- Mobilinternet
- Az MSI RadiX AXE6600 tesztje – router, játékosoknak
- Hálózati / IP kamera
- 3 évig még biztosan nem rendelhetünk Xiaomi EV-t
- Kodi és kiegészítői magyar nyelvű online tartalmakhoz (Linux, Windows)
- HBO Max & OD topic
- Milyen program, ami...?
- Aliexpress tapasztalatok
- Microsoft Office és Office 365 topic
- Microsoft Outlook topic
Új hozzászólás Aktív témák
-
Vakegérke
veterán
Megjelenése percében olvastam írásodat. Vártam, hogy ki mit mond, ki mit tesz hozzá.
Ezek szerint én vagyok az első, aki megszólal.Súlyos dolgot feszegetsz, hiszen senki nem vallja be önzőségét.
Ha a szeretett bálvány mást szeret, nem vagyunk képesek megbocsájtani neki. De miért? Ha szeretjük, nem azt akarjuk, hogy boldog legyen? Ha más karjaiban boldog, akkor ennek inkább örülni kéne.
Tudom, nem lehet.
Egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor a legjobb barátom vette feleségül szerelmem tárgyát. Boldog voltam, mert boldognak láthattam őket, miközben a szívem vérzett.Ha a szeretett személy halálos betegség után távozik az élők sorából, megsiratjuk. Egyszer, kétszer, sokszor.
De tényleg őt siratjuk?
Átéltem, tudom, hogy nem. Önmagunkat sajnáljuk, de nagyon. Inkább örülni kéne, hogy már nem szenved tovább, evilági fájdalom már nem kínozhatja.Fiatalon is így gondolkodtam, lásd szerelmem elengedését. Hirdettem is fennhangon nézeteimet. Kiröhögtek. Megkaptam a "könyörtelen Messiás" becenevet. Befogtam a szám, a becenév a múlt homályába veszett.
Azóta csak akkor beszélek ilyesmiről, ha valakit vigasztalni kell, vagy úgy érzem, hogy meg kell szólalnom.Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
The DJ
addikt
Nem egyszerű téma valóban. Az írás születésének oka az, hogy egyre többet nézek befelé ahelyett, hogy mindig a külvilágot bámulnám és ez a mélyebb önismeret valamint önmagam szemlélése új felismerésekre késztetett. Ráébredtem a saját önzőségemre, ami anno hihetetlenül természetesnek és hétköznapinak tűnt, azonban manapság már csak egy belém kódolt reakció kivetülése, amit igyekszem tudatosan kezelni.
"Ha a szeretett bálvány mást szeret, nem vagyunk képesek megbocsájtani neki. De miért? Ha szeretjük, nem azt akarjuk, hogy boldog legyen? Ha más karjaiban boldog, akkor ennek inkább örülni kéne."
Ezzel a felismeréssel már én is szembesültem. Egyrészt ha az ember szeret valakit, akkor tényleg azt akarja, hogy ő boldog legyen, bármi áron. Még talán azon az áron is, hogy más adja meg számára ezt a boldogságot. De aztán bekapcsol az ego és jön a kínzó érzés, hogy "De hát ezt én is meg tudtam volna adni neki! Én is boldoggá tettem volna, ha hagyja!". De valóban erről van itt szó? Az ő boldogságáról? Véletlenül nem az önmagam elveszett és elképzelt boldog jövőjét siratom? Dehogynem... Beleszerettem, magam mellett szerettem volna tudni, hiszen ő boldoggá tudott volna tenni engem. És ez most egy csapásra odalett, ez pedig fáj nekem.
De tudatos munkával ezen is lehet fordítani. Mert ha már idáig eljutottam és ezekre ráébredtem, akkor azt is tudom, hogy a fájdalom, amit érzek el fog múlni és mindez, csak az ego ármánykodása. Végtére is a nő, akit boldognak szerettem volna tudni most valóban boldog. Hát nem ezt akartam? De igen! Itt van köztünk, mosolyog, nevet és olyan életet él, ami számára a jelen helyzetben a legjobb. És engem ez valahol örömmel kell, hogy eltöltsön, hiszen tényleg fontos nekem és tényleg ezt kívántam a számára.
