Új hozzászólás Aktív témák

  • S.J.M.

    senior tag

    válasz B.Á.L.!.N.T #1 üzenetére

    Jah, meg pár fizetős DLC-t... :D

    Egyes számítások szerint az emberi agy tárolókapacitása 1 trillió bit, vagy 1164153 gigabyte.

  • Pete55555

    addikt

    válasz B.Á.L.!.N.T #1 üzenetére

    Nesze itt a gép, örülj neki... Ja, használni is akarod, akkor vedd meg x millióért a DLC-t ;]

    (#2) S.J.M. Na, megelőztél :D

    [ Szerkesztve ]

    ...Szeretem leracsniztatni...

  • kraftxld

    nagyúr

    válasz B.Á.L.!.N.T #1 üzenetére

    Igazi OTA frissítéssel? :D

    | MCSE+M/S, MCITP, VCP6.5-DCV - ''Life can be hard, but Scooter is harder :)'

  • B.Á.L.!.N.T

    senior tag

    Jah, biztos úgy nyomják :D

    Kapnak egy alapgépet. Ehhez kell venni különböző DLC-ket.
    Külön a rakétához, a géppuskához, meg a bombákhoz is.
    Meg gondolom a pilóta skill-jeit is nyomatni kell :D

    Meg lesz ez 2019-ig :D

  • #06658560

    törölt tag

    válasz S.J.M. #2 üzenetére

    Isten igazából ez nem is poén, hanem a valóság. A szoftveres képességek csomagokbani használata miatt simán lehetséges, hogy x vagy y képességet nem adnak el bizonyos országoknak, vagy külön összegért.

  • xmaas

    őstag

    Hat mind szep es jo de mi a bunbanat nemiszervet akarnak ezek csinalni 2457 repulogeppel ?

    Ijjeszto ragondolni hogy mennyi penzt olnek bele hogy ezt a hatalmas mennyiseget karbantartasak nap mint nap .Ha nagyon kell meg 100 darab gep is kepes lenne ellatni teljesen egesz USA terulelet vedelemmel aztan ezek mar 2 ezres tetelekben gondolkodnak elmebetegseg amit muvelnek

  • mildwood

    tag

    Istenem...remélem barátságosak lesznek az idegenek, mert egy az ő szemükben tetris-el fogják leállítani az egész hadi flottát...

    P

  • Analog303

    tag

    "távoli szerverkapcsolatra van szüksége" - LOL+! :C :W :)) :DD

    "Minden másképp van..." (Karinthy Frigyes)

  • dementor

    senior tag

    Azért döbbenetes, hogy dollár milliók mentek el a madárra és nem lehet szoftveresen összerakni ahogy kell.

    "Mert az éj sötét és tele van iszonyattal."

  • ROBOTER

    addikt

    válasz xmaas #8 üzenetére

    Azért az a neve, hogy Joint Stike Fighter, mert rengeteg üzemeltett repülőgéptípust erre szeretnének leváltani.

    F-16 összes verziója
    F/A-18 (a Super Hornet nem)
    A-10

    Ezért is van több verziója, hogy pl. hajófedélzeti üzemeltetésre is alkalmas legyen.

    Ha csak az F-16-ot nézed, abból irtózatos mennyiség van rendszerben. (nem csak USAF-nál, sok helyen váltanak majd részben vagy egészben F-16-ról F-35-re: Hollandia, Norvégia, Izrael, Olaszország)

    [ Szerkesztve ]

  • dabadab

    titán

    válasz xmaas #8 üzenetére

    "Hat mind szep es jo de mi a bunbanat nemiszervet akarnak ezek csinalni 2457 repulogeppel ?"

    Lecserélni a meglévő F-15, F-16 és F/A-18 gépeket, amikből szintén kb. ugyanennyi van.

    DRM is theft

  • #06658560

    törölt tag

    válasz ROBOTER #12 üzenetére

    A10 a legújabb infók szerint marad, mert nem képes azt a támogatást nyújtani az F35, amit az A10 igen.

  • ROBOTER

    addikt

    válasz #06658560 #14 üzenetére

    Nagyságrendileg mire az F-35 képességei odaérnek 2020..2025 között, addigra kifogy az idő az A-10-esekből.

  • Cifu

    nagyúr

    @xmaas: Ugyan a lényeget már többen leírták, de gyakorlatilag arról van szó, hogy az amerikai légierő a teljes F-16 állományát leváltja (jelenleg ~966 gép), illetve az F-15 állományának egy részét (~250db F-15C/D), emellett tengerészgyalogság un. Helikopter-hordozó hajóiról működő F-35B-kell váltja az AV-8B Harrier Il.-eseit és részben az F/A-18C/D-it (~340 db), és végül az US NAVY az F/A-18A/B/C/D gépeit (260 + 80 db).

    Igen, egyetlen repülőgép-hordozó, a maga ~60-70 vadászgépével és további kb. két tucat kiszolgáló gépével nagyobb haderőt képvisel, mint a világ legtöbb országának légiereje. Csakhogy egy komolyabb katonai bevetés, mint például a Szerbia elleni légihadjárat bizony több száz harci gépet, és még ennyi kiszolgáló gépet igényel...

