Hirdetés

Hozzászólok Aktív témák

  • Dax27

    csendes tag

    Most így szakítás után, kicsit betett :( de tényleg nagyon szép!

  • TheDragon007

    senior tag

    Jó írás, ez az, csak így tovább, Riccio! :C

    Számunkra egyértelmű, hogy a világon a magyar nők a legszebbek, de lássuk be, ezt minden nemzet így gondolja, de csak mi tudjuk, hogy nekünk van igazunk. -by Bocha

  • Mr.Csizmás

    félisten

    Jaj, én azt álmodtam, hogy 1 hét temp bant kaptam, mert nem írtam ;] :DDD (nem vicc, 1 PM-et küldtek róla)

    [ Szerkesztve ]

    | CFNyP VIII | 3D nyomtatás Bp és környéke -> bit.do/fliccprint |

  • TheDragon007

    senior tag

    válasz Mr.Csizmás #4 üzenetére

    :DDD de ügyelj a következő kulcsszavak említésére is: nvidia, amd, linux, windows, ms, apple, iphone... stb., hogy a mikulás-bácsi valóra váltsa az álmod ;]

    [ Szerkesztve ]

    Számunkra egyértelmű, hogy a világon a magyar nők a legszebbek, de lássuk be, ezt minden nemzet így gondolja, de csak mi tudjuk, hogy nekünk van igazunk. -by Bocha

  • littletweety

    csendes tag

    Wow!
    Nemrég irányítottak erre az oldalra,mondván,hogy itt érdekes írásokkal találkozhatok.Elkezdtem nézelődni.Pár írás után találtam egyet a Tieid közül is.Megtetszett. Aztán már a blogod olvastam és most találtam rá erre a szövegre.
    Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz abban,hogy mennyire szép! Az,ahogy leírtad és az,hogy egyáltalán le tudtad írni! Nem sokan tudnak így fogalmazni,még akkor sem,ha esetleg szeretnének! Azt hiszem manapság ez nagyon ritka,illetve ki tudja... lehet hogy csak kevés ilyet láttam/hallottam.
    Olvasva ezt,és az ehhez hasonló gondolatokat,mindig arra gondolok,hogy van még remény.Van még olyan korombeli srác,aki normális.Akinek nem csak "arra" kell egy lány,aki valami őszintét és komolyat szeretne.
    Jó lenne minél több hasonló gondolkodású ember!

  • The DJ

    addikt

    válasz littletweety #6 üzenetére

    "Olvasva ezt,és az ehhez hasonló gondolatokat,mindig arra gondolok,hogy van még remény.Van még olyan korombeli srác,aki normális.Akinek nem csak "arra" kell egy lány,aki valami őszintét és komolyat szeretne."

    Azért vagyunk még egy páran. ;)
    Ugyan nem mi vagyunk többségben, de szilárdan kitartunk és egyszer úgyis meglesz az eredménye. A világot megváltoztatni nem lehet, de ha már 1-2 embert sikerül elgondolkodtatni az ilyen és ehhez hasonló írásainkkal, akkor már nem volt hiába.

    Ha van kedved olvass bele az én blogomba is, nagyon sok Riccio-éhoz hasonló írást vetettem papírra...akarom mondani kijelzőre én is. :)

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • littletweety

    csendes tag

    válasz The DJ #7 üzenetére

    Persze,tudom,hogy vagytok még páran! Hála az égnek! :) Csak a baj az,hogy vannak olyan emberek,akik-még ha ilyenek is lennének- inkább titkolják és játszák a trendi,menő srácot...

    Egyébként olvastam a blogod :) És igazad volt! A közös lelkek tánca nagyon tetszik. :R
    Általában én is így gondolom,de azért néha-ha tényleg a béka segge alatt van a kedvem-elgondolkodok,hogy az a pár pillanat és emlék megéri-e egyáltalán?... Semmi kézzelfogható,semmi maradandó,legalábbis fizikailag. És tudod a szó elszáll...
    Az élet és minden más nagyon is múlandó. Gondolj csak a megszakadt barátságokra,szerelmekre,kapcsolatokra,az elillanó évekre! De lehet,hogy pont ez a szép benne?...
    azt mondják minden helyére jön valami új,valami jobb,valami szebb? Ez vajon tényleg így van? Sokszor ezt sem vesszük észre,csak ha már késő. Akkor pedig mit érünk már vele?...