"Ha a szeretett személy halálos betegség után távozik az élők sorából, megsiratjuk. Egyszer, kétszer, sokszor. De tényleg őt siratjuk?"
Nem. Önmagunkat. Sajnos én is átéltem már ezt. Sok-sok idő kellett ahhoz, hogy kitisztuljon a kép és fel tudjam ismerni, hogy valójában önmagam siratom. Az elveszett boldogság lehetőségét. Az érzést, amit ő keltett bennem minden egyes tettével, mozdulatával, mondatával. Őt már nem kell siratni. Bárhol is van, neki már nem fáj. Csakis azoknak fáj, akik itt maradtak. És nekik is sokszor azért, mert sosem ébrednek rá erre a felismerésre. A szeretteink elvesztése kínzó, de elkerülhetetlen. Élhetünk fájdalommal és keserűséggel a múltban rekedve, vagy nézhetünk előre a jövőbe, emlékükkel a szívünkben.
[ Szerkesztve ]
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
Vakegérke
veterán
Gnóthi szeauton!
Elindultál az úton, és belekóstoltál valamibe. Sok sikert kívánok hozzá.
Azt hisszük, hogy ismerjük társainkat, barátainkat, az embereket, miközben önmagunkat sem ismerjük. Részemről már rég lemondtam arról, hogy bárkiről sommás véleményt alkossak, ha még magamról sem tudok.
Egyrészt nyűg, másrészt felszabadulás, hiszen nincs szükségem kategóriákra, ahova besorolhatok bárkit, beleértve magamat is."Sok-sok idő kellett ahhoz, hogy kitisztuljon a kép és fel tudjam ismerni, hogy valójában önmagam siratom. Az elveszett boldogság lehetőségét. Az érzést, amit ő keltett bennem minden egyes tettével, mozdulatával, mondatával. Őt már nem kell siratni. Bárhol is van, neki már nem fáj. Csakis azoknak fáj, akik itt maradtak. És nekik is sokszor azért, mert sosem ébrednek rá erre a felismerésre."
Szívesen mondanék most nagy szavakat, de nem tudok.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
lapa
veterán
szerintem a két bekezdés (rész, gondolati egység, akármi) témája nem feltétlen vág egybe.
meg mi lesz, ha kiderül, hogy önzésből, saját magunkban gyönyörködésből leszünk kifelé kevésbé látványosan önzők? amúgy az önzés feladása nyilván lehetőség kérdése is (társadalmi elvárások vs saját magunk önértékelése - és az eközötti elszakadni tudás).
mindazonáltal az önzés természetes és életbentartó. a boldogság felismeréséhez nem sok köze van. hiszen az a lényeg, hogy _én_ végre megszabaduljak az anyagi világ fennkölt énem számára alantas sallangjától, nem? a boldogság keresése és befogadása az igényeknek (és ezáltal az önzésnek is) elég magas szintje. kivéve, ha elmész ferences kolduló szerzetesnek afrikába.
amúgy egyetértek a mondandóval, csak arra gondoltam utalni, hogy elkezdeni magunkkal beszélgetni nem feltétlen jelenti azt, hogy őszinték is tudunk lenni.
[ Szerkesztve ]
Új hozzászólás Aktív témák
- NVIDIA GeForce RTX 4060 / 4070 S/Ti/TiS (AD104/103)
- Kínai, és egyéb olcsó órák topikja
- Witcher topik
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Samsung Galaxy S23 Ultra - non plus ultra
- Steam Deck
- Opel topik
- Call of Duty: Modern Warfare III (2023)
- Fényképeken a Google Pixel 9 Pro
- Garmin Forerunner 165 - alapozó edzés
- További aktív témák...
- ZOTAC GeForce GTX 1080 AMP Edition 8GB GDDR5X 256bit
- Filmes gép gyűjtemény
- Nikon D5000 + AF-S DX NIKKOR 18-105 mm
- Bontatlan Seagate & Western Digital HDD-k 3TB - 12TB -ig - Számla + Garancia, Ár alatt! BeszámítOK!
- DJI Mini 4 pro FMC drón - 3 akku, RC2 táv, 2 táska, Filterek, 2025. decemberig garancia, DJI Care