a nanométer érdekel, hanem a csipre helyezett tranzisztorok száma, mert abból lesz funkcionalitás.
  Ezt követően a sebesség, az órajel, amivel pörögni képes.
  Ezt követi a disszipáció, fogyasztás, mert ezek behatárolják a felhasználást.

  Persze speciális felhasználásoknál a sorrend változhat (pl. mobil vagy IoT eszközök).
  De a lényeg, nem egy mutató számít, hanem a teljesítmény ill. a megfelelőség.

Új hozzászólás Aktív témák