Aktív témák

  • álomvilág

    csendes tag

    Huhh na haza estem... Randiról. :K
    Eszméletlen egy randi volt. Ma reggel beszélgettünk picit és a végén Életem megemlítette hogy lehet mégis lehetünk a házban. Legalább az első menetnél próbáljuk ki milyen. Persze nem ágyban. Fura dolog lett volna más ágyában... Ehelyett... húúúú :B
    Amikor megérkeztem titokban besurrantunk a házba. majd Felmentünk az emeletre. Ott volt 2 kanapé meg egy fotel. Onnan nyílt egy szoba ahol voltak az ágyak. Az előtér pedig egyben volt egy kis konyhaféleséggel. Amint felértünk leült Életem én pedig az ölébe. Nagyon fincsi volt. Semmi beszélgetés. :) Sok sok csók és vetkőzés. Amikor már a nadrág lekerült rólam Életem ölbekapott. Csókolózás közben pedig átvitt a konyhához és ráfektetett a tűzhelyre. Mivel kerámialapos tűzhely volt így nem volt annyira kényelmetlen. Picit hideg és kemény volt. De mit számított... :) Majd jött a sok sok kényeztetés mindenfelé. A kedvenc szeretkezési formámat kaptam először. Nagyon élveztem. Sajnos a póz nem volt megfelelő hogy teljesen élvezhessem. És Életemet is zavarta pár dolog a tűzhely miatt. Pl. hangos volt ahogy mozgott. :B
    Így inkább a kanapén folytattuk tovább. Na de ott aztán! Sokszor megállapítottam hogy nekem ez az ölben ülős póz jön be a legjobban. Most is. Életem nagyon élvezte és ezzel húzott magával. Csodálatos volt! Mivel Ő picit mohó volt és sok mindenre vágyott így visszatartotta magát és nem hagyta hogy egyszerre ízleljük meg a gyönyört. Pedig az milyen gyönyörű!!!
    Ezután pici életet lehelt belém és átkukkantott a szobába. És lám! Ott volt a földön egy szivacs. Mintha nekünk készítették volna oda. :)
    Ki is próbáltuk. Húúú micsoda póz volt. Életem újabb álmát sikerült ma megvalósítani. Én nagyon nagyon boldog voltam ezért. Egész kifáradtunk. Még menni is alig tudtunk. Mivel a hely feszélyezett minket hogy esetleg ránk nyitnak ezért úgy döntöttünk elmegyünk kocsival a szokásos helyünkre. Ott folytatjuk. :)
    Mivel én messzebb parkoltam ezért Életem kocsijával mentünk. Picit feszélyezett minket az autó. Abban még soha nem ültünk. Vagyis én egyáltalán nem. Amikor megérkeztünk beszélgettünk de éreztem rajta hogy valami baj van. Vagy nem is tudom. Olyan más volt. Zárkózott. Mondtam is neki. Elmondta hogy az autó. Nem érzi magát itt olyan jól. Ezért úgy döntöttünk visszamegyünk az enyémhez és azzal visszajövünk. Nem is volt gond többet. Életemet visszakaptam és egy csodálatos randit élhettem Vele át. Sokat beszélgettünk. Főleg én. Neki nagyon hiányzott picinyami. Régen találkoztak és hiányzik neki a csacsogása, az hogy megölelje, megpuszilja vagy épp beleharapjon a fenekébe. :) Olyan jól eljátszanak együtt. Később megpróbálkoztunk a következő menettel. Nem tartott sokáig. :B Érezni lehetet rajta hogy jól esik neki. És ez nekem is élvezetet nyújt. Nagyon szeretem ŐT!!! Ma olyan mondatokat súgott a fülembe hogy elolvadtam tőle. Én is készültem de nem jött ki. Nagyon mélyen bennem volt ma a szerelem.
    Amikor búcsúztunk felajánlotta hogy besegít az utiköltségbe. Én nem fogadtam el. Ezen egyébként mindig vitatkozunk. Na nem valami veszekedést kell elképzelni. Csak nehezen fogadom el az anyagi segítséget. Nem csak Tőle hanem mástól is. Én ilyen vagyok. Kérte hogy vegyek akkor valamit picinyaminak és mondjam meg neki hogy Tőle van. Mondtam hogy akkor legközelebb vegyen neki egy kis csokit és akkor elmondom picinyaminak hogy Ő küldte. Erre bementünk az ottani áruházba és kaptunk sok édességet. Én egy tofifeet amit imádok. Picinyami meg gumicukrot. Amit ő imád. Persze hazafelé megettem a felét a csokinak. A másik fele holnapra marad. Azért a boltban is hancúroztunk. Én nem akartam hogy ennyi mindent kapjunk. De Ő volt az erősebb. Most. :D
    Csodálatos volt! Még picit ott vagyok az álomvilágban Vele. Nehezen tudok Tőle elszakadni. Nem is akarok. Ez egy szép nap volt!

    Legyen nektek is szép napotok!

  • álomvilág

    csendes tag

    Újra itt lennék. :)
    A hétvége nagyon érdekesre sikeredett. Úgy alakult hogy találkozhattam egy olyan emberrel akinek elmondhattam a MI titkunkat. Már egy ideje éreztem hogy talán most eljött az idő és beavatom a kapcsolatunkba de nem voltam elég bátor hozzá. Mivel ő is került hasonló helyzetbe mint mi ezért tudtam hogy meg fog érteni. Sétálgattunk beszélgettünk mert már régen találkoztunk. Közben Életem is velünk volt mert 2 szerelmes üzivel is kényeztetett. A másodiknál megírtam neki hogy közel állok ahhoz hogy beavassam a barátnőmet a titokba. Azon a napon a barátnőm többször megjegyezte hogy mennyire irigykedik rám mert tökéletes házasságban élek. És a szemében én testesítem meg az ideális feleséget. Na amikor már többször elmondta ezt átlendültem egy ponton és mondtam neki hogy szeretnék elmondani neki valamit. Rákérdezett hogy terhes vagyok? Mondom nem. A következő kérdése az volt hogy akkor van valakim? A döbbenet kiült az arcára. Nem tudott megszólalni. Mondta hogy most nagy meglepetést okoztam neki és hogy soha nem gondolta volna rólam. Elmondtam neki hogy ez nem csak egy futó kaland. 3 éve tart és nagyon szeretjük egymást. Itt picit megsértődött hogy csak most szóltam neki de megértette hogy ez nekem nem ment volna előbb. Vártam hogy záporoz majd a kérdéseivel de ez nem nagyon történt meg. Nem tért magához ezért csak pár percenként tudott megszólalni és megkérdezni ezt-azt. Pl. ki Ő? Honnan ismerem? Hogy néz ki? Mennyire szeretem?... Persze én csillogó szemekkel, őrülten heves szívdobogással és szégyenlősen lesütött szemekkel próbáltam elmondani neki hogy mit Érzek Életem iránt és hogy alakult ki közöttünk a szerelem. Néha úgy éreztem próbál óvásra inteni mert ő megégette magát az ilyen titkos kapcsolattal de egy idő után érezte nem tud tenni semmit. Menthetetlenül szerelmes vagyok. Néha próbált utalást is tenni arra hogy ha Életemnek én vagyok akkor nem lehetséges e hogy van más is mellettem. Bizonygattam neki hogy ez lehetetlen. Nem ismeri őt. Picit fájt is hogy ennyire bizalmatlan és úgy éreztem ezzel megsért de én is megértettem őt. valószínű én is ezt gondolnám másokról. Mondta hogy csodál engem azért hogy ilyen titokban tudom tartani és semmi gyanus jelet nem hagyok magam után. És azért külön csodálkozott hogy bírtam ki lelkileg hogy senkinek nem beszéltem magunkról. Elmondtam neki azóta könnyebb nekem is amióta vezetek egy naplót. Mert ez olyan hogy nem mondom el senkinek de mégis elmondom mindenkinek. Sokkal felszabadultabb vagyok az írások után. Elmondtam neki azt is hogy vannak dolgok amiket csak Életemmel tudok megbeszélni. Ezt is picit nehezményezte de végül belátta hogy én gátlásosabb vagyok és megértő volt. Ő a legközelibb barátnőm de még vele sem tudok megosztani mindent és beszélni fesztelenül dolgokról. Pl. szex. Most is csak érintőlegesen beszéltünk róla mert nem ment hogy kicsit mélyebbre menjünk. Megálapítottuk hogy mennyire igaz az hogy szerelemből szeretkezni mennyire más mint érzelmek nélkül. Ég és föld a különbség. De az hogy ki mit ad meg a párjának az tabu. Szexről kizárólag Életemmel tudok beszélni. Még a férjemmel sem megy. Úgy gondolom az is sokat hozzá tesz a szeretkezéseinkhez hogy elmerjük mondani mit érzünk közben és kinek mi a jobb. Ezzel is tökéletesebbre csiszoljuk azt amiről azt gondoljuk hogy így is tökéletes. Szóval a barátnőmmel való találkozás igen csak újabb lépés lett a kapcsolatunkban. Mindketten izgatott kisgyerekekre hasonlítunk amint rágondolunk hogy van egy ember az én ismerősem közt is aki tud rólunk. Szerencsére úgy adódott hogy aznap tudtam levelet is írni és picit beszéltünk is. Másnap reggel is beszélgettünk így különösen izgatottak voltunk hogy még frissen oszthatjuk meg a gondolataimnkat és érzéseinket. Csodálatos volt. Olyan érzések tomboltak bennem mint amikor feltártuk egymás előtt az érzelmeinket és mint 2 szerelmes tini lángoltunk. Most már igazi érett szerelem a miénk. Megtanultuk hogyan kell leplezni mások előtt az érzelmeinket ami folyamatosan ott ég bennünk. Emlékszem hétvégén a barátnőm álla teljesen leesett amikor Életem és picinyami kapcsolatáról meséltem neki. Hogy szinte velünk nőtt fel. Mennyire imádják egymást. És azt nagyon nehezen hitte el hoyg a gyerek itthon nem szólja el magát. Elképedt. Mondta ilyen nincs. Irigy volt azért mert az ő gyermeke apja feléjük sem néz. Ha találkoznak nem játszik a gyerekkel. Fájt a szíve azért amit tőlem hallott. Sajnáltam őt de büszke is voltam a gyermekemre és Életemre. Büszke vagyok a szerelmünkre! Csodálatos érzés hogy megismerhettem Életemet és nem maradt viszonzatlanul a szerelmem. Örökké hálás leszek a sorsnak hogy rátalálhattam. Szerelmes vagyok Belé! Ez az érzés egészen biztos hogy örökké égni fog a szívemben!

    Szép estét!

  • álomvilág

    csendes tag

    Rég jártam erre. Egyszerűen nem volt rá alkalmam hogy írjak. Sűrű hét volt. Sok dolgom volt és érzelmileg is picit kikészültünk. A hét elején minden rendben volt. Majd egyik délután Életemmel beszélgettünk és én nagy csalódást okoztam neki. Másfél napig szinte nem is szólt hozzám. Nagyon megbántottam. Megkért valamire amit nem tettem meg neki mert nem éreztem annyira komolynak. Megértettem hogy haragszik rám. Joggal. A hallgatása szívszaggató volt számomra. Egyetlen reményem az volt hogy reggelente jelezte hogy üzit írhatok. Igaz válasz nem jött de én igyekeztem helyre hozni a hibámat. Amikor megbántottam nem is sejtettem először hogy ez lesz belőle. Egyik pillataról a másikra kilépett és levelet sem kaptam csak pár szót. Innen sejtettem hogy baj lehet. Majd amikor a második reggel tudtam hogy a gépnél van de nem lép be akkor komolyan elkezdtem félni. Végtelennek tűnő napok voltak ezek. Görcsösen próbálkoztam hogy helyre hozzam amit elrontottam de nem tudtam. Életem teljesen elzárkózott és hiába kértem a segítségét nem kaptam meg. Mivel maga sem tudta a megoldást nem is tudott volna segíteni. Majd harmad nap reggel újra vártam rá. Eljött. Nem akart de a szíve mégis húzta Őt. Boldog voltam annak ellenére hogy nem tudtunk mit kezdeni a lehetőséggel. Elképesztő erővel dobogott a szívem. Ez kétségbeesett dobbanás volt mind egytől-egyig. Már amikor megláttam elhatároztam hogy nem fogom hagyni hogy kilépjen. Bármi áron de nem fogom elengedni. Nehéz beszélgetés volt. Nagyon igyekeztem és úgy tűnt hiába. Még nem tud megbocsájtani. Én kiborultam és zokogtam. Persze titokban. Majd elakart menni de folyton kérleltem. És egyszer csak megtört benne a jég. Visszatért hozzám. Nem tudjuk azóta sem hogy mi volt ami segített rajta. Megbeszéltük és elkezdett engedni a lelkünk. Mindkettőnket megviselt az a pár nap. Tanultam belőle és soha nem fogom figyelmen kívül hagyni a kérését. Ez már biztos! Együtt könnyeztünk a gépek előtt mert annyira szenvedtünk. Ezzel is oldottuk a fájdalmakat amiket átéltünk. Életem már jobban volt de én még napokig nem tudtam magamnak megbocsájtani. Rettenetes napok voltak és soha többé nem akarok ilyet megélni. Szerelmes vagyok Belé és nem bánthatom meg Őt!
    Sajnos a hétvégén nem tudtunk sokat együtt lenni. Gyermekem nagyon beteg volt. A szívünk szakadt meg érte. Két éjszaka virrasztottam mellette. Egyik nap pedig végig az ölemben feküdt. Remegett a láztól és a gyengeségtől. Soha nem láttam még ennyire elesettnek. Szerencsére úgy érzem időben cselekedtünk és végül tújutottunk a kínokon. Egy kisebb beavatkozás után mintha elvágák volna a betegséget. Örülök hogy nem történt komoly baj. Életem is rettenetesen aggódott. Sajnos nem tudtam eljönni hozzá így csak ritkán tudtam tájékoztatni sajnos a nem túl jó hírekről. Rengeteg együtt érző levelet és üzit kaptam tőle amiért nagyon nagyon hálás vagyok neki.Nem is tudja mennyit jelentettek nekem ezek a sorok. Szükségem volt Rá nekem is. Könnyebb volt a lelkemnek hogy ott érezhettem Őt magunk mellett. Egyik nap rám tört a hiánya. Főleg a hangja. Régen találkoztunk és már kezdett fáni hogy nem láthatom, nem hallhatom. Tegnap reggel jött egy üzi amiben megkérdezte felhívhat e. Nem gondolkodtam a válaszon. Azonnal megírtam neki hogy igen. Mit számított hogy picinyami ott szuszogott békésen mellettem, párom meg kinnt aludt a másik szobában. Ő szerette volna tudni hogy van picinyami én pedig elakartam mesélni neki. Beszélgettünk és nagyon megahtódtam. Főleg a végén mert Ő kimondta hogy mit érez. Kimondta hogy szeret. Remegett és elcsuklott a hangja. Ez nekem nagyon eltalálta a szívemet. Én természetesen már a beszélgetés elején küzdöttem a bátorságommal hogy kimondjam de csak nem jött ki belőlem. Csak annyit tudtam kinyögni hogy én is. Kevésnek tartottam de tudtam nem fog neheztelni rám hiszen tudja és érzi hogy mi van a szívemben iránta. Csodálatos érzés járt át bennem hogy hallhattam a hangját. Hiszen Ő maga egy igazán csodálatos ember! Nagyon szeretem! :B

    Most végre minden a legnagyobb rendben. Leszámítva hogy hiányzik. De Ő akkor is hiányzik nekem ha épp egy randiról tartok haza... :)

    Kellemes napot mindenkinek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Elég eseménytelen ez a hét. Legboldogabb pillanataim azok amikor Életemmel beszélhetek. Sajnos a hét elején nem tudtunk valami sokat beszélgetni reggelente. Hol én aludtam el, hol pedig Életem nem tudott jönni. Viszont esténként bepótoltuk. Egyik este amikor beszéltünk Életem csak mesélt, mesélt és mesélt. Annyira imádom Őt hallgatni. Nagyon boldoggá tett azzal hogy mindenféléről beszélt nekem. Voltak pillanatok amikor megam elé képzeltem ahogy mesél. Egy izgatott kisgyereket láttam aki a kedvenc játékáról áradozik. Imádnivaló volt az biztos! Rettenetesen hiányzik nekem. Ma 2 hete voltunk együtt utoljára. Teljesen elkényeztett engem az előtte lévő heteken hogy minimum heti egy alkalommal azért összebújtunk. Tisztában vagyok vele hogy ezt nem lehet folytatni. De akkor is nagyon hiányzik. :B Persze próbálok csillapítani az iránta érzett vágyamon de nehéz az érintése nélkül. Ez nem azt jelenti hogy már nem emlékszem a simogatásaira, az öleléseire és a csókjaira! Ezt nem is lehet elfelejteni. Még sokszor beleborzongok amikor ezekre a pillanatokra gondolok. És más pillanatokra... :B Ha minden igaz a jövő héten átölel. Nagyon bízom benne. Még mindig nagyon sokat gondolunk vissza az utolsó randinkra. Ahol Életem egyik álma is megvalósult. Meg hát egyéb extrém helyek és pózok. :) Csodálatos randi volt!
    Gyermekem a minap emlegette Életemet. Nagyon jó érzés volt számomra. Amint tudtam el is meséltem Életemnek. Pár napja pedig nagyon kis bújos picinyami aminek mindketten kifejezetten örülünk. Persze párom nem nézi ezeket jó szemmel. Vagyis nem érinti mélyen őt és van hogy kifejezetten utálja amikor a gyerek belém búj. Érthetetlen. Ez a szeretet fontos kimutatása. Miért fáj ez neki? Ha velünk van a randin akkor csak bújást kap tőlünk. Közben játszunk de folyamatosan kapcsolatban vagyunk vele. Nem érezheti hogy kirekesztjük. Napokig hatása alatt van a randiknak és ez bennünket nagyon mélyen megérint. Életemnek nagyon hiányzik már. Ők aztán tényleg régen nem látták egymást. Hónapok óta. Remélhetőleg hamarosan megtörik a jég és újra ott lesz velünk egy igazi gyönyörű családi randin.
    Mindenkinek kellemes napot kívánok!

  • álomvilág

    csendes tag

    Randiról jöttem. :B
    Húúú de régen írhattam már le ezt a mondatot. Lassan 3 hete. Már nagyon nehezen bírtam magammal. Nagyon hiányzott Életem. Már tegnap megbeszéltük hogy akkor ma nagy esély lenne a randira. De még még szóba került a szerda is. Reggel sikerült időben felébrednem így tudtunk beszélni. Azon múlott volna a randi hogy mikor van nagyobb esély a gyümölcsünkre. Mivel nem tudtam megállípítani így Életem válasz út elé állított. Ma vagy holnap. Döntsek én. Iszonyatosan nehéz volt és szenvedtem. A szívem azt mondta most azonnal kell az ölelése! Nem várhat holnapig. Viszont valami más belső hang azt sugalta lehet esélyesebb lenne a holnap. Kétszer vagy háromszor átvariáltuk az időpontot míg végül ma lett belőle. Örömömre. Igazság szerint az évek alatt rájöttem nekünk nincs olyan hogy esélyesebb nap. Nagyon vágyunk már egy közös gyermekre de annyira nehéz így hogy 1 napot kell elcsípnünk. És az sem biztos hogy az a nap az. Sajnos nálam teljesen kiszámíthatatlan előre. De a lényeg hogy együtt voltunk!!!
    Nagyon izgatott lettem miután kiléptünk a beszélgetésből. Már el is kezdtem készülődni. Mire elkészültem ébresztettem a gyereket hogy irány az ovi. Anyának ma dolga van. persze tiszta nyűg volt a gyerek. Érdekes hogy régebben nyugodtan indultunk el és az oviban lett nyűgős most meg pont fordítva. Amint elindulunk és beérünk az oviba semmi baja nincs. Vidám és csicsergő. Én hazajöttem átöltözni. Mivel nem kellett sietnem még picit bogarásztam itthon és később indultam mint gondoltam. De mivel így is a megbeszélt idő előtt 2 órával hamarabb indultam így nem voltam ideges hogy odaérek e vagy sem. Meglepően jó volt a forgalom. És a 2 órás út helyett 1,5 óra lett. Korán volt így kiültem a parkba picit mert az autóban dög meleg volt. Izgatottan figyeltem az autókat amikor egyszer csak megpillantottam Életem. ÓÓÓ olyan hevesen kezdett dobogni a szívem. Míg leparkolt és is odaértem. Ott az út szélén egymásba borultunk. Húúú akkor éreztem csak igazán milyen nagy szükségem volt már RÁ! Én nem is tudom mi volt velem de rettenetesen zavarban voltam. Szinte végig a randi alatt. Az első csóknál is nagyon szégyenlős voltam. Mintha életemben először tenném. Életem azonnal elkezdett kényeztetni. A nyakam, a vállam majd végül megcsókolt. ÓÓÓ de csodálatos volt újra érezni Őt! Ő az első csók után a fülembe súgta hogy imád. Ettől én természetesen elolvadtam. Még ölelkeztünk egy darabig mert fel kellett oldódnunk a varázslatból majd beültünk a kocsiba. Életem megkért hogy meséljek valamit de csak azt tudtam kinyögni hogy hiányzott nekem. Majd nekem esett. Húúú micsoda vad kényeztetés volt. Volt ott harapdálás, markolás és vad csókok. Fincsi volt. :B Még reggel megbeszéltük hogy hoygan szeretném átélni a gyönyört. természetesen ha előbb érzem hogy közeledik akkor ne fékezzem magam. Hát nem fékeztem. Sőőőt még sebességet is váltani akartam de nem ment. A póz nem volt ideális ehhez a szeretkezés fajtához. De sebaj. Egy csodálatos hosszan tartó gyönyört kaptam ma ajándékba. Utána Életemet kényeztettem. Picit sokáig tartott mire megtaláltuk a megfelelő pózt. Ami szerintem kicsit vicces volt de a lehetőségeket figyelembe kellett vennünk. Sajnos elég meleg is volt ami még nehezítette a mozgást. A szeretkezés végén megijedtem egy cseppet mert Életem kicsit kinyúlt és azt hittem hogy rosszul van. Olyan kis ájultnak tűnt. De örültem amikor kiderült minden a legnagyobb rendben csak épp élvezte a hatást. Utána pár percet tudtunk bezsélgetni majd egy váratlan telefonhívás majdnem félbeszakította a randit. De úgy tűnt hogy megoldódik így maradhattunk még egy picit. beszélgettünk ami nagyon jól esett. Nem értem miért de végig zavarban voltam. Annyira régen találkoztunk hogy nem tudtam feloldódni ennyi idő alatt. Ha hamarosan tudnánk találkozni biztosan oldottabb lennék. nagyon boldog vagyok ma hogy végre a szerelmemmel lehettem. Végre érezhettem Őt egészen közelről. Csodálatos érzés átölelni és megcsókolni. persze hagyott rajtam nyomokat. Most picit durvább volt de élveztem. Izgató számomra amikor látom és érzem rajta hogy vágytól vezetve ér hozzám. Bárhol. A telefon után még tudtunk beszélni aminek nagyon örültem. de sajnos az idő szaldt és mennünk kellett. De nem engedhettük meg hoyg csak egy menet legyen. Életem repetázott. Én is vágytam rá hogy kényeztessem. A vége elég furán sikerült. Mindketten a másikért aggódtunk. ő értem én meg azért hogy nem is volt neki olyan jó mert most másképp alakult a vége. Nem merem biztosra állítani mert jó lenne megbeszélni de lehet hoyg egy újabb álma teljesült. Ha nem is egészen de félig biztosan. Ezután tényleg nem maradt más mint a búcsú. Hosszú és szerelmes volt. Készítettünk képet is. Megbeszéltük hoyg legközelebb picinyami is velünk lesz. Egy szép családi randira már vágyunk. reménykedem hogy mihamarabb megvalósulhat. Amikor beült a kocsiba még odahajoltam egy szerelmes csókért. Életem meg a fülembe súgott néhány mondatot amitől teljesen elájultam. oylat is mondott amit élőben még soha. Imádlak szerelmem! Biztos vagyok benne hoyg nagyon nehezen jött neki kei mert érezni lehetett a hangján, azaaz a suttogásán hogy nagyon mélyről jött. Ettől igazán meghatódtam. és kimondta a kedvenc mondatom. Szeretlek édes! Ezt azért szeretem nagyon mert a kezdeteknél használta ezt a jelzőt és ez nekem nagyon sokat jelent. Szerelmes vagyok Belé! Remélem ma érezhette is. Csodálatos pár óra volt Vele és örülnék ha nemsokára megismételhetnénk.

    További szép napot nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Nem. Sajnos nem randiról jöttem. :U
    Egyre jobban szeretnénk mindketten hogy egy újabb családi randit éljünk át. Nem panaszkodom a kettesben randikra hiszen én mindig arra vágyom hogy csak mi legyünk mert akkor csak rá figyelhetek. Önző vagyok na. Szerintem ez természetes ha az ember olyan szerelmes mint én. :B Mostanában mindig kettesben voltunk és ha picinyami velünk van akkor lehet a szeretkezés nem úgy alakul de mégis sokat tesz hozzá hogy ő is ott van. Ilyenkor közös meseolvasás, játék és evés az ami vidámmá varázsolja a pillanatokat. És nem csak vidámmá hanem nagyon sokszor meghitté. Életem előhozta belőlem azt ami nagyon mélyen volt és nem tudott feltörni belőlem. Az ölelés fontosságát és szeretetét. Amióta Ő van nekünk azóta másképp ölelem a gyermekem. És sokkal többet is. Amióta pedig picinyami nagyobb azóta őt is ölelgeti. Ilyenkor picinyami napokig cicusosan bújos hangulatban van és igényli a mély öleléseket. Egy nagyon fontos része a szeretet kimutatására az ölelés. Emlékszem volt egy randi ahol kicsit kiborultam és elsírtam magam. Életem zavarban volt mert nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Picinyami segített neki. Mondta öleljük meg anyát és ketten átöleltek. Elmondani nem lehet menynire mélyan eltalált minket. Egy 2 éves gyerek ennyire meg tud hatni minket ez elképesztő. Pár napja újra ölelősebb itthon. Lehet hogy én hoztam a randiról és adom át neki. Nem tudom mert ez már ösztönös. Csodálatos melegség tölti el a szívem amikor odabújik hozzám és kéri hogy megölelhessen engem. Természetesen ehhez nem is kellene engedély. Ő egy picit a mi közös gyermekünk is. Már picinyami is szeretné látni Életemet. Egyik este megkérdeztem tőle hogy szerete e találkozni vele és annyira lázba jött hogy azonnal indulni akart hozzá. Szóval a következő randit mindhárman várjuk.
    Szerencsére a reggeleink úgy alakultak mostanában hogy tudtunk beszélni. Nagyon örültem neki mert fontos hogy a randit is megbeszéljük. Mivel Életem nem tud levelet írni ezért maradnak a beszélgetések. Ott aztán mindent kitárgyalunk. ;) Naná hogy a szex mindig jelen van. :B Fontosnak tartjuk mindketten hogy az élményeinket megosszuk és ha szükséges akkor tanuljunk belőle. El kell mondani minden pozitív és negatív érzést mert csak így lehet tökéletes egy szeretkezés. Mi nagyon jó úton járunk mert egyáltalán nincs tabu. Van hogy már a randin megbeszéljük a részleteket de még picit szégyenlősek vagyunk szemtől-szemben ebben a témában. Általában csak pozitív érzések vannak. A negatívot sem rossz értelemben értem inkább csak finomításnak. :)
    Fogalmam sincs mikor láthatom Életemet legközelebb de már nagyon várom. :B Addig is nagyon szeretem Őt! :B

    Szép hétvégét mindenkinek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Egy picit szétszórt volt a hétvége. Betegség, munka és rohangálás jobbra-balra. Ez mind még pénteken kezdődött. Úgy látszik gyermekem beáll a kéthetente kiújúló betegségre. Most sem egészséges teljesen de szerencsére nem fertőző jellegű. Már gyógyuló félben van aminek nagyon örülök. Úgy érzem most időben elcsíptük a fülest ezért nem lett komolyabb baj. Fogadni mernék hogy ha vég elesz az ovinak nem lesz beteg egészen szeptemberig. Jövőre meg remélem csak erősödik már annyira az immunrendszere hogy nem kell 2 hetente orvoshoz járnunk. Bízom benne...
    Életemmel csodálatosan vagyunk. Napról napra szerelmesebben. :) Ezt ma is megállapítottuk. Reggelente tudtunk beszélni ami sokat segített nekem. Igaz volt hogy csak pár percet de már akkor is boldog voltam hiszen elmondhattam neki mit érzek iránta. Ez nekem fontos! Ma vagyunk 38 hónapja egy pár. Ettől a gondolattól és érzéstől ma picit bújósabb hangulatban vagyok. Szívesen bújnék oda Életemhez. Ha most ezt hallaná akkor azt mondaná akkor szex lesz a vége. :) Ebben biztos vagyok. :B Egyik nap linkelt nekem egy leírást. Mindenféle szexfajtákról. Nagyon érdekes volt. Elolvastam azokat amik nálunk szóba jöhetnek és mindenképp azon leszünk hogy ki is próbáljuk az új technikákat. Már várjuk a következő alkalmat hogy legyen rá alkalmunk. A következő randin szinte biztos hogy nem mert velünk lesz picinyami is. Előtte azért mégsem... Ezeket a praktikákat még olvasni is izgató volt nemhogy majd átélni. Fincsi lesz az biztos. :B Sajnos egyenlőre még nem tudni mikor tudunk találkozni. Már nagyon vágyom rá! Az ölelésére és a csókjára a legfőképp. A többi úgyis jön magától. :)
    Végre jó idő van így a hangulatom is egyre vidámabb. nem szeretem ha borongós az idő. Múlt héten sajnos sokszor volt rossz idő és rányomta ez az én hangulatomra is a bélyegét. Kedvtelen voltam és folyton aludtam volna. Most meg mennék össze-vissza mert imádom a szép napsütéses meleg időt. Főleg egy fűves részen egy kis piknik. ;) A meleg ellenére szorosan összebújva mindenféle finomsággal megfűszerezve. ÓÓÓ de régen ültünk már így ki. Isteni érzés a szabadban szeretkezni a melegben. A kocsiban ugyanis olyan forróság van hogy csavarni lehet a ruhánkból a vizet. Igazából mindegy hol vagyunk csak együtt lehessünk. Már hiányzik...

