Új hozzászólás Aktív témák

• #25 Messa tag

  Új Válasz 2012-08-11 13:46:55 #25

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Messa

  tag

  Én is átéltem hasonlót.

  Minden előzmény nélkül kezdődött. Annak idején 2006-ban a XVI. Kerületben laktam és a Deák téren volt a gyakornoki munkahelyem. Reggel felszálltam az Örs vezér térre tartó buszra. Mikor kb. 10 percre voltunk az Örstől fura émelygés lett rajtam úrrá. Először nem tanúsítottam neki túl nagy figyelmet, de csak nem enyhült, sőt felerősödött.
  Mire megpillantottam az IKEA sarkát már szédülés is csatlakozott a rosszulléthez és a lábaimat elhagyta az erő a kezem pedig remegni kezdtek. Olyan volt,mintha a testem súlya meg négyszereződött volna, ahogy kapaszkodtam.
  A busz teljesen televolt. Szerencsémre a kisiskolások elkezdtek tolongani az ajtóknál,mert közeledett a végállomás így az utolsó erőmmel egy székre löktem magam. A busz megállt és szépen kiürült. Mire az utolsó ember is leszállt a tüneteim csettintésre elmúltak.

  Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy mi is történt velem. Leszálltam és lassan elindultam a metró felé,ami átvitt a Deák térre. Felszálltam a metró elindult. Teljesen tömve volt.

  A pillangó utcánál újra rám tört a rosszullét, gondoltam a keletiig csak kibírom valahogy ott sokan leszállnak lesz ülőhely. A következő megállót elhagyva félúton a keleti felé elkezdett forogni velem a világ és erős kontrollra volt szükségem, hogy ne essek neki az előttem állónak. Megállt a metró, nyílt az ajtó, minden erőmet összeszedve leszálltam és a fal mellé helyezkedtem, hogy a korlátba kapaszkodhassak. Próbáltam kifújni magam, de nem javult a helyzet. A következő pillanatban azt vettem észre, hogy a földön ülők a kezem pedig továbbra is a korlátba kapaszkodik. 3-4 szerelvény elment, emberek tucatjai vonultak el mellettem és csak így utólag tudatosult bennem, hogy senkinek nem tűnt fel a földön ülő öltönyös falfehér fiatalember. Egyszer csak valaki hozzászólt. Felnéztem és az egyik szerelvény vezetője volt az. Kérdezte, hogy mi a baj, hívjon-e mentőt. A mai napig nem tudom, hogy hogyan, de amikor meghallottam a mentő szót a lábaimba visszatért az erő és kértem, hogy segítsen fel, nincs szükségem mentőre csak fel kell jutnom a levegőre. A vezető felszólt a segélykérőn, hogy valaki kísérjen fel a metróból a felszínre.

  Egy hölgy jelent meg és felkísért a levegőre, közben folyamatosan kérdezgette, hogy hívjon- e mentőt. A levegőn 10 perc alatt magamhoz tértem megköszöntem a BKV-s hölgy segítségét és telefonáltam édesanyámnak, hogy szedjen össze autóval, mert nem vagyok túl jól.

  Erre a szeptemberi keddi napra máig tisztán emlékszem. A semmiből jött, minden előjel nélkül. Majd 2 évig tartott, de azóta tünetmentes vagyok. Volt közben minden volt, Xanax, MagneB6, Dedalon, EKG, ultrahang, 2x gyomortükrözés (az orvos azt hitte, hogy gyomorfekélyem van a folyamatos fájdalom és hányinger miatt), számtalan vérvétel és 2 pszichológus. A nyugtatóktól napi 12-14 órákat aludtam a főiskolát szüneteltetnem kellett a gyakornoki helyem elúszott és felszedtem majd 20Kg-ot. Nem tudtam emberek közé menni, mert azonnal ájulás közeli állapotba kerültem. Sok "barát"-ot is elvesztettem, de egy dolgot biztosan megtanultam:

  "A gyógyulás a pánikbetegséggel kapcsolatban fejben dől el."

  A rengeteg gyógyszer és terápia csak tüneti kezelés.

  2008 vége óta tünetmentes vagyok, újra képes vagyok emberek közé menni, de soha nem felejtem el, hogy a megfázásnál kellemetlenebb dolgok is léteznek.

  Bocsánat a hosszú komment -ért, bárcsak annak idején találkoztam volna hozzám hasonló cipőben járókkal. Talán gyorsabban ment volna a gyógyulás. Annak idején azt hittem velem van valami nagy baj, mert ilyen betegségről még nem hallottam.

  Szerk: A 3. orvos volt aki felismerte a betegséget az első kettő meg volt róla győződve, hogy semmi bajom, csak szimulálok.

  [ Szerkesztve ]

  Time is the fire in which you'll burn.

Új hozzászólás Aktív témák