Új hozzászólás Aktív témák

  • Nekomajin

    aktív tag

    válasz #40553216 #27 üzenetére

    Lehet, még ez is radikális megfogalmazása volt annak, hogy "én megmutattam, hogyan kezdheted el, de neked kell megcsinálni" oktatási módszernek. Amihez ráadásul még egy nehéz elem társul: az érdeklődés felkeltése. Bár ez inkább csak akkor tűnik nehéznek, ha már a tanár is belefásult. Mert a gyerekek genetikailag érdeklődők. Ezért lettünk mi emberek, és nem mások ezek.
    Tudod, nekünk évken át az volt az egyik mantránk az egyetemen, hogy MOTIVÁCIÓ. Keltsük fel az érdeklődést, érezze a gyerek, hogy ez fontos, vagy érdekes, vagy érdemes megtanulni. Tanárjelöltként kitalálsz egy zseniális motivációt, átgondolod, szépen felépíted. Bemész órára, előadod, illusztrálod, mindent beleadsz, és azt látod, hogy a 15 fős csoportban van 5 kocka, aki egyébként is mindig kiesik a padból, van 5 gyerek, akit most éppen sikerült megfognod, meg van 5, aki akármit csinálsz, csak beszélget vagy az ablakon bámul ki. Azért, mert mindene gyes gyerek különböző, és baromi nehéz minden témához olyan motiváló dolgokat kitalálni, amivel mindenkit meg tudsz fogni.
    De hát mindig van hová fejlődni, mikor legközelebb ugyanazt a témát tanítod, akkor újragondolod a motiválást. Elemzed, hogy mi volt benne gyenge, min kéne változtatni. Bemész az órára, előadod, lelkesítesz, és megint ugyanaz az eredmény. Miért? Azért, mert megint 15 teljesen más érdeklődésű, teljesen más hátterű gyerek ül előtted.
    És most csak az órai motiválásról volt szó. Az, hogy az órán sikerül megfognod, és aktívan részt vesz veled az órában, és figyel, és csinálja, amit mondasz, nem jelenti azt, hogy a házifeladatot is ugyanolyan lelkesedéssel csinálja majd.
    Mert a gyerek tényleg érdeklődő. A kisbabák a világ minden részletére kíváncsiak, csak mire eljunakt a középiskolába, addigra beszűkül az érdeklődési körük. Elkezdi őket jobban érdekelni az informatika, vagy a nyelv, vagy a fizika, vagy a sport, vagy rosszabb esetben valami iskolán kívüli dolog. Szóval hidd el, hogy nem csak nehéznek tűnik, hanem az is.
    Persze vannak olyan tanárok, akik a személyiségükkel motiválnak. Akikre mindenki odafigyel, bármiről is beszél. De ezek az emberek kivételesek, és ha csak ilyen tanárok tanítanának az országban, akkor jó esetben iskolánként lenne összesen egy tanár. Valahol minden tanárjelölt ilyen tanár szeretne lenni, de erre születni kell, mert megtanulni csak egy részét lehet.
    Ráadásul mit sem ér ez a képesség, ha közben meg nincs mögötte szakmai tudás. Volt már olyan tanárom, akinek csüngtünk a szavain, csak éppen az adott tárgyból hiányosak voltak az ismeretei.

    Nyilván bonyolult a kérdés, de szerintem teljesen feleslegesen tömik a gyerekek fejét a rengeteg lexikális szarral. És bármennyire is gondolod fontosnak, Neumann élete és tevékenysége is ilyen felesleges szar. Már bocs. Ahogy a fizikában, matekban, kémiában is a képletek halmozása. A gyakorlatban használható tudás helyett.
    Az, hogy tudod, ki volt például Neumann, és milyen jelentős dolog kötődik az ő nevéhez, nem azt jelenti, hogy bemagolod az életrajzát évszámokkal meg helyszínekkel. De igen is van néhány jelentős magyar informatikus és matematikus, akikről tudni kell néhány dolgot, mert egyrészt meg kell őket őrizni a köztudatban, másrészt példaként szolgálhatnak azoknak, akiknek erre van szükségük. Minden tudományterületnek van néhány olyan alakja, akiknek a nevét minden generációnak ismerni kell, mert olyan jelentős dolgot csináltak. És ez nem az évszámokról szól, mert arra ott a Wikipédia.
    És lehet ezt jól is csinálni, nem kell egy egész órát ezzel eltölteni. Annyi az egész, hogy olyan feladatot vagy szöveget adsz ki, ami az adott személyről szól. Szövegszerkesztésnél nem receptet formáztatsz, hanem mondjuk a Neumann-elveket. Ennyire egyszerű. És ha 2 percet rászánsz arra, hogy értelmezed, ami a szövegben van, akkor pont annyit meg fognak jegyezni belőle, amennyit kell. És nem lexikális adatokat tanultak.

Új hozzászólás Aktív témák