    Szép napot kívánok!

  • álomvilág

    csendes tag

    Mostanában annyi fele szaladok hogy ritkábban van alkalmam írni. Persze pár percekre letudok ülni a géphez de az íráshoz nekem teljes nyugalomra és sok időre van szükségem. Életemmel minden reggel együtt lehetek. El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok ilyenkor. Mostanában inkább miattam szakad félbe a beszélgetés mert gyermekem picit korábban ébred mint szokott. Az esetek 99%-ban nem is alszik már vissza. Igazi kiskakas, fennt kukorékol. Hihetetlen de amint kinyílik a szeme azzal együtt a szája is és csak beszél beszél... Imádni való. :)
    Tegnap reggel egy olyan téma került szóba ami mindkettőnket meglepett. Mármint nem a téma hanem a hatása és a bennünk rejlő érzések. Felvetődött hogy Életem úgy érzi már könnyebben eltudna szakadni otthonról. És én megkérdeztem hogy el is akar-e szakadni. Nagyon váratlanul érte a kérdés és bevallom én sem számítottam a következményekre. A kapcsolatunk elején már szó volt róla és akkor olyan hévvel vetettük bele magunkat a szerelembe hogy Életem már akkor velem akart élni. Természetesen nekem is minden vágyam ez volt de én picit észszerűbben gondolkodtam. Tudtam hogy nagy fájdalmat okoznék a családomnak és ezt nem tudtam volna meglépni. Akkor. Azóta megváltoztunk. Egy érett, mély szerelem alakult ki bennünk és közöttünk. Felnőttünk. Életem most úgy érzi bármikor készen állna a közös életünkre. És ahogy ezt levezette úgy jött elő belőlem a döbbenet hogy Úristen! Dehát én pont ugyan ezt és pont ugyan így érzek. Mindkettőnkben megindult tudat alatt a családtól való elszakadás. Már úgy érezzük hogy elengednének minket. Igaz nem könnyen de könnyebben mint régen. Talán ez a tudat is az ami megerősít minket abban hogy készen állunk arra hogy együtt folytassuk az életünket. Életem tart attól hogy esetleg kopna a szerelmünk fénye. Én biztos vagyok benne hogy őtriznénk sőőőt csiszolnánk a fényén. Hiszen maga az a tudat is egy csoda hogy az vár otthon akit szívből szeretünk. Biztosan lenne az elején nehézség mert érnének támadások minket. De megküzdenénk mindennel hiszen annyi minden átéltünk már. És egyre szorosabban ölelve egymást haladunk az úton. Ha úgy alakulna hogy mindketten elszakadunk otthonról akkor tudjuk időbe telik majd mire együtt lehetünk. De időnk van. Addig is szeretjük egymást és utána még jobban szeretjük egymást. Az is lehet soha nem jön el a pillanat de mi akkor is boldogok vagyunk együtt. Megtaláltuk az IGAZ szerelemt és nem engedjük el. SOHA! Nap mint nap erősebb bennem a vágy Életem után. Néha csak egy ölelés vagy csók igazi felüdülés lenne. Sajnos mostanában kevesebbet találkozunk de akkor minél többet elraktározunk magunkban a másikból. Hiányzik nagyon! :B Szeretem Őt!

    Kellemes napot kívánok!

  • álomvilág

    csendes tag

    A sok szép reggel után sikerült ma elaludnom. Mérges is voltam magamra. Napok óta gyűlt bennem a fáradtság és úgy tűnik ma reggel tetőzött.
    Már nagyon hiányzik a randi Életemmel. Főleg úgy hogy tudom most picinyami is velünk lesz. Tegnap rajzolt Életemnek valamit. Lefotóztam és átküldtem neki. Örült nagyon. Ma reggel nagyon meglepett gyermekem. Oviba menet megsúgta nekem hogy vigyünk Életemnek valamit amire szüksége lehet. Teljesen meghatódtam hogy így törődik Életemmel. Ebből éreztem hogy szereti Őt és neki is hiányzik. Biztos vagyok benne hogy nagyon jól fogjuk érezni magunkat legközelebb. Már most tervezgetem hogy mi mindent fogunk magunkhoz venni hogy egy csodálatos randit éljünk át. Persze. Ha semmit sem vinnénk is tökéletes lenne hiszen a lényeg úgyis maguk az érzelmek lesznek. Nagyon hiányzik már Életem. És hiába vagyunk együtt nap mint nap így vagy úgy ( :B ) az érintés mégis csak érintés. Azt nem lehet pótolni gondolatban. Legfeljebb randik után pár napig még élhetnek élénkebben bennünk. Több mint 2 hete találkoztunk. Szerintem elfogadható hogy egyre jobban vágyom rá. Minden nap megbeszéljük hogy ki mit tenne a másikkal. :B de már művelni is szeretnénk... :)
    Csodálatos reggeleket töltünk együtt. Annyira megnyugtat hogy itt van velem. És este ha be tud lépni annak még jobban örülök mert tudom hogy rendben hazaért. Sajnos az esti leveleit mindig másnap tudom csak elolvasni így van hogy nem mindig tudom minden rendben van-e Vele.
    Úgy érzem ez a bejegyzés most kicsit szétszórt lett. :B
    Ma még csak egy üzit kaptam Tőle és picit aggódom. A reggeli levelekből úgy vettem ki hogy nem haragszik rám hogy elaludtam. Én amúgyis olyan kis aggódós vagyok. :) Ha nincs velem az akit szeretek akkor féltem. Gyermekemet is. Hiába van jó helyen az oviban akkor is féltem őt. Azért előfordult már egy-két ovis baleset. Szerencsére a csoport egy rendes és aranyos csoport. Az óvónénikkel is elégedett vagyok. Ha megyek érte vagy épp viszem be soha nem látok veszekedést. Gyönyörűen eljátszanak a gyerekek. Volt pár gyerkőc akik szinte terrorban tartották a többieket de szerencsére ők már nincsenek ott. Akkor komolyan aggódtam a gyerekért mert rettegett amikor beértünk az oviba. Na így hagyja ott valaki nyugodt szívvel a gyermekét. Lassan vége az ovinak. Kezdődik a nyári szünet. Lesznek összevont csoportok meg más oviban ügyeletek de ezt én nem kértem. Inkább legyen itthon és majd megyünk ide-oda de nem akarom idegenekre rábízni. Lehet néha az őrületbe fog kergetni de tudom biztonságban van. Ez nekem nagyon fontos!
    Mondom én hogy picit szétszórt lett a bejegyzés. Van itt minden... :)

    További kellemes napot!

  • álomvilág

    csendes tag

    Már megint olyan rég jártam erre. :(((
    Tulajdonképpen semmi extra dolog nem történt egyszerűen nem volt alkalmam írni. Tegnap már szerettem volna de feltartottak. Életemmel ha minden igaz holnap találkozunk. ÓÓÓ el sem tudom mondani mennyire hiányzik már. Tegnap hogy felmerült ez a randi ami szinte már egészen biztos már mindketten lázban égünk. Tegnap úgy alakult hogy többször is tudtunk beszélni és minden beszélgetés vége igen csak forró hangulattá alakult át. Mondhatnám száz szónak is szex a vége. :D
    Nagyon régen találkoztunk már így ez érthető is. Húúú mi lesz holnap!!! Még a gondolatába is beleborzongok. Sajnos most extra kevés időnk lesz de azt hiszem ez most egyáltalán nem számít. Végre együtt lehetünk és ez a legfontosabb. Úgy gondoltuk már egy ideje Életemmel hogy a következő randin velünk lesz picinyami is. De ebben a gondolatban kicsit meginogtam. Mivel nagyon kevés időnk lesz így úgy érzem nem fog minden beleférni amit szeretnénk együtt. Meseolvasás, játék, beszélgetés és persze szex. :B Azt szeretném ha picinyami velünk van akkor figyeljünk rá minél többet. És még figyelembe kell venni azt is hogy picinyami nehezen oldódik. Hosszas töprengés után végülis úgy döntöttem hogy halasszuk a következő randira a családi randit és most csak egymásé legyünk. Tudom hogy önzőség de lesz még alkalom családi randira. Amikor picit több időnk lesz. Ahogy ezt tegnap Életemnek felvetettem csak kinevetett. Ő már hétfőn tudta hogy így fogom gondolni. Pedig nekem tényleg csak tegnap jutott eszembe.
    Életem kért tőlem egy szívességet és én örömmel tettem eleget neki. Főleg hogy egy randiba kerül... ;) Elég veszélyes amit megtettem most de bízom benne hogy holnapig csak nem kerülök bajba. Több dologban is rajtakaphatnak így picit izgulok. Na jó nem is picit. Izgulok hogy rendben legyen minden és izgulok hogy holnap Életemhez bújhatok.ÓÓÓ de várom már.
    Úgy néz ki gyermekem az óvoda végére rendbe jött. Már elég huzamos ideje jár oviba. Bízom benne hogy jövőre már nem lesz sokat beteg. Na nem mintha 100% osan egészséges lenne de annyira nem beteg hogy ne mehessen oviba. Na nem azt kell elképzelni hogy betegen horodom be. Van egy kis problémánk de nem fertőző a dolog és nem érzékelni rajta semmit. Néha kontrollra kell járnunk vele de mindenképp javulást észlelünk ami nagyon jó érzés. Hosszú idő után végre kiutat látunk a sok nyavajából. Igazság szerint örültem volna ha elkapja még most a bárányhimlőt. Be van oltva ellene de csak egyszeri alkalommal kapott ami azt jelenti hogy így is elkphatja de pár pöttyel néhány nap leforgása alatt túleshet rajta. Sajnos már annyira kórós a bárányhimlő hogy életveszélyes is tud lenni. Egyre gyakoribbak a komolyabb betegségekkel járó bárányhimlő. Azt hallottam hogy aki egyszer van beoltva annak a legjobb ha elkapja. Én szeretném hogy még gyerekkorban elkapja mert felnőtt korban még veszélyesebb. Aki 2× is beoltatja gyermekét az × évig teljesen védett. De minél idősebb az ember annál rosszabb. Állítólag...
    Múlt héten volt egy kis ünnpség az oviban. Én annyira büszke voltam a gyermekemre. Gyönyörűen mondta a versikét a többiekkel. Voltak mellette akik csak álltak nézelődtek jobbra-balra némán ő meg csodálatosan szavalt. Meghatódtam természetesen. Amikor észre vett lelkesen integetett de akkor is szavalt tovább. Majd jött egy kis zsúr. Leültem vele szemben a kisasztalokhoz a kisszékekre. Picit úgy éreztem magam mint hófehérke a hét törpe házában. :) Leültem közéjük és beszélgettem meg huncutkodtam velük. Egy szülő sem tette ezt meg amit nem nagyon értek. Én odaültem mert tudtam gyermekemnek ez jól esik és felszabadultabb ha ott vagyok a közelében. Ez így is lett. Jól elszórakozott a társaival. Majd egyik pillanatban felállt és áthajolt az asztal felett. Kérte hogy megölelhessen. Én szinte könnyekig hatódtam mert ilyet nem szokott csinálni. Mindenki előtt bárki füle hallatára kiakarta mutatni az érzelmeit. Csodálatos érzés volt nekem. Még puszikat is kaptam. Olyan volt mintha ő lett volna az anyukám és próbál bátorítani az anyai öleléssel és csókokkal. Nagyon édes volt. Büszke voltam rá hogy meri az érzéseit vállalni és nem szégyel megölelni mindenki előtt. Ilyenkor érzem úgy hogy anyának lenne a világ legcsodálatosabb érzése. Szeretném átélni újra azt amikor már a pocakomban elkezdődik egy új élet és ezáltal gondoskodom arról hogy minden szeretet megadjak neki. Vágyom egy újabb gyermekre...
    Holnap megpróbálok beszámolni az esemémyekről. :U

    Boldog napot mindenkinek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Randi :) randi :) randi :)
    Hihetetlenül boldog vagyok most. Majd kicsattanok örömömben. :) Végre 3 hét éhség után kaphattam Életemből. Már tegnap nehezen bírtam magammal annyira izgatott voltam. Éjjel nem is aludtam valami jól. Sokszor fennt voltam. Reggel ki is tudtam jönni és beszélhettünk egy keveset. Sokat nem mert gyermekem ébresztőt fújt. Jókat mosolyogtam magamban a beszélgetés alatt. Gondosan kerülgettük a szex témát. Már így is rettenetesen vágytunk egymásra nem akartuk feszíteni tovább a húrt. Meglepő módom időben indultam el és nagyon jól tudtam haladni. Még meg is lepődtem hogy azokon a helyeken ahol dugó szokott lenni most nem igazán volt. Mikor ez tudatosult bennem beleszaladtam egy jó kis sorba. Ott ahol soha nem volt még akadály a tovább haladás. Itt el is időztem rendesen. Majd irány a tiszta út és minden haladt remekül. Végül nem sikerült sokkal hamarabb odaérnem mint gondoltam. Megírtam Életemnek hogy már megérkeztem és Ő nemsokára jött is. ÓÓÓ az a heves szívdobogás amint megpillantottam. Húúú akkor lettem csak igazán izgatott. Kiszálltam üdvözöltük egymást. Mély és forró ölelés. Ő néha csókolgatta a nyakam én meg olvadoztam. A csókra még várni kellett mert az nem megy egyből. Amikor megtörtént kezdtem oldódni. Végre! Megérkeztünk. Hazaérkeztünk. Erre vágytunk már időtlen idők óta. Ott álltunk egymás karjában és nem tudtunk betelni egymással. Csodálatos érzés volt újra Vele. Életem nagyon türelmetlen és mohó volt. Már a kocsi mellett a nadrágomban kotorászott. :B Gyorsan beszálltunk és már ráncigálta is le rólam a ruhát. Húúú de kis falánk volt. Imádtam! Volt minden ami szemnek szájnak ingere. De 3 hét után ez nem is meglepő. Mindent akartunk ami a másikból van. Kaptam jó kis foltokat is. :U Nagyon kevés időnk volt. Épp hogy csak 1 órácska. De az a szeretkezésről szólt most. Gyakorlatilag végig szeretkeztük az 1 órát 5 vagy max. 10 perc szünettel. Fincsi volt nagyon. Készítettünk képet is. Látszik rajtunk az érzelem. A szerelem! Volt egy hosszú és mély ölelésünk a kocsiban. ÓÓÓ akkor nagyon meghatódtam. Vágytam már Életem minden érintésére de legfőképp az ölelésére. És megkaptam. Boldog vagyok!!! A búcsú alatt végig öleltük egymást és Életem bátorságot merített majd a fülembe súgta hogy szerelmes belém. Hááát az érzést amit akkor éreztem azt nem lehet szavakba önteni. Úristen még most is mennyire borzongok ahogy visszaemlékszem erre a pillanatra. Teljesen elérzékenyültem. Meghatódom ha ezt súgja. Életem azt mondta ma újra sugárzom. Persze hogy sugárzom hiszen Vele lehettem! Életem legcsodálatosabb pillanatait élem meg ha Vele lehetek. Gyönyörű ez a szerelem.
    Ha minden jól megy a jövő hét közepe fele újra együtt lehetünk. Már most várom pedig még úgy érzem álmodom azt a csodát amit ma átélhettem. Hálát adok a sorsnak amiért megismerhettem Őt! Nagyon boldog vagyok mellette és nagyon szeretem Őt! :B Az biztos hogy örökké vigyázni fogok RÁ!
    Szép délutánt Nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    A hosszú hétvége után tegnap újra találkoztunk. Ráadásul hármasban. Mármint ott volt gyermekem is. :) Valami elképesztően csodálatos randi volt. Egy igazi szeretetben gazdag családi randi.
    Mi értünk oda előbb és kimentünk a parkba egy picikét. De amint megláttam Életemet már indultunk is vissza a kocsihoz. Addig Életem is elindult felénk így félúton találkoztunk. Picinyaminak nem szóltam mert kiváncsi voltam hogy miknt reagál amikor meglátja. Tudta hogy hova jöttünk és hogy kivel találkozunk de az első pillanatra nagyon kiváncsi voltam. Nagyjából olyan lett mint vártam. Szégyenlősen bújt a lábamhoz. De amikor Életem lehajolt hozzá akkor óvatosan közeledett felé és még egy ölelést is megengedett neki. Igaz csak hozzám bújva de nem húzódott el. Sőőőt még puszi is ment. Nagyon boldog voltam hogy így fogadta Életemet. Még a visszafele úton ölbe vette Életem és úgy vitte őt. Nagyon aranyosak voltak együtt. Öröm volt látni őket együtt.
    Amikor beültünk a kocsiba picinyami hagyott minket érvényesülni. Kicsi oldódás után beletemetkezett a rágcsálnivalókba és mi nyugodtan kényeztethettük egymást. Igazán hálás vagyok picinyaminak azért hogy engedett minket szeretkezni. Azért pici bűntudat van bennem mert teljesen megszűnt körülöttem a világ. Átadtam magam Életemnek és a gyönyörnek és semmi más nem létezett számomra. :B Arra számítottunk hogy esetleg a helyzet miatt picit nehezebb lesz majd szeretkezni. Esetleg tovább tart. De ez nem így lett. Sőőőt még rövidebb ideig tartott mint általában. :B Úgy látszik a szexnek jót tesz az izgalom. Mennyei kényeztetésekben volt részem. Most csupa finom dolgokat kaptam. Semmi vadulás nem volt. Bevallom én a gyengédebb szeretkezést részesítem előnyben. Általában. De Életem sokszor olyan heves hogy húz magával és akkor pillanatok alatt elillan a finomkodás. :)
    A szeretkezés után volt meseolvasás és sok sok játék. Voltak nagyon vidám pillanatok. A szeretet és szerelem szinte tapintható volt. Volt hogy magára hagytam Életemet és gyermekemet hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Picinyaminak semmi kifogása nem volt hogy én a háttérben figyeltem őket. Nagyon jól elhuncutkodtak. Csodálatos randi volt. Egyáltalán nem látszódott hogy hónapok óta nem látták egymást. Picinyami sokkal közvetlennebb volt Életemmel mint más olyan emberekkel akiket sűrűbben lát. Ez külön öröm volt a szívemnek. Még énekelt is gyermekem ami nagyon nagy szó. Nem mer énekelni mások előtt. Ő nagyon szégyenlős gyermek. A randi vége felé annyira ragaszkodott már Életemhez hogy ő maga akart beleülni az ölébe. De mi akkor már épp a második szeretkezésünket terveztük. Győzőtt a vágy. Nem bírtuk ki hogy ne legyünk újra egymásé. Picinyami annyira felélénkült és felbátorodott hogy most picit nehezebb volt megbújni előle. Volt egy-két vicces megnyílvánulása. :B
    Készültek képek. Szebbnél szebb képek lettek. Volt amit gyermekem készített rólunk. El kell hogy mondjam gyönyörű képek. Gyönyörű érzéssel tölt el amit látok rajtuk. Az őszinte szerelmet és szeretetet. Csodálatosak. Már rengetegszer megnéztem őket és elolvadtam mindtől. Némelyik képen Életem egy igazi gyerek. Igazság szerint Ő a második gyermekem ha így együtt vagyunk. Imád játszani és én imádok anyáskodni felette. NAGYON SZERETEM ŐT!
    Ma már kétszer beszéltünk telefonon. Nem nagyon jutott szóhoz. Bevallom hogy annyira izgatott voltam hogy csak beszéltem és beszéltem... Örülök ha hallhatom a hangját és örülök ha beszélhetek hozzá. Szívem szerint minden pillanatot Vele töltenék. Nagyon hiányzik nekem hogy nap mint nap Vele lehessek. Nekem Ő az IGAZI!

    Ma nagyon boldog vagyok legyetek Ti is boldogok!

  • álomvilág

    csendes tag

    A héten úgy volt hogy 2 randi is lehetséges. De a sors közbe szólt. Sőőőt úgy éreztem büntet minket. Napokig nem tudtunk beszélni sem. Mindig volt valami reggel vagy épp este és nem tudtunk együtt lenni. Még jó hogy levelet és üzit tudtunk írni. Így elviselhetőbbek voltak ezek a napok. Ma végre egy csodás beszélgetéssel indítottuk a napot. Máris sokkal vidámabb vagyok. Tegnap este már elég komolyan éreztem magamban az elvonási tüneteket. Le voltam törve teljesen. Semmihez és senkihez nem volt kedvem. Ma reggel megbeszéltünk egy esetleges randit a hétvégére. Nagyon akarom hogy sikerüljön. Ráadásul egy fontos dátum is lenne ami még ünnepélyesebbé tenné a randinkat. Nagyon várom már! Hihetetlenül hiányzik az ölelése, a csókja és a hangja. ÓÓÓ és most jut eszembe! A héten beszéltünk újra telefonon. Most picinyami is beszélt hozzá. Amikor megkérdeztem hogy beszél-e Életemmel azonnal felugrott a mesenézésből és fülig érő szájjal rohant a telefonhoz. Picit szégyenlős volt ezért csak halkan motyogott valamit. Életem elolvadt tőle.
    Picit mozgalmasabban telnek a napjaim most hogy nincs ovi. Egy gyerek mellett nem lehet unatkozni. :U Gyermekemen még mindig érezni a múlt heti randi hatását. Elképesztő ölelésekben és puszikban van részem. És egyre többet kapok nyílvánosan ami régen egyáltalán nem volt. Ilyenkor nagyon megtudok hatódni. Semmivel nem törődve öleljük egymást az utcán vagy épp bárhol. Most a nyári szünetben biztosan lesz még rá alkalom hogy családi randi legyen. Ez mindenkinek jót tesz. Igaz hogy nagyon veszélyes már picinyamival de nem tudom őket elszakítani egymástól amikor látom rajtuk hogy imádják egymást. Remélem hamarosan ők is újra találkozhatnak.

    Mindenkinek kellemes napot kívánok!

  • álomvilág

    csendes tag

    Az idő szomorú de én mégis nagyon boldog vagyok. :)
    Igen, igen! Tegnap randiztunk!!! És micsoda randi volt... :B
    Az utolsó pillanatban dölt el hogy végül össze jött. Útközben bármikor kaphattam volna az üzit hogy mégsem. Izgultam is addig amíg meg nem érkezett a jel hogy minden rendben. Életem is elindult. Életem ért oda előbb. Azonnal kiszállt és odarohant hozzám. Egy csodálatos forró ölelésben volt részünk. Már szükségünk volt arra hogy közelről is érezzük egymást. Nagyon kis mohó kedvében volt Életem mert meg sem várta hoyg beszéljunk az autóba már a nadrágomban kotorászott. :U Én reggel észleltem magamon olyan jeleket amiből arra jutottam hogy nekem ma nem lesz kényeztetés. Mármint szeretkezés. :) Mert a többiről azért nem mondtam volna le. :N Beültün kaz autóba és természetesen egymásnak estünk. életem mit sem törődött azzal amit mondtam neki hogy nekem ma nem lehet. Tépte le a nadrágot rólam. :) És bevallom én is elvesztettem a fejem és eszemben sem volt tiltakozni. A sors úgy tűnt nagyon is mellénk állt. A jelek elmúltak és semmi akadálya nem volt hogy egy csodálatosat szeretkezzünk. Nagyon gyengéden kezdte Életem a kényeztetésemet. De egy idő után már türelmetlenek voltunk. Hihetetlenül gyönyörű érzés eggyé válni. Ez már maga a gyönyör. Kicsit elkapattam Életemet. Hozzászokott a finomabbnál finomabb dolgokhoz. Örömmel teszem boldoggá bármilyen formában. :B Egy hosszabb szeretkezés után megpihentünk. De pár perc múlva olyan csókokat váltottunk ami újra felkorbácsoltak minket. Ezen jót nevettünk. A csókok épphogy csókok voltak. Csak az ajkunk ért össze és az is éppenhogy lehelve érintették egymást. Mennyei!
    Picit beszélgettünk is de akkor sem engedtük el egymást. Folyamatosan érintkeztünk. A tegnapi randi jellemzője a szeretkezés volt. Többet voltunk együtt mint beszélgettünk. Éhesek voltunk. :U Egymásra éheztünk. Majd amikor újra azon kaptuk magunkat hogy készen állunk az újabb gyönyörre én is kértem egy kis extrát. :B Majd amikor ismét eggyé váltunk picit hevesebbek voltunk. Álítólag az élvezetnek hangot is adtam. :B Ezt nem tudom mert ilyenkor elvesztem a fejem és egy másik világba csöppenek. A gyönyör világába. na nem azt kell elképzelni hogy sikoltoztam vagy kiáltottam. Csak csendben tudattam hogy jól esik amit éppen átélek. Életem is ilyen. Meglepődik amikor elmesélem hogyan élvezi a szeretkezést. És megállapítottuk hogy nagyon izgató hatással van ránk amit a másikból érzünk. Történelmet írtunk. Most először kétszer is megízleltem a gyönyört egy randi alatt. Nekem ilyen még nem volt. Életemnek pedig... picit arcpirító erről beszélni. Volt 1-2 gazdagabb randink. :B :B :B
    Ez a randi most döntetlen lett. :)
    Sajnos hamar elszalad az idő. Ilyenkor repül. 2 órát voltunk együtt de nagyon hamar eltelt. Csodálatos volt! Több mint csodálatos!
    Reggel meg is tudtuk beszélni ami még szebbé tette az emlékeket. Nagyon jó érzés együtt felidézni a pillanatokat. sajnos nem tudom mikor tudunk legközelebb találkozni. Reménykedem hogy minél hamarabb. Belőle soha nem elég! Hihetetlen hoyg minden randival elmélyül a szerelmünk. NAGYON SZERETEM ŐT! És boldog vagyok hoyg ezt éreztettem Vele tegnap. De még boldogabbá tesz hogy ezt folyamatosan érzi és nem csak a randik alkalmával.

    Kellemes napot kívánok!