  • The DJ

    addikt

    válasz littletweety #9 üzenetére

    Ha az eddigi életemből könyvet írnék csakis az lehetne a címe, hogy: "Az ember, aki mindenkit és mindent elvesztett." Azt hiszem én vagyok az ékes példája annak, hogy mennyire kegyetlen is tud lenni az élet, legyen szó bármiről is. És ez nem önsajnáltatás se nem depresszió, ezek tények. Akárhány kapcsolatom is volt, mindig én lettem elhagyva, pedig tiszta szívből szerettem. Akárhány barátom is volt, mindig én lettem átverve és kinevetve, pedig nem tettem semmi rosszat, mindössze csak magamat adtam. Ha közel kerültem egy emberhez, akkor eltűnt. Azok a családtagok, akikre felnéztem és akik tudom hogy megértettek már nem élnek. Sok ismerősöm (haverom?) van, az emberek kedvelnek, a szüleim szeretnek, van egy állásom, amiben éjjel-nappal meg kell felelni. De ezen kívül nincs semmim. Nincs barátnőm, se lakásom, se pénzem, semmi olyan igazán értékeset nem tudok felmutatni. Mondhatni teljesen átlag életet élek itt Magyarországon. Mégis azt mondom, hogy MEGÉRTE. És minden egyes nap megéri, akkor is, ha éppen nem tartogat semmi szépet.

    Ha valaki tisztában van azzal, hogy mi az, hogy az élet és minden ami benne van múlandó, akkor az én vagyok. Pont emiatt a rengeteg fájdalom és csalódás miatt ébredtem rá arra, hogy minden múlandó. Bármit is halmozok fel az életem során, bármennyi pénzem, vagyonom, értékem, kocsim, házam és birtokom lesz azt úgysem vihetem át magammal oda, ahova a legvégén kerülök. Ha kerülök valahova. De most itt vagyok és úgy tervezem, hogy még jó ideig itt is maradok. És ha az egyén életének van valami célja (már pedig kell, hogy legyen, hisz mindenki kitűz maga elé egy célt) akkor az nagy általánosságban nem más, mint hogy boldogok legyünk. Én is, te is, mindenki. Ahány ember, annyi módszer, hogy ezt megvalósítsuk, de azt előbb-utóbb (sajnos általában utóbb) mindenki észreveszi, hogy ehhez bizony nem a tárgyi javakon át vezet az út. Azok csak egy ideig nyújtanak élvezetet, de előbb utóbb rájössz majd, hogy sokkal szebb és jobb érzés, ha az az ember, akit igazán szeretsz melletted fekszik és fogja a kezedet vagy ha elutazol egy olyan helyre, ahova mindig is akartál és beleszippantasz a levegőbe, vagy leülsz piknikezni a fűre miközben süt rád a nap. Az ilyen pillanatok lesznek azok, amik többé és boldogabbá tesznek. Minél több ilyet gyűjtesz össze annál inkább úgy fogod érezni az út végén, hogy minden teljes, mindent megtettél és minden úgy volt jó, ahogy történt. Mert "az életet a lehetőségeink határozzák meg...még azok is, amiket kihagysz". Minden döntés bezár egy kaput, de talán újakat nyit majd meg. A szíved pedig a kulcs, ami súgja, hogy melyik ajtón kell bemenned. Ha így teszel és nem félsz igazából élni, akkor neked is teljes életed lesz.
    Ami pedig a legfontosabb: Minden egyes elrontott döntés, fájó szakítás, kudarc, csalódás ad majd valamit, amit máshogyan nehezen szerezhetnél meg: Tapasztalatot! És talán pont egy elrontott kapcsolatból és fájó szakításból leszűrt tapasztalat fog hozzásegíteni ahhoz, hogy a következő kapcsolatodban ne hibázz és ő legyen a nagy Ő. Minden összefüggésben van mindennel és minden számít, de szomorkodni nem éri meg, mert azzal csak az értékes időt vesztegeted el, amit boldogan is tölthetnél. Csak elhatározás kérdése, hisz boldogsághoz elég egy dal, szó vagy mosoly is. Számomra legalábbis :)

    Bocsánat a hosszú monológért, elragadott a gondolatok hulláma.