    @Analog303: Pont az lenne az ALIS lényege, hogy a mai futárszolgálatokhoz hasonló szinten lehessen minden karbantartáshoz szükséges alkatrészt eljuttatni a felhasználási helyre, így nem kellene minden szétszórt reptéren pótalkatrész-raktárakat fent tartani, és ugyanakkor a hagyományos és lassú logisztikai rendszerek helyett "kattintással" bármit jóvá lehessen hagyatni. Ehhez a folyamatos hálózati kapcsolat szükséges, amit katonai műholdhálózat biztosít, elviekben a világ bármelyik pontján meg tudnak oldani.

    Ami katonai szempontból nézve veszélyes, az az, hogy ha valaki megtámadja a műholdakat, akkor ez a logisztikai rendszer összeomolhat...

    @poolcafe: Egy könyvet meg lehetne tölteni az F-35 történetével. Két mondatban: Egy eredetileg olcsó és hatásos, az F-16-oshoz hasonló harci gépet képzeltek el, csak közben ami jött szembe új technológia, azt be akarták építeni. Ennek eredménye képen az F-35 jelenleg a világ legfejlettebb harci gépe, 360°-osan körbe látó IR kamerákkal, a világ legmodernebb radarjával, elektro-hidraulikus szervókkal (nincsenek a gépen mindenhol végigfutó hidraulika-vezetékek), és a többi.

    Egy ilyen összetett és brutális képességű gépnél sajnos törvényszerű, hogy a bonyolultságnak az árát meg kell fizetni. Nem ez az első eset, sorolni lehet a példákat (M60A2 'Starship' harckocsi és lézer-irányítású rakétái, B-1A/B Lancer bombázó, stb.).

    @Kopi31415 és @ROBOTER: Az A-10A/C története megint egy külön könyvet megtölthet. Az A-10-et anno direkt kis magasságú tűztámogatásra tervezték. A probléma az, hogy az 1970-es években, az akkori fegyverzeti lehetőségeket, légvédelmi tendenciákat és hadászati/harcászati eljárásokat figyelembe véve. Azóta eltelt 40 év, és ezek elavultak.

    Itt alapvetően politikai döntés van, az USAF-on belül régóta él egy olyan nézet, mely szerint a nem-szuperszonikus harci gépek nem is harci gépek. Ez az oka, ami miatt az A-10-es régóta szálka az USAF szemében. Az indokok egy része azonban alátámasztott: a mai CAS (közeli légitámogatás) jellemzően már nagyobb távolságból indított precíziós fegyverekkel végrehajtott támadás, és az USAF ezeket a fegyvereket már ki is fejlesztette, vagy éppen fejleszti, ilyen a Small Diameter Bomb és társai. Ezeket nem kell kis magasságban indítani, és pontosabbak, hatékonyabbak, mint az A-10 két fő fegyvere, az AGM-65 Maverick rakéta (mert ez az elsődleges fegyvere az elmúlt bevetésekben a páncélosok ellen) és a GAU-8/A gépágyú. Manapság a modern vállról indítható rakéták és közellégvédelmi rendszerek által védett harci formációkat öngyilkos lenne azzal a harceljárással megtámadni, amire az A-10-est anno tervezték, és csak az A-10-es (meg a fél világ) "szerencséje", hogy mostanság nem volt valóban modern harceszközökkel vívott nagyobb volumenű háború....

    Ami miatt mégis támogatja sok politikus az A-10-est, az egyfelől a tény, hogy az USAF legolcsóbban üzemeltethető harci gépe, illetve éppen azért, mert azon kevés fegyverrendszer közé tartozik, amelyik olyan közel repül a baráti egységekhez, hogy azok vizuálisan is láthatják, ezért jó hatással van a morálra (érdekes pszichológiai tény, hogy a katonai drónok látványa nem vált ki ilyen hatást). Éppen emiatt a jelenlegi trend az, hogy utódot kell építeni az A-10-esnek, ami érthető okokból nem igazán tetszik az USAF-nak...

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Tsebacsi

    nagyúr

    válasz Cifu #17 üzenetére

    Ennél jobb összefoglalást rég olvastam! :C :R

    Szomorú, hogy ennyit szenved a világ talán legfejlettebb hadigépezet gyártója és fejlesztője egy vadászgéppel, de érthető, hiszen minden rendszerben lévőt le akar váltani egy géppel. A kihívás adott, mégis nekem furcsa, hogy ennyire elhúzódik, ennyire sok benne a hiba.

    Kíváncsi leszek, mikor lesz ténylegesen bemondva, hogy kész, és meddig tartanak majd a "reszelgetések"

    Minél Több Embert Ismerek, Annál Jobban Szeretem A Cicáimat!

  • ROBOTER

    addikt

    válasz Tsebacsi #18 üzenetére

    Változnak a körülmények.

    Amikor az '50-es...'70-es évek között 2..5 pilóta halálát lelte a tesztek alatt, annak különösebb következménye a nagypolitikára nem volt. Ha egy rakéta találati aránya rossz volt, katonai körökön belül maradt.

    Ma más a helyzet, egy teszt közbeni emberveszteség, vagy az első bevetéseken egy kudarc a politikus fejébe kerül. Nekik még mindig egyszerűbb halogatni és több pénzt kérni, mint felállni a székből.

    Szóval akkor is, most is hosszú idő volt a fejlesztés, csak akkoriban a temetésekről nem számolt be az index/origo.