  • álomvilág

    csendes tag

    Szabadság, nyaralás... Ezek álltak a háttérben hogy nem tudtam eddig írni. Nem volt olyan alkalom hogy teljes nyugalom vegyen körül. Mondjuk szeptemberig nem is nagyon lesz erre alkalmam de azért kerítek rá sort hogy csend legyen néhány órára.
    A múlt héten elutaztam gyermekemmel. Nagyszülőhöz mentünk. Itt hagytuk a nagyvárosi nyüzsgést. Ez nem is a nyaralásról szólt hanem egy kis pihenésről. Délelőttönként szuper meleg nyári idő volt. Esténként voltak viharok. Sajnos tegnap épp akkor kezdett a legjobban esni amikor hazaindultunk volna. Így még elidőztünk és viszonylag nyugodt időben indultunk útnak.
    Amikor elindultunk a múlt héten hogy kipihenjük magunkat (vagyis csak én:) )aznap reggel Életem felvetette mi lenne ha megállnánk nála és egy öleléssel megajándékozna minket. ÓÓÓ hát lehetett nemet mondani rá? Hihetetlenül izgultam. Neki nagyon kérdéses volt hogy eltud e szakadni a munkehelyéről. Megbeszéltük hogy egy adott helyen rátelefonálok. Szinte remegtem már annyira izgultam. És igen! Eltudott jönni hozzánk. Gyermekem nagyon boldog volt. Ő is örömmel fogadta hogy velünk lesz. Épp akkor ébredezett és picit megijedtem hogy nyűgős lesz. De nem. Sőőőt őszinte vidám mosollyal fogadta Életemet. Az időnk kevés volt. Életemnek is és nekünk is mennünk kellett tovább. Fél órácskánk volt. Azért egy élvezet belefért :B Mindketten tudtuk hogy egy öleléssel nem elégedünk meg.
    Csodálatos rövid randi volt! Mindenkin ott látszódott és érezhető volt a boldogság. Életemenről és rólam pedig sugárzott a szerelem. Gyönyörű képeket is készítettünk amiben a nyaralás alatt folyton gyönyörködtem. A randi az elejétől a végéig tökéletes volt. Gyermekem le sem szállt Életemről. Folyton Őt akarta. Én pedig néha közbeavatkoztam hogy "én is itt vagyok ám". Majd eljött hamar a búcsú ideje. Nem tudtunk betelni egymással és a helyzettel. Egy álom volt!
    Én picit görcsöltem azon hogy nehezen fogok tudni majd írni Életemnek. És az is benne volt hogy lehet nem tudunk beszélni jó pár napig. De a sors mellénk állt. Minden reggel együtt ébredthettünk. És volt alkalmam írni is elég sokszor. Így mindent megoszthattam Életemmel és képeket is tudtam Neki küldeni.
    A nyaralás jól sikerült. Gyermekem nagyon boldog volt. Nem volt veszekedés és nézeteltérések a nevelés miatt. Csupa csupa nyugalom vett körül minket. Igaz én bosszankodtam egyéb okok miatt. Sajnos az utolsó nap nagyon feszült voltam. Az apró cseszegetések betelítették nálam a poharat. De nem akartam megbántani senkit így inkább nyeltem. Már vártam hogy hazainduljunk de az időjárás csak nem akarta. Fáradtan, nyűgősen és idegesen keltünk útnak. Életemnek tudtam jelezni hogy mikor indulunk haza. Felhívott amikor közel voltunk hozzá. Kérdezte mi lenne ha ott megállnánk és találkoznánk. Örültem neki nagyon.Picit bepánikoltam mert teljesen idegen volt nekem a környék. Telefonon elmondta merre menjek de nem sikerült. Rossz irányba kanyarodtam le. Sajnos annyira magamon kívül voltam hogy a sokadik alkalommal sem sikerült megjegeznem és Életem hangján is hallottam már hogy kezd elveszni a türelme. Megértettem. Hihetetlenül szégyeltem magam. Nagy nehezen végülis odataláltam. Átölelt és éreztem hogy redben van minden. De mégsem tudtam kiereszteni magamból a felgyülemlett rossz dolgokat. Nagyon szégyeltem magam ami a mostani pillanatig tart bennem. Hülyének éreztem és érzem magam. Életemhez való bújások segítettek de amint kilépett a kocsiból és elment újra feltörtek az érzelmek bennem. Persze megint rossz útnak indultam pedig ott a kocsiban megmutatta hogy merre menjek. Elképesztő vagyok!!!
    A randi mesés volt!!! Szeretkeztünk de nem úgy alakult ahogy gondoltuk. Csodálatos érzés volt újra egészen közelről érezni Őt! Vágytam RÁ! Kaptam Életemtől egy olyan ölelést ami életmentő volt számomra. Sokkal többet jelentett mint a szeretkezés. Igazi mély, mindentől óvlak ölelés volt. Sajnos miután újra útnak indultam folyton a fülemben csengtek a telefonbeszélgetések. Életem türelmetlen hangja bántott engem. Mármint az hogy miattam volt minden. Újra kiborultam és megálltam egy korábbi randi helyünknél. Picit kiadtam magamból a feszültséget és kisírtam magam. Segített. Úgy gondoltam jobb ha reggel nem beszélek Életemmel. Megakartam várni míg csöken a szégyenérzet bennem. Nem aludtam szinte semmit és végül később de kijöttem. Azt hittem Életem már nem lesz itt de tévedtem. Hevesen dobogott a szívem amikor megláttam Őt. Segített nekem hogy ne érezzem felelősnek magam semmiért. Most kezdek jobban lenni és elfogadni nem történt katasztrófa. Életem szeret töretlenül. Sok probléma összejött nekem és egyáltalán nem történt baj hogy elvesztem.
    Ma telefonon is beszéltünk. Igaz tévedésből hívtam fel. Megcsörgetett és én azt hittem azért hogy hívjam fel. De csak arra gondolt írjak egy üzit mert tudni akarta jól vagyok e. Örülök hogy beszélhettünk. Mivel elég megviselt voltam ezt gyermekem is észre vette. Türelmetlen vagyok vele. Pedig meg sem érdemli. És amikor elkezdtem beszélni Életemmel telefonon látta rajtam hogy boldog vagyok. És kiáltott hogy anya! na látod hogy vidám vagy. Mégsem vagy szomorú. :) Nagyon aranyos volt. A beszélgetés után még egy darabig kitartott ez a felhőtlen boldogság. De újra és újra a fülemben csengenek a tegnapi beszélgetések. Remélem hamar összeszedem magam. Életem segít nekem ebben. Ma sokszor itt van velem. Amit szeretnék Neki itt is megköszönni és megsúgni valamit. Szerelmes vagyok Beléd!

    Kellemes napot mindenkinek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Eseménytelenül telt a hét. Véget ért a szabadság így menni kellett dolgozni. Már hiányzott is. Nem vagyok az az otthon csücsülős. Hiányzik az ovi. Nekem is és a gyereknek is. Sajnos ez az idegeimen látszódik meg főleg. Néha picit kiborulok és elvesztem a türelmem. Mint ma is... pedig ma egy csodálatos randin voltunk!!! :)
    Már pénteken megbeszéltük. Sőőőt már a múlt héten szinte minden nap tervezgettük. Így nagyon lassan telt el a hét. Tegnap már rettenetesen erős volt bennem a vágy Életem után. Hiányzott nekem. Ma már tilos volt reggel szexről beszélgetni mert nem bírtunk magunkkal. :B Persze mindig oda terelődött a szó. Véletlenül... :U
    gyerek tiszta nyűgős volt ma reggel. Nem örültem neki. Amikor útnak indultunk picit lehiggadt. Hamar odaértünk a megbeszélt helyre így kiszálltunk a forró autóból és elmentünk egy játszótérre. Nemsokára Életem is csatlakozott hozzánk. Egy örökkévalóságnak tűnt az a hosszú idő mióta nem láttam Őt. Pedig 1 hete volt. Végre átölelt és megcsókolt. Erre vágytam! RÁ!
    Visszasétáltunk az autóhoz mert már ott a parkban majdnem egymásé lettünk. :B Icipici kényeztetés után történt valami ami észhez térített minket és értetlenkedtünk. De nem szegte annyira kedvünket hogy megálljt parancsoljunk vágyainknak. Ez nálunk lehetetlen. ;)
    Végre egybeforrtunk és egy gyönyörű szeretkezéssel pecsételtük meg ezt a randit. Picinyami néha belezavart. De hát gyerek... azért figyeltünk rá. Sajnos épp menet közben elszakadt nálam a cérna és rákiabáltam. Majd leöntöttem egy pici vízzel. Életem megijed és bár azt mondta nem haragszik de tudom és éreztem hoyg nem tetszik neki amit lát tőlem. Nagyon ritkán vagyok iylen türelmetlen. Sok minden összejött azokban a percekben és nem bírtam tűrtőztetni magam. Szégyeltem magam de nem tudtam visszafordítani. A legjobban az bántott hogy életem kedvét lohasztottam ezzel a húzásommal. Illetve nem is a kedvét hanem... :B
    Mikor ezen túlléptem minden rendben volt. Egy álom randi kerekedett. Sajnos beszélgetni nem tudtunk. Arra már nem jutott idő. Viszont képekre igen. Gyönyörű képek lettek.
    Egy kicsike szünet után újra ott álltunk egymásbahabarodva. Életem kényeztetni kezdett és próbáltam jelezni neki hogy ez nem ér így. mert általában abba szokta hagyni amivel kínoz. Túl finoman csinálja ahhoz hogy csak úgy befejezze és ne legyen folytatás. De most nem hagyta abba. :B 2:1 re vezettem. Ez az egyetlen olyan játék amiben úgy érzem jól magam hogy döntetlen vagy Életem nyer. :B ;) A végeredmény 2:2 lett. Másfél óra alatt végülis kiéltük a vágyainkat. Mégha akadtak nehéz pillanatok is. Csodálatos randi volt!!! Már most akarom a következőt. :U
    Reménykedem benne hogy Éltem a kiborulásom ellenére érezte hogy mennyire szeretem Őt. NAGYON SZERETEM!
    Már nagyon várom hogy Ő is beszéljen a randiról. Sajnos írni nem tud de reggel ha minden igaz beszélhetünk. Addig is innen ölelem ŐT...

    Szép délutánt Nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Erőtlenül ülök itt a gép előtt. Minden energiám elszállt. A mai randi teljesen kivette az összes energiámat. :B
    Elképesztően csodálatos volt a mai nap. Reggel még mit sem sejtve kijöttem hogy beszélhessek Életemmel. Így is történt. Egész hétvégén alig tudtunk kommunikálni és már rettenetesen hiányzott. Egyszer csak felvetődött hogy mi lenne ha ma találkoznánk. Annyira meglepődtem hogy alig tudtam megszólalni. természetesen ne mlehetett erre nemet mondani. Itt volt egy remek lehetőség mert ma kettesben lehettünk. Még ha nem mondtuk ki akkor is szerintem tudat alatt mindkettőnkben benne volt hogy az előző randit kellene lelkileg helyreállítani. Ez meg is történt.
    Életemnek nagyon bizonytalan volt a mai napja. De reménykedtünk. Egyszer csak jött az üzi. Randi!!! Neki álltam készülődni. Természetesen pici késéssel de útnak indultam. A megbeszélt időpont előtt így is 22 perccel előbb érkeztem. Vártam Életemet és amint megpillantottam heves dobogásba kezdett a szívem. Még reggel megbeszéltük hogy szeretkezés előtt jó lenne picit beszélgetni mert hiányzott a múltkor is. Életem felvetette mi lenne ha kiülnénk ott a közeli parkba. Persze a keze már a szoknya alatt volt... és mondta hogy már nem is biztos hogy beszélgetni akar mert Ő már tettre készen áll. :B Lesétáltunk kéz a kézben a parkba és volt ott sok pad de én inkább egy fa alá szerettem volna csücsülni. Mindketten tudtuk ha ott leülünk akkor ott azonnal szex lesz. Kérdeztem is hogy ez baj? Jót nevettünk majd én nyertem és a fa alá ültünk. Egy icipicit valóban beszélgettünk de hamar rágerjedtünk egymásra. Húúú micsoda szeretkezés volt. Picit az is segített a hangulat fokozásában hogy nem volt olyan nagyon meleg mint a kocsiban. Egy csodálatos szeretkezést éltünk át. Olyan igazi érzéki és lassú volt. Régebben ilyenekről álmodtam. Még Életem előtt sokszor ábrándoztam arról milyen lehet igazán egybeolvadva szeretkezni és úgy elérni a gyönyört. Azt gondoltam soha nem fogom ezt megtudni. De megtudtam. Most már tudom hogy csak az IGAZIval lehet ezt átélni.
    Miután gyönyörtöl ittasan elhevertünk picit beszélgettünk. Meséltem neki picinyamiról. Elmondtam Életemnek hogy mi volt az amitől éreztem hogy most nagyon élvezem. Fontosnak tartjuk hogy elmondjunk egymásnak minden apró dolgot a szeretkezéssel kapcsolatban is mert ez is segít nekünk. Mindketten szeretnénk mindent megtenni a másiknak a gyönyör fokozása végett így nem hallgatunk el semmit. Picit viccesre sikerült az első szeretkezés vége. jaa mert hogy több is volt. Ma nagyon sokat nevettünk ami szintén fontos egy kapcsolatban. Csodálatos napot töltöttün kel ma. 2 órát voltunk együtt mégis most valahogy hosszabbnak tűnt az idő. Igazán fesztelenek voltunk. Teljesen más ha kettesben vagyunk. Lehet önző dög vagyok de nekem ezek a randik gyönyörűbbek.
    Ma olyan képet készítettün kamitől teljesen elolvadtam. Van egy képünk amit egyszer én küldtem Életemnek. És Ő azt rakta be magának msn be. Ezen a képen nem mi vagyunk de rólunk szól. Főleg ha az egyikünk vígasztalásra vagy bújásra szorul. Akkor vagyunk igazán mi. És ma olyan kép készült rólunk mint ez a kép. Ebben mindketten egyet értettünk. Mától ez a kedvenc közös képünk. Mindig készül újabb és újabb kép ami meg fog engem. Az elmúlt randin az ölelős képtől hatódtam meg minden alkalommal ahányszor csak ránéztem. Minden nap megnéztem és erősen borzongtam mert újra és újra átéltem Életem szerelmes ölelését. A mi szerelmünk egy álom! Egy valóra vált álom!
    Szóval a randi...
    Miután megpihentünk újra erőre kaptunk és vágytunk az érzésre amit a szerelem nyújt nekünk. Nekem picit nehezebben ment de nagyon hamar elérkezettnek láttam az időt egy újabb gyönyörhöz. Életem is csatlakozott hozzám. Nem akartuk hogy lemaradjon. Érdekes volt mert neki másodszorra könnyebben ment mint gondoltam. És nem is úgy élvezett el ahogy gondoltam. Meglepett rendesen. Mindketten élvezzük ahogy érezni lehet a másikon hogy közeledik a csúcshoz. Ez mindkettőnknek ad egy kis pluszt. Na nem mintha nélküle nem menne... :) Kipurcanva feküdtünk még picit egymás karjába. Majd jött egy olyan pillanat amire nagyon régóta vágytam. Egy hosszú mély és szoros ölelés. Valami mámorító érzés volt Életemet érezni egészen közel és szorosan magamon. Mondtam is neki hogynem tudok betelni Vele... :B
    Még alig ocsudtunk fel az előző szeretkezéstől de Életem már a harmadikon gondolkodott. Persze én támogattam ŐT. Jót nevettünk az éhségünkön.
    Felmentünk és beültünk a kocsiba. Forróság volt. De mit számított... Érdekes volt hogy újra éreztem magamban a gyönyör lehetőségét. És nem is hagytuk veszni. Úgy éreztem elérkezett aztán Életem keze máshova kalandozott amitől szó szerint bevadultam picit. Olyan ingert talált el hogy elkezdtem vadul csókolózni és mozogni. Állítólag... én a szeretkezéseink nagy részére nem emlékszem mert egy idő után elvesztem a fejem és teljesen átadom magam a gyönyörnek. Csak Életemtől hallom sokszor hogy ez történik-az történik. És végül ezzel a vadsággal éreztem igazán teljesnek a 3. gyönyört. Na ilyen még nem volt. Végül abban maradtunk hogy nekem 2,5 volt. Életem pedig mindent megkapott amit szeretett volna. Illetve az első félig-meddig. Csodálatos érzés megajándékozni a szerelmed olyannal amit mindketten élveztek. Ebben a 2 órában mi csak ajándékoztunk. Egymást ajándékoztuk a másiknak. Sajnos az idő letelt. Életemnek mennie kellett. Szinte vánszorogtunk. Azért ennyi gyönyör 2 óra alatt... kiveszi az ember energiáját. És még dolgoznunk is kell. De megérte. Édes fáradság ez. Minden nap elviselném. Ma már boldog napom lesz a továbbiakban is. Senki nem tudja elrontani. Reménykedem benne hogy holnap reggel megtudjuk majd beszélni. Igazán így leszteljes a randink.

    Kellemes délutánt és estét mindenkinek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Hosszú idő után ez az a hét amikor nem randizunk. Viszont nem vagyok magányos hiszen minden nap együtt vagyunk. Minden reggel együtt ébredünk és ettől máris boldog vagyok. Picit az bosszant hogy elcsúszott a biológiai órám. 1 órával később kelek reggelente és így van hogy csak keveset tudunk együtt lenni. Lehet így tör ki rajtam a fáradtság. Mivel éjszakánként kb. 3 órákat alszom lehet így jön ki rajtam. Ha nem dolgozom akkor meg van az 5 órai alvás is. Érdekes megfigyelést tettem a napokban. Ha nem dolgozom sokkal rosszabbul alszom.
    Életemmel minden a legnagyobb rendben. Mármint a kapcsolatunkkal. Minden nap picit egymáshoz tudunk bújni innen a távolból is. Az utolsó randinkon készült kép annyira szíven talált hogy minden nap gyönyörködöm benne. Magunkban. Tegnap nézegettem több randis képet is rólunk és meg kellett állapítanom hogy még mindig hevesen dobog a szívem amint meglátom. Hiányzik nekem... nagyon szeretem ŐT!
    Most hogy pár napja egyedül vagyok itthon picit nyomasztó a magány. Életemnek hála üziket is tudok írni ami picit enyhít az egyedüllétemen. Csend és nyugalom van itthon és eleinte azt hittem jól is fog esni. De nem! Szükségem van a gyerekzsivajra és arra hogy néha összebújhassak gyermekemmel. És persze most azt sem bánnám így hirtelen ha rosszalkodna és rákellene kiabálni. Csak itt legyen... Tegnap beszéltem kicsikémmel telefonon. Életem győzködött hogy hívjam fel. Én picit tartottam tőle. Magam miatt is és gyermekem miatt is. Esetleg felborítom az ő kis vidámságát és azonnal jönni akar. Ha így lett volna azonnal vetem magam a kocsiba és hozom haza. Magam miatt is tartottam hogy megvisel majd lelkileg a beszélgetés. És amire nem számítottam az az hogy Életemet is pontosan annyira viselte meg mint engem. Amikor megmondták gyermekemnek hogy a telefonnál vagyok, egy nagy örömteli sikoltás hallatszott. A szívem hevesen dobogott annyira izgultam. És ahogy beszélt teljesen meghatódtam. Életemnek közben írtam hogy mi is zajlik pontosan. A telefonbeszélgetés vége volt az ami könnyekig hatott minket. Éreztette a kincsem hogy hiányzom neki. Abban a pillanatban úgy éreztem vágyik az összebújásra. És én nem tudtam megadni neki. Picit összeomlott a lelkem. Magamhoz akartam ölelni és óvni. Pedig ő csak jól érezte magát és nem akart hazajönni. Csupán éreztette hogy anya, jó helyen vagyok de hiányzol. Életemmel megbeszéltük hogy ma reggel felhívom és a gyermekre bízzuk hogy megyek-e érte vagy sem. De nem akart jönni. Állítólag még este mondták neki hogy mikor megyek érte és majdnem sírva fakadt. Hát mit ne mondjak. Én is. Picit reménykedtem benne hogy ma már együtt lehetünk. De Életem is támogat mindenben. Megbeszéltük hogy picinyamira hagyjuk a döntést. És mindketten belátjuk önzőségből nem hozhatom el ha egyszer jól érzi magát. Nem szabad önzőnek lennem. Nehéz... Én egy olyan anya vagyok aki él-hal a gyermekéjért. Néha kiborul a bili de utána jobban fáj nekem ha őt megbántom. Ő már rég túllépett rajta de én még sokáig emésztem magam még akkor is ha rákiabálok. Amit soha nem tennék meg az az hogy megüssem. Néha elkel a kézi figyelmeztetés is de ezek inkább legyintések a popsira. Fájdalmat soha nem okoznék neki. Életem és gyermekem a legféltettebb kincseim. Vigyázok rájuk!
    Tegnap Életemmel a kezdetekről beszélgettünk. Még mielőtt vállaltuk volna egymás előtt az érzelmeinket, sőőőt még magunk előtt is, volt egy olyan beszélgetésünk amiben megpróbáltuk vázolni ki mit jelent a másiknak. Én rettenetesen zavarban voltam mert már tudtam és éreztem hogy szerelmes vagyok. De nem mondhattam el Neki. Még nem. Ehelyett azt mondtam hogy Ő a legjobb barátom. A mai napig ha eszembe jut ez szégyellem magam. Szó szerint lekicsinyítőnek érzem ezt a kifejezést Életemre. Ő mindig is sokkal többet jelentett nekem egy barátnál. Pedig Ő volt az egyetlen és a mai napig Ő az egyetlen aki mindent tud rólam. MINDENT! Ha együtt élnénk sem tudnám úgy bemutatni valakinek hogy Ő a barátom. Ő sokkal több! A társam egy életen át. Testileg és lelkileg is a tökéletes társam. Életem igazi párja! A szerelmem... akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek!

    Kellemes napot Nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Múlt héten elhamarkodottan jelentettem ki hogy az a hét lesz az amikor nem randizunk. Életem egy meglepi ünnepi randit szervezett nekünk. Tulajdonképpen már csütörtökön fixáltuk de mint mindig most is az utolsó pillanatig megdölhetett volna a tervünk. Szerencsére a sors ismét kegyes volt hozzánk és egy álomrandival ajándékozott meg minket szombaton. Nagyon korán kellett indulnom de ez egyáltalán nem számított. A megbeszélt időben ott voltunk mind a ketten. Amint leállítottam a kocsit megjelent Életem is. Jót mosolyogtam magamban hogy ennyire egyek vagyunk. Kiszálltunk de az ölelés előtt Életem mindenképp elakarta rendezni a segítséget és a meglepit. Ugyanis szülinapom volt és kaptam tőle ajándékot. A kedvenc csokimmal lepett meg. :B ÓÓÓ annyira meghatódtam és boldog voltam! És jött a várva várt forró szerelmes ölelés egy szenvedélyes csókkal egybekötve. Lesétáltunk a parkba. Kéz a kézben. Erre mindketten vágytunk már. Sajnos nekünk nincs alkalmunk sétálni mert többnyire icipici időnk van és inkább kiélvezzük a lehetőségeket. :D Most viszont volt 3,5 óránk!!! Nem is emlékszem mikor volt ilyen sok időnk. Persze mi még tudtunk volna mit kezdeni több idővel is de örültünk hogy ennyi is adódott. Büszkén vállalva a szerelmünket sétálgattunk a parkban. Kár hogy senki nem látott minket. :U Mondjuk a sétálgatás is inkább hely keresés volt hogy hol tudnánk megbújni egy kicsit. :B Végül megtaláltuk a helyünket. Ott picit egymásba habarodtunk és végül beszálltunk a kocsiba. Én piszkosul fáztam pedig fel voltam öltözve. Később élvezettel megettem a csokikat. Persze nem egyszerre. Ez a csoki egy kincs! Nem lehet csak úgy megenni!!! Élvezettel ettem minden egyes falatot. Persze tudományosan. A töltelék volt benne a pláne.
    Életemnek mutogattam picinyamiról videókat. ÓÓÓ öröm volt a szívemnek ahogy láttam rajta mennyire tetszik. Imádja picinyamit és viszont is igaz. Ma többször is emlegette Életemet ami annyit jelent hogy régen találkoztak és hiányzik neki. Nekem is... de én nem mondhatok ilyet hiszen szombaton találkoztunk. A kocsiban folytattuk azt amit elkezdtünk a parkban. Önfeledt szeretkezésbe kezdtünk. Volt egy pillanat amikor úgy éreztük talán már hárman vagyunk ebben a csodálatos szerelemben. De tegnap kiderült mégsem. Ott a randin a felismeréstől hogy esetleg már velünk lehet szerelmünk gyümölcse is egy pillanat alatt meghitté varázsolta a további időnket. Nagyon sokat beszélgettünk ami már hiányzott nekünk. Azért élőben mégis más mint gépen keresztül. Szükségünk volt már arra hogy kibeszélhessük magunkat egymásnak és hallhassuk a másik hangját. Csodálatos pillanatokat éltünk át. Kétszer is szeretkeztünk. Egy álom volt! Szóba került milyen lenne az életünk ha együtt élhetnénk. Csak szép dolgok kerültek elő. Tegnap óta picit merészebben gondolunk a közös jövőre és egy pillanatra úgy tűnt lehet nincs is olyan messze. Most már tudjuk bármikor következik be holnap vagy akár évek múlva mi akkor is egy gyönyörű családként tudnánk élni a legmélyebb szeretetben és szerelemben. És nem számítana milyen körülmények között mert a lényeg az érzés. Abban pedig nincs hiány. Tegnap kiderült mégsincs közös gyümölcs egyenlőre és ez engem letört. Életem könnyebben viselte aminek örültem mert mindig aggódom érte hogy maga alá kerül. Nekem nagyon fontos hogy rendben tudjam a lelkét. Szerencsére a reggelek úgy alakulnak hoyg tudunk beszélgetni. Mostanában volt olyan nap amikor nem ébredtem fel időben és pocsék egy napom volt. Ingerült és szomorú voltam. Életemmel akarok ébredni minden nap! Szükségem van rá! SZERETEM ŐT!
    Nem tudom mikor tudunk találkozni legközelebb. Ha minden igaz a következő randin picinyami is velünk lesz. Kell nekik is az együtt lét. És nekem is mert ilyenkor elolvadok attól ahogy elnézem őket játék közben. Bízom benne hogy hamarosan újra ölelhetem...

    További szép délutánt!

  • álomvilág

    csendes tag

    Kihasználva a jó időt nyaraltunk egy kicsit. A gyerek jól érezte magát de én kevésbé. Előre tudtam hogy magam alá kerülök mert nem lehet majd Életemmel akkor amikor csak akarok. Ez már elutazás előtt látszódott és érezhető volt rajtam. Kicsit kiborultam ami hisztiként jelentkezett rajtam. Érzékenyen érintettek bizonyos dolgok. Jeleztem is Életemnek napközben a nem tetszésemet. Este amikor hazaért üziben megbeszéltük a dolgot. Örülök hogy nem haragudott rám. Finoman letolt engem aminek köszönhetően észhez tértem. Feleslegesen aggódom dolgokért. Néha van ilyen. :B Indulás előtt reggel még beszéltünk is aminek külön örültem. Így tényleg nyugodt szívvel indultam az útnak. Az úton végig olyan helyeket érintettünk ahol randizni szoktunk. Húúú micsoda érzelem viharokat éltem át. Főleg akkor amikor odaértünk arra a helyre ahol Életem dolgozott. Akár meg is pillanthattam volna az utcán. Sajnos sokkal kevesebbet tudtam Életemmel lenni mint ahogy azt gondoltam. Folyton valaki ott legyeskedett körülöttem amikor leültem géphez. A reggeli beszélgetések lehetetlenek voltak. 5 napig nélkülöztük egymást. Ez borzasztóan hosszú idő volt. Én minden reggel a szokott időpontban felébredtem és csak bámultam a falat. Gondolkodtam vajon mit csinálhat Életem?. Vajon gondol rám? :U Az üziváltások megmaradtak. De néha elég meredek volt amit műveltem. :D Viszont megérte a sok sok kockázat mert ilyenkor az én szívem megenyhült. Elmondhattam hogy mit érzek iránta és ettől könnyebb lett a szívem. Piszok lassan telt el az a pár nap. Pár nap mégis időtlen időnek tűnt. Szinte heteknek vagy néha már hónapoknak. Iszonyú volt. Néha gyermekem vígasztalt. Talán érezhette hogy hiányzik nekem valaki. Jól tudja hogy ki. Ölelgetett és puszilgatott. Ilyenkor meghatódtam mert tudtam hogy Életem nagyon boldog lenne ha látna minket. Pár mondatokat tudtam levélben írni Neki. Az utolsó nap már mindketten izgatottak voltunk. Végre otthon... Képeket is tudtam küldeni ami remélem picit enyhített az Ő érzelmein is. És írtam is pár sort. Igaz még mindig titokban de legalább már nyugodtabb körülmények között. És végre eljött a pillanat!!! Tegnap reggel hosszú idő után végre beszélhettünk!!! Húúúú de vágytunk már egymásra. Csodálatos volt. Olyan izgatott voltam mint az első randin. Korábban felébredtem és már be voltam jelentkezve amikor Életem megjelent. Azt aaa!!! Micsoda kalapálásba kedett a szívem!!! Érdekes volt mert azt gondoltam elmesélem majd Neki teljes egészében a nyaralást de nem így lett. Sokkal szebb beszélgetést éltünk át. Amit úgy gondoltunk elmeséltünk egymásnak. Aztán napközben megleptem őt egy nagyon hosszú levéllel. Ott mindent megírtam neki.
    Ma reggel is beszéltünk de sajnos Életemen éreztem hogy nincs rendben. Oylan kis bágyadt és hallgatag volt. Holnap esélyes lett volna egy randi de nem sikerül megvalósítanunk. És már annyira hiányzunk egymásnak hogy kétségbeesetten gondolunk arra vajon mikor jön el a pillanat hogy újra átöleljük egymást. Próbálom vígasztalni a szívét de nehéz. Mivel ugyan úgy érzek mint Ő. Ugyan úgy vágyom arra hogy megérintsen és megcsókoljon mint Ő. Még várnunk kell a pillanatra. Várunk...
    Addig is itt vagyunk egymásnak és nem engedjük el egymás kezét. Egy pillanatra sem. Nagyon szeretem ŐT! A világon mindenkinél és mindennél jobban akarom ŐT!

