Új hozzászólás Aktív témák

• #136 VIC20 őstag norvik #120

  Új Válasz 2018-11-19 09:13:07 #136

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  VIC20

  őstag

  válasz norvik #120 üzenetére

  Tökéletesen igazat adok neked - még úgy is, hogy nekem szerencsére nem volt részem ilyesmiben.

  Van viszont, amit nem értek a háborgókon: ahogy olvasgattam a beszámolókat, úgy tűnt, hogy minden eset leírásában megtalálható az a mondat, hogy "váratlanul megváltozott a viselkedése". Hát milyen más gyanújelre lenne még szükség egy kapcsolatban?! A szakításhoz azonban ez nem elégséges, ehhez már konkrét bizonyíték szükségeltetik, mindenki szerint. Akkor mégis mit csináljon az a szerencsétlen, aki ilyen kutyaszorítóba került?! Fogadjon magánnyomozót? Az mennyivel ,,erkölcsösebb"? (Viszont mindenképpen jóval költségesebb.)

  Általánosságban pedig nem értem ezt az okostelefont szent tehénként beállító mentalitást sem. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nálunk a telefonok és számítógépek egyszerű (munka)eszközök, magától értetődő természetességgel használjuk a másikét - ha éppen úgy hozza a szükség (nyilván nem nap, mint nap). De valamiféle embereijog-szerűséget fabrikálni az "okostelefon titkos használatához", az meglehetősen nonszensz számomra.

  A partnerkapcsolat a bizalomra épül. Ennek a valódi tartalmához szerintem inkább a fenti gyakorlat áll közelebb, a cikkben felvázolt elvárások viszont ennek a bizalomnak a totális félreértelmezését tükrözik. Nincs ugyanis "susmusoláshoz való jog"; ahogy társaságban élőszóban sem illik sugdolózni (olyannyira, hogy ehhez még élettársaknak sem kell lenni, ez általános illemszabály), úgy levélben, telefonbeszélgetésben, egyéb telekommunikációs eszközökön keresztül bonyolított érintkezésekben sem. Aki ezt megszegi, az letér a bizalom útjáról, és a kapcsolat alapját sérti meg. És innentől kezdve Iustinianus az irányadó:

  ,,Vim vi repellere licere Cassius scribit, idque ius natura comparatur."

  Magyarul: Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

  (Csak zárójelben jegyzem meg: a fentebb kifejtettek a titkos kapcsolat felfedésére és a megcsalónak a helyzettel való visszaélése megszüntetésére vonatkoznak, az ezt követő cselekményekre már nem, hiszen nem vagyok bíróság, de ennek ellenére ,,audiatur et altera pars", ugye... A magam részéről tehát ebben a kérdésben automatikusan nem adok igazat Neked, de el sem ítéllek, egyszerűen megértelek.)

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák