Hirdetés

Keresés

Hozzászólok Aktív témák

  • The DJ

    addikt

    válasz littletweety #9 üzenetére

    Ha az eddigi életemből könyvet írnék csakis az lehetne a címe, hogy: "Az ember, aki mindenkit és mindent elvesztett." Azt hiszem én vagyok az ékes példája annak, hogy mennyire kegyetlen is tud lenni az élet, legyen szó bármiről is. És ez nem önsajnáltatás se nem depresszió, ezek tények. Akárhány kapcsolatom is volt, mindig én lettem elhagyva, pedig tiszta szívből szerettem. Akárhány barátom is volt, mindig én lettem átverve és kinevetve, pedig nem tettem semmi rosszat, mindössze csak magamat adtam. Ha közel kerültem egy emberhez, akkor eltűnt. Azok a családtagok, akikre felnéztem és akik tudom hogy megértettek már nem élnek. Sok ismerősöm (haverom?) van, az emberek kedvelnek, a szüleim szeretnek, van egy állásom, amiben éjjel-nappal meg kell felelni. De ezen kívül nincs semmim. Nincs barátnőm, se lakásom, se pénzem, semmi olyan igazán értékeset nem tudok felmutatni. Mondhatni teljesen átlag életet élek itt Magyarországon. Mégis azt mondom, hogy MEGÉRTE. És minden egyes nap megéri, akkor is, ha éppen nem tartogat semmi szépet.

    Ha valaki tisztában van azzal, hogy mi az, hogy az élet és minden ami benne van múlandó, akkor az én vagyok. Pont emiatt a rengeteg fájdalom és csalódás miatt ébredtem rá arra, hogy minden múlandó. Bármit is halmozok fel az életem során, bármennyi pénzem, vagyonom, értékem, kocsim, házam és birtokom lesz azt úgysem vihetem át magammal oda, ahova a legvégén kerülök. Ha kerülök valahova. De most itt vagyok és úgy tervezem, hogy még jó ideig itt is maradok. És ha az egyén életének van valami célja (már pedig kell, hogy legyen, hisz mindenki kitűz maga elé egy célt) akkor az nagy általánosságban nem más, mint hogy boldogok legyünk. Én is, te is, mindenki. Ahány ember, annyi módszer, hogy ezt megvalósítsuk, de azt előbb-utóbb (sajnos általában utóbb) mindenki észreveszi, hogy ehhez bizony nem a tárgyi javakon át vezet az út. Azok csak egy ideig nyújtanak élvezetet, de előbb utóbb rájössz majd, hogy sokkal szebb és jobb érzés, ha az az ember, akit igazán szeretsz melletted fekszik és fogja a kezedet vagy ha elutazol egy olyan helyre, ahova mindig is akartál és beleszippantasz a levegőbe, vagy leülsz piknikezni a fűre miközben süt rád a nap. Az ilyen pillanatok lesznek azok, amik többé és boldogabbá tesznek. Minél több ilyet gyűjtesz össze annál inkább úgy fogod érezni az út végén, hogy minden teljes, mindent megtettél és minden úgy volt jó, ahogy történt. Mert "az életet a lehetőségeink határozzák meg...még azok is, amiket kihagysz". Minden döntés bezár egy kaput, de talán újakat nyit majd meg. A szíved pedig a kulcs, ami súgja, hogy melyik ajtón kell bemenned. Ha így teszel és nem félsz igazából élni, akkor neked is teljes életed lesz.
    Ami pedig a legfontosabb: Minden egyes elrontott döntés, fájó szakítás, kudarc, csalódás ad majd valamit, amit máshogyan nehezen szerezhetnél meg: Tapasztalatot! És talán pont egy elrontott kapcsolatból és fájó szakításból leszűrt tapasztalat fog hozzásegíteni ahhoz, hogy a következő kapcsolatodban ne hibázz és ő legyen a nagy Ő. Minden összefüggésben van mindennel és minden számít, de szomorkodni nem éri meg, mert azzal csak az értékes időt vesztegeted el, amit boldogan is tölthetnél. Csak elhatározás kérdése, hisz boldogsághoz elég egy dal, szó vagy mosoly is. Számomra legalábbis :)

    Bocsánat a hosszú monológért, elragadott a gondolatok hulláma.

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

Hozzászólok Aktív témák

Hirdetés