    Kellemes szép napot!

  • álomvilág

    csendes tag

    Az utolsó bejegyzés óta kétszer is randiztunk. Az egyikről épp most értem haza. :B Valami elképesztő csodálatos volt. Gyakorlatilag a mai randit reggel Életem találta ki. Annyira meglepődtem amikor megemlítette hogy nem tudtam megszólalni. Nem tudtam írni egy betűt sem. Az előző randi szombaton volt. Igazság szerint megakartam írni a napokban de történt valami ami lelkileg meggátolt benne. Picit összeomlottunk mindketten mert csalódott bennem Életem. Akaratomon kívül történtek a dolgok. Azóta megebszéltük és fokozottan figyelek arra hogy minden reggel Vele lehessek. Mert attól borultunk ki hogy egyik reggel nem jöttem ki beszélgetni hozzá. De megbeszéltük a dolgot és túlléptünk rajta. A szombati randi is meseszép volt. Nagyon régen találkoztunk előtte és szükségünk volt már egy élénkítő találkozásra. Természetesen túlfűtött szeretkezésekkel. Jó meleg volt így csurom vizesek lettünk egy-egy szeretkezés végére. Sok időnk nem volt de mégis határtalanul boldog voltam. Kellemesen csalódtam abban a randiban. Azt gondoltam hogy Életem gondolatai másfelé fognak járni mert épp dolga volt az nap de minden pillanatot rám szentelt. Éreztette velem hoyg én vagyok neki a legfontosabb. Mesélt is és én örömmel hallgattam. Picit a mostani randival halványultak az emlékek ezért inkább a mai randiról írok. Igazság szerint ez egy ajándék randi volt mindenféle szempontból. Mostanában kicsit össze kell húznom magam anyagilag és nagyon sokat segített eddig is Életem. Elmeséltem neki hogy sajnos akadnak olyan pillanatok amikor nem adhatom meg gyermekemnek a napi picike adagját. Minden nap kap valai apróságot (fagyi, túró rudi, gumicukor...) és néha előfordul mostanság hogy nem tudom neki megadni. Életem pedig úgy döntött majd Ő gondoskodik rólunk. Természetesen kézzel-lábabl hadakoztam mert nehezen fogadom el az e fajta segítséget. Ezen picit mindig vitatkozunk. Persze nem komoylan csak Ő nem érti miért nem akarom elfogadni amikor jó szívvel adja. Ezt én tudom is és nincs rá magyarázat miért vagyok pénz segítségben ennyire visszautasító. Talán azért mert tudom hogy milyen értéke van. Míg más picit jobban kiköltekezik magából addig én inkább szeretem félrerakosgatni a nehezebb időkre. Életemtől most kaptunk gyermekemmel számomra jelentős összeget. Megkért rá hogy kettőnkre költsem. A napi apróságokat ebből fedezzem. A megbeszélt összegen felül persze még cseles módon rámsózott egy 50%-ot. :D Igazság szerint ami nagyon bánt az az hogy nem tudom neki viszonozni. És ami még bánt hogy nem tudtam eléggé megköszönni Neki. Annyira zavarban voltam és meghatódtam hogy nem is emlékszem rá hogy egyáltalán megköszöntem. Tudom hogy nem haragudna érte ha egy szót sem szóltam volna de én fontosnak tartom. Jó volt mert randi előtt már megbeszéltük hogy támogat minket de akkor úgy volt hogy csak 1,5 hét múlva találkozunk. Viccesen megbeszéltük hogy majd ledolgozom. Természetben... :B
    Ma tudtuk hogy nagyon kevés időnk lesz. A megbeszélt időben ott voltam a megbeszélt helyen. Életem szólt hogy késik. Nem baj. Mindig örülök ha inkább én várok Rá mert ha Ő érkezik előbb akkor úgy érzem elvesztegettünk időt. Amíg várakoztam egyszer csak hallom közeledik egy hang. Fűnyíró... Jöttek a fűnyíró emberkék nem is kevesen. Nem messze tőlem nyírták a füvet. Mondom hurrá. Lesz nézőközönség is? :DDD Egyszer csak látom a síneken túl hogy ott megy Életem autója. Akkor szinte biztos voltam hogy nincs egyedül. Aztán nem sokkal később látom közeledik. Többen ülnek benne. Hűha... gyorsan elfordítottam a fejem mert rólunk nem tud más... Illetve aki tud az még nem látott engem és nem is akarjuk. Elhajtottak mögöttem majd néhány perc múlva jött Életem. Gyalog. Megbeszéltük elgurulunk egy másik helyre. Ott egyedül voltunk és azonnal egymásba habarodtunk. Húúúú de rég vágytam már RÁ!!! Olyan kényeztetésben volt részem amit régen kaphattam már meg. Mindig úgy alakult hogy nem lehet. De most!!! Úristen! Valami álom volt. Gyönyörű volt. Persze néha jött arra egy-egy autó de az csak fokozta az izgalmakat. :) Picit beleájultam a gyönyör ízébe. Miután felébredtem Életemmel teljesen összeforrtunk. Ez az érzés igazán mámorító. Ehhez nem fogható egyetlen más érzés sem. Amikor szerelmesen összeolvad két ember. Amikor eggyé válunk. Csodálatos érzés. Nem a megszokott helyen ültünk és nem volt valami kényelmes egyikünknek sem de azért maradtunk. Életem rávett egy új dolgora amit régen emlegetett. Vicces volt de nem volt olyan hatása amit vártunk volna tőle. Illetve nem is tudom hogy vártunk e egyáltalán valamit. Picit beszélgettünk még de aztán menni kellett. kaptam megint a kedvenc csokimból egy jó párat. :K Hazafelé mind megettem pedig megígértette velm Életem hogy ebből egyet mindenképp adnom kell picinyaminak. Hááát nem maradt. Megette a cica. :U Nyami.
    Amikor kiszálltunk és búcsúzni kezdtünk mutattam Neki a telefonomban valamit és közben elkalandoztam Életemen. Egy lopott csók ide-egy lopott csók oda... egy finom harapás ide-egy finom harapás oda... Életem meg alig bírta tartani magát. Közben a kezem is kalandozott majd amikor nem bírta tovább bevezette a kezemet a nacijába. Jelezve nincs ellenére a kényeztetés. :B Életem már ment volna mert mennie kellett de meginvitáltam még egy pár percre a hátsó ülésre. Húúú micsoda pár perc volt. Igazából ösztönből jött hogy én elkezdtem Őt kényeztetni. Ott állt előttem a szerelmem és nem tudtam nem hozzá érni. Képtelenség. És különben is. Minden randin minimum 2 szeretkezés van. Na nehogy már ma csak 1 legyen. Igaz a 2 között nem telt el 20 perc sem. De kívántuk egymást. Kívántuk az érzést ami a szerelemmel jár. Miért hagytuk volna veszni?
    Gyönyörű randi volt az biztos! A legcsodálatosabb szerelemben élünk Mi! Szerelmes vagyok Belé! És végre ma is áttudtam adni ebből az érzésből Neki. Kimondani nem tudtam de biztosan érezte. Ez biztos...
    1,5 hét múlva ha minden úgy alakul akkor újra Vele lehetek. Már most várom.

    További kellemes napot Nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    A hét eleje eseménytelen volt. Mármint randi szempontjából hiszen minden nap Életemmel kelhettem. Ezért a napjaim is boldogan és nyugodtan teltek. Már kezdtük szervezni a hétfői randit. Ha minden igaz holnap találkozunk. Izgatottak vagyunk mindketten hiszen ez egy családi randi lesz. Miközben készülődünk ezalatt még nagyon mélyen él bennünk a pénteki nap. Egy hihetetlenül csodálatos randit éltünk át. :B Valami csoda volt! Sok időnk volt ráadásul végre nyugodt körülmények között egy házikóban lehettünk egymással. Elmondani nem tudom mennyire szép volt minden pillanata. Amikor megérkeztem és beléptem még egyedül voltam mert addig Életem kinnt elrendezett még valamit. Amint lepakoltam a cuccaimat megakadt a szemem a csokikon. A kedvenc csokijaim. Elolvadtam ott helyben. Életem bejött utánam és a nyakába borultam. Picit hevesebben csókoltuk egymást. Olyan régóta vágytunk már erre a pillanatra. Felmentünk az emeletre és megcsináltuk a helyünket. Alig beszélgettünk. Nem tudtunk várni. De ez ránk jellemző. :) Picit szokatlan volt a helyzet. Nagy volt a felfordulás és ráadásul üres ház volt. Azért egy ajtólap jól jött hogy ne a kemény és koszos földön szeretkezzünk. Ajtólapon még úgysem csináltuk. ;) Én persze zavarba jöttem és elpirulva mosolyogtam csak az elején. Na de ennek később nyoma sem volt. Én elhelyezkedtem a lapon Életem pedig már kényeztetett is. Élveztem minden ízét. Rengeteg mindent kipróbáltunk és rájöttünk hogy egy ágyban sem tennénk sokkal többet mint itt az ajtón. Igaz picit kemény volt. Fáj is még itt-ott de ez mind édes fájdalom. Azok a kényeztetések. Húúú nagyon fincsi volt. Minden pillanatot megragadtunk és mindent megadtunk a másiknak amire mindketten vágytunk. Csodálatos egybeolvadás volt. Majd beszélgettünk közben Életem tett-vett. rengeteget beszélgettünk és nagyon sok olyan dolgoról amiről máskor nehezen tudunk. Még gépen keresztül is. Jó volt hogy nem egymással szemben ültünk mert sokszor zavarba jöttünk volna egy-egy kérdéstől vagy választól. Természetesen mostanában egyre többször kerül elő a közös jövőnk. Mindketten úgy érezzük közeledik az idő. Alakulnak körülöttünk a dolgok és úgy tűnik számunkra kedvező módon. Én mégis néha elbizonytalanodom. Néha úgy érzem Életem még nem áll készen rá. de most bebizonyította azzal ahogy beszélt róla hogy de igen. Ő is készen áll és akarja. Nehezen tudunk erről beszélni még mert nem tudjuk mire számíthatunk. Csak azt tudjuk hogy mindketten ugyan azt akarjuk. A közös életünket. és ha lehet a legnagyobb békében elválni mostani párjainktól.
    A nagy beszélgetés után visszatértünk az ajtónkhoz. Csábított minket. A második szeretkezésünk érdekesen alakult. Csak úgy repkedtek az élvezetek. Ilyet még soha nem éltünk át. Új póz, új élvezetek.... mesés volt az biztos. A mai napig nem tudtuk még feldolgozni és folyton azon törjük a fejünket hogy miként is valósíthatnánk meg a kocsiban. Mert hogy többnyire ott tudunk összebújni. De ahogy magunkat ismerem nem lesz gond ezzel. Készültek fotók is. Nem is kevés. Életemből előbújt a kisördög és perverz fotókat is készített. Na persze engem sem kellett félteni. Igaz én csak egy szólíd képet készítettem az egyik kényeztetésemről.
    Ez a randi teljesen olyan volt mintha együtt élnénk. Ahogy Életem jött-ment én csak álltam és csodáltam Őt. Néha odahajoltunk egymáshoz és váltottunk egy gyors csókot esetleg simogatást. Egyszerűen nem tudtam megállni hogy ott volt a közelemben és elment mellettem ne érjek hozzá. Érezni akartam minden pillanatban. Tudom ha együtt lennénk ugyan ilyenek lennénk. Folyton érintkeznénk valamilyen módon. Mert erre vágyunk. Egymásra! Csodálatos Vele az élet. Nagyon nagyon szeretem ŐT! És ha minden jól megy holnap újra együtt lehetünk. Már nagyon várom...

    Az idő szomorú de Ti ne legyetek azok! Kellemes napot kívánok!

  • álomvilág

    csendes tag

    Megtörtént a randi. Húúú de csodás volt!!!
    Picit előbb érkeztünk a kelleténél ami ritkaság. Megbeszéltünk egy helyet hogy onnan rátelefonálok Életemre és megmondja nekem merre kell tovább mennem. De nem volt rá szükség mert úgy alakult hogy egy régebbi helyen beugrik hozzánk a kocsiba. Amíg vártunk rá beszaladtunk egy kis nasiért az ottani üzletbe. Majd megálltunk az üzlet mellett mert ott árnyék volt és leskelődtünk mikor jön Életem. Nem is kellett sokat várni láttam hogy felénk siet. Mi is elindultunk felé. Nem voltam annyira fesztelen ugyanis egy rövid szoknyában voltam és én nem vagyok hozzá szokva. Inkább nadrágos vagyok. De Életem rábeszélt hogy sokkal könnyebb lenne benne szeretkezni és ráadásul még jól is áll. Na ez az. Én nem ezt látom de elfogadom tőle még ha nehezen is megy. Tulajdonképpen sovány vagyok csak én úgy érzem itt-ott vannak plusszok. Ezért nem túl nagy az önbizalmam a külsőmmel kapcsolatban. Életem felkapta picinyamit és megölelgette. Persze én is odabújtam és egy csodálatos családi ölelésben volt részünk. Már mindketten vártuk ezt a pillanatot hiszen régen volt velünk picinyami. Beültünk az autóba és amíg eljutottunk a leparkolt részhez már az autóban félig egymásnak estünk. :) Az én kezem is és Életem keze is elkalandozott. Főleg amikor megálltunk egy piros jelzésnél a sorompónál. Na ott aztán csúszkált a kezünk. :U Amikor megálltunk picit összeborultunk de utána hátraültünk picinyamihoz. Ő finoman hagyott minket szeretkezni. ÓÓÓ micsoda menet volt. A szoknya tényleg praktikus volt. Semmit nem lehetett látni. Érdekes szeretkezés volt. Csak úgy repkedett a sok gyönyör... :B Én valami oknál fogva éhesebb voltam a szokásosnál. Na nem ennivalóra kell gondolni. A vágyaim valahogy elszabadultak és folyamatos ingerben voltam. Nem tudtam betelni Életemtől. Annyira szép volt Vele. Valahogy előtört bennem a vadmacska de sajnos mivel ott volt a gyerek bennem is maradt egy része. Ez a randi a szexről szólt most. Szinte végig szeretkeztük. A sok menet közé beszorítottunk egy kis meseolvasást. Életem mesélt 2 mesét picinyaminak. Mesélt volna többet is de szó szerint kitéptem a kezéből a könyvet és neki estem. Hihetetlen vágyak tomboltak bennem. Azt hiszem ha most lettünk volna a házban akkor igazi vad szeretkezéseink is lettek volna. Lemaradtunk most pár dolgoról amit reggel elterveztünk. Én nem bírtam magammal és Életemet is írányították a benne lévő hormonok. Viszont kaptam olyan kényeztetéseket mint még soha. És ezentúl kötelezővé teszem. :U Imádom a finom mozdulatokat mindenfele. Fincsi egy randi volt. Néha picinyamival is foglalkoztunk hogy ne érezze magát kiszorítva de főleg egymással voltunk elfoglalva. Sajnos mint mindig az idő most is hamar elszaladt. Visszavittük Életemet oda ahol beszállt hozzánk és elbúcsúztunk. Picinyamihoz is odament és elköszönt. Majd mi is öleltük és csókoltuk egymást. Amikor beszálltam picinyami maga elé merengve cuppogott. Kérdem mi a baj? Kérdezte miért csak engem ölelget Életem. Őt miért nem? Hozzá teszem Életem ölelgeti és többször is ölelné de nem engedi mindig. Idő kell hozzá. Ha eljön az idő hogy feloldódott akkor lehet ölelgetni. Életem már messze járt ekkor és nem tudtam visszahívni. Pedig biztos voltam benne hogy visszajönne egy ölelésre. Minden vágya az hogy öleljen minket. Nem hagyta volna ki. Ezt este meg is beszéltük. Meseszép randi volt. Köszönjük Életem! Egyre jobban Életembe szerelmesedem. Annyira de annyira csodálatos Vele az élet!

    Szépséges napot Nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Nagyon régen nem írtam már. Volt is okom rá. Az utolsó bejegyzés óta teljes fordulatot vett az életem. Az utolsó írásom után pár nappal fény derült a szerelmünkre. Életem mindent elmondott párjának mert olyan volt a helyzet. Ott mindketten erre készültek. Mindketten megtalálták a szerelmet csak épp más oldalán. Attól az estétől kezdve nem aludtam. Jó ha 2-3 órákat aludtam ráadásul dolgoztam is. Enni sem nagyon sikerült mert a gyomrom egy picike csomó volt. A 47 kilóból sikerült 44 et csinálni. Lelkileg teljesen összeomlottam. Két véglet volt. Eljött a mi időnk amire 3,5 éve vártunk. Boldog voltam. Viszont... ott volt a férjem aki nem is sejtett semmit. El kellett mondanom neki mert Életemmel akartam élni tovább a napjaimat. Rettenetes pár nap következett. Persze ezek részben őröltek fel. Lelkileg... Péntek este Életem leült és az Ő párjával megbeszélték hogyan tovább. Örültem hogy gond nélkül lezajlott náluk. Nagyon izgultam és aggódtam Életemért. A beszélgetés után írt nekem hogy minden rendben van. Reggel beszéltünk és megegyeztünk hogy vasárnap megnézünk egy albit. Ezt már tervezgettük egy ideje de magunk sem gondoltuk volna hogy egyik pillanatról a másikra fog bekövetkezni. Én közben már belül összeomlottam mert tudtam pár napon belül lépnem kell. Életem nem sürgetett de én meg nem akartam várakoztatni. Vele akartam élni hiszen ez volt minden vágyam. Ő minden vágyam. Életem barátja és annak családja segített nekünk. És segítenek minket mindenben a mai napig. Az Ő szomszédaik lettünk. Eljöttünk megnéztük és kivettük. Nincs annyira jó állapotban de együtt vagyunk és próbáljuk kipofozni hogy minél otthonosabb legyen. vasárnap megnéztük és kedden már Életem beköltözött. Én 3 napig még őröltem magam lelkileg és végül a férjem elé álltam. Hazajött a munkából mit sem sejtve és összeestem teljesen. Csak zokogtam mert tudtam hatalmas fájdalmat okozok neki ezzel. Elmondtam neki hogy én mást szeretek már 3 éve. És szeretnék Vele élni ezentúl. A nehezebb része ezután jött. A lányunk. Foggal-körömmel ragaszkodott hozzá. Imádja a lányát és a gyerek is nagyon szereti őt. Vérzett a szívem de mellettem a helye. Egész éjjel és másnap könyörgött nekem hogy ne vegyem el tőle és ne hagyjam el. Próbáljuk meg újra. Én hajthatatlan voltam mert tudom magamról hogy nekem nem menne. És nem is akartam. Én már Életemhez tartozom. A kislányom is ismeri és tudom hogy nagyon jó helyen lesz itt velünk. Természetesen a férjem ebben egyáltalán nem biztos. Reménykedem benne hogy amikor nála a van a lány akkor érzi rajta hogy minden rendben van. Szeretjük őt és óvjuk mindentől.Életem rajong cuncikáért (mert mi így hívjuk magunk között) és úgy törődik és gondoskodik róla mint a saját gyermekéről. Ha itthon vagyunk hárman akkor többet megy Életemhez mint hozzám.
    Szóval... hétfőn én is elmondtam férjemnek mi van bennem. Egész éjjel fent voltunk. Én másnap összeszedtem pár cuccot és elhoztam az albiba. Este meg már itt aludtam Életemmel. Az első közös éjszakánk volt. Igen igen sokat szeretkeztünk... :B de most a beszélgetések és a lelkek ápolása nagyobb szerepet töltött be az életünkben. Én naponta jártam meg a közel 300 kilométeres távokat. Pár nap múlva már nagyon nehezemre esett minden mert szinte összeestem a fáradtságtól. Késő esténként értem haza ide Életemhez. Apránként lehurcolkodtam és véglegesen múlt héten vasárnap költöztünk le cuncival. 1 hete lakunk együtt egy családként. Régebben 100× elképzeltük milyen lehet a közös életünk. Akkor mindig úgy gondoltunk rá hogy csodálatos lesz. De most hogy valójában megéljük sokkal szebb és gyönyörűbb minden. Leírhatatlan érzés hogy az mellett ébredhetek akibe szerelmes vagyok. Hogy hazavárhatom. Sőőőt cunci minden este a folyosón várja Őt boldogan. Reggel amikor felébred a lány első kérdése hogy hol van pocica (cunci így hívja Életemet). Tegnap cunci lerajzolt engem majd azt mondta hogy oda rajzolja pocicát is. Szaladt ki boldogan és mutatta hogy kézen fogva lerajzolt minket. Vissza szaladt és még magát is mellénk rajzolta. Lerajzolt egy mosolygós családot akik mi vagyunk. Érezni rajta hogy jól érzi magát és boldog ebben a családban. A szomszédok nagyon sokat segítenek nekünk. Még le sem költöztünk egészen de már szereztek ovit nekünk ráadásul abba a csoportba járhat a kislányunk amibe az Ő kisfiúk jár. És munkám is van már nekik köszönhetően. Nagy valószínűséggel a héten már kezdhetek is. Nagyon nagyon hálás vagyok nekik amiért ilyen segítő készek. Kedvesek és aranyosak. A gyerekek is nagyon jól kijönnek. Akivel cunci egy csoportba jár Ő Balázs. Nagyon jól összebarátkoztak már és örülök hogy nem lesz egyedül egy idegen oviba. Hiszen nagyon szégyenlős. Sajnos a sors fintora hogy múlt héten már mehetett volna oviba és pont beteg lett cunci. Mától járhat oviba de Balázs beteg így egyedül kell megbírkóznia egyenlőre. Amíg itthon volt Balázs minden nap jött és itt játszottak.3 kisfiú van a szomszédban. Cunci az egyetlen lány. Élvezik egymás társaságát.
    El kellett telnie pár napnak hogy lelkileg felszabadulhassak. Sajnos a családom teljes támadását kellett átélnem. Anyukám szerencsére megértett és pár nap után elfogadta a helyzetet és már velem örül. Apukám viszont egyenlőre szóba sem áll velem. Egyedül a nővérem az aki mellém áll és mindenben támogat. Az a baj hogy mindenki példás családnak tartott minket. Nem veszekedtünk csendben neveltük a kislányunkat. Senki nem sejtette hogy nincs köztünk már szerelem. Most mindenki azt gondolja hogy én hirtelen beleszerettem valakibe és csapot-papot ott hagyok és lelépek. De ez nem így van. 2 ember érti meg hogy ez egy hosszú folyamat ami több mint 4 éve kezdődött. Ez nem egy fellángolás hanem egy érett, komoly és hihetetlenül erős szerelem. Egyetlen koleganőm volt akivel mindent megbeszéltem. Ő segített elindítani a boldogság felé. Mondta hogy ne adjam fel a boldogságom egy belefáradt házasságba. Még fiatal vagyok szükségem van a szerelemre és arra hogy boldog lehessek. Igaza lett. Mindenki azt gondolja nekem könnyű mert én egy másik kapcsolatba léptem és nem törődöm azzal mi volt eddig. De ez nem igaz. Nem tettem meg könnyen mert van bennem érzés és bűntudat. Tudtam hogy a férjem ki fog borulni és ettől féltem a legjobban. De persze ezt senki nem érti meg. Életem sokat segített az első napokban. Ápolgatta a lelkem és elmondta csak magammal törődjek mert különben teljesen elemészt a dolog. Igaza lett. Próbáltam csak hármunkra figyelni és éreztem hogy egyre boldogabb vagyok. Tegnap Életem meg is jegyezte hoyg látszik rajtam a boldogság. Mégis ami sokkal jobban esett az az volt amikor a szomszéd pár megjegyezte hogy Életem teljesen más. Látszik rajta a boldogság. Ennek nagyon nagyon örülök. Végre büszkén sétálhatunk kéz a kézben akár kettesben akár hármasban. Volt egy idő amikor attól tartotta hogy ha már nem titokban randizunk picit alább hagynak az érzelmeink. Erről szó sincs!!! Boldogabb vagyok mint eddig valaha. És hát a szeretkezések... na igen. Most hogy már nem időzítve van így még csodálatosabb. Soha nem szeretkezünk előretervezve. Amikor úgy érezzük hogy vágyunk egymásra vagy vágyunk az érzésre akkor... Éhezni nem éhezünk. :D
    Még az első héten Életem kifestette a fürdőt és a wc-t. Majd az előszobát is picit közösen. Cuncika is besegített. A héten megpróbáljuk cunci szobáját is elkészíteni. Rózsaszínre, mi másra :) . Igazi csajos lesz. :K
    Életemmel nagyon boldogok vagyunk. Volt már közös kirándulás és az Ő gyermekeit is megismertük. De erről azt hiszem később bővebben mesélek.Mára elég lesz ennyi is.
    Köszönöm a sorsnak hogy éveken át segített nekünk az egymásra találásban és úgy látta eljött a mi időnk. És köszönöm Életemnek hogy Vele élhetem minden napjaimat. Köszönöm Neki hogy egy családként boldogan élhetünk. Örökké szeretni foglak!
    Aki rendszeres logoszféra olvasó az ismerheti is Életemet. Ő nem más mint bim. AZ ÉLETEM!

    Kellemes napot nektek! Hamarosan jelentkezem...

  • álomvilág

    csendes tag

    Újra itt és most folyt köv...