    Persze azért emberáldozattal járó hibák mostanában is vannak, lásd: V-22 Osprey

    [ Szerkesztve ]

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Tsebacsi #18 üzenetére

    Nagyon nehéz ezt jól összefoglalni, de alapvetően az van a háttérben itt is, hogy iszonyatosan sokféle érdek feszül egymásnak, kezdve a jelentősen eltérő katonai elvárásoktól (pl. az US NAVY nagyobb hatótávolságot vár el, így az ő F-35C változatuk még több üzemanyagot cipel magával, miközben az USMC esetében ez nem elvárás, ott a helyben leszállás az igény, stb.), át a gyártó cégek lobbyérdekein át (tömören: a katonai programok ~2010-ig szinte mindig "cost-plus" szerződéssel köttettek, vagyis a gyártó költségén felül egy garantált haszon volt a végösszeg, így a gyártó nem érdekelt a költségek csökkentésében, ebből következően a költségek elszabadulnak - most ezt igyekeznek fix árú szerződésekre fordítani, amire viszont a gyártók úgy reagálnak, hogy magasabb árat állapítanak meg, hogy akkor is nyereségesek lehessenek, ha esetleg valami extra költség keletkezik menet közben) egészen a politikai háttéralkukig (amerikában a tagállamok közvetlenül nem kapnak Washingtonból befektetési / fejlesztési pénzt, számukra az államban realizálódó megrendelések fontosak, ezért aztán a politikusok igyekeznek a saját választókörzeteikben / államaikban működő gyártósorokat előnyben részesíteni, kezdve ott, hogy a gyártó ott húzza fel a gyártósort, át odáig, hogy a helyi adókat ott fizesse be, stb. Ennek a vége ugyebár a roppant szövevényes katonai-gyártói-politikusi lobbyháló, amely miatt sokszor nem racionális döntéseket támogatnak, csakhogy a saját érdekszférájuk érdekeit képviseljék.) Ez a sok érdek pedig eredendően szub-optimális megoldást tesz csak lehetővé...

    Ennek az eredménye, hogy az eredetileg olcsónak szánt F-35-ösből az lett, ami. Érdekes, hogy még az 1990-es évek közepén a JSF program elődjében felmerült az a verzió, hogy radar se kerüljön a vadászgépbe, az adatokat minden gép digitális adatkapcsolaton keresztül kapja meg külső forrásokból (AWACS radarfelderítő gépek, műholdak, földi és tengeri radarok és érzékelők, stb.). Ez például komoly költségcsökkentési tényező (a radar egy modern harci gép árának 10-15%-a is lehet), de amikor egységes típusról kezdtek el beszélni, az elképzelés hamar a kukába került - például azért, mert a Tengerészgyalogság független erőként kívánja magát pozícionálni, és külső támogató gépek nélkül is teljes harcértéket képviselő (ie.: hagyományos kiépítésű) harci gépet tud csak elfogadni. Az ilyen döntések miatt indult el a költségspirál, amiből nincs kiszállás már.

    Hozzá kell tenni, hogy több más amerikai katonai beszerzés is furcsa, néha már kabaré szintű körülmények között születik vagy bukik el, ott van az LCS program, amely több tucat, csak korlátozott valódi harcképességgel bíró, kvázi fregatt-méretű hadihajóval "gazdagítja" a haditengerészetet, de mégse állítják le, csak "átszabják". A hadsereg pár éve csaknem leváltotta a ma már kissé avit M4/M16 gépkarabélyt a HK USA által közösen tető alá hozott XM8 programban született gépkarabéllyal, de ezt a döntést megtámadta a Colt és a politikai lobby fentről semmissé tette az egészet - a hadsereg válasza az volt, hogy döntött arról, hogy további legalább 10 évre marad (nem Colt-tól vásárolt) M4/M16 gépkarabélyoknál...

    Az F-35 azért van nagyon a szem előtt, mert ekkora volumenű, ennyi pénzbe kerülő program nem volt még soha. Még a híres Manhattan-project is csak cirka 25-28 milliárd dollárba került mai árfolyamon (még egyszer ennyi volt a B-29 bombázógép program, mellesleg). Az F-35 program eddig több, mint 60 milliárd dollárba került, viszonyításképen, és a teljes program a gépbeszerzésekkel, de az üzemeltetési költségek nélkül 400 milliárd dollár felett lesz várhatóan...

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • vodkaboy22

    addikt

    válasz Cifu #17 üzenetére

    Nagyon tetszetős összefoglalás!

    Kár, hogy az F-35 alap elgondolása hibás: Sok egymástól erősen különböző feladatra optimalizált gép egy géppel való leváltása... Ez mindig csak öszvérmegoldás lesz és végül semmiből sem lesz a legjobb.

    Nagysebességű elfogás ? Ok de akkor a helyből felszállásra is alkalmassá tett hajtómű máris gátat vet ennek illetve a gazdaságos hajtómű üzemeltetésnek.

    Közepes méret? Máris nem tudsz beletenni nagy elfogó radart...

    Földi csapásmérés ? Ahhoz rengeteg egymástól sokszor különböző fegyverzet kell (nagy gépágyú/kazettásbombák/stb stb stb) Kicsi a gép kevés fegyverzet fér rá... Máris nem bombázó...

    Hordozóra való felkészítés? hajtható szárnyak > Kis G terhelhetőség - légiharc lehetőségek csökkenése...