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • littletweety

    csendes tag

    válasz The DJ #10 üzenetére

    Semmi gond a hosszú monológgal,inkább köszi:) Én pl tipikusan olyan ember vagyok,h olvasok,hallok valamit,ami nagy hatással van rám. Ettől egy csomó gondolat kavarog a fejemben. Ezeknek kb felét tudom megfogalmazni úgy,hogy azt a hatást tudjam vele elérni,kifejezni amit akarok, és ennek a résznek meg még elfelejtem a felét,mire arra kerülne a sor h leírjam :P

    Sajnálom,hogy ennyi embert elvesztettél,akit szerettél! Azt hiszem,hogy mindenki életében eljön egyszer,amikor összegezni kezdi,hogy mi az amit elért,megkapott és mi az amit nem és hogy kiket vesztett el.
    Tudod mi a baj velünk szerintem? Túlságosan akarunk szeretni,de sokszor csak az illúzió az,amit valójában szeretünk. Félre ne érts!! Nem ismerlek,nem akarlak minősíteni se Téged,se a kapcsolataid,nem azért mondtam,csak filózok. Velem már volt ilyen. Különben elég ragaszkodó típus vagyok.Ezt nem konkrétan személyhez kapcsolódva mondom most,hanem pl szeretem megőrizni az összes kis dolgot,ami valaha közel állt hozzám,tetszett,örültem neki,még akkor is,ha már nem. (Hogy ez most hogy jött ide?... :) )

    A boldogsághoz meg annyit,hogy azt hiszem hogy nem tudnám megfogalmazni mi is az pontosan. Volt már velem,hogy csak később jöttem rá,hogy egy adott pillanatban mennyire is jó volt,néha viszont az esett le egy idő elteltével,hogy egy pillanatnak túl nagy jelentőséget tulajdonítottam. Húúú,19 év komoly tapasztalatai :P

    Nem is tudom,vitatkoznék Veled,de nem tudok. Egyet értek,csak néha így elgondolkodok,hogy mi miért is van:)

  • The DJ

    addikt

    válasz littletweety #11 üzenetére

    Én is az az elmerengős, elgondolkodós típus vagyok, úgyhogy ismerős érzéseket írtál most le. Sőt, valószínűleg abban is fején találtad a szöget, hogy túlságosan akarunk szeretni. Legalábbis én biztosan. Mióta az eszemet tudom keresem a másik felem és már nem egy alkalommal azt hittem, hogy meg is találtam. A címlapos május elsejés írásaim is az egyik ilyen első nagy találatról szólnak. :)
    Aztán valahogy mikor véget ér mindig rá kell jönnöm, hogy talán mégsem ő volt az igazi. Csak valahogy mindig szeretném azt hinni, hogy na most majd minden tökéletes lesz és álomszerű. Mindegyik páromat eddig úgy kezeltem, hogy nekem Ő az igazi és talán pont ezért keresnek fel a mai napig aktívan. Fene se érti ezt, velem sem tudnak lenni, de nélkülem sem, mert szükségük van rám, a tanácsaimra és a nagy beszélgetésekre. Azt is mondták már rám, hogy én valójában a szerelembe vagyok szerelmes és végül is ez nem is akkora butaság, mint ahogyan először hangzik. Csodálatos maga az érzés, csak sajnos kevés ember tudja ezt kiváltani belőlem.
    Van egy kis dobozom, benne van az összes emlék, ami a múlthoz és a kapcsolataimhoz köthető, nekem sem volt szívem soha kidobni őket és megvan az összes levél, e-mail, ajándék, közös fénykép, MSN log és már azt hiszem meg is maradnak, amíg élek. Egyszer talán majd jó lesz visszanézni, hogy mik is történtek velem és jókat mosolyogni, nevetni vagy éppen könnyezni.

    Az eddigi életem és tapasztalataim alapján valamelyik éjjel alvás helyett kitaláltam a tökéletes jellemzést, amivel a legjobban lehetne jellemezni engem: "Az ember, akiben van valami, ami a legtöbbünkből már rég kiveszett, de ugyanakkor hiányzik belőle valami, ami teljessé tehetné." Sakk-matt. :)

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • littletweety

    csendes tag

    válasz The DJ #12 üzenetére

    Hümm... Sakk-matt,ez jó :) Én nem hiszem,hogy tudnám így jellemezni magam most.Egyenlőre azt hiszem,hogy túl sok minden kavarok bennem.

    Tudod mit? Közben rájöttem valamire. Lehet,hogy azt mondják,hogy a szerelembe vagyunk szerelmesek,de ki nem? Ha valaki szerelmes,akkor szerintem épp úgy szereti a rózsaszín-köd érzését,mint az adott személyt.

    Az emlékek pedig jó dolgok,néha megnevettetnek,néha fájnak,de mindenképp visszahozzák a múlt egy kis darabját.

Hozzászólok Aktív témák