    A családi béke nem állt helyre apukám és köztem. A nővérem az aki beszámol nekem a fejleményekről és ezzel megmutatja hogy várnom kell még. Lehet soha többé nem áll szóba velem az apukám. Én úgy érzem kezdek ebbe beletörődni. Tulajdonképpen ha ő is mellém állna és elfogadná az új életemet talán sokkal könnyebben viseltem volna az elválást. Nagyon csalódtam apukámban mert most ő eljátssza a szentet miközben ő sokkal csúnyábban viselkedett anyukámmal még anno. Biztos vagyok benne hogy apu barátnője áll a háttérben és ő az aki teletömi a fejét mindennel. Ez van. Hátat fordított nekem és nem tudok tenni hogy visszanézzen rám. De már nem is dolgozom rajta. Boldog akarok lenni és nem hagyom hogy külső benyomások megzavarjanak ebben.
    Nagyon jól meg vagyunk. Csodálatos az életünk. Teljesen más mint amikor régebben ábrándoztunk arról vajon mi is lesz, hogyan is lesz?. Régen ha elképzeltem a közös életünket akkor folyton az volt előttem hogy minden pillanatban Életemhez akarok érni. Minden pillanatban érezni akarom Őt. Akkor még csak álom volt most viszont valóság. És tényleg így van. Nem tudok elmenni mellette úgy hogy ne érjek hozzá. Nem tudok úgy ránézni hogy a kezemmel is és ne csak a szememmel simogassam Őt. Szerelmes vagyok Belé! És ezt ki szeretném mutatni neki minden formában és pillanatban. Persze ezért a napokban kaptam is tőle. :U Mondta hogy ha dolgozik valamin akkor ezt ne tegyem mert kizökkentem a munkájából. És percekbe telik mire észhez tér hogy mit is csinált, hol tartott. :B Persze ez nekem jól esett. Most figyelek az ösztöneimre és próbálom fékezni magam. Természetesen még gyakorolnom kell.
    A minden napjaink még nem alakultak ki. Sajnos cuncika 3 nap ovi után újra beteg lett. Most is itthon van és még szuszog az ágyikójában. Szombaton befejeztük a szobáját. Át is lett pakolva neki minden játék és bútor. Tegnap este már a saját szobájában hajtotta álomra a fejét. Pénteken eljött érte az apja és elvitte hétvégére. Érdekes egy szitu volt. Telefonált a férjem hogy itt áll a ház előtt. Mondom jó viszem a gyereket. Lemegyünk, bepakolunk és bezárja az ajtót. Mondja mehetünk akkor? Kérdem hova? Hát feljön megnézni hogy hol lakik a lánya. Ehhez joga van. Mondom tessék? Nem akarom hogy felgyere. Jó körülmények között él most készült el a szobája a többi helyiség még készül. Perceken át győzködtük egymást. Majd amikor elindult a kapu felé mondtam neki várjon meg feljövök és Életemmel megbeszélem. Feljöttem de nem tudtunk mit kezdeni a dologgal. Csak álltunk és vártunk. Mire azt nem tudjuk. Beakart kopogni a szomszédba hogy addig ellegyen ott mert nem szívesen találkozott volna a férjemmel de nem voltak itthon. Végül lejött és a másik oldalán a háznak megvárt. Feljöttünk de körül sem nézett. Csak cuncika szobájába nézett be és ennyi. Nem értettem minek ez a hiszti. Az egész szitu egy lehetetlen helyzet volt. Olyan volt mintha megakarnánk futamodni pedig erről szó sem volt. Amikor leértünk Életem pont akkor fordult ki a ház oldalától hogy odajön mert nem hagy engem magamra. Egymáshoz tartozunk és mellettem a helye. De épp nagyon magyarázott valamit a férjem így csak bebújt az ajtón és ott várt rám. A végén a férjem közölte hogy mondjam meg neki hogy ha már volt mersze elvennie a családját tőle akkor merjen is a szemébe nézni. Tiszta ideg voltam ettől az egész találkozástól. Amikor végre Életem karjába bújhattam elszálltak a gondok. Kettesben töltöttük az estét. Másnap mindketten dolgoztunk. Én elkezdtem az első napomat. Bevallom őszintén rettenetesen éreztem magam az eső nap. Világ életemben pénztáros akartam lenni. Ebben a körben érzem jól magam. Imádom ezt a munkát de sajnos itt csak ritkán kell majd beülnöm a kasszába. Itt a hangsúly a pakolás. Mindent. Az én súlyom többszörösét kell cincálnom naponta és ez nekem elég megerőltető. Az én 46 kilómmal picit nehézkesen emelgetem, tologatom és húzogatom a nehéz raklapokat, ládákat, dobozokat. Ráadásul egész nap a hűtöknél pakoltam és a torkom is megfázott. Viszont amikor a kasszában voltam nagyon élveztem. Ez az én világom. Ezt szeretem csinálni. Nem estem kétségbe hogy ha valami nem működött. Próbálkoztam és ha nem ment segítséget kértem. Mivel nem válogathatok a munkában itt ezért hozzá kell majd szoknom. Igazság szerint attól félek nagyon hogy nem fog megtapadni majd a picurkánk és nem tudok majd teherbe esni. Évek óta tervezgetjük de eddig sikertelenül. Nehezen tudtuk összehozni havonta azt az egy esélyes napot. Most hogy együtt élünk nincs szükségünk a számolgatásra :B de ha ennyire erőltetem majd magam így nem biztos hogy megmarad majd. Reménykedem benne hogy mihamarabb velünk lesz és jövőre végre négyesben tölthetjük a minden napjainkat. Én már most is igazi családnak tekintem magunkat hiszen ha valaki ránk néz ezt láthatja. Egy boldog család vagyunk. De egy aprósággal még bensőségesebb lenne a családi képünk. Tegnap reggel később ébredtünk. Picit pakolgattunk és elmentünk vásárolni. Délelőtt én főztem, Életem pedig a netet vezette egyik szobából a másikba. Ebéd után pedig elmentünk Életem apukájához mert kölcsön kaptuk az autót hogy hazahozhassuk cuncikát. Természetesen férjem morgott miért ilyen korán megyünk érte. Kettesben mentünk fel cunciért Pestre. Életem is kiszállt az autóból és kézen fogva fogadtuk cuncit. Biztos vagyok benne hogy a férjemnek nehéz volt látni hogy együtt vagyunk de nem bújkálhatunk. Mi már egy pár vagyunk. Cunci azonnal nyújtotta Életem felé a kezét ami szintén fájhatott férjemnek. De jó volt hogy láthatta jó kezekben van és nem kell félnie hogy nem érzi jól magát. Nem beszélgettünk mert mennünk kellett. Vendégségbe voltunk hivatalosak. Életem apukája hívott meg minket és örömmel látogattuk meg. Most találkoztam vele először. Nagyon aranyos bácsi. Cuncika is nagyon barátságos volt. Volt két kutyus. Egy nagyobb meg egy kisebb. A pici bent volt a házban a nagy pedig kint. Cunci nagyon félt a nagy kutyustól pedig nem bántotta. Igazi játékos kutyus volt de cunci félt tőle. Bárki jött vagy ment megkérte hogy az ajtót feltétlenül csukják be nehogy beszökjön. Kellemesen csalódtam cunciban. Annyira bátor és barátságos volt. Azt hittem majd belénk fog bújni de nem így lett. Büszke voltam rá. Pár rokonnal is össze futottunk és mindenki nagyon kedves volt. Örülök hogy örömmel fogadnak bennünket.
    Cunci tegnap látta először kész állapotba a szobáját. Sajnos most hogy beteg picit más hangulata van. Látszott hogy tetszik neki hiszen tátott szájjal lépett be de nem tudott nagyon velünk örülni. Lassabban fog ez kialakulni. De tetszik neki és ez a lényeg. Már ott aludt és nem volt ellene kifogása.
    Sajnos éjjel sokat köhögött. Holnap kellene visszavinnem az orvoshoz de lehet átkérem az időpontot szerdára. Holnap dolgozom és nem tudnám elvinni. És mivel nagyon köhög így oviba sem mehet. Még nem tudom hogy oldjuk meg. Remélem rendeződnek a dolgok hamarosan.
    Életem már 1,5 órája elment dolgozni. Hihetetlenül hiányzik már most. Egy gyönyörű reggelünk volt a mai. :B Álomszép az érzés hogy mellette ébredhetek és mellette alhatok el. Nagyon nagyon szeretem Őt és egyenlőre tökéletes az életünk. Mármint az összhang és az hogy milyen csodálatos szerelemben és szeretetben élünk.Ennél már csak szebb lesz ha a lelkek megnyugszanak és velünk lesz egy apró cicuska is....
    Most megyek mert ébredezik egy cicus. ;)
    Kellemes napot nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Mostanában kis szüneteket tartok az írásban. Nem sok időm van. Sajnos a múlt héten Életemmel és cuncikával nem sokat tudtam találkozni. Reggel Életemmel ébredtem korán hogy legalább láthassuk egymást. Mert este mikor hazaértem Ők már aludtak. Jaaj annyira aranyosak voltak. Beléptem és egy ágyban aludtak a nagy ágyon. Életem fogta cuncika kezét és óvta Őt még álmában is. Sajnos volt olyan este amikor nem voltak meg jól egymással. Cunci picit na jó nem is picit hisztis volt. Kevés nagyon kevés volt belőlük az a pár óra. Max 2 óra. Hétvégére már lelkileg is kiborultunk mert hiányoztunk egymásnak. Az életünk egyre szebb és szebb. Csodálatos!!! Maga az érzés is csodálatos ami bennünk van. A szívünkben. Én még most is úgy érzem hogy ez az érzés örök!!!
    Kifestettük a gyerekek szobáját. Életem gyermekeinek lesz a szobája. Valami elképesztő szuper lett. Cuncika eperkés szobája után nem gondoltam volna hogy ennyire fog tetszeni nekem ez is. Felül világos kék és alul sötétebb kék. De nem sötét hanem inkább olyan király kék féle. Nagyon szuper lett. Elmegyünk a szoba mellett és vonzza a tekintetet. Picit izgultam hogy tetszeni fog e a többieknek ugyanis én kevertem ki a színeket. A bordűrt a gyerekek választották. Nagyon szép lett. Izgalmam eloszlatták mert hétvégén itt voltak a gyerekek és őszintén látszott rajtuk hogy tetszett nekik. Most itt is aludtak. Nagyon jól érezték magukat aminek nagyon nagyon örültem. Izgultam hogy megfeleljek picit mint pótanyuka de úgy tűnt ez nem nehéz feladat. Nagyon aranyos gyerekek. Ők már nagyok így meg lehet velük beszélni hogy mit is szeretnének csinálni. Legfőképp játszottak. Cunci játékaival és a szomszéd kisfiúval. Hol nálunk hol a szomszédban. Néha én is bekukkantottam hozzájuk és nem vették zokon ha beleszálltam a játékukba. Pedig úgy mentem be hogy jaaj csak meg ne zavarjam Őket. És kedvesen beszéltek hozzám majd közösen játszottunk egy picit. Cuncika nem volt itthon. Az apjánál volt hétvégén. Hiányzott nekünk. Nagyon vártuk Őt haza. Mivel a gyerekek szobájában még nincs ágy így a gyerekek aludtak a helyünkön mi meg cuncika szobájában a földön. Persze előtte azért összebújtunk. :B Gyerekek ide vagy oda.... :D
    Vasárnap délelőtt felragasztottuk a csíkot a gyerekek szobájába. Ők addig eljátszottak. Ebéd után lementünk a szomszédainkkal tankozni és amikor a gyerekek elmentek közösen sétáltunk. ÓÓÓ mennyire csodálatos volt. Az első igazi kéz a kézben hosszú sétánk volt. És nagyon nagyon boldogok voltunk. Néha megálltunk és megöleltük megcsókoltuk egymást. Nagyon büszkék voltunk a szerelmünkre. És azok is vagyunk. De nekünk még külön öröm hogy ezt mindenki láthatja is rajtunk. Közben telefonált a férjem hogy nemsokára indul majd cuncival. Így hazaértünk összebújtunk. Vagyis inkább egymásnak estünk. Még délelőtt nem tudom mi történt velünk de az egyik pillanatban egymásra vetődtünk. Szinte felfaltuk egymást olyan kis vadak lettünk. :U De itt voltak a gyerekek így gondoltuk majd délután befejezzük. Ez így is lett. Kaptam néhány karmolást is olyan kis vad tigris lett Életem. :D Na engem sem kellett félteni. Mindketten beleszédültünk a játékba. Ilyenbe még nem volt részünk. Még mindig rengeteget szeretkezünk. Azt hittük hogy pár nap alatt majd csillapodik bennünk a hév de nem hogy csillapodik még erősebb az étvágyunk. Az a jó hogy ezek nem eltervezett szeretkezések hanem maguktól jönnek és alakulnak ki.
    Mikor cunci hazajött olyan kis csendes volt és távolságtartó. Úgy tűnt estére rendbe jött de másnap megint olyan kis fura volt. Mivel és ezen a héten végig délelőttös vagyok így nem én ébresztettem és vittem oviba. És a többiek Életem és a szomszéd mondták hogy olyan mintha mondogattak volna cuncinak dolgokat a hétvégén az apjánál. Ezt el tudom képzelni. Mára ha minden igaz rendbe jött. Sőőőt már tegnap este is nagyon aranyos volt és közeledett is. Reméljük ez marad is most már. A hétvégén marad nálunk. Jönnek anyukámék. Picit izgulok hiszen Életemmel most találkoznak először.Nem lesz gond de mégis izgulok.
    Ma az oviban gyümölcs vásárt rendeznek. Gyümölcsöket és zöldségeket bizniszelnek egymással a csoportok. Úgy megnézném őket. Énekelnek is ha jól tudom. Piac napot tartanak. Remélem délután mesélni fog majd.
    Életem nagyon hiányzik. Még mindig nehezen viselem hogy nem lehetek vele nappal. De mégis könnyebb a szívemnek hiszen tudom hogy én várhatom haza Őt.
    Csodálatos az életünk. Nem találok benne hibát. Mindent megtudunk beszélni ha olyasmi van amit másképp csináltunk mindketten és hozzászoktunk dolgokhoz. Megbeszéljük és megegyezünk hogy akkor így lenne a helyes. Nem is tudom elképzelni hogy nézeteltérés lenne közöttünk. Abszolút nyíltan tudunk beszélni bármiről. És ez egy nagyon fontos dolog szerintem.
    A szerelmem amit Életem iránt érzek az egyre mélyebb és mélyebb. Nem stagnált azzal hogy összeköltöztünk. Még mindig beleborzongok ha csak rám néz vagy hozzám ér. Még mindig izgatott vagyok amikor üzit küld és még mindig zavarban vagyok ha telefonon beszélünk.Mesés ez a szerelem!!! Hihetetlenül szerelmes vagyok! :B
    Sajnos a munkám nem változik. Gyomorgörccsel indulok útnak és csak akkor érzem jól magam ha a kasszában vagyok. Ez az én világom. A munkatársak kedvesek bár nem sokat érintkezünk. Mindenki teszi a dolgát. Most hogy délelőttös vagyok több időm jut itthon mindenkire. Ennek örülök.
    Most megyek és intézem a dolgaim. Jövő héten jelentkezem. A hétvégén móri bornapok lesznek és kíváncsi vagyok milyen lesz. Vasárnap közösen megyünk anyukámékkal. Majd beszámolok róla...

    Kellemes napot nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    A múlt hetünk jobban telt mint az előtte lévő. A délelőttös műszak jobban tetszik mint a délutános. Ilyenkor nem csak reggel de este is együtt lehetünk. Pénteken este jöttek anyukámék. Anyukám és a barátja. Picit aggódtam hogy mi lesz. Abban biztos voltam hogy Életemet szereti fogják. Ez így is lett. Inkább azon görcsöltem hogy Életem vajon nehezen fogja e viselni anyukám barátjának a sajátosságait. Viszont hihetetlen jó lelkű. Rá mindig számíthat az ember és mindenkinek szeretne a kedvébe járni. A férjem mindig látványosan szenvedett ha beszélgetni akart vele és ez volt bennem. Mi lesz ha Életem is nagyon unni fogja és inkább a későbbiekben kerüli majd a társaságukat. De minden remekül ment. Életem is és anyuék is kölcsönös szimpátiát mutattak egymás iránt. A szívem megnyugodott mert láttam is hogy minden rendben van. Sajnos pénteken nagyon későn értek ide így mindenki aludt már. Én mentem le hozzájuk és amikor feljöttek még beszélgettünk. De Életem is felébredt és kijött hozzánk. Még picit beszélgettünk aztán lefeküdtünk mert mi korán indultunk dolgozni. Persze még előtte szorosan összebújtunk ha már fent voltunk... :B
    Szombaton anyuék vigyáztak cuncikára amíg mi dolgoztunk. Életem korán hazaért így amikor én is megérkeztem mindenki itthon várt. Ebéd után elsétáltunk a móri bornapokra. Cuncika lovagolt és felült néhány körjátékra is. Volt hogy közösen a szomszéd srácokkal ment be egy légvárba ahol sok sok mászókázás és ugrándozás várt rájuk. Rendesen elpilledtünk mire hazaértünk. Vacsi és beszélgetés volt még este. Magunkhoz képest újra későn feküdtünk le. Anyuék aludtak a nagy ágyon cuncival. Mi Életemmel pedig a kisebbik szobában a szivacson. Érdekes hogy egész jól aludtunk a múltkori szivacsos alváshoz képest. A reggel csodálatos volt. Hajnal 4 kor Életem ébresztgetett öleléssel és csókokkal a hátamnál és a nyakamnál. Imádok így ébredni. Érezni őt egészen közelről és érezni a szerelmét. Gyönyörű ébredés az ilyen. Felkeltünk és kávéztunk majd visszabújtunk az ágyba. Szeretgettük egymást majd elfeküdtünk egymás karjában és visszaaludtunk egy órácskára. Álmaimban mindig is szerepelt szinte gyerekkorom óta hogy egyszer az imádott férfival majd aludhatok így. Egymással összebújva. Hihetetlenül csodálatos érzés volt. És ezt mindkettőnk nevében mondhatom. Majd felébredtünk és elmentünk reggelit vásárolni. A többiek még aludtak. Mire visszaértünk mindenki fent volt. Megreggeliztünk közösen és összekészülődtünk. Majd elindultunk újra a bornapokra. Cuncika kapott egy sípoló hosszú lufit és egy szélforgót. Hazajöttünk ebédelni és indultunk is vissza mert megnéztük az alma együttes koncertjét. Nagyon nagyon jól éreztük magunkat. Nekem volt már szerencsém még év elején egy alma koncerthez és akkor is jól éreztem magam. tetszett nagyon az előadásuk. És most is élveztem az egész időt. Szerintem szuper egy koncert volt. Életemnek is nagyon tetszett. Cuncika is ugrált, énekelt és táncolt. Néha bátorítani kellett de egész belejött. Sajnos a környéken nagyon ritkán vannak pedig szívesen mennénk máskor is megnézni őket. A koncert után Életem felült cuncival a dodgembe. Én nem akartam mert nem szeretem. Még pár körjátékra felcsücsült aztán hazajöttünk. Anyuéknak menniük kellett. Miután lekísértük őket picit elpilledtünk aztán takarítottunk. Csodálatos hétvége volt. Igazi családi hétvége volt.
    Múlt héten elfelejtettem írni a lelkemről. Később jutott eszembe hogy nem írtam le hogy mi újság oda bent. Hát azért nem írtam mert nincs semmi. Minden rendben van. Azokkal nem törődöm akik nem álltak mellettem. Beletörődtem hogy nem vagyok fontos nekik. Teljes nyugalomban élek Életemmel és cuncikával. Néha háborgatnak de tulajdonképpen lenyugodtam. Tegnap a volt férjem bosszantott fel ami nagyon megviselt abban a pillanatban de mára már túl tettem magam rajta is. Egy apró szívességre kértem meg de hajthatatlan. Gúnyos és pökhendi volt velem. Majd megoldom másképp a dolgot. Nélküle.
    Tegnap amúgy is elég rossz napom volt mert valamiért cunci kezelhetetlen volt. Nem értettem hogy előző nap minden gyönyörű volt akkor most hogy lehet hogy ennyire másképp viselkedik. Persze lefekvés előtt már ment a hízelgés. Tiszta nő... :D
    Sajnos a héten újra délutános vagyok. Tegnap nem voltam és csütörtökön is itthon leszek. De a többi nap dolgozom. Nagyon fog Életem hiányozni nekem. Már most hiányzik. Nagyon nagyon szeretem ŐT! Várom hogy végre odabújhassak mellé az ágyba és érezzem ŐT!
    Jövő héten újra jelentkezem. Minden jót nektek

  • álomvilág

    csendes tag

    Most pirulok picit hogy ennyire régen írtam naplót utoljára. Egyszerűen nem volt rá alkalmam. Múlt héten délelőttös voltam és végre hétvégén egyáltalán nem dolgoztam. Nagyon jó volt végre hétvégén itthon lenni. Cuncika is velünk volt és Életem gyermekei is itt voltak.
    Én egyre boldogabb vagyok de bánt hogy ezt nem tudom teljesen kimutatni. Van pár dolog ami remélhetőleg a közeljövőben rendeződik és akkor teljes lesz a nyugalom a lelkemben is. Múlt héten Életem picit összeszólalkozott a férjemmel. Az az igazság hogy mindkettőjüket megértem. És nem elfogultságból de Életem mellett álltam. Neki adtam igazat mert tényleg az lenne már a legjobb ha a saját életünket élhetnénk. Egyedül. Hárman!!!Ez nem azt jelenti hogy elakarnám tiltani és teljesen venni az apjától. Nem. Csak szeretnénk végre a mi életünket kialakítani.
    Életem és cuncika egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ha mindhárman itthon vagyunk akkor az esetek 99%-ában Életemet kéri cuncika. Nagyon ritkán hív kimondottan engem. Ez nekem nagyon jó érzés. Persze rafinált a kisasszony mert tudja ha valamit én nem engedek meg neki akkor rohan Életemhez és a cicaszemeivel és dorombolásával azonnal megkapja. Persze ilyenkor kérdőn nézek Életemre hoyg ez akkor hogy is van. De szavak nélkül is megértjük egymást. Én ilyenkor nem haragszom. Ránézek Életere és elolvadok tőle. Ahogy néz bocsánatkérően és büszkén hogy cuncika mennyire jól érzi magát ettől mert Ő segített neki.... háááát ezekre a pillantásokra képtelenség haragudni. Nagyon szeretem ŐT!!!
    Érdekes mert a minap összefutottunk lent a szomszéddal és épp egyedül volt Ami nagyon ritka hiszen nekik 3 gyermekük van és nem nagyon látni a lányt a gyerekek nélkül. Legalább egy gyerkőc mindig vele van. :) És nagyon vidám volt amikor találkoztunk. Elmondta hogy olyan jól esik neki néha egyedül kimozdulni egy kicsit. Eddig nekem fel sem tűnt de régen én is ilyen voltam. Felpezsdített egy-egy órácska egyedül. Persze ebből néha randi volt. :B :U És most tudatosult bennem hogy én mennyire nem vágyom arra hogy egyedül legyek. Minden pillanatot Életemmel akarok tölteni. Reggel már 5 perc után nagyon hiányzik és várom az estét hogy hozzá bújhassak. Ilyenkor amikor délelőtt egyedül vagyok csak ténfergek. Nem találom a helyem. Ezer dolgot tehetnék mert lenne mit de csak apránként teszek-veszek. Hiányzik nekem és folyton RÁ gondolok. Most itt ül az ölembe a macija. :) Sajnos a délutános műszaknál csak reggel találkozunk. 2-2,5 óra amit együtt töltünk és kész. Este lejönnek hozzám egy csokira de akkor nem beszélgethetünk. De láthatom Őt és ettől máris nagyon boldog vagyok. Most hogy együtt élünk már egyáltalán nem halványultak az érzelmeim. Sőőőt!!! Borzongok szerelmesen ha csak eszembe jut Ő. Az Életem!!!
    Ma épp 43 hónapja annak hogy kimertük mondani mit érzünk egymás iránt. Csodálatos Vele az élet! És nagyon boldoggá tesz hogy cuncikát a saját gyermekeként szereti. Ez nekem nagyon jó érzés. Soha nem volt téma közöttünk hogy engem a gyermekemmel együtt kell elfogadnia ha elakar fogadni. A születése óta velünk nevelkedik. Olyan mint mi. Kicsit cicás és néha hisztis. A hiszti természetesen rám vonatkozik. :B
    Most hétvégén itt voltak Életem gyermekei is. Sajnos nem úgy alakult ahogy gondoltam. Picit megviselt lelkileg a tinikorszak. :( Mivel cuncika még csak 4 éves és körülöttem nem nagyin volt mostanában tini gyerkőc így nem készültem fel rá. A múltkor is már tapasztaltam hogy nem könnyű egy tinédzserrel de a mostani kifejezetten rosszul esett. Persze tartottam magam de néha legszívesebben elsírtam volna magam. Úgy éreztem egyszer-egyszer hogy én váltom ki belőle az ellenszenvet és az fájt. Hiszen úgy éreztem mindent megteszek hogy jól érezzék magukat. Tulajdonképpen a két gyerek közül a kislány volt akivel nehezebben jöttem ki. Nem is nehezebben jövök ki hanem nehezebben közeledek felé. Remélem hamar eltelik ez a dackorszak és akkor lehetünk majd igazán jóban is. Természetesen nem haragudtam rá inkább csalódott voltam hogy nem tudom kezelni magamban. Én is voltam tini én is éltem a dac korszakomban. De én csak a szüleim felé docoskodtam. Majd alakul... az biztos hogy elzárkózni nem fogok. Szeretettel várom őket amikor csak jönnek.
    Jövő héten őszi szünet. Meglepő módon az oviban is őszi szünet van. Tavaly még nem volt... Így most cuncikát előbb viszi el az apja és később hozza vissza. Csütörtökön viszi el délután és kedden kapjuk vissza. Lesz pár kettesben napunk Életemmel. Említettem neki hogy szeretnék egyszer egy olyan napot amikor csak fekszünk összebújva. Szinte csak enni kelünk fel. Nem zárkózott el tőle és lehet a vasárnapunk ilyen lesz. :) Már nagyon várom. Húúú micsoda összebújások lesznek... :D :B Na nem mintha nem bújnánk össze naponta. :B :B
    Hááát nem is tudom mikor jövök legközelebb. Igyekszem...
    Kellemes napot nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Hetek óta nem írtam. Sokszor gondoltam hogy írni kellene de valahogy sosem volt időm rá. Nekem minimum 1 órát jelent a naplóírás és teljes nyugalom kell hogy legyen. Na ez az ami hiányzott. A héten délutános vagyok de csak ma tudok írni. Egyedül vagyok itthon. Múlt héten őszi szünet volt az oviban a héten pedig beteg volt a csajszi. Igazság szerint kedden már kutya baja nem volt de az orvoshoz szerdán vissza kellett vinni. Ő viszont úgy látta hogy a héten már ne menjen oviba. Vasárnap betegedett le. Pontosabban szombat este a fürdetés előtt vetkőztettem és éreztem hogy forró a kis teste. Fürcsi után megmértük a lázát és bizony lázas volt. Kapott lázcsillapítót. Elaludt de éjjel felébredt mert hányt. Utána mellénk fektettem és ott aludt. Egész éjjel éreztem hogy meleg a teste és reggel is lázzal ébredt. Délelőtt ágyban volt és visszaaludt. Délutánra lement a láza és kicsit ki is mozdultunk. De végig érezni lehetett rajta hogy olyan kis bágyadtka. Este újra lázas lett. Hétfőn reggel mintha semmi baja nem lett volna de azért elvittem orvoshoz. A torka állítólag nagyon ronda volt neki. Mivel a hétvégén az apjánál lett volna így megbeszéltük hogy előbb elviheti. Másnap korán reggel már jött is érte. Természetesen előbb Életemmel beszéltem meg a dolgot. Mivel ez a hét egy utálatos hét a munkám szempontjából ezért gondoltam arra hogy talán elmehetne előbb az apukájához. Ilyenkor ugyanis Életem van itthon esténként Adrival és bizony néha nagyon nehezen vannak meg. Adri esténként már elfárad és nehezebben kezelhető. Életem pedig még picit rutintalan és nehezebben kezeli. Nem mer határozott lenni a lánnyal szemben. És természetesen Adri néha vissza is él ezzel. Ha én itthon vagyok akkor kezelem a helyzetet vagy legalábbis könnyíteni próbálok a nehezén. Ezért is gondoltam arra hogy megkönnyítem ezt a helyzetet azzal hogy esetleg előbb elviheti az apukája ha gondolja. Persze gondolta. Nagyon örült neki. Picit bűntudata volt Életemnek a történtek miatt mert azt gondolta hogy felmerült bennem hogy esetleg neki teher lehet ez az esti herce-hurca neki. De erről szó nincs. Nagyon sajnálom hogy nem tudok velük lenni esténként. Mindenki sokkal nyugodtabb lenne. De hát ez a munka... Jövő héten délelőttös leszek. Ez a jobbik műszak.
    Ma nem dolgozom így én várhatom haza Életemet. Már nagyon várom hogy hozzá bújhassak. Hiányzik nekem. Volt 2 este is hogy megvárt amíg hazaérek. ÓÓÓ hogy én mennyire örültem neki. Nagyon sokat jelent nekem az hogy esténként úgy bújhatok oda mellé hogy szorosan átölelve alszunk el. Ilyenkor sokkal jobban alszom az éjjel. Tudom hogy minden rendben van. Tegnap este elaludt mire haza értem. Nem mertem felébreszteni. Csak odakucorodtam mellé és odasimultam. Arra ébredtem fel később hogy magához ránt és csak szorít és szorít... Minden rendben van. Aludtunk tovább.
    A lelkem úgy érzem rendben van. Már nem nagyon foglalkoztatnak a családi drámák. Itt élünk boldogságban, szeretetben és elsősorban mindent elsöprő szerelemben. Mi lehet ennél fontosabb? Semmi! Vannak pillanatok amikor közbeszólnak dolgok de 1-2 nap és elmúlik minden felettünk. Egy valami nem múlik és ez a szerelem. Egyre mélyebb és csodálatosabb. Hihetetlen hogy mennyire boldog vagyok Életem mellett. Néha eszembe jut hogy amikor még csak ábrándoztam arról milyen szép lenne együtt az életünk. Hát bevallom sokkal szebb megélni mint elképzelni. Az hogy mindenről beszélni tudunk ez az alapja a kapcsolatunknak. Nem szabad szégyelni vagy titkolni semmit. Nincs titkunk egymás előtt. Várjuk nagyon hogy bővüljön a szerelmünk egy újabb gyermekkel de még várat. Míg eddig magunkba roskadva szomorkodtunk minden egyes alkalomnál amikor kiderült nincs ég velünk addig most semmi fájdalmat nem érzünk amikor kiderül várnunk kell még. Most már nincs jelentősége hogy mikor érkezik meg. Tudjuk hogy lesz és ráérünk még. Van időnk bőven. Egy egész élet... Mert mindketten ugyan azt érezzük. Ez örökké tart bennünk...