    Helyből felszállás? Irgalmatlan üzemanyag igény 1 felszállás 1 leszállás máris csökken a hatótáv rendesen.

    stb stb stb Érveket fel lehet hozni egy öszvér vadászgép ellen.
    Nem véletlen, hogy sok szakértő nem ért vele egyet, csak az a baj, hogy gazdasági oldalról meg abban igaza van az F-35-nek, hogy sok gép típust üzemeltetni drágább móka mint 1egyet. Kár, hogy már egy ilyen fegyverrendszer tervezésénél ezzel a gazdasági gondolattal indultak mégis megszívták mert a példa azt mutatja, hogy baromi drága...

    Ezzel ellentétben pl az oroszok:
    - Kicsi/közepes vadász-multifunkciós MIG-29
    - Közepes vadász és légtér királya illetve tengerészeti feladatok SU-27 variánsai (33MKI 35 37)
    - Vadászbombázó - Su-24 Su-32 (SU-.27 nagyobb kacsaórrú bombázó variánsa)
    - Nagy területet védő nagy sebességű elfogó vadász MIG-31
    - És akkor még ott van a PAK-FA stb

    Izrael is hasonlóan gondolkodik. Több célra több specializáltabb gép mint egy öszvér.
    De Kína is.

    Villamos- és Gépészmérnök - Blog-omban audio felszerelések és saját készítésű elektroncsöves erősítők.

  • atike

    nagyúr

    Csak nehogy Win10 legyen rajta (frissítés után újraindul magától... :DDD )...

  • akom

    senior tag

    válasz atike #22 üzenetére

    A Windows frissítése 40% kész.
    Ne kapcsolja ki a vadászgépet.

    :C

  • #06658560

    törölt tag

    válasz vodkaboy22 #21 üzenetére

    "Kár, hogy az F-35 alap elgondolása hibás: Sok egymástól erősen különböző feladatra optimalizált gép egy géppel való leváltása... Ez mindig csak öszvérmegoldás lesz és végül semmiből sem lesz a legjobb."

    Nincs egy verzió. Nem tud az összes F-35 STOL, STOVL, VTOL funkciót. Gyakorlatilag van három típus, amik nagyon sok elemükben egyeznek.

    "Ezzel ellentétben pl az oroszok:
    - Kicsi/közepes vadász-multifunkciós MIG-29
    - Közepes vadász és légtér királya illetve tengerészeti feladatok SU-27 variánsai (33MKI 35 37)
    - Vadászbombázó - Su-24 Su-32 (SU-.27 nagyobb kacsaórrú bombázó variánsa)
    - Nagy területet védő nagy sebességű elfogó vadász MIG-31
    - És akkor még ott van a PAK-FA stb"

    Ezzel szemben az amerikaiak:
    - F/A-18 A/B, C/D, E/F
    - F-16 A/B, C/D
    - F-15 kismillió verzióban
    - F-22
    - AV-8B Harrier
    - F-35
    - F-5
    - A-10
    plusz három elektronikai hadviselésre használt verzió.

    [link]

    Valamint a PAK-Fa még sehol sincs. Majd lesz.

    [ Szerkesztve ]

  • Cifu

    nagyúr

    válasz vodkaboy22 #21 üzenetére

    Kár, hogy az F-35 alap elgondolása hibás: Sok egymástól erősen különböző feladatra optimalizált gép egy géppel való leváltása... Ez mindig csak öszvérmegoldás lesz és végül semmiből sem lesz a legjobb.

    Az eredeti elgondolás az lett volna, hogy a három alváltozat alkatrészei között kb. 2/3 teljesen azonos lesz. Ha ezt így valósítják meg, akkor a költségek egyik rákfenéjét tényleg durván rövidre lehetne zárni. A szomorú az, hogy a különféle feladatköröknek előírt elvárásokat így nem lehet teljesíteni. A program vezetése két dolgot tehet ilyenkor alapvetően: vagy közli, hogy hátrább az agarakkal, és vegyetek vissza, vagy pedig elengedi a gyeplőt, hogy akkor valahogy megpróbál megfelelni az elvárásoknak. Itt az utóbbi valósult meg, így kb. 20-25% közös csak az alkatrészeknek a három alváltozatban.

    Ezzel ellentétben pl az oroszok:
    - Kicsi/közepes vadász-multifunkciós MIG-29
    - Közepes vadász és légtér királya illetve tengerészeti feladatok SU-27 variánsai (33MKI 35 37)
    - Vadászbombázó - Su-24 Su-32 (SU-.27 nagyobb kacsaórrú bombázó variánsa)
    - Nagy területet védő nagy sebességű elfogó vadász MIG-31
    - És akkor még ott van a PAK-FA stb

    Nono. Először is hajdan az szovjeteknél két teljesen különálló légierő volt, a hátországot védő PVO és a harcászati területen aktív VVS. Előbbinek hatalmas, nagy teljesítményű, nagy hatótávolságú vadászgépek kellettek, amelyeket effektíve a földről vezettek rá a célre, illetve ahol nem, ott a gépek hatalmas radarjai segítségével derítették volna fel a célokat. Ide "születtek" a nagy méretű Szuhoj SzU-9/-11/-15, Tupoljev Tu-128, MiG-25 és MiG-31-es vadászgépek. A VVS ellenben kisebb, könnyebb, mozgékonyabb harci gépeket akart, ide születtek a MiG-19, MiG-21, MiG-23 vadászgépek.

