Új hozzászólás Aktív témák

  • adlersson

    aktív tag

    válasz _adaml21_ #25 üzenetére

    Hogy sok időt töltenek melóval az biztos, de a 11-12 óra szerintem elég extrém. :DDD Az ingázás időtartama változó, de van olyan kollégám, aki elmondása szerint anno napi 2 x 2 órát vonatozott a lakóhelye meg az egyetem között.

    Tavalyi esetek kapcsán a karōshi került az embertelen munkaidőkkel kapcsolatos vizsgálódás középpontjába, de ettől függetlenül azok a cégek, akik eddig is hülyére hajszolták a munkaerőt, azok nem mostanában fognak lépéseket tenni e jelenség felszámolására, mert egyszerűen nincs szankcionálva a dolog. Ha csökkentik az évente vállalható túlórák számát, az kb. csak az adott cég vezetésének "jófejsége". Természetesen van bennük egy alap "munkamánia" is, melyet leginkább a teljesítménykényszer / társadalmi nyomás vált ki, de ez még viszonylag kontrollálható lenne a túldolgoztatás nélkül. Tavaly februárban ugyan kitalálták a "premium friday"-t, melynek során minden hónap utolsó péntekén korábban leléphet a melós, de még így is sok helyen előfordul, hogy egyszerűen úgy kell elhajtani haza a munkást.

    Nyilván egyébként ezen agyondolgozós jelenségnek társadalmi és gazdasági hátrányai is vannak, így pl. a hullafáradt plebs nem fog szaporodni és nem fog költeni sem, így a népesség csökkenése mellett már az is probléma, hogy az embereknek gyk. nincs idejük elkölteni a pénzüket (még ha egyébként lenne mit).

    Szerencsére a karōshi meg ezek viszonylag távol állnak tőlem, köszönhetően annak, hogy a sok helyen bevett gyakorlattal ellentétben a főnök(eim) nem csövelnek bent az irodában este 8-ig lázas munkát mímelve, így vis major eseteket leszámítva, mi is szinte mindig idejében elmehettünk haza. Van ugye ez a nagyon korszerű, hierarchikus rendszer, hogy a főnök előtt pofátlanság elmenni, de szerencsére nálam ezzel itt nincs gond. Ugyanez vonatkozik a céges ivásokra is, mikor a hajnal 2-kor részegen az utcán fetrengő öltönyösöknek mondjuk 5-6 óra múlva 0.0-át kell fújniuk a munkakezdés előtti szondázásnál.

    A munka üteme, legalábbis amit én, a szakmámon belül, gépgyártás során tapasztalok, nem kifejezetten erőltetett. Vannak határidők nyilván, de nincs fejetlenség, többnyire kiszámítható a munkarend. Van sok meeting, rutinosabbak, akiknek pozíciójukból adódóan benn kell, hogy legyenek, de semmi közük a témához, megoldanak egy-két sudoku-t, szundítanak egyet, aztán megy vissza mindenki a dolgára. Megszokást igényel viszont a kommunikáció, mert néha eszméletlen, hogy mennyire nem képesek a nyílt, egyenes információcserére és inkább sunyulnak a háttérben.

    毋捌食過豬肉,嘛捌看過豬行路。

Új hozzászólás Aktív témák