    Kellemes hétvégét nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Ismét nagyon rég jártam itt. A múlt hetem szerencsésebben alakult munka szempontjából mert elvileg délutános hetem volt ehhez képest egyszer voltam délután. Nem is bántam nagyon mert ilyenkor nem találkozom a családdal csak napi 2 órát max. Édes kevés. Viszont 6 napot voltam ami agyilag lemerített teljesen. Esténként úgy zuhantam az ágyba. Sajnos ez nem azt jelenti hogy aludtam mint a bunda. Nem értem mi a baj velem de a múlt héten szinte minden nap éjjel sokszor fent voltam. Csak fel-fel ébredtem és visszaaludtam de akkor is rossz volt mert ezt óránként ismételtem meg. Ma viszont olyan jól aludtam hogy csak na. Óracsörgés előtt ébredtem 20 perccel és persze sikerült visszaaludnom. Na ezt nem kellett volna mert így nehéz volt az óra után felkelni. Viszont egy nagyon kis aktív reggelre sikeredett a mai. :B Tegnap óta van valami a levegőben nálunk... :B :B
    Éldegélünk csendben, békében és nyugalomban. Néha amikor már tényleg feloldódik bennünk minden lelki eredetű görcs akkor kapunk egy hideg zuhanyt. Ez a múlt héten is így volt. Ezt megelőző hétvégén itt voltak Életem gyermekei. Ez nem volt baj csak minket viselt meg lelkileg. Sajnos ők már nagyok és nem igénylik annyira a törődést. Nálunk nem nagyon tudnak mihez kezdeni. A lányom picike hozzájuk képest és nem tudnak együtt játszani. Mi Életemmel mindent megteszünk hogy jól érezzék magukat de mégsem tudnak oldódni. Én általában a főzés miatt vagyok kiborulva. Szeretnék a kedvükbe járni nem nem engedik. Szinte semmit sem esznek még akkor sem ha megkérdezem mit ennének. Én elkészítem de aztán nem esznek belőle. Picit olyan hatása van mintha dacolnának ellenem. Lehet ez a tinikor ezzel járója. Nem tudom. Jó viszonyban vagyunk mert néha kijön hozzám a leány beszélgetni de a másik pillanatban elutasító. Remélem változik a helyzet. Szívesen látom őket és szeretnék jó kapcsolatot teremteni velük. Az a hétvége megviselt minket picit de aztán másnap újra önfeledt boldogságban úsztunk. És akkor felhívtam anyukámat. Végül 1,5 után kibökte hogy vannak problémák Életemmel. Néhány dolgot nem néznek jó szemmel. Puff neki. Azt hittük anyukámék az egyetlen családtagjaim akik megértenek és elfogadják a döntésemet és erre tessék. Nem is az bántott hogy voltak apróbb dolgok amik nem tetszettek nekik hanem az hogy a szemünkbe azt mondták jól érezték magukat és Életemet is nagyon kedvelik minden rendben van vele és közben meg belehazudtak az arcunkba. Amikor itt voltak október elején úgy tűnt rendben van mindenki. Beszéltünk is azóta többször és nem említett semmit. Ezért fájt most hogy 1,5 hónapot várt ezzel. Ráadásul egy félreértés is volt ebben amit anyukám mondott de nem álltam le neki megmagyarázni mert nem akartam hogy azt hidje szépíteni akarom a helyzetet. Már tényleg csak a barátaim vannak akik kiállnak mellettem. Egyszerűen nem tudják elfogadni a döntésemet a családom. Nem öltem meg senkit nem követtem el bűncselekményt. Egyszerűen boldog akartam lenni. Ez lehet az ő szemükben bűn? Bűn ha az ember a boldogságot és a szerelmet választja a boldogtalanság helyett? Nem értem... A gyerek is jó helyen van. Mindene meg van. Szeretjük őt. Hozzánk tartozik. Persze tudom... elszakítottam az apjától és ezáltal rossz ember vagyok. Ők így látják. Meg sajnálják az apját is. Ezt is megértem. De akkor is miért kell elfordulni tőlem teljesen? Az a baj hogy nagyon a lelkemre veszek mindent. Már gyógyulgatok és kezdem elfogadni hogy lassacskán nem lesz családom. Bele kell törődnöm hogy nem számítok nekik. Azért ez fáj.
    Mára már nem gondolkodom annyit ezeken mert boldog akarok lenni egészen. Azt akarom ha valaki rám néz lássa rajtam hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. A sors megajándékozott egy olyan szerelemmel amiről eddig csak álmodtam. Megismertem Életemet és ezzel új élet kezdődött el bennem. Amiről eddig azt hittem szerelem az mára kiderült nem az volt. Vagyis nem őszinte szerelem volt. Életem előtt nem voltam önmagam így nehéz lett volna egy őszinte szerelmet átélnem. A szívem az első pillanatban jelezte hogy megtaláltam! Nekem Ő az igazi!!! Ez a jelzés napról napra erősebb. Elég csak rágondolnom Életemre vagy ha itthon van elég csak egy pillantást vetnem rá máris borzongok. Annyira de annyira szeretem ŐT!
    Csodálatos apa is. Picit vajszívű de neki nem lehet ellen állni. Nem lehet rá haragudni mert ő mégis megengedi a gyereknek amit én nem. Jó őket látni együtt. Ha dolgozom és este jönnek látogatóba nem mondaná meg az ember hogy nem apja-lánya. Imádom őket nézni. Egy-egy gyors ölelés és egy gyors puszika azért elcsattan a boltba ha nincsenek éppen vásárlók. Szükségünk van erre. Esténként összebújva alszunk el. Soha nem gondoltam volna hogy képes leszek egy párnán és egy takaróval aludni mással. De most már elképzelni nem tudom hogy ez valaha másképp lesz. Szükségünk van arra hogy egész éjjel érezzük a másik testét. Ez ami megnyugtat minket. Régebben ha rosszul aludtam csak forgolódtam éjszakánként. Most felébredek és megérzem Életem közelségét és azonnal vissza alszok. Csodálatosan szép az életünk. Igazi álomvilág... :B
    Szerintem a héten még írok...
    Kellemes napot nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Karácsony napja van. Nagyon vártuk ezt a pillanatot. Igazság szerint nekem minden nap a szeretetről szól. Azaz a szerelemről de ma mégis picit több bennem az érzelem mint eddig valaha. Boldog vagyok hogy Életemmel tölthetem végre ezt a csodálatos ünnepet. Évek óta álmodoztunk erről. Most itt vagyunk és várjuk hogy Adri felébredjen mert itt árt a jézuska. :) Ő még kicsi és hisz benne. Este már lázasan faggatózott hogy hogy jön be és hogy csomagolja be az ajándékot. Máskor mindig akarja hogy ott legyek az ágya mellett még egy picit amikor lefekszik de tegnap elzavart. Várta hogy mielőbb reggel legyen már. Csupa olyan ajándékot kap amiről biztosan tudom hogy szíve vágya. Remélem nagyon boldog lesz. Van nálunk fényképezőgép így biztosan készül a mai napról kép. Sajnos délután már nem lesz velünk Adri mert az apukája jön érte és 4 napig nála lesz. Ezért is reggel lesz ajándékbontás. Tegnap délután együtt díszítettük a fát. Annyira lelkes volt. Igazi boldog gyermek volt. Utána még segített kókuszgolyót gyúrni.
    Sajnos Életem beteg lett. Remélem a pár nap alatt rendbe tudjuk Őt hozni. Most 1 hétig nem dolgozok így rendesen tudom majd Őt ápolgatni. Mindenhogyan... :B
    Mivel most úgy alakult hogy anyagilag össze kell rántani magunkat így nem ajándékoztuk meg egymást. Úgy érzem nincs is rá szükség. Nekem Ő a legcsodálatosabb ajándék. Amit tőle kapok az mindennél többet ér! Én azért megleptem egy levélkével. Tudtam hogy örülni fog neki és jelezni szerettem volna így is hogy nekem Ő mennyire fontos. Azt hiszem sikerült...
    Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok!

  • álomvilág

    csendes tag

    Az év utolsó napja van. Mégis picit visszakanyarodnék előbb a karácsonyhoz. Csodálatosan teltek az ünnepek. Egy apró szomorúság azért volt bennünk mivel kislányom nem volt velünk. Szenteste elvitte az apukája és csak kedden hoztam Őt haza. Teljes nyugalom szállt ránk az ünnep alatt. Minden pillanatot együtt töltöttünk. 24.-én reggel már megérkezett hozzánk a jézuska mivel Adri este elment. Már vártuk hogy ébredjen. Ébredés után azonnal felöltözött és már jött is ki. Picit szégyenlősen bújt be a nappaliban ahol az ajándékok sorakoztak a fa alatt. Bontogatta és látszott az őszinte öröm az arcán. Ettől mi is nagyon boldogok voltunk és meghatódva figyeltük Őt. Olyan ajándékokat kapott ami a szíve vágya volt. Csodálatos érzés ekkora örömöt felfedezni rajta ráadásul úgy hogy az örömöt mi okoztuk neki. Sajnos hamar eljött a délután és már indulnia is kellett. Karácsony első napját kettesben töltöttük Életemmel. Valami elképesztő hangulat uralkodott rajtunk. Bennünk. Rengeteg bújás volt és minden pillanatban sugárzott belőlünk a szerelem. Valami gyönyörű érzés volt a szívünkben és ezt ki is mutattuk. Éreztettük minden érintésünkkel. Karácsony másnapján Életem gyermekei voltak itt. Délelőtt a szép időre való tekintettel bementünk Fehérvárra sétálni majd a megbeszélt időpontban felvettük a gyerekeket. Be kell valljam kellemes csalódás volt nekem az itt töltött idő velük. Picit aggódtam mert most tinik és voltak néha negatív megnyilvánulások. De most éreztem először igazán hogy elfogadtak engem és az új helyzetet. Adri kapott egy társasjátékot. Egy végtelenül egyszerű játék kisgyerekeknek. Azzal játszottunk. :D Elképesztő jó hangulat volt. Egyre többet beszélgetnek velem és hívtak is hogy tartsak velük a játékban. Képek is készültek de csak holnap fogok képeket felrakni. Már késő van és Életem vár már az ágyikóban... :B Biztos furcsán hangzik szilveszter estéjén hogy fél 11 kor késő van de mi hozzá vagyunk szokva a max 9 körüli fekvéshez. Már ha nem dolgozok... Bevallom nekem a szilveszter olyan nap mint a többi. Kinőttem már a bulizásból. :U
    27.-én délután hazavittük a gyerekeket. A nap további része és a másnap újra csak a miénk volt. Folytattuk ahol abba hagytuk. Sok bújás és maga a szerelem. Kedden reggel korán keltünk mert hajnalban indultam Adriért. Délre itthon is voltunk. Adri mesélt a karácsonyról és ami történt vele az ünnepek alatt. Sajnos én szerdán már dolgoztam. Ma is. Délután hazajöttem és gyorsan összeütöttem egy kis ennivalót. Majd elmentünk megtankolni az autót mert holnap utazunk anyukámékhoz. Egy picit tartok az úttól. Izgulok nagyon. Még nem szoktam meg az új autónkat. Nem régóta van jogsim és csak 1 autót vezettem eddig életemben. Ez most teljesen más és még nem érzem úgy a dolgokat benne. Hihetetlenül izgulok. Tudom hogy meg kell szoknom de még félek tőle. Remélem minden rendben lesz.
    Ma este 7 körül áthívtak minket a szomszédba. Évzáró bulira. ;) Na nem olyan buli volt. Semmi extra. Én kólát ittam a fiúk meg sört. Én szinte végig a gyerekekkel játszottam. Majd hazajöttünk Adrit lefektettem és összebújtunk Életemmel. Nagyon megható számomra ez az este mert Életem csupa gyönyörű dolgokat súgott a fülembe. Az év első fele olyan volt mint az elmúlt évek összessége. Semmi különös. Éltem a megszokott életem. A második fele az ami teljes fordulatot hozott az életemben. Nyár vége felé már erősen érezni lehetett hogy valami készülődik. Egyszer úgy éreztem hogy közel vagyunk már Életemmel ahhoz hogy együtt élhessünk néha meg azt éreztem hogy soha nem jön el a pillanat. Aztán a régi munkahelyemen jósolt az egyik kolléganőm. Azért megemlítem én nem hittem ezekben. És megijesztett. Megijesztett mert túl közelinek tűnt amit megjósolt. Megjósolta a jövőmet ami valóra vált. Szinte mindent elmondott ami megtörtént most az elmúlt 4 hónapban. És jött Életem hogy Ő most tiszta vizet önt a pohárba és leül megbeszélni a dolgot az akkori párjával. Viharos gyorsasággal történt a változás. Pár nap múlva már együtt is éltünk. Miközben a fellegekben kellett volna járnom én helyette padlóra kerültem lelkileg. Életem legnehezebb hetei következtek. Ré kellett döbbennem hogy a családom nem érdeklem és nem áll mellém. Azt gondoltam eltelik egy kis idő és rendeződnek a dolgok. Nem így lett. Félig rendbe jöttek de csak félig. Én már nem is hiszem hogy valaha megoldódik az ügy. Ezt nagyon sajnálom de mégis úgy érzem már túlléptem rajta. Hiányoznak de elfogadom a döntésüket. Én úgy érzem megtettem amit tehettem.
    Most úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere. Itt élek az imádott férfival akibe szerelmes vagyok és viszont érzem a szerelmét. A napokban meglepett aprócska ajándékokkal amitől teljesen elérzékenyültem. Aprócska kézzel készített szívecskéket rejtett el. Annyira szeretem ŐT!!! Remélem érzi Ő is. Kislányunkkal minden a legnagyobb rendben. Látszik rajta hogy elfogadta Életemet mint apukát. Ez nekem csodálatos érzés. Igazi boldog családként élünk. Remélem a következő év is olyan érzelmekkel lesz teli amiben most élünk. Az a baj hogy nem tudom megfogalmazni és leírni az érzést. Mert túl gyönyörű! Köszönöm Életemnek hogy rám talált és velem tartott éveken keresztül. És köszönöm neki hogy Vele élhetem a minden napjaimat. Soha életemben nem voltam ennyire szerelmes és boldog mint most mióta vele vagyok. És érzem hogy ez még fokozódik. És azok az emberek akik látnak minket és azt kérdezik hogy "de mi lesz ha elmúlik a szerelem?".... nos azok még nem voltak igazán szerelmesek. Csak azt hitték... Reménykedünk benne hogy az új év végre valahára megáld minket egy gyönyörű gyümölccsel ami a szerelmünkből születik. Nagyon nagyon várjuk már.
    Most odafekszem az alvó szerelmem mellé és szorosan összebújva lépünk át az új évbe.
    Kívánom mindenkinek hogy legyen boldog az új éve és váljon valóra az álma úgy mint a miénk...! B.Ú.É.K! ;)

  • álomvilág

    csendes tag

    Most eljutottam oda hogy beszúrom az ígért képeket.
    Azért megemlítem a tegnapi napot az év első napját. Sajnos nem úgy alakult ahogy igazán szerettem volna. Anyukámékhoz voltunk hivatalosak egy ebédre. Szerencsére az úton rendben ment minden. Mondjuk Életem segítségére szorultam néha mert maga a helyzet idegen volt nekem. Még évekkel ezelőtt jártam először és utoljára olyan úton ami elég meredek volt és ügyeskedni kellett a sebességváltással. Most is ilyen úton mentünk és még nem szoktam meg az autót. Életem nagyon türelmes volt és segítőkész. Mégis nagyon izgultam,. Néha olyan erősen markoltam a kormányt az izgalomtól hogy a kezem is elfehéredett. :) És arról nem is beszélve hogy szakadt a víz rólam ilyenkor. :) Nagyon jól elvoltunk anyuéknál bár pé manó (ahogy Életem nevezi a lányunkat :U ) nehezen oldódott. Utána viszont csacsogott megállás nélkül és szinte el sem mozdult anyukám mellől. Szó volt róla hogy esetleg a téli szünet alatt náluk alszik de nem akart így most sem készültünk neki rucival mert itthon mondta nem akar ott aludni. Mivel nagyon jól érezte magát indulás előtt átbeszéltük és mondta Ő mégis inkább ott aludna. Anyuék is örültek neki. De amikor búcsúztunk elkezdett sírni. Mondtam neki jöjjön velünk haza de nem akart. Ő a mamánál akar aludni. Gondoltam jó. Úgyis megnyugszik pár perc alatt. Hazaértünk és azonnal felhívtam őket. De anyu mondta hogy azóta is sír és semmivel nem tudják megvigasztalni. Mondtam azonnal visszamegyek érte. Életem elkísért aminek nagyon örültem. Nagyon ideges voltam és örültem hogy felajánlotta hogy visszajön velem. Visszaértünk de akkor már minden rendben volt megint mondta hogy Ő inkább ott alszik a mamánál. Na erre nagyon bedühödtem mert nem jó kedvemben autókáztam el érte a sötétben és olyan körülmények között ami nekem még nehezen megy. Kijelentettem azonnal autóba szálljon és indulunk. Persze sírás jött. Vagyis inkább hiszti. Szinte egész úton hallgattuk. Kivéve amikor egy negyed órára elaludt. Itthon szerencsére nem volt gond. Lehiggadt. Persze a lelkem megint romokban mert tudom hogy anyu engem fog hibáztatni érte. Mármint a helyzet miatt. Nagyon rosszul esett neki a történtek és előre tudom hogy én leszek a hibás mert azt beszéli majd bele magába hogy pé manó azért változott meg mert új kapcsolatba vittem bele. Majd lehet hónapok múlva mer majd velem beszélni megint mint a múltkor. Lehet újabb távolodás köszönt be anyukám és köztem. Ez van. Lassan tényleg nem marad senkim a családból. Azért ez nagyon fáj.
    Ma minden a legnagyobb rendben zajlott eddig. Sajnos nekem el kell mennem dolgozni. Semmi kedvem hozzá. Életemmel szeretnék inkább lenni. Ma pé manó is egész használható. :) Reménykedem este nem lesz gond itthon. Ha délutános vagyok mindig aggódom mi lehet itthon velük.
    És az ígért képek.
    Életeim
    Mi

  • álomvilág

    csendes tag

    Hetek teltek el...
    Az élet még mindig csodálatos. Bárki bármit mondott a szerelem nálunk nem elmúlóban van hanem egyre erősebb és mélyebb. Pé manó is változik. Ha én dolgozom akkor Életemmel van itthon. Mivel sajnos az elmúlt 1 hónapban Életemnek nem igen van munkája így sok időt töltenek el együtt. Emlékszünk amikor eleinte délutános voltam és Ők itthon voltak. Húúú szinte minden napos volt a hiszti. De mostanára ez lényegesen csökkent. Szinte alig van egy-egy nap amikor valamiért neki áll nyunnyogni a kisasszony. Sokat közeledik Életemhez teljesen önszántából. Nagyon nagyon jó érzéssel tölt el ez engem. Reggelente ha nem dolgozom akkor együtt visszük oviba. Majd elolvadok amikor látom hogy pé manó mennyire boldogan öleli és puszilja Életemet. Csodálatos érzés tör rám ilyenkor. Annyira boldog vagyok! :B
    Ha minden igaz holnap felszaladok apukámhoz. Ez még nem biztos de nagy az esély rá. Én viszem fel holnap pé manót az apukájához mert most egész hétvégén dolgozom és megbeszéltük az apukájával hogy amikor egész hétvégén munka van akkor nála legyen és inkább akkor legyen itthon ha nem dolgozom. Életem is támogat abban hogy meglátogassam aput. Sajnos azzal hogy múltkoriban felugrottam hozzá nem változott semmi. Úgy tűnt minden rendben van vagy legalábbis elkezdődött egy folyamat ami ahhoz vezet hogy újra minden a régi legyen és ne haragudjon rám. De ehhez képest fel sem hívott egyszer sem. Karácsonykor és újévkor is csak üzit küldött vagyis válaszolt az enyémre. Szerintem biztos a barátnője nyomja neki a dumát amivel próbálja távol tartani tőlem. Amikor múltkor fent voltam akkor is minden jó volt de amikor megjelent a nője teljesen más lett apu is és a hangulat is. Remélem holnap nem lesz otthon.
    Múlt hétvégén levágattuk pé manó haját. Egy hirtelen ötlete volt ez Életemnek. Picit meglepődtem de aztán hamar belementem. Most az álla alatt ér véget neki. Elöl is picit vágtak belőle így legalább normális lett a frufruja mert eddig én vágtam neki. :U Nagyon aranyos lett. Olyan csajos. A fodrásznál is olyan kis aranyosan ült. Izgatott volt és büszke. Egy édes kis aranyköpése azért volt. Megbeszéltük hogy fodrász után visszamegyünk játszani a legoházba. Ez a plázán belül volt. És ahogy végeztünk a hajvágással elindultunk a legohoz. És Ő megkérdezte hogy de anya ugya nem nő meg addig míg odaérünk. Biztosítottam róla hogy nem. De azért félénken még azt is megkérdezte hogy ugye az oviig sem fog megnőni. Majd meg zabáltam. Természetesen másnap az oviban olyan kis szégyenlősen lépett be a csoportba. Az óvónéni megdicsérte.
    Az életünkkel minden rendben van. Csodálatosan telnek a napjaink. Mivel Életem itthon van így rengeteget vagyunk együtt. Mégis ha pár percig valamit egymás nélkül teszünk már hiányzik is nekem. Lehet hogy most telhetetlennek tűnök de nekem a nap 24 órája is kevés lenne ahhoz hogy Vele lehessek. Nagyon nagyon szeretem ŐT! Egy igazi álomvilág továbbra is az életünk. Sokan gondolták biztosan azt hogy na beleugrottunk fejet az ismeretlen kapcsolatba. Lakva ismeri meg egymást az ember. Eltelik egy kis idő és rájövünk lehet jobb lett volna ha maradunk a seggünkön. Hát jelentem: minden a legnagyobb rendben. Boldogabbak és szerelmesebbek vagyunk mint eddig valaha. Tökéletes az életünk! Minden nap köszönettel tartozom a sorsnak hogy rá találhattam az Igazi szerelemre. RÁ!
    Most ennyi jött így hirtelen. Amint tudok jövök.
    Kellemes napot nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Nagyon régen készültem már hogy újra írok de hogy Életem nem dolgozott inkább minden pillanatot Vele töltöttem. Úgy éreztem minden olyan perc amit nélküle töltök itthon az elvesztegetés. Még 4 év után is nagyon ragaszkodunk egymás közelségéhez. 4 év! Bizony, bizony. Egészen pontosan ma 4 éve törtek ki belőlünk az érzelmek és nem bírtuk tovább magunkba fojtani. Ezelőtt minden év március 20-án el sem tudtuk képzelni milyen lehet ha együtt élünk és úgy ünnepelünk. Most tudjuk. Igazság szerint mi minden nap rengeteget öleljük és csókoljuk egymást. Ezt egyszerűen nem tudjuk fékezni. Na nem is akarjuk. Több mint fél éve élünk együtt és még mindig úgy tudunk egymáshoz bújni mintha ezer éve nem találkoztunk volna. Gyönyörű az életünk! Pé manó is egyre simulékonyabb. Egyre olyanabb mint mi. Érezni rajta hogy már egészen itthon van. Itthon érzi magát velünk. És egy családnak tekint minket. Amíg Életem itthon volt mert sajnos munkában nem dúskálhatott, addig pé manóval Ő volt. Ő vitte és hozta az oviból amikor én dolgoztam. Összecsiszolódtak. Amikor közösen vittük oviba Életemtől bensőségesebben búcsúzott el mint tőlem. Én csak egy röpke puszit kaptam míg Életem egy mély ölelést puszival egybe kötve. Nekem ezt nagyon jó érzés volt látni. Mint apa és lánya. Életem mesélte egyik nap hogy amikor Ő ment érte a gyerekek néha mondogatják pé manónak hogy: jött érted az apukád. Semmi tiltakozás hogy Ő nem az apukája. Még ha nem is mondja neki hogy apa mégis teljesen úgy viszonyul már hozzá. Sajnos amikor az édesapja elviszi és haza hozza picit tartózkodó. Volt egy idő hogy napok is kellettek ahhoz hogy újra "haza találjon". De most 1-2 óra múlva már önfeledten ténykedik velünk itthon. Az apja és én köztem a viszony változatlan. Alap dolgokról higgadtan beszélgetünk de semmi más nem kerül szóba. Picit távolságtartóak vagyunk. De legalább érezni hogy elfogadta a helyzetet és nem akarja megnehezíteni az életünket. Úgy volt hogy 1 hétre elviszi pé manót síelni de meggondolta magát. Őszintén szólva örültem is neki mert nagyon aggódtam volna. Viszont már meg van beszélve hogy a nyár elején Olaszországba viszi. Legalább eljut oda ahova velünk nagy eséllyel soha nem juthat. Egyáltalán nem irigykedünk vagy ilyesmi. Nem az a fontos szerintünk hogy hova juthatunk el vagy sem hanem a szeretet ezeknél sokkal fontosabbak. Persze ez nem azt jelenti hogy egész nyáron itthon fogunk ülni. Életem munkájától függően mi is szeretnénk kimozdulni majd. Néha egy-egy kirándulás biztosan csodálatos lesz majd. Végre jó az idő és közeledik amikor az ember szívesen lép ki a szabadba. Életem is elkezdett dolgozni újra. Reméljük ez már állandósulni fog mert a pénzünk el fog fogyogatni. Valamennyi tartalék van még és vannak lehetőségek kölcsönre is de én nagyon szeretném ha önerőből mindent meg tudnánk oldani. Szerencsére mindketten tudunk tartalékolni így nincs nagy költekezés. Így picit azért könnyebb megtartani a vésztartalékokat.
    Sajnos én változatlanul sokat dolgozom így most hogy Életem is újra munkába állt még kevesebbet találkozunk majd. Persze valahol örülök hogy van mit dolgoznunk. Csak az a baj hogy az én munkahelyemen változatlanul rosszul érzem magam. De már legalább annyira látványosan nem utálnak. Néha még dicséretet is kapok. :U
    Amíg nem írtam addig lezajlott egy farsangi mulatság is. Nagyon jól érezte magát pé manó. Érdekes helyzet volt mert az apukája is ott volt. Ő az egyik sarokban mi meg a másikban voltunk. Picit aggódtunk hogy esetleg pé manót megzavarjuk lelkileg ezzel a helyzettel de nagyon ügyesen megoldotta. Néha itt néha ott de leginkább a barátokkal volt. És amikor hozzánk jött akkor is inkább hozzám bújt. Az oviban minden a legnagyobb rendben van vele. Egyik nap beszélgettünk az óvónénivel is és mondta hogy pé manó nagyon jó kislány. Semmi gond nincs vele. Sajnos ebben a csoportban is van egy vadóc fiúcska aki 2 hete úgy megrúgta pé manót hogy sebes lett a lába. Az óvó nők szóltak az anyukának mert állítólag nem pé manó volt az egyetlen áldozat. És én is beszéltem az anyukával de úgy igazából nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Azt mondta beszélt már vele de nem hallgat rá. Igazság szerint azért szóltam hogy tudjon róla. Nem szeretném ha sűrűn előfordulna mert azt már nem finoman fogom vele közölni.
    Pé manónak van pár barátnője. Jó érzés látni amikor viszem vagy hozom őt és a barátnők köszönnek neki és játszanak vele. Ha visszük és bemegy a csoportba azonnal rácuppanak a barátnők. :) Különösen az egyik kislány. Tegnap a szomszéd kisfiúért mentünk az oviba. A Balázsért. Pé manó most beteg így nem jár oviba tegnap óta. Mivel én dolgoztam a szomszédból a Vera vitte doktornénihez. És amikor mentünk a Balázsért az összes csajszi odarohant és köszönt pé manónak. Ő meg csak szégyenlősen mosolygott. Kérdezték mikor jön. Az óvónéni is azonnal ott volt és kérdezgette hogy van Adri. Nagyon jó érzés volt ezt mind látni. Látni hogy szeretik őt. Így teljes biztonságban tudom őt az oviban. Tudom hogy nem szomorkodik egyedül a sarokban hanem játszik a lányokkal.
    Nem is tudom még mi történt velünk. Éljük a magunk csendes boldog és szerelmes életét.
    Talán még annyi említésre méltó dolog hogy találkoztam pár hete az egyik volt kolléganőmmel. Pesten dolgoztunk együtt a tescoban. Iwiwen tartjuk a kapcsolatot és úgy alakult hogy egyik pénteki nap korábban mentem Pestre pé manóval és így tudtunk találkozni. Ő jósolt nekem még az összeköltözésünk előtt. Ő jósolta meg hogy nagy eséllyel mi fog történni. Eddig gyakorlatilag minden úgy történt ahogy ő elmondta. Most is jósolt nekem. Volt benne jó és kevésbé jó. Ami jó az az hogy kiolvasta belőle hogy életem nagyon szeret engem és sokat foglalkozik velem és fontos neki a lelkem. Jó érzés volt hallani azt amit nap mint nap érezhetek. Nem mintha eddig kételkedtem volna Életemben. A szerelmet nem lehet erőltetni. A kevésbé rossz az az volt hogy addig nem lehet közös gyermekünk amíg az én lelkem le nem csillapodik. Azt látta hogy bántanak engem dolgok. Ezek olyan dolgok amikre azt gondolom megoldódtak vagy nem érdekelnek. És itt elsősorban a családom viszonyáról van szó. Azt gondolom rendben vannak a dolgok és nekem az elég ami most van de ez belül koránt sem így van. Viszont ezzel nem tudok mit kezdeni mert úgy érzem én mindent megtettem hogy helyre hozzam a kapcsolatomat a családommal. Meglátjuk...
    És amit még kiolvasott az az hogy sok pénzünk biztosan nem lesz. :N Ezt azt hiszem már megszokhattuk... Együtt vagyunk és szeretjük egymást. A pénz nem befolyásol minket.
    Most elbúcsúzom és odabújok lassan Életem mellé. Addig addig várt rám míg elaludt. :B
    Pár képecske:
    hintáznak a gyermekeim
    imádják egymást
    életeim a farsangon
    Szép tavaszi napot nektek!