    Az oroszoknak az 1980-as években volt egy egységesítési tervük, ahol a VVS és a PVO azonos géptípust használt volna. Csakhogy a két légierő teljesen eltérő rendszereket használt, sőt, még a radarok terén is teljesen eltérő volt az elvárásuk. A Szuhoj tervező iroda nem is akart indulni ezen a tenderen, mert úgy vélték, hogy nem lehetséges a két alapjaiban eltérő feladatkörnek megfelelő gépet építeni. Levágva a történet nagy részét, a végén úgy döntöttek, hogy két típust építenek: a kis hatótávolságú MiG-29-est és a nagy hatótávolságú Szu-27-est (a harmadik induló Jakoljev tervező irodát pedig átirányították, hogy hordozófedélzeti gépeket tervezzenek inkább, ez lett a Jak-141 STOVL vadászgép és Jak-44 hordozófedélzeti AW&C radar-felderítő).

    A szovjetunió széthullása után az oroszok kétségbeejtő helyzetben találták magukat. Rengeteg típust szépen kivontak, illetve próbáltak leváltani, de a pénzhiány miatt inkább csak az előbbire volt pénz. A Szuhoj reagált a legjobban a helyzetre, és rájött, hogy külföldön kell érvényesülnie, ez volt az az időszak, amikor a nyugati újságírók szarkasztikusan megjegyezték, hogy a Szuhoj több típusjelzést generált egy évben, mint ahány gépet gyártott (Szu-27 família, Szu-30/-32/-33/-35/-37).

    Az, ami most folyik az orosz légierőben, az is effektíve szükségmegoldás.

    -A Szu-27SzM gyakorlatilag egy olcsóbb megvalósítása egy felújítot Szu-27Sz-nek.
    -A tengerészeti Szu-27K alias Szu-33 ki is lesz vonva, helyette jön a MiG-29K, mégpedig azért, mert a MiG-29K fejlesztését az indiaiak kifizették a saját hordozójukra.
    -A Szu-34 valójában eredetileg tengerészeti csapásmérő gépnek indult, akkor még Szu-32FN jelöléssel, külföldön sehol sem kellett, de mivel a Szu-24-esek elkezdtek kiöregedni, az orosz légierő megrendelte a Szu-34-est, egyszerűen azért, mert új, célirányos típus kifejlesztését nem képes finanszírozni. Ettől persze a Szu-34 még egy igen jó típus, de effektíve nem több, mint az 1980-as évektől rendszerben lévő F-15E.
    -A Szu-35 kényszer szülte megoldás, a PAK-FA elhúzódása miatt kellett megrendelnie az orosz légierőnek, és mivel a PAK-FA nem néz ki túl jól jelenleg, ezért további gépeket rendelnek. A Szu-35 azonban fogatlan oroszlán, kicsit furcsán néztek ki az R-27R rakétákkal Szíriában (ez egy félaktív radar vezérlésű rakéta, a célpontot az indító gép radarjának kell "megvilágítania", amerikai analógiája az AIM-7 Sparrow, ami már jó ideje ki lett vonva, és kiváltotta az AIM-120 AMRAAM).
    -PAK-FA... Hát igen, ezen a programon lehet lemérni azt, hogy hol is áll Oroszoroszág. Az MFI / LFI program kvázi bukása után 2002-ben indították a PAK-FA (nagyon durva fordításban: a frontlégierő fejlett repülő rendszere) programot, amely az amerikai F-22 és F-35 vadászgépek ellenpólusát kell képviselje, és nem mellesleg az orosz légierő egyre inkább elöregedő gépparkjára is gyógyírt kellett volna (eredetileg) nyújtani. A méretét és tömegét is a két amerikai gép közé lőtték be, és fontosnak kiáltották ki az árát is, azt szabták meg, hogy az F-35 tervezett 30-35 millió dolláros árán legyen elérhető (érdekes fricska a történetben, hogy az F-35 ára időközben jól elszállt, jelenleg inkább 100-150 millió dollár közé esik). Az új vadászgép tervezését és kivitelezését a Szuhoj cégre bízták (a belső jelölése T-50), ám a MiG és Jakojlev gyárat is be kell vonni alvállalkozóként. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az orosz vezetés véget akar vetni az egymással torzsalkodó és versenyző irodáknak, amelyek párhuzamosan hasonló programokra dobják ki a pénzt, így aztán 2006-ban létrehozták az Egyesült Repülőgépgyártó Társaságot. Ez egybevonta a Szuhoj, MiG, Tupoljev, Jakoljev, Iljusin és Irkut tervezőirodát, noha ezek - legalábbis eddig - nem veszítették az identitásukat, a közös felső irányítás arra utal, hogy a PAK-FA-nak nem lesz házon belül kihívója.

    A PAK-FA vadászgéptől elvárják a lopakodó képességet, vagyis azt, hogy a radarok számára nehezen felderíthető legyen; elvárt a szupercirkálás képessége, ami azt jelenti, hogy az üzemanyagéhes utánégető használata nélkül is képes legyen a gép a hangsebességnél gyorsabban repülni, és továbbá a lehető legmodernebb fedélzeti elektronikával lássák el. Az MFI program rémképe azonban itt is hamar visszaköszönt, az elvárások között szerepelt, hogy a prototípusnak 2006-ban fel kell szállnia, és a rendszerbe állításnak 2012-ben meg kell kezdődnie. Utalnék ismét arra, hogy az F-22 esetén is jó 15 év kellett az első felszállástól a rendszerbe állításig, és a mai modern összetett vadászgépeknél, mint a Rafale vagy az Eurofighter hasonlóan hosszúra nyúlt a fejlesztési idő. Mindössze 10 év alatt a semmiből egy vadonatúj, rendszerbe állításra érett gépet prezentálni még akkor is hatalmas kihívás, ha a pénzösszeg rendelkezésre áll. Az orosz vezetés másfél milliárd dollárnak megfelelő rubelt ígért 2010-ig a programra, ám a légierő évente összesen mindössze mintegy 200 millió dollárnak megfelelő összegből gazdálkodott, és ennek döntő többségét sem a PAK-FA-ra, hanem egyéb sürgős feladatokra vonta el. A másfél milliárd dollár még csak a főbb fedélzeti avionikai rendszerek fejlesztésére lenne elég, az új (eredetileg a MiG 1.44-be szánt) hajtómű fejlesztésének befejezéséhez a Roszaviakozmosz vezetői szerint 600-800 millió dollárra lenne szükség, és akkor a fegyverrendszerekről, a lopakodást biztosító anyagok kifejlesztéséről még nem is beszéltünk.

