Új hozzászólás Aktív témák

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #21992 üzenetére

    Én se akarok rajta vitatkozni, én is azt mondom, hogy Arisztotelész törvényének a tartalma semmit se változik azon, hogy Arisztotelészi, Hu Chi vagy mit tudom én ki, vagy a te törvényednek hívjuk.
    Azt se állítom, hogy kereszténységnek kizárólagossága lenne, sőt. Ha egyetemes társadalmi törvényről beszélünk, akkor az a logikus, hogy mások is ugyanerre a következtetésre jutnak. Hogy most ez isteni eredetű igen vagy sem, szintén ne menjünk bele, ehhez két dolgot kéne igazolnom, hogy Isten létezik, s ha létezik, akkor ő alkotta ezt a törvényt. Előbbin sokat vitatkoztunk, s nem jutottunk előbbre, ráadásul az előbb mondtuk ki, hogy a benne foglaltak igazságtartalmát elfogadjuk, nem látom értelmét, hogy a vitával előbbre jutnánk.

    Az érvényesség vitatás. Nem akarom, elvileg létezhet és működhet egy másik kultúra ami az antifőparancsolat alapján működik, de hogy az a kultúra értékesebb lenne-e, vagy a mienk az, ez már nagyon elméleti kultúrantropológiai kérdés. Egy biztos: Nem szívesen élnék benne.

    Ha elérünk valamit, akkor rögtön más dolog után nézünk, míg végül elkerülhetetlen, hogy falakba ütközzünk.
    Ez végül a boldogtalanság forrása lesz.
    Ami végül igaz, csak megöli a haladást.

    Erről viszont szívesen beszélnék.
    Mert te is belátod a (rész) igazságtartalmát, hogy ez egy fontos dolog. Szerintem túlzás nélkül le lehet szögezni, hogy ezen az egészen félre tud menni egy egész élet. Nagyon nem mindegy, hogy egész életünkön át a vágyainkat üldözzük, s ha elérjük semmi boldogság nélkül új vágyat generálunk, vagy értelmesebben élünk.
    Már maga ez megmagyarázza, hogy miért van/lenne szükség vallástanra, vagy ha úgy jobban tetszik életfilozófia órára már kora gyermekkortól.
    Egy kamasszal erről beszélni szerintem már késő. Az osztályfőnöki órába se tudnám beilleszteni, az egész több mint egy erkölcstan, de nem is Arisztotelészi magasságú filozófia óra. Amiben ez meg van fogalmazva a gyermekhittan, de nem vitatom, hogy gyermek filozófia órában is meg lehetne tanítani.

    Sokan azt hiszik, hogy egy kirándulás célja eljutni a célig. Ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni. A cél végigmenni, mindvégig ott lenni a úton és a pillanatokban.
    Talán ez a feloldása ennek a paradoxonnak, a fejlődés vs ne hajszoljuk feleslegesen a vágyainkat kérdésnek. Ha élvezzük a kutatást, de nem áldodunk fel a célért (vágy teljesüléséért) mindent, ott vagyunk a mostban. Az eredményes kutatás a cél, nem a kutatással elért eredmény.

Új hozzászólás Aktív témák