Új hozzászólás Aktív témák

• #2 schwanz tag

  Új Válasz 2011-11-06 09:34:28 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  schwanz

  tag

  Jót röhögtem az öngyújtós részen Amúgy meg igen, Egyiptom az ilyen. Én mire kiismertem a dörgést, rendszerint alvást mímeltem, amikor jött valaki egy akciós szafariajánlattal, egyszer-kétszer odaszól bátortalanul, hogy miszter, meg oroszul is valamit (illetve inkább azzal kezdi), aztán bánatosan elkólicál. Persze ez a fajta tolakodás rengeteg vicces helyzetet szül, már csak azért is, mert bár több nyelven beszélnek egy pár szót, érteni gyakran egyiket sem értik. "Mister you want good party tonight?" (képzelem, milyen jó lehetett volna) - "I hate good parties." De hamar rájöttem, hogy az érdemi kommunikáció már önmagában is hiba, itthon nem nagyon állít meg a csöves, mert egyszerűen még csak nem is lassítok, amikor megszólít, de ott ez valahogy kevés. Kitaláltuk, hogy magyarul mondunk hülyeségeket, ezen aztán rengeteget röhögtünk, akárki leszólított, az első eszünkbejutó szót benyögtük komoly arcccal, ilyenformán: "abrakadbra?" (vagy valami hasonló) - "Mikrosütő." az elszántabb persze egyből nem adta még föl, de néhány péniszirigységet és potmétert követően feladta a kísérgetésünket.

  Ez volt a dolog vicces része, a Vörös tenger pedig tényleg gyönyörű.

  Ami miatt viszont a büdös életbe vissza nem megyek, az az arab cifrafosás. Nem szoktam beteg lenni, nem vagyok válogatós (szerencsére, ahogy ezek főztek) és nincs gyenge gyomrom, nem ittunk természetesen csapvizet, még fogat se azzal mostunk, de így is - részemről szerencsére pont az indulás előtt - utólért a dolog. Ez semmihez nem hasonlít, mit idehaza elkapni lehet: este hatkor még semmi bajom, fél hétkor érzem, hogy menni fog a hasam, és hétre már n-szer ki is hánytam a belem (bosszúból a főbejárat sövényére), és fekszem a transzportbuszra várva a betonon, és alig bírok mozdulni. Néhány vidám infúzióval elérik azt a reptéren, hogy meg tudok tenni még 200 métert a lábamon, az arab finánc könyörög, hogy ne menjek el, mert nem venné a lelkére, hogyha bajom esne, mondom neki, hogy kösz, de holnapután én dolgozom, meg egyáltalán. Aztán a hazaútból se sokra emlékszem, feküdtem három ülésen elnyúlva, még jó, hogy volt hely a gépen. Egy hét kellett, mire helyreállt a gyomrom.

  Szvázi tag

Új hozzászólás Aktív témák