    Ezek után nem meglepő, hogy a PAK-FA körül nagyon nagy volt a csend. Pár adat nyilvánosságra került, például hogy a gép két hajtóműves lesz. Ezen túl azonban mindössze a különféle profi és amatőr grafikusok fantáziarajzain repülhetett a gép. Ez persze nem tántorította el a légierő vezetőit attól, hogy újabb és újabb kijelentéseket tegyenek a várható első repülés és a rendszerbe állítás időpontjáról. A prototípus első repülését 2006-ról először 2008-ra, majd 2009-re csúsztatták, végül 2010. január 29-én valóban meg is tette. Ez volt egyben a gép első bemutatkozása is a nyilvánosságnak. Eközben beindult a fent említett Szu-27SzM és Szu-35 beszerzés, látva, hogy a PAK-FA még egy ideig biztos nem áll rendszerbe.

    A végleges hajtóművének első repülését nemrég tolták vissza 2018-ra, addig marad a Szaturn 117Sz alapú AL-41F1.

    Eleddig 12 előszériás gépet rendeltek meg (hat prototípus repül eddig), a sorozatgyártás (például mert a végleges hajtómű nincs kész) 2020 előtt nem várható.

    Szóval ha az F-35 problémáit megnézzük, akkor a PAK-FA hasonlókkal küzd, csak éppen pár nagyságrenddel kisebb léptékű az egész program, és amíg az F-35 költségvetése és főbb problémáiról a kongresszusi viták hírt adnak, vagyis tudunk róluk (mint a fenti hírben is), addig a PAK-FA programról csak annyit tudunk, amennyit az orosz állami információs gépezet kiad, az pedig nem a hibákra összpontosít...

    Szerk.: Ráadásul ahogy Kopi31415 rámutatott, az USAF / US NAVY / USMC még vagy két évtizedig használja a F-15C/D/E, F-16C/D, F/A-18E/F típusokat. Az F-22A és az F-35A/B/C mellett...

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • vodkaboy22

    addikt

    válasz #06658560 #24 üzenetére

    Értem mit mondasz. Inkább a jövőre próbáltam utalni :R

    A három egymástól eltérő F-35 annyira tér el egymástól kb mint a Su27 Su33 Su35 Su37. Mégis az F-35 fejlesztése költségben felér kb az egész orosz légierő hadifejlesztési költségével, mivel már az elején kijelentették, hogy amire csak lehet legyen alkalmas. Ezt akartam kiemelni hibaként.
    Sokkal jobb megközelítés az (szerintem), hogy legyen alkalmas A-ra és B-re aztán ahogy elkészül és működik, huh könnyen alkalmassá tudjuk tenni C-re, tegyük meg azt is. Huh már működik A/B/C minimális fejlesztéssel el tudjuk adni a haditengerészetnek is és akkor már D-t is tud majd. De így hogy már a legelején mindenki A/B/C/D/E-t akar tőle és mindenki beleszól így nagy baj van.

    Nem akartam nagyon részletháborúvitát nyitni akkor nem így álltam volna neki. Csak véleményemet akartam leírni pongyola fogalmazással Mellesleg apám Mig-21 vadászpilóta volt 1650+ felszállással, így érdekel a téma és próbálok naprakész lenni benne :R

    Villamos- és Gépészmérnök - Blog-omban audio felszerelések és saját készítésű elektroncsöves erősítők.

  • vodkaboy22

    addikt

    válasz Cifu #25 üzenetére

    Ez is egy remek összefoglalás volt! Köszönöm. Tisztább a kép. A véleményem viszont nem változott.

    Villamos- és Gépészmérnök - Blog-omban audio felszerelések és saját készítésű elektroncsöves erősítők.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz vodkaboy22 #26 üzenetére

    Bocsi, az előző hsz.-emet már nem akarom tovább nyújtani...

    Röviden: az F-35 program leges-legnagyobb támogatója az USMC. Nekik egyszerűen nincs opciójuk a mára teljesen elöregedett AV-8B kiváltására. Tehát kellett nekik egy helyben leszállni képes típus, a többi "majdnem" mindegy.