  • álomvilág

    csendes tag

    Régóta tervezgettem hogy írnom kellene de egyszerűen vagy időm vagy energiám nem volt hozzá. Azért egy hozzászólás nekem nem 2 percbe kerül. :U
    Hirtelen ötlet volt ez most részemről hogy belevágok az írásba ezért még azt sem tudom hol kezdjem. Azon a napon írtam utoljára amikor kereken 4 éve voltunk 1 pár. Azóta eltelt pár hónap. Életünk változatlanul csodálatos. Illetve lehet hogy inkább azt kellene mondanom hogy napról napra csodálatosabb. A szerelmünk mindenképp így van de az életben adódnak sajnos dolgok amik megnehezítik a boldogságunkat. Itt nem arról van szó hogy valaki vagy valakik rossz szemmel nézik a kapcsolatunkat. Annak már vége. Ha valakinek nem tetszik akkor már nem igen veszünk róla tudomást. Úgy tűnik én is túlléptem már azon a ponton teljesen hogy azon törjem magam belül hogy jaaj csak mit szólnak hozzánk. Mi hárman vagyunk a legfontosabbak és ennyi. A családommal milyen a viszonyom? Nem tudnám megfogalmazni. Anyukámmal és apukámmal beszélünk de nem úgy mint régen. Mindenki ígérgeti hogy majd jön aztán kész. Ha jönnek szívesen látjuk őket de erőszakkal nem kérleljük őket. Anyukámmal volt nem rég egy kisebb összeveszésünk. Valamiért Adri nem nagyon csípi anyukám barátját és amikor anyukám megkérdezte tőle hogy eljössz e a mamához elmondta hogy nem mert a Karcsit nem szereti. Ez persze anyumnak rosszul esett amit meg is értek. Nekem esett hogy miért mond ilyet a gyerek. Már belém akarta magyarázni hogy én vagy Életem mondunk neki olyasmit amikor mondtam neki fejezzük be és leraktam a telefont mert nem akartam megbántani jobban. Majd később visszahívtam akkor meg a szomszéd csajt kezdte szidni hogy biztosan ő az aki belemagyarázza a gyerekbe. Pedig nincs igaza. Végül is megbeszéltük de tudom és éreztem is rajta hogy nem hisz nekem. Azóta beszéltem vele mert felhívott a szülinapomon és mintha mi sem történt volna. A távolságtartás érezhető de már nem emésztem magam. Nem érzem hogy tettem is bármi rosszat neki.
    Mi hárman már egészen egy család vagyunk. Sok sok bújással és puszikkal. Adri is abszolút egy velünk. Hozzánk tartozik. Sajnos néha távol kerül tőlünk de ilyenkor külső ráhatással. Nyár elején elvitte az apja 1 hétre Olaszországba. Kellett pár nap mire visszatért hozzánk. Hideg volt velem is de legfőképp Életemmel. Pár nap után teljesen a miénk volt újra. Sajnos eljött a nyár és feleződtek az itthon létek. 2 hét itt 2 hét apukánál. Mit ne mondjak. Egy borzalom volt az első 2 hét után mikor haza jött. 1 napig folyton csak sírt és utált minket. Ő apánál van otthon és ő oda fog költözni. Utál itt lenni és minket nem is szeret. Az nap amikor haza jött és a konyhában Adri meg a szobájában sírtunk. Nagyon fájt amiket mondott és ahogy velünk viselkedett. Szerencsére tudtuk a megoldást és hagyni kellett hogy magától térjen vissza hozzánk. Ráadásul mikor hazajött másnap ovi volt mert én dolgozom. Joggal érezhette akkor hogy ő nem is igazán kell hisz azonnal bedobjuk őt az oviba. Szép fokozatosan végül magától vissza tért hozzánk. Ezt nem lehetett erőltetni. 1 hét kellett mire újra itt volt velünk. Végre egyek lehettünk újra mi hárman. Sajnos pont akkor ment el újra amikor egészen közel kerültek újra egymáshoz Életemmel. Taktikát váltottunk. Megbeszéltük hogy minden nap én is felhívom őt és elmondom neki hogy mennyire hiányzik nekünk. Nem hagyjuk hogy vissza csússzon újra oda ahova 2 hete kerültünk. Tegnap volt az első nap hogy hívtam. Boldog volt hogy beszéltünk és ami még nagyobb boldogság volt számomra az az hogy megkérdezte Életem mikor ér haza. teljesen magától rákérdezett. Annyira boldog lettem abban a pillanatban és bevallom el is érzékenyültem.
    Történtek még itt változások... Túl vagyunk egy mandula műtéten is. Adrinak másfél éve vették ki az orrmanduláját mert folyton beteg volt. És többnyire a fülére is mindig ráhúzódott neki. Akkor a műtéttel egybekötve beletettek mindkét fülébe egy tubust is ami segített neki abban hogy tiszta legyen a füle és ne gyulladjon be neki mindig. Akkor sajnos 5 hónap után begyulladt a tubus neki és felszúrták neki. Nehezen állt helyre de utána semmi baja nem volt. Egészen a mostani télig. Nem értettem hogy miért kezd megint beteges lenni és a füle is begyulladt. Kiderült visszanőtt a mandulája ráadásul szép nagyra és a füle is csúnyán gyulladt volt. Így most nyáron kivették neki újra és újra tubust tettek a fülébe. Egy éjszakát kellett bent lennünk. Nagyon bátor és ügyes volt. Semmi sírás és nyöszörgés. Az előző mandulaműtét egy rémálom volt. Erre készültem most is. Ehhez képest minden rendben volt Adrival. Apukája is bejött de el is ment hamar. Úgy volt hogy bent alszik de érezte hogy felesleges. Azóta Adri nem volt beteg és a hallása is újra jó neki. Be kellett szerezni egy füldugót ami pofátlanul drága volt. Csináltatni kellett és 7000 forint volt. Nem mehet víz a fülébe ezért muszáj volt. Na de ennyiért? :Y
    Életemnek az idei nyáron sajnos nem sok munkája van. Épp hogy eléldegélünk. A szomszéd fiúval már nem dolgozik együtt. Azóta nyugodtabbak vagyunk mert az utóbbi időben rengeteget bosszankodtunk miattuk. Csúnyán átverték Életemet és ezáltal minket is. Nem megyek bele a részletekbe mert ez már a múlté... Ez egyben azt is jelenti hogy vége az egymás gyerekére vigyázós korszaknak. Mivel a lánnyal egy munkahelyen vagyunk váltásban így mindig úgy volt hogy egyikünk viszi a másikunk hozza a gyerekeket oviból-bölcsiből. A lány most 2 hónap szabin van. Most adták ki neki a szabadságát ami a szülés miatt fent maradt neki. Ovi nem volt 1 hónapig így nem is nagyon kellett egymásra bízni a gyerekeket mivel Adri sem volt nagyon itthon és én is voltam 1 hétig itthon. Na de most lejár neki a szabi és elkezdődik az ovi. Mi itthon Életemmel megbeszéltük eltudjuk rendezni Adrit. Ha kell előbb végez a munkahelyén és érte megy ha én délutános vagyok. Reggel meg eltudja ő is vinni munka előtt. Épp tegnap kérdezte a lány hogy mi legyen szeptembertől. Mondtam mi megoldjuk. Ezzel ugye utaltam arra hogy nem kívánok vigyázni a továbbiakban a 3 gyermekére. Azért volt érdekes szitu is. Mert a szétválás után megbeszéltük egyik nap hogy végül is a gyerek vigyázós dolog attól még működhet hiszen nem haragban történik az elválás. Erre pár nap múlva felad egy hirdetést egy közösségi oldalon ahol bébiszittert keres a 3 gyerekének. Hát erről ennyit... Véget vetettünk a közös dolgoknak. Mivel szomszédok vagyunk nem haragszunk rájuk mert sokat segítettek de azért a 3 lépés távolságot tartjuk. Érdekes hogy Életemmel elég bunkó módon viselkednek pedig nem tett semmi rosszat. Velem csak néha bunkók de ezt már megszoktuk. Néha azt gondoljuk fáj nekik hogy mi boldogan élünk.
    A szerelem az egyre csak forr bennünk. Csodálatos érzésekkel ébredünk nap mint nap. Csak úgy tudunk elaludni ha érezzük egymás testét egészen közelről. Átölelve alszunk mint a cicák. Minden reggel forró öleléssel indul a napunk. Most lesz 1 éve hogy együtt élünk és még mindig napról napra mélyül bennünk a szerelem. Ebben Adrinak is komoly szerepe van. Sajnos a közös gyermek még mindig várat magára. Mi várjuk a csodát...
    Sokszor azt érzem nem tudom eléggé kimutatni Életemnek mekkora is bennem a szerelem iránta. Úgy érzem életem legcsodálatosabb pillanatait élem át naponta VELE! Velük! Nem múlik el nap hogy ne írjunk egymásnak több szerelmes üzit ha dolgozunk. Szükségünk van arra hogy éreztessük a másikkal hogy nem szunnyadnak az érzelmek a szívünkben. Most várom haza és remélem örülni fog ha meglátja jegyeztem pár sort a naplóba. Mondjuk jó pár sort. :B Biztos vagyok benne ha elolvassa azonnal át fog ölelni és szerelmesen megcsókol. :B Csodálatos mellette az élet. Számomra Ő maga az Élet!

  • álomvilág

    csendes tag

    Szokatlan időpont. Ez amolyan végső kétségbe esés jellegű. Mivel nem tudom másképp kiadni magamból ezért ide menekültem. Tulajdonképpen minden legnagyobb rendben velünk. Vagyis a mai nap nem igazán. Nem arra kell gondolni hogy véget ért a szerelem vagy ilyesmi mert NEM!!! Napról napra mélyebb a szerelmünk.
    Mivel ritkábban írok ezért mindig jól össze kell sűríteni a mondanivalómat. Mennyivel egyszerűbb volt amikor még hetente írtam. De most hogy együtt élünk elvesztegetett időnek tartom azt amit nem velük töltök. Amikor meg egyedül vagyok van más dolog amit tennem kell. Nekem a naplóírás sok időt vesz el. Már jó ideje készülődöm magamban egy képekkel teli bejegyzéshez. De a képek közt is mazsolázgatni kellene. Lehet elkezdem majd aztán szép lassan összeáll. Meglátjuk. Szeptemberben újrakezdődött az óvoda. Mivel a szomszéddal már nem vagyunk olyan hú de jó viszonyban magunk oldjuk meg Adrinak az oviba és oviból járását. Mondhatni zökkenőmentesen tudjuk tartani. Életemnek újra fix munkája van. Már már nagyon kilátástalanok voltak helyzetek és épp az utolsó pillanatban a sors kegyelmet adott nekünk. Most úgy néz ki sok sok hónapra előre ha el nem kiabáljuk még jövőre is van munkája. Sajnos voltak pillanatok amikor hol én hol Életem kicsit magunk alatt voltunk azért hogy mi i lesz velünk. Jön a karácsony és egyáltalán tudunk e ajándékot venni Adrinak. Ez most megoldódni látszik amitől mindketten megnyugodtunk. Minden rendben velünk. Adri nagyon szeret oviba járni. Vannak új kiscsoportosok akiket a szárnyai alá vett. Olyan kis anyacicus lett belőle. Mivel ő már nagycsoportos ezért végeztek egy felmérést vele. Nagyon büszkék voltunk r mert egy minimális pontszám kellett ahhoz hogy maximális legen feladat sor. Szülői értekezleten a kezembe nyomták és teljesen meghatódtam annyira büszke voltam rá. Nem is kell neki külön foglalkozásra járni mert teljesen rendben van. Elvileg mehetne suliba jövő szeptemberben de inkább hagyjuk még 1 évet oviba. Még csak 6 éves lesz jövő nyáron és nem érzem hogy bármiről lemaradna ha 7 évesen kezdi az iskolát.
    Én még elvagyok a pennyben. Változatlanul szarul érzem magam. Volt egy jó kis sztori a múlt hónapban. A főnökség kitalálta megrendezi a hónap pénztárosa versenyt minden hónapban. Ez inkább amolyan ösztönzés féle a lassabb pénztárosoknak. Mit ad Isten én lettem a hónap pénztárosa. Örültem neki de csak egyetlen napig. Az ebédlőben el van helyezve egy faliújság. Oda ki volt függesztve a papír amin a nevem az A/4 es papír egész hosszában pompázott. Alatta lógott az ajándék hozzá. Egy tábla finom mogyorós csoki. Nyami. Pár napig szabin voltam akkor épp és amikor visszamentem dolgozni elkezdtek húzni bent egyes irigy kollégák. Épp a pénztárban dolgoztam és kettő be állt hozzám fizetni. Majd amikor odaértek hozzám jó hangosan elkezdték mondogatni egymásnak hogy nem e jutalmazzák e meg egymást csokival és nem e függesztik ki a faliújságra. Bunkók... Persze ők jót röhögtek saját magukon. Mint megtudtam a következő napokban naponta viccelődtek ezzel a hátam mögött is. Szerencsére sokan a védelmemre keltek és ezzel jól megutáltatta magát a főbunkó. Szerencsére pár hét alatt ez lezajlott. A következő eredményre még egy hetet várni kell. Nem gondolom hogy most én leszek az. Remélem ha mégis én lennék akkor nem az lesz mint a múltkor. Mondjuk azóta kilépett a a csaj aki ezen lovagolt napokig. Egyébként ő nem más mint a szomszédunk akivel jóban oltunk ugye sokáig. Nagyon megváltoztak és szinte mindenki rossz szemmel néz rá itt a környéken. Megjegyzem nem alaptalanul. Kiderülnek dolgok amitől tátva marad a szánk. Például Életem teljesen véletlenül megtudta valakitől hogy gipszben volt valamije. Csak épp mi nm tudtunk róla. Ezt is a szomszéd terjesztette. Hihetetlen!
    Sajnos nagy bánatunkra még közös baba nincs a láthatáron. Az elmúlt hónapban 9 napot késett és most is 1 hete késik a vérzésem de mégsem érzem úgy hogy terhes lennék. Várok még pár napot és ha addig nem jelentkezik csak megpróbálkozom egy teszttel. Nagyon boldogok lennénk. Így is azok vagyunk. Bár Életem nagyon neheztel rám ma. Illetve tegnap este óta. Az a baj hogy nem tudom az okát. Illetve nem pontosan tudom. Tegnap este arra számított hogy összebújunk este lefekvéskor de én elaludtam. Fáradt voltam mert dolgoztam. Erre megharagudott rám. Nem rtem mert volt már rá példa hogy elmaradt az összebújás de ilyen probléma még nem adódott belőle. Reggel próbáltam kérdezni de nem nagyon válaszolt. 1 mondatban elmondta de semmi több. Teljesen leblokkoltam és nem tudtam mit tegyek. Ő ma elment dolgozni és amióta hazajött nem beszél velem. Úgy érzem csak zavarom őt ezért távol tartom magam. Odaültem hozzá amikor evett de rám sem nézett. Reggel megölelt de mintha egy idegen ölelt volna meg. Amikor meg hazajött egy gyors szájra puszi de az is olyan érzelmek nélküli volt. Most nem tudom mi lesz. Félek odamenni hozzá félek hozzá szólni. A gyomrom 1 csomóban áll amióta hazajött és a sírás fojtogat. Illetve fojtogatott mert most előtört belőlem. Még szerencse hogy a kisszobában vagyok így nem látja. Pocsék egy érzés ha nem érzed a szerelmét annak akiért élsz. Akiért megőrülsz. Biztosan szeret mert egy nap alatt nem múlhat el de akkor is. SZERELMES VAGYOK BELÉ!!! Annyira szenvedek most. Ha nem oldódik ma meg akkor alvás sem lesz. Nem is tudom mit tegyek. Félek ha én megyek oda akkor ellők magától azt pedig nem viselném el. El is búcsúzom mert már remegek teljesen. Szorítsatok kérlek hogy minél előbb megoldódjon...
    Jó éjt!

  • álomvilág

    csendes tag

    Hónapok teltek el de valahogy nem tudtam rávenni magam a naplóírásra. Most van időm meg kedvem is. Meglepetés lesz Életemnek. Húúú mennyi minden történt velünk november óta. Nem is tudom hol kezdjem. Az a dolog amiről az utolsó bejegyzésemben írtam hamar megoldódott. Életem néhány perc után oda jött hozzám és megbeszéltük a dolgot. Azt hittem hogy elolvasta a naplót de reggel kiderült nem. Velünk minden a legnagyobb rendben. Egyre szorosabb a kapcsolatunk. Ez mindhármónkra igaz. Adri végre úgy jön haza az apukájától hogy örül. Végre nem szégyelli hogy mindkét helyen jól érzi magát. Boldogan mesél az ottani életéről. Ehhez szerintem hozzá tartozik az is hogy a férjemnek új párja van. Már nem csak Adri van a középpontban és rájött hogy mennyire ragaszkodunk hozzá őszinte szeretettel. Életemmel olyanok mint apa és lánya. Senki nem mondaná meg róluk hogy nem édesapa és lánya. Van hogy Adri jobban ragaszkodik bizonyos dolgokban Életemhez mint hozzám. Pl. az öltözködésben. Külön kéri hogy Életem öltöztesse őt fel. Nagyon szoros közöttük a kapocs és egyre szorosabb úgy érzem. Életemmel is egyre mélyebb szerelmet élünk meg. Hihetetlen hogy ennyi idő után is még borzongással töltenek el pillanatok minket. Nagyon tudunk hiányozni egymásnak pedig minden nap találkozunk. Nem is tudom mi lenne ha pár napig nélkülöznöm kéne Őt. Belebetegednék. Pedig lehet szoknom kellene a gondolatot mert ha nagyon megszorulunk Életem külföldön próbál szerencsét a munkájában pár hónapig. Nagyon keveset találkoznánk. Sajnos a munkája elég ingatag. Amit tavaly év végén ígértek neki az huss elszállt. Egyre szegényebbek vagyunk de még tartjuk magunkat. Elsősorban anyagi problémák ostromolnak minket. Erre még rátetéz az is hogy a napokban volt egy 20ezer forintos hiányom. Senki nem tudja hogyan keletkezett. Én biztos vagyok benne hogy nem adtam vissza rosszul. Az utóbbi időkben végig nullás kasszáim voltak. És én nagyon oda szoktam figyelni a pénznél. És ha belegondolunk rosszul sem adhattam vissza mert nálunk forró gombok vannak a címletekhez. Meg visszanézem a pénzt amikor visszaadok. Úgy voltam vele inkább kifizetem azonnal mint hogy rajtam csámcsogjanak hogy biztos hónap vége van és szükségem volt a pénzre. Máskülönben a fizetésemből vonják le. Nálunk sokan csinálják ezt. A sors egyre kegyetlenebb velünk és nem értjük az okát. Csúszunk a lejtőn és nem tudunk belekapaszkodni semmibe. Egyenlőre. Az ünnepek alatt hagyott minket békében és boldogságban ünnepelni. December elején kiderült megérkezett az életünkbe a várva várt csoda. Beérett a szerelmünk gyümölcse és terhes lettem. Hihetetlenül boldogok voltunk. Minden jel adott volt. 3 pozitív terhességi teszt, Cicinövekedés és a rosszullétek is jöttek. Életem bánatára a szextől szinte undorodtam. :U A pocakom is szépen kerekedett. Nem volt nagy de olyan kismamás volt. Két ünnep között elballagtunk az orvoshoz hogy megerősítést kapjunk és elkezdődjenek a vizsgálatok. Még korai terhességnek vélték és azt mondták valóban terhes vagyok a petezsák szépen növekszik de embrió sajnos nem látható. Pedig már 8 hetes terhes voltam. Egy hét múlva kontroll. Ugyan azt elmondta a doki. Kérdeztem mennyire normális ez hogy 9 hetesen még nem látható baba amikor már elvileg szívműködése is van. Mondta ez még belefér. Másnap Életem összefutott egy ismerősével akik szintén babapróbálkozáson vannak de már évek óta. A lánynak két olyan terhessége volt hoyg üres petezsák volt és a 12. héten abortuszt kellett végezni. Összetörtünk. Még volt 1 hét a kontrollig de összetörtünk. Én elkezdtem elhagyni tudat alatt a terhes jeleket. Nem tettem a kezem a pocakomra és az ülésem sem volt már az a kimondott kismamás. Egy hét múlva mentünk a kontrollra. 10 hetes voltam. Az embrió látszódott de a szívverés nem. És ráadásul a petezsák is húzódott össze. A doki közölte sajnos vetélést kell alkalmazni. Nagyon rendes volt mert látta összeomlottam teljesen. Átérzéssel beszélt és Ő maga utánajárt a műtét időpontjának. Másnap! Talán jobb is volt így hogy azonnal volt a műtét mert nem rágódtunk rajta sokat. Utólag is nagyon hálás vagyok a dokinak mert akikkel együtt feküdtem a kórházban nekik saját maguknak kellett a műtét időpontja után járkálni és heteket kaptak. Én meg azonnal. Amikor kijöttem a hírrel Életemhez léptem és kitört belőlem a sírás. Azonnal tudta mi van. Rohantunk vérvételre és hazajöttünk. Csak csendben bújtunk egymáshoz. Azt sem tudtam Adrinak hogyan fogom elmondani. Ő várta a legjobban. Amint megtudta hogy kistestvére lesz azonnal újságolta az oviban. Sokszor puszilgatta a pocakom és beszélt a kistestvérhez. Már azt is kitalálta milyen játékokat fog neki odaajándékozni. Jól viselte a rossz hírt. Picit nyűgös lett de megértette. Másnap reggel hamar bevittük az oviba és irány a kórház. Ott sokat kellett várni. A bosszantó az volt hogy éhgyomorra kellett menni a műtét miatt és ehhez képest nem kapkodtak. 7 re kellett ott lenni de a szobát csak fél 10 kor kaptuk meg. A műtét pedig fél 1 kor volt nekem. Nem voltam éhes mert abban az állapotban nem kívánja az ember inkább attól féltem rosszul leszek hiszen újabb vérvételen kellett átesnem. Érdekes volt mert a többi lány akik ugyan ezzel a problémával voltak bent ők nem emlékeztek semmire. Elvileg altattak minket de én végig fent voltam. Amolyan éber kóma lehetett mert a szemem nem tudtam kinyitni csak hallottam ahogy beszélgetnek körülöttem és éreztem ahogy műtenek. Szörnyű volt. Szerencsére fájdalom nélkül megúsztam. Lelkileg fájt nagyon. Aztán elaludtam és amikor felébredtem elmentem mosakodni majd közölték fél 5 körül hazamehetünk. Ez volt fél 3 kor. Kérdeztem de ha én jól vagyok nem lehet e előbb menni. Mondták ha jól vagyok persze. Hívtam is Életem aki elugrott Adriért az oviba és fél 4 körül már ott is voltak. Kicsit szédelegtem 2 napig de fájdalmaim nem voltak. Szerencsére a munkahelyemen is mindenki együtt érző volt és kiírtak 1 hétre. A műtét csütörtöki nap volt de hétfőn vissza kellett mennem. Komplikáció lépett fel és azonnal bent akartak fogni egy újabb műtétre. Kézzel lábbal tiltakoztam mert nem készültem úgy és a gyerek meg az oviban volt. Mondták menjek vissza másnap addig intézzem a vérvételt. Másnap újra kórház ahol kiderült még sem kell újabb műtét. Távozott belőlem minden olyan anyag ami miatt újabb műtét kellett volna. Azóta helyre álltunk lelkileg is és én testileg is. Érdekes volt látni és érezni hogy a műtét után pár nappal visszatértem a régi énembe. Életem nagy örömére újra kívántam Őt. :D
    Most pár hónap pihi kellene a szervezetemnek és újra próbálkozhatunk. Azt hittük egy problémamentes terhesség és szülés után ilyen nem fordulhat elő. Hát itt vagyunk. Most biztos hogy rettegni fogunk az elejétől a végéig ha végre sikeres terhességem lesz. Érdekes hogy senki nem fogadta kitörő örömmel amikor bejelentettük hogy terhes vagyok. Se az én családom se Életem gyermekei. Azt mondták genetikai probléma állhat a háttérben. Ha ezt nézzük még örülhetünk is hogy ez most történt meg és nem egy beteg gyermeket kell felnevelnünk. Természetesen Őt is ugyan úgy imádtuk volna hiszen a miénk lenne. De ez mindenkinek jobb így... Bizakodva készülünk a következőre.
    Életemnek még pár nap munkája van aztán ki tudja mi lesz. Elmegy munkanélkülire és hátha ott tudnak valami állást biztosítani neki. Vagy hátha addig akad valami. Meglátjuk.
    Pénteken farsang lesz az oviban. Lázasan készülődik Adri. Hogy mi is lesz Ő? Hááát pontos megnevezést nem tudnék adni. Amolyan igazi csajos jelmeze lesz. Hercegnő-királylány-menyasszony... Lesznek majd képek.
    Addig is egy pár kép a közelmúltból:
    Móri bornapok-alma együttesre várva
    Móri bornapok-dodgem
    Márton nap az oviban-teknős csoport
    Márton nap az oviban-körjáték
    Fadíszítés 1.
    Fadíszítés 2.
    Itt járt a jézuska :D
    Gyermekeim az új játékokkal :)
    Boldog karácsonyunk volt
    Életem és gyermekei
    El van a gyerek ha játszik :DDD
    Gyermekeink
    Készül a séró ;]

    [ Szerkesztve ]