    A másik két fegyvernem pedig a maga módján igyekezett ehhez idomulni (ami annyit tesz, hogy kitágították az helyben leszállni képes típus képességeit a saját igényeikhez). De nekik megvolt a "saját" válaszuk az F-35 helyett. Az USAF eredetileg több F-22A Raptor-t akart. Nem adták meg nekik, elvágták a megrendelést, és közölték a törvényhozók az USAF-al, hogy innentől kezdve az F-35A-ra koncentráljanak. Megtették, még további igényeket kértek bele.
    Az US NAVY még cinikusabb volt, kifejlesztették az F/A-18C/D-vel szinte semmi közös alkatrésszel nem rendelkező F/A-18E/F-et, és megvágták az F-35C megrendeléseiket, helyette pedig további F/A-18E/F-et rendeltek. Az F/A-18E/F gépeket pedig 2025-2030 körül egy most még csak formálódó Next Generation Air Dominance (NGAD) program keretében tervezik leváltani...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz Cifu #25 üzenetére

    Élmény ilyen összeszedett ismeretterjesztő írást olvasni :C

    Hobbi vagy egyben munka is, hogy képben kell lenned ezekkel a dolgokkal?

  • #06658560

    törölt tag

    válasz vodkaboy22 #26 üzenetére

    " Inkább a jövőre próbáltam utalni "

    Arra van a megfelelő igeidő használata.

    "A három egymástól eltérő F-35 annyira tér el egymástól kb mint a Su27 Su33 Su35 Su37. Mégis az F-35 fejlesztése költségben felér kb az egész orosz légierő hadifejlesztési költségével, mivel már az elején kijelentették, hogy amire csak lehet legyen alkalmas. Ezt akartam kiemelni hibaként."

    Az, hogy az orosz védelmi fejlesztési költségvetés nagyon alulfinanszírozott, nem az F-35 program hibája. Ahogy az sem, hogy a komplexitás növelésével nem lineárisan nőnek a költségek sem. Az egy sajátosság.

    "Sokkal jobb megközelítés az (szerintem), hogy legyen alkalmas A-ra és B-re aztán ahogy elkészül és működik, huh könnyen alkalmassá tudjuk tenni C-re, tegyük meg azt is. Huh már működik A/B/C minimális fejlesztéssel el tudjuk adni a haditengerészetnek is és akkor már D-t is tud majd. De így hogy már a legelején mindenki A/B/C/D/E-t akar tőle és mindenki beleszól így nagy baj van."

    Szép, csak a valóságban nem működik. Minél később akarsz új funkciót hozzá adni egy rendszerhez, annál drágább, annál rosszabb, annál bonyolultabb lesz a végtermék.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz joysefke #29 üzenetére

    Hobbi, mondjuk a Haditechnikába én írtam az F-35 típusismertető cikksorozatot, tehát a hobbin talán picit túlmutat.

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • DjFlanker

    aktív tag

    válasz Cifu #31 üzenetére

    Hát még a régi sg.hu -s írásaid, ott jegyeztem meg hogy ebben a témában a neved egyenlő a minőséggel :)

    Jó pilóta alagútban nem katapultál

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz #06658560 #30 üzenetére

    Szép, csak a valóságban nem működik. Minél később akarsz új funkciót hozzá adni egy rendszerhez, annál drágább, annál rosszabb, annál bonyolultabb lesz a végtermék.

    A valóság gyakran úgy működik, hogy csinálnak valami egyszerűt (ami esetleg egy meglévő termék vázára épít), majd miután már nagyjából működik, toldozzák foltozzák új funkciókkal, amíg lehet...

    Ez egy bejáratott út ami nem mindig hozza az elérhető legjobb terméket/minőséget, de viszonylag jól tervezhető idő alatt produkál valami működőt, ami már hasonlít a végtermékre és fel lehet mutatni a finanszírozóknak, hogy igen, ebből tényleg ki fog valami sülni...

    A másik út, hogy eleve minden funkciót aminek valaki szerint értelme van belepakolunk az szinte törvényszerűen vezet a "scope creeping" jelenséghez (már elkezdődött a fejlesztés, de még mindig tervezik a termékbe az újabb funkciókat) az pedig a fejlesztési költségek és fejlesztési idő elszabadulásához.

    Ezeket persze általánosan írtam, a beszélgetés alapját adó haditechnikához lövésem sincs...

    J.

    [ Szerkesztve ]

  • vodkaboy22

    addikt

    válasz joysefke #33 üzenetére

    Fejlesztőmérnökként én is ezt tapasztalom. Ezért is írtam a fentit. :R

    Villamos- és Gépészmérnök - Blog-omban audio felszerelések és saját készítésű elektroncsöves erősítők.

  • #33253120

    törölt tag

    válasz Cifu #31 üzenetére

    Köszönet az olvasmányos, érthető leírásért.

  • Cifu

    nagyúr

    Köszönöm mindenkinek az elismerő szavakat! :B

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • #06658560

    törölt tag

    válasz joysefke #33 üzenetére

    Nem. Amit még minimálisan sem terveznek be, azt később csak egyre szarabbul lehet integrálni. Hisz nem marad neki hely, anyag, stb. Mindent lehet vissza bontani.
    Amit meg felvázolt, hogy gyártunk valamit, majd még megerőszakoljuk, hogy mást is tudjon, az pláne nem megy. Az, hogy majd utólag rakunk bele funkciókat, pont az, amit mondotok és nem megy. Előre kell definiálni minden elvárt képességet.

    #34 vodkához: fejlesztőmérnökként tíz év tapasztalattal cáfolom ezt.

  • vodkaboy22

    addikt

    válasz #06658560 #37 üzenetére

    Amit meg felvázolt, hogy gyártunk valamit, majd még megerőszakoljuk, hogy mást is tudjon, az pláne nem megy. Az, hogy majd utólag rakunk bele funkciókat, pont az, amit mondotok és nem megy. Előre kell definiálni minden elvárt képességet.