  • álomvilág

    csendes tag

    Kedves naplóm!
    Nem mostanában jártam erre. Pedig nem épp unalmas az életünk. Másfél év alatt történt ez-az velünk. A legfontosabbakat írom le. Nem is tudom hol kezdjem. Mivel kezdjem...
    Talán velünk. Igazi boldog családként élünk együtt lassan már 3 éve. A szerelmünk pedig megélt már több mint 6 évet! Magunk is sokszor elcsodálkozunk hogy még mindig lángol a szerelmünk egymás iránt. Csodálatos érzés! Adri is teljes értékű a szerelmünkben. Igazi boldog család vagyunk. Sokan irigyelnek minket. Természetesen ezek inkább jó indulatú irigylések. Sok anyukával nagyon jó a kapcsolatom az oviból és ők mondogatják hogy mennyire jó látni bennünket együtt. Mi ugyanis mindig együtt mentünk oviba ha Életem is itthon van. Sok anyukánál csak álom hogy az apukával együtt kézen fogva sétáljanak. Mi pedig el sem tudjuk képzelni hogy csak úgy lődörögjünk egymás mellett az utcán. Adri is olyan hogy folyamatosan a kezünket fogja és ez nagyon jó érzés. Hányszor hallottam az anyukáktól hogy nézd Adri milyen ügyesen fogja anyukája kezét. Ilyenkor nagyon büszke és boldog vagyok. Büszke arra hogy jó gyermekem van. Boldog meg azért mert ennyire szoros a kapocs közöttünk. Adri nagyon sokat változott. Változik. Már nagylány. Egyre kevesebb a hiszti ami amúgy sem volt annyira vészes. Inkább csak időszakonként volt. Március óta nem dolgozom (erről majd később) és érezni rajta hogy jót tesz neki az hogy sokat együtt vagyunk. Sajnos az ovi véget ért számára. 7 éves és irány az iskola. Az év elején még egyáltalán nem várta a sulit de ahogy cseperedett egyre inkább érezte ő is hogy neki már komolyabb feladatokra van szüksége. Nagyon sok barátja lett az oviban és az óvónénik is nagyon a szívéhez nőttek. Az óvónénik szívébe pedig ő is becsempészte magát. Nagyon is. Már farsangon érezhető volt hogy az óvónénik sajnálják és az egyik legkedvesebb gyermeket indítják útjára. A 6 ballagó gyermek közül egyedül Adrinál mutatták be úgy a szülőknek hogy jövőre sajnos ez a kislány már nem itt fog szerepelni. Bevallom nagyon megható volt számomra. Mindig jó érzéssel hagytam ott az oviban. Tudtam a legjobb helyen van a legcsodásabb óvónénikkel. Lassan 1 hónapja megtörtént a ballagás is. Előtte törtük a fejünket mit is adhatnánk az óvónéniknek. És egyszer csak kipattant az ötlet. Saját készítésű dolgot csinálunk amiben Adri szíve is benne van. Valami igazán személyeset szerettünk volna. Azt hiszem ez sikerült is. Kartonból szívet vágtunk ki. Kívül az óvónénik és a dadus neve volt kivágott kis virágokkal és strasszkővel díszítve. A felső szív belső oldalán egy szöveg volt amiben megköszöntünk mindent és elbúcsúztunk. Az alsó szív belsejében egy fénykép volt Adriról ami mellé mindenkinek rajzolt bele valamit. Sajnos amikor átadtuk őket akkor rengetegen álltunk sorba így nem volt sok idejük nézegetni de a visszajelzések igen pozitívak voltak. Sok sok mély öleléssel vettünk búcsút az óvónéniktől és a dadustól. Kérték hogy amikor csak tehetjük látogassuk meg őket. Ez egészen biztos így lesz. Adrinak volt egy szerelme is. Marci. Marci adott neki ballagási ajándékot. Egy babát amivel azóta alszik együtt. Ehhez pici történetet is fűznék. Ballagás előtti hétvégén volt Marci szülinapja. A csoportból 2 fiút és Adrit hívta el. Gondoltam szegény lány egyedül lesz a zsúron majd. Hát nem így lett. Marci végig fogta a kezét és együtt játszottak. Amikor Adri elment egy másik fiúval hintázni Marci féltékeny lett. Igazi ovis szerelem. Egy békás párnát vittünk neki ajándékba amit azután minden nap cipelt Marci az oviba és azzal aludt. Sajnos az útjaik elválnak mert mi iskolába megyünk. Marci pedig még marad egy évet. Most nyári szünet van. Ősszel változások lesznek. Adri suliba megy és történik még valami... Az iskola választása viszonylag könnyen ment. 2 iskola közül szerettem volna választani neki mert a harmadik messze volt. És annyira nem is volt szimpatikus. A másik kettőben voltunk nyílt napon és ADri választott. Illetve ketten választottunk. Nekem maga az iskola is szimpatikusabb Adrinak pedig a tanítónénik. Ami nagyon fontos. Reméljük rendben lesz minden. Már nagyon várja. Szerencsére a suli itt van közel nem úgy mint az ovi. A végén már a világ végének tűnt felmenni oda. Adri most az apukájánál van. Holnap lesz 2 hete. Vasárnap megyünk érte. Rettenetesen hiányzik már. Másnaponta beszélek vele telefonon. Érezni rajta hogy jól esik neki. Sajnos néha még úgy érkezik haza hogy sírdogál de reményeink szerint ez hamarosan megváltozik.
    Életem 2 nagy gyermeke is elballagott. Ők most mennek középiskolába. Nagyon ritkán jönnek hozzánk. Karácsony óta egyszer voltak csak itt nálunk. Akkor jönnek amikor csak akarnak. A nagylány idejár majd suliba a nagyfiú pedig Bodajkra. Az ajtónk mindig nyitva áll előttük.
    Életem dolgozik. Hála az égnek van munka. Milliókat nem keres de megélünk. Télen szerencsére a tartalékunkból eléldegéltünk és nem éltük fel az egészet. Tavasszal volt egy munkája amiből tudtunk pótolni már a következő télre. Sok kiadásunk volt már idén. Autót is vizsgáztatni és Életemnek is sok gépet kellett vennie. Idén nyáron pihi van. Mármint nem tervezünk semmi kiruccanást. Helyette végre eljön a pillanat amire 6 éve várunk. Tavaly sajnos a sors elvette de most megadja nekünk. Megküzdöttünk érte! Tavaly decemberben kiderült újra babát várunk. Izgultunk az előtte lévő tragédia miatt. Szinte remegve léptem be ugyan ahhoz a dokihoz a rendelőbe akihez tavaly jártam. És végre! Elhangzott a várva várt mondta. 8 hetes kismama vagyok és jó a szívműködés. Csodálatos érzés volt! Életem kint várt és figyelte az ajtót ami nyílik. AZt mondta az arcomat fogja nézni mert rám lesz írva minden. Így is lett! A mosoly után tudta rendben vagyunk. A tünetek ugyan azok voltak. Esti rosszul lét, cicifájás, hát és derékfájás. És sajnos Életem bánatára a szex undor. Amint megtudtuk babánk lesz ki irattam magam a 12. hét végéig. Nem akartunk még egy vetélést megélni úgy hogy most minden rendben volt. Itthon szépen kivártuk az időt. Letelt a 12 hét. Persze folyamatosan izgultunk hogy minden rendben legyen. A mostani alkalomnál anyukám már nagyon örült a hírnek. Velük szorosabb lett a viszonyunk így ők is velünk örültek. Apukám is örült de nem olyan kitörő örömmel fogadta mint régen Adriennt. Ehhez az is hozzá tartozik hogy nem tőlem tudta meg. Mivel a 12. hétig nem is nagyon akartunk róla beszélni tanulva a tavalyiból. De Adri és apukája ellátogattak hozzá a téli szünetben és ők elmesélték. Igazából annyira nem is érdekelt. Adri nagyon büszke nagy testvér már az elejétől fogva! A vizsgálatokon minden rendben ment. Akihez elkezdtem járni doki kezdett unszimpatikus lenni. Mivel nem vagyunk tehetősek így nem tehetjük meg hogy anyagilag támogassuk őt minden vizsgálat után. És ez nem tetszett neki. Így inkább itt helyben folytattam az orvosi vizsgálatokat. Egy nagyon rendes dokihoz járok. Fogadott orvosom nincs mert nem nagyon ismerem erre az orvosokat. És bevallom úgy vagyok vele hogy a baba akkor jön amikor ő akarja. Ezt nem lehet előre tervezni. Így is úgy is megszületik bárki fog segíteni akkor. Sajnos élvezni nem tudom a terhességet. A rosszullétek a 16. hétig tartottak. Közben kaptam egy ízületi gyulladást mindkét bokámba amitől nehezen tudok menni. Erre sajnos nincs gyógyír a terhesség alatt. Pedig mindent kipróbáltunk már. Ha megszülök elvileg elmúlik. Bízunk benne. A terhességet nem élvezem de nagyon büszkén viselem a pocakot. Rengetegen megállítanak és érdeklődnek irántunk. Sőőőt sok segítséget is kapok ami nagyon jól esik. A 20. heti ultrahangra anyukám kísért el. Ott kiderült kislányt hordok a szívem alatt. Ennek mindhárman nagyon örültünk. Ha kisfiú lett volna is boldogok lennénk de a szívünk mélyén mindhárman kislányt szerettünk volna. Most 34 hetes terhes vagyok és nagyon várjuk már Katicát. Mert hogy Katica lesz a neve. Néhány apróság kell még és szülésre készen állunk. Van némi komplikáció ami arra utal hogy a végéig nem húzzuk ki. Nem is bánjuk. Már nehezen viselem. Március óta nem dolgozom mert már nem bírtam. Azért ott csak emelgetni kellett és nem szerettünk volna kockáztatni. Már törnek elő belőlem a félelmek hogy vajon hogy lesz mint lesz a szülés. Ez természetes dolog ilyenkor. Elvileg anyukám lesz bent velem. Életem nem jön be ő kint fog izgulni. Boldogok vagyunk! Nagyon! Megértünk arra hogy újra szülők legyünk. Nem csak mi hanem a szerelmünk is annyira mély hogy nem is lehet kérdés hogy mi örökké egymásé leszünk. Csodálatos érzés hogy minden nap azzal az emberrel élhetek aki életem szerelme! Sok ember álmodik az igaziról de csak kevésnek adatik meg hogy együtt is élhetnek. A mai napig úgy öleljük és csókoljuk egymást mint az elején. Mostanában akadnak nehézségek mert a terhesség közbeszól néhány dolognak. De tudjuk hogy minden a régi lesz nemsokára. Boldogan várjuk már Katicát. Adri csodálatos testvére lesz neki. Rengeteget simogatja és beszél hozzá. A telefonban is azonnal őt kérdezi. Büszke anyuka leszek hogy 2 gyönyörű gyermekemmel élhetek egy igazi mesébe illő szerelemmel. Köszönöm a sorsnak hogy ezt megteremtette számomra!
    Pár képet felteszek a mostanában készültek közül. Legközelebb akkor fogok írni amikor 4 tagú család leszünk. Már nagyon várjuk a pillanatot.
    Kellemes nyarat kívánok!
    Katicával a pocakban
    Életem a ballagó gyermekeivel
    A család
    Coci a tengeri malackánk
    Nagylányunk

    [ Szerkesztve ]

  • álomvilág

    csendes tag

    Kedves naplóm és olvasó!

    Tegnap eszembe jutott hogy megnézem mikor és mit írtam utoljára. Megdöbbenve láttam hogy 7 éve volt az utolsó bejegyzésem. Azóta annyi minden történt hogy nem is tudom hol kezdjem. Valószínű egy írásból meg sem lesz. Természetesen Katicánk megszületett. Gyönyörű egészséges kislány. Csodálatos érzés volt újra babázni. Ráadásul Ő egy igazi szerelem gyermek lett. Anyukám volt bent velem a szülésnél mert Életem rosszul lett volna. Augusztus 8-án pontosan anyukám szülinapján született meg. Adri nagyon jó testvére volt picinek. Sokat babusgatta. Sajnos volt néhány álmatlan éjszakánk mert rossz alvó volt. Sokszor csak Életem tudta elringatni. Adri akkor szeptemberben kezdte meg az iskolát. Nagyon jó gyermek volt így mindenki szerette. Lettek is barátai. Szeretett nagyon suliba járni. Katica is szépen cseperedett. Gyönyörű szőke, kék szemű kislány. Elmúlt egy éves és kiderült ismét babát várunk. Én picit aggódtam mert nem terveztünk újabb gyermeket. Annyira nehezen jött Katica hogy nem gondoltuk hogy ennyire könnyen teherbe esek újra. Természetesen tudtuk hogy be következhet de nem tettünk még ellene. Úgy voltunk vele hogy a sorsra bízzuk. És milyen jól tettük. Az aggódalmak ellenére nagyon boldogok voltunk. Ez a terhesség zökkenőmentesen zajlott le. Én picit nehezebben viseltem mert Katica még kicsi volt. Ott volt Adri is aki hiába volt már nagyobbacska akkor is foglalkozni kell vele. Egyre nehezebben vált el tőlunk amikor elvitte az apukája. Már 100% ban ide tartozik. Imádta a kistestvérét. Érdekes hogy anyukám annak ellenére hogy ő volt bent velem a szülésnél nem mélyedt a kapcsolatunk. Szereti a gyerekeket de érezteti a mai napig hogy Adri az igazi unoka. Még mindig nem fogadja el hogy elváltam és mással kezdtem új életet. Apukám viszont nem tesz különbséget az unokák között. Egyformán szereti őket. Visszatérve a terhességhez... Kiderült újabb kislánnyal bővül a család. Annyira de annyira boldogok voltunk. Életemmel csodálatos szerelemben élünk! 2014 május 17-re voltam kiírva. Aznap már Fehérvárra kellett bemenni vizsgálatra. De semmi. Másnap újra. Akkor azt mondták bent kell maradnom mert elkezdődhet a szülés. Ez volt reggel és éjfél után megszületett Sári. Igazi kis husigombóc volt. Szintén anyukám volt bent. Addig Életem és anyukám párja vigyázott a lányokra. Sajnos Adritól hallottam vissza dolgokat anyu párjáról így biztosak voltunk abban hogy nem nagyon kell segítséget kérnünk majd tőlük. Ez olyan szomorú hogy a saját szüleire sem számíthat az ember. Érdekes hogy egy egy ilyen húzások biztosítanak minket arról hogy mi nem akarunk ilyen szülők/nagyszülők lenni. Egy szülőnek mindig a gyermeke mellett kell állnia. Életemmel sokszor megrökönyödünk hogy a szüleink generációja mennyire hibásra sikeredett. Tisztelet a kivételnek! Sári születése után némi gondok jelentkeztek. Katica még javában szopizott így hirtelen kellett elvenni tőle. Ez rettenetesen megviselte őt is és engem is. Mivel mindig cicin aludt el így nehezen teltek az esték és éjszakák eleinte. Együtt sírtunk sokszor. A 2 szőke csajszi után Sári barna hajú kék szemű kislány lett. Szerette a pocakját és ez látszódott is rajta. Nagyon nagyon boldog család lettünk. Teljesnek éreztük magunkat. Életem munkájában akadtak hullám völgyek. De túléltünk mindent. Töretlen szerelemmel éljük életünket. Egy-két durca beesett néha de igazából elhanyagolható. Leginkább miattam alakultak úgy a dolgok hogy keveset beszéltünk egy rövid ideig. A kapcsolatunk már több mint 13 éves és 10 éve élünk együtt. Még mindig lángol bennünk a szerelem. Ezen még mi magunk is meglepődünk. A mi szerelmünk tényleg örök. Voltak olyan nehéz pillanatok az életünkben ami csak megerősített minket. Vannak olyan érzéseink amikor azt gondoljuk hogy elértük a csúcspontot. Aztán hirtelen még mélyebb szerelemben találjuk magunkat. Sokaknak ez nyálasan hat de mi büszkék vagyunk rá! Sőt a szex terén is folyamatosan fejlődünk. Pedig azt mindig is tökéletesnek gondoltuk. Olyan intimitás van közöttünk amiről sokan csak álmodnak. Ezt csak is a szerelemmel lehet karban tartani. Csodálatos vele/velük az életem! Persze az életünk története koránt sem ért véget. Sőt! Ezután még sok mindent kellett tanulnunk mindannyiunknak... A sors néha adott néha pedig elvett... Folyt...

  • álomvilág

    csendes tag

    Nos... Megpróbálkozom a folytatással.
    Szóval megszületett Sári. Ő egy nyugodtabb baba volt mint Katica. Őt nem kellet ringatni viszont Ő nagyon szerette a pocakját és sajnos sokszor túltöltötte magát. Picit nehezen bírtam bele rázódni a 3 gyermekes anya feladatba. Mivel az egyik kicsi a másik pici volt akadtak ideg őrlő pillanatok. Adri addigra már iskolás nagylány lett. Nagyon jó tanuló volt. Szerették a tanárok és barátai is akadtak. Szépen éldegéltünk immáron 5 tagú családként. 2015 április elején végre kimondták a válásom a volt férjemmel. Májusban pedig hivatalosan is össze kötöttük az életünket Életemmel. Teljes volt a boldogságunk ami azóta is tart. Anyukám és párja voltak a tanúk. Őket tudtuk csak s.o.s ben megkérni. Ünneplés nem volt mert ez csak egy bensőséges kis ceremónia volt. Júniusban apukámat meglátogattuk a Mátrában a szanatóriumban és egy hosszú hétvégét eltöltöttünk ott fent Parádsasváron. Nagyon jól éreztük magunkat. Ott már erősen sejtettük hogy talán bővül a család. Hazaérve egy pár terhességi teszt is így mutatta. Ezt sem terveztük de nyilván tudtuk hogy mivel járhat a házas élet. Egyáltalán nem bántuk bár én megijedtem picit hogy hárommal is nehezen bírok sokszor így mi lesz 4 gyerekkel. A 3 lány után biztosak voltunk abban hogy Ő is kislány lesz. Fiú nevekben nem is nagyon gondolkodtunk. Félidő környékén kiderült kisfiú. Mindenki meglepődött. Én mindig rettegtem attól hogy ha kisfiam lesz akkor valami betegsége lesz. Persze próbáltam hessegetni hiszen itt van 3 gyönyörű egészséges lány. Hosszas gondolkodás után végül a Boldizsár névben maradtunk. Ez valahogy belülről jött nekem és Életemnek is megtetszett. Elszaladt az idő. Katica ovis lett. Az első pillanattól kezdve imádta és sok barátja lett. Ő olyan kis anyáskodó. Már most látszik hogy csodálatos anya lesz belőle. Mivel anyukám volt bent a szülésnél Sárinál és Katicánál így logikusnak tűnt volna ha most is ő van ott. De Sári születésénél Adri már elég nagy volt ahhoz hogy elmondja hogyan viselkedett anyukám párja így inkább apuékat kértük meg hogy jöjjenek el segíteni Életemnek abban a pár napban. 2 héttel a kiírt időpont előtt úgy éreztem eljött az idő. Reggel elvittük Adrit suliba Katicát pedig oviba és Sárival karöltve bementünk a kórházba. Én maradtam Életem pedig Sárival elmentek Pestre apuért és párjáért. Itt megjegyezném a választás okát. Anyukám reakciója arra amikor kiderült hogy jön a 4. unoka az volt hogy te jó isten. Rá volt írva hogy minek szülök már megint... Apukám pedig nagyon boldog volt. Szóval én a szülőszobán vártam hogy végre találkozhassak az én csöpp kis fiammal. Sajnos elhúzódott nagyon. Rám nem illett hogy minél több gyereket szül egy nő akkor egyre könnyebben megy. Á! Éjszaka megszületett Boldizsár. Gyönyörű és azonnal tudta mi a dolga. Mivel nagyüzem lett a szülőszobán így 3 órát együtt lehettünk. Hol rajtam hol mellettem pihegett. Annyira édes volt. Aztán sajnos el kellett vinni mert az első éjszakát mindig az őrzőben töltik az újszülöttek. Vártam a reggelt hogy végre együtt lehessünk.
    Most nézem milyen hosszú lett a bejegyzésem... Hamarosan innen folytatom.

  • álomvilág

    csendes tag

    Kicsit hosszabbra sikeredett a szünet mint gondoltam. De nem egyszerű az élet 4 gyerek mellett... Ott tartottam hogy megszületett Boldizsár. Miután átkerültem osztályra néhány óra múlva már hozták is. Annyira édes volt. Negyedik gyerek lévén sok újat nem tudtak mondani és mutatni. Talán a tisztába rakásnál volt fura hogy ott lóg valami ami a lányoknál nem volt. :D Majd jött a napi rutin. Gyermekorvos aki meghallgatja és megvizsgálja. Azt mondta hogy Boldinak van egy kis szívzöreje de ez egy néhány órás babáknál előfordulhat. Biztonság kedvéért csinálnak egy szívultrahangot. Nem aggódtam mert szinte minden szülésrmnél volt ilyen eset az adott szobában és végül senkinek nem volt problémája. Kicsit sokáig tartott a vizsgálat már kezdtem türelmetlen lenni. Jött a nővérke hogy menjek vele mert a doktornő beszélni szeretne velem. Na itt kezdtem pánikolni. A doktornő nagyon kedves de határozott volt. Nem kertelt. Boldinak egy ritka nagyon súlyos szívrendellenessége van. Elmondta érthetően de abban a pillanatban sokkot kaptam. Műtéttel korrigálható. Ezt kB. 3-4 hónaposan végzik. A diagnózis: Truncus arteriosus communis. Elmondott mindent. Meg is értettem de fél perc múlva nem emlékeztem semmire. Csak zokogtam és folyton azt kérdeztem hogy ugye életben marad e. Erre nem kaptam biztos választ. Évente kB. 4 ilyen eset van az országban. Leültettek és csak néztem milyen békésen szuszog. Gyönyörű volt. A kérdések zakatoltak bennem. Miért pont mi? Túl éli? Elvették tőlem. Szinte magamhoz sem ölelhettem még igazán. Intenzív és monitorozás. Ez várt rá. Én pedig 3 óránként láthattam max 1 óra hosszára. Etettem de nagyon lassan evett. Elfáradt hamar. Sajnos 2 nap múlva el kellett kezdeni a gyógyszerezését. Vérnyomás csökkentő. Romlott az állapota. Megpróbálom lejegyezni a betegségét érthetően. A normál szívnek 2 artériája van. Az egyik a friss vért, a másik az elhasznált vért szállítja. Boldinak 1 közös artériája van. Ugye mindkét artéria billentyűvel van ellátva. Boldinak így eleve eggyel kevesebb. Ráadásul társult hozzá egy tágabb jobb szívfél nagy nyomással. Szóval aggasztó volt a helyzet. Zokogva hívtam életemet. A mai napig nem tudom mit mondtam neki pontosan mert magamon kívül voltam. Itthon Sári nagyon nehezen viselte a hiányom. Még kicsi volt. Apukámék is haza mentek a 3. napon. Életem egyedül próbált megdolgozni az itthonléttel és a 3 lánnyal. Közben kiderült hogy a doktornő aki a kardiológusunk lett egy angyal. Nagyon segítőkész. Úgy rendezte hogy amikor engem kiraknak az osztályról akkor azonnal tudjunk Pestre menni Boldival az országos kardiológiai intézetbe. Későbbiekben goki... Megrendelte a mentőt. Szerencsére mehettem én is. A gokiból nem engedtek minket haza. Pedig a kórházban is vártak vissza minket hogy egy kis evés tanulás után a gyógyszerekkel ugyan de haza mehetünk. Sajnos nem. Súlyosabb volt a helyzet. Boldi pontosan 2 hetes volt amikor a sebészek kezébe adtam sírva kérve hogy vigyázzanak rá. Ezt a pillanatot nem kívánom senkinek. A műtét úgy zajlott hogy elaltatták és a vérkeringését átvezették egy motoros szívbe. Majd elvégezték a műtétet és próbálták megkeresni a magas nyomás okát is. A műtét után nem varrják vissza a mellkast ha úgy gondolják hogy 24 órán belül akadhat valami probléma. Életem telefonon keresztül tartotta bennem a lelket. Beültettek neki egy homograftot. Ez egy műartéria. Hosszú percek majd órák teltek el. 6,5óra elteltével végre nyílt az ajtó. Remegtem az aggódalomtól. Sikerült a műtét. De sajnos a nagy nyomás a jobb kamrában továbbra is fenn áll. Műtét után sajnos nem lehet látogatni. Csak másnap. Azt hozzá kell tennem hogy én minden nap este miután elaludt és a látogatás véget ért én hazamentem mert a családnak szüksége volt rám. Reggel hajnalban pedig indultam vissza hogy mihamarabb Boldival lehessek. Neki is szüksége volt rám. Egész úton reggel sírtam mert a kórházban nem lehetett. Nem láthatta és érezhette az aggódalmat. Csak erőt érezhetett mert neki arra volt szüksége. Éreznie kellett hogy érdemes küzdenie hiszen szeretetbe várjuk. Hazafelé végig telefonon beszéltünk a családdal hogy mire hazaérek lehiggadjak. Felkavaró egy helyzet. Sajnos volt olyan kisgyerek akit senki nem látogatott. És volt olyan ahol Telefonálni kellett a szülőnek hogy ugyan fáradjon már be a műtéti engedélyt aláírni mert meghalhat a gyerek. Szívszorító volt. Viszont rengeteg sorstárs szülővel hozott össze a sors. Velük a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Van akivel facebookon és van akikkel találkozunk is. De folytatom a műtét utáni nappal. Először léptem be a postoperatív intenzív osztályra. Steril ruha és sok fertőtlenítés után oda vezettek Boldihoz. Életem legnyomasztóbb helye volt. Mi életemmel csak úgy mondjuk mindig hogy a hely ahol érezni a "kaszás" jelenlétét. De ez komoly! Boldi ott feküdt nyitott mellkassal. Le volt takarva de tudtam. Rengeteg cső mindenfelé. Orrán, száján, karjában, nyakában, lábában... Több mint tíz óriási fecskendőből érkeztek a gyógyszerek. És a pittyegés. Egyszerűen leírhatatlan aggódás. Felpuffadt kisfiú pihegett előttem. Mintha nem is ő lett volna. Teltek a napok és nem akart javulni az állapota. Nem tudták levenni a lélegeztető gépről. Alacsony volt a szaturációja. Jártam hozzá és csak simogattam. Beszéltem hozzá. Fejtem neki a tejet mert tudtam az a legjobb neki. Mivel altatva volt az orrán keresztül adták neki a szondán. 10 nap után végre levették. Nem volt túl magas a szatja de végül levehető volt. 2 hét után levitték a sima intenzív osztályra. Végre magamhoz vehettem. Igaz csak óvatosan mert oxigént még adni kellett neki. Sajnos nem akart enni sokat mert elfáradt. Így a maradék tejet amit az üvegben hagyott azt szondán adták neki. Nagy nehezen lekerültünk arra az osztályra ahol egész nap vele lehettem. Csak éjszakára nem. Ilyenkor is mint mindig hazamentem. Sári nagyon nehezen viselte hogy nem vagyok otthon. Sokat sírt. Szegény életem nagyon igyekezett. Tudta hogy nincs más megoldás. Nekem Boldi mellett a helyem. Hétvégente jött velem a kórházba egy pár órát. Ha a gyerekek ott voltak akkor felváltva voltunk bent Boldinál. De volt olyan hogy apuéknál leraktuk őket mert a közelben laknak. Ilyenkor ketten együtt mehettünk be. Persze sírtunk. Ezt nem is lehet másképp. Egyszer megengednék hogy a kicsik megnézzék a folyosón. Katica úgy nyúlt hozzá Boldihoz mint egy igazi anya. Nagyon megható volt látni. Sári egyelőre nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Adri nem akart bejönni mert pánikolt. Nem tudta kezelni a helyzetet. Sajnos Boldi kamra nyomás nem akart javulni. Ezért csináltak egy szívkatéterezést. Ott sem találták meg a problémát. Csomó gyógyszerrel végül visszavitték Boldit a Fehérvári kórházba ahol született. Itt már nem mehettem a mentővel. Külön kellett Oda mennem. Meg kellett tanulnia enni. Az volt a baj hogy keveset és lassan evett. Bevallom volt hogy kiöntöttem a maradék tejet a cumisüvegből mert tudtam hogy otthon nem 3 óránként adok enni neki. Itt tartották. Amit nem evett meg azt belenyomták szondán. Azt meg persze kihányta. Otthon szépen akkor és annyit eszik amennyit akar. Hamar elfáradt és elaludt. Meg kellett tanulnom fecskendőből gyógyszert beadni. Sajnos volt mit...
    37 naposan végre eljött a pillanat! Haza mehettünk! Nagy volt az öröm de az aggódás nem hagyott alább. Be kellett szereznünk egy szaturáció mérőt. Mivel gondok voltak ezért javasolták. Mellettünk aludt mert néztem minden lélegzet vételét. Sok időnek kellett eltelnie hogy megnyugodjak. Nagyon sok időnek. Sári is az ágyban aludt velünk. Mivel nem akartam eldobni hogy most már ez nem a te helyed így egy darabig velünk aludt ő is. Lelkileg nagyon megviselt őt is ez az időszak. Sőt ez mindenkit megviselt. Viszont ez a tragédia jobban összekovácsolt minket életemmel. Egymásra tudtunk csak támaszkodni. Hogy a család mit szólt Boldi betegségéhez? Háát... Apósom az aki a legjobban velünk érzett és érez. Apukám összetört de nem segítettek sokat. Anyukám pedig tudomásul vette és olyan érzésem van mintha csak dicsekedne a körülötte lévőknek hogy neki egy szívbetegen unokája van. Ez lehet túlzás de sajnos így érzem.
    Később folytatom.... Sajnos van mivel...

Aktív témák