    Igazad van, de a tapasztalat ezt nem igazolja sajnos... Természetesen korrekten próbál az ember specifikálni mindent. Aztán lehúznak róla költség miatt amit lehet. Végül jön a " mégis jó lenne ha tudná"...
    Lehet, hogy te külföldön nem ezt tapasztalod, akkor irigyellek, de én itt magyarhonban (még a nagyrabecsült autóiparban is) nem ezt tapasztalom :W

    De akkor fejlesztőmérnökként tudod, hogy a mi két példánk még annyira kevés, hogy ez alapján nem lehet dönteni. Statisztikai mennyiséget kellene megkérdezni és annak az eredményéből levonni következtetést. :R

    Villamos- és Gépészmérnök - Blog-omban audio felszerelések és saját készítésű elektroncsöves erősítők.

  • #06658560

    törölt tag

    válasz vodkaboy22 #38 üzenetére

    Az autóipar a világ egyik legnagyobb kuplerája. És ott sem képesek a követelményeket előre definiálni, hanem mozgócélpontként kezelik. Jó pár céget láttam már, elég sok OEM-hez volt dolgom, de annyira gyalázatos amit művel az ipar, hogy arról nem tudok kulturáltan fogalmazni.

  • vodkaboy22

    addikt

    válasz #06658560 #39 üzenetére

    Üdv a klubban. Akkor érted miért van ilyen tapasztalatom?
    Hol volt normális tapasztalatod?

    [ Szerkesztve ]

    Villamos- és Gépészmérnök - Blog-omban audio felszerelések és saját készítésű elektroncsöves erősítők.

  • #06658560

    törölt tag

    válasz vodkaboy22 #40 üzenetére

    A Jaguar volt eddig talán egyedül, amelyik értelmesen követelte meg amit akart. Kollégák a Porschénak szerettek dolgozni.

    "Sokkal jobb megközelítés az (szerintem), hogy legyen alkalmas A-ra és B-re aztán ahogy elkészül és működik, huh könnyen alkalmassá tudjuk tenni C-re, tegyük meg azt is. Huh már működik A/B/C minimális fejlesztéssel el tudjuk adni a haditengerészetnek is és akkor már D-t is tud majd. De így hogy már a legelején mindenki A/B/C/D/E-t akar tőle és mindenki beleszól így nagy baj van."

    Ezt írtad, amiből az egész folyam indult. Ha a saját tapasztalatod is az, hogy szar minden, miért gondolod, hogy majd utólagos gányolással jóvá lehet tenni más funkcióra bármit is?

  • vodkaboy22

    addikt

    válasz #06658560 #41 üzenetére

    Sajnos ez se jó, de másik iránnyal viszont nem láttam még megvalósult projektet, mert félúton elhasalt költségvetés miatt. Viszont az utólagos gányolással már láttam működő projektet, olyat is ami végül megfelelt minden később támasztott követelménynek is.

    Villamos- és Gépészmérnök - Blog-omban audio felszerelések és saját készítésű elektroncsöves erősítők.

  • #06658560

    törölt tag

    válasz vodkaboy22 #42 üzenetére

    Én már igen. Ellenben utólagos toldozgatásal csak szívást, illetve büdös nagy veszteséget. Ahogy azt a jelen példa is mutatja: ha megtervezték volna fedélzeti radar nélküli, nulla STOL/VTOL képességgel készre, majd utána kezdik igényelni mindet, lehetetlen lett volna kivitelezni. Ahogy utólag a F111-et sem lehetett hajófedélzeti géppé alakítani.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz #06658560 #43 üzenetére

    Remélem nem okoskodás, ha itt azért felemelem az ujjam. :)

    Ellenben utólagos toldozgatásal csak szívást, illetve büdös nagy veszteséget.

    Katonai rendszereknél azért tudnak kreatívak lenni és elavult eszközök harcértékét jelentősen megnövelni újításokkal, lásd még digitális számítógépekkel megtámogatott régebbi Sz-75 légvédelmi rakétarendszer vagy reaktív páncélzattal és új tűzvezető rendszerrel ellátott T-72 harckocsik.

    Szó se róla, ellenpélda is van bőven, nem kell messze menni, a román MiG-29 Sniper vagy MiG-21 LanceR program ennek a mintaképe. Hiába nézett ki papíron jól az izraeli elektronikával megbolondított szovjet gép, a gyakorlatban nem vált be...

    Ahogy utólag a F111-et sem lehetett hajófedélzeti géppé alakítani.

    Kopi, ennél te alaposabb ember vagy. :DDD

    Az F-111B konkrétan hordozófedélzeti típusnak indult (Komplett F-111 történet angolul és Molnibalage F-111 típusismertetője magyarul.).

    Utólag elgondolkodtam...
    Ha arra céloztál, hogy az US NAVY igénylistája nem illett a TFX programhoz, akkor tegyük hozzá, hogy direkt az US NAVY akarta a belső fegyverterek, a mentőkapszulát, és ragaszkodott a széles géptörzset jelentő egymás mellett ülő két fős személyzethez. Ezek mellé akart Mach 2+ végsebességet, a hatalmas AWG-9 radart és hat szintén nem pici Phoenix rakétát és mégis 55 000 fontos felszállótömeget. Nem csoda, hogy nem jött össze.

    Még a kisebb F-14-es is több, mint 55 000 font volt, hagyományosabb kialakítással...

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák