Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • DArchAngel

    tag

    Azért azt hozzá kell tenni a dologhoz, hogy a legtöbb fegyver az igéretes fejlesztés kategóriába tartozott, tényleges katonai haszna csak évekkel később jelentkezhetett volna. Ötleteknek jók voltak, de nem biztos, hogy a rájuk fordított erőforrásokat megérték. Jó példa erre az E-50 Standartpanzer, amit bőszen fejlesztgettek a németek a háború végén. Nagy ötlet volt, hogy több harckocsi típus helyett egy, többfeladatú járművet tervezzenek. De ugyanezt a Szövetségesek is felismerték, az oroszok T-34/85-el próbálkoztak, míg a nyugati szövetségeseknek a Sherman-nel kellett beérniük. A németek egyetlen ilyen típusa a Párduc lehetett volna, azonban annak gyártása sokkal bonyolultabb és lassabb volt, mint az előző két típusé. Ezért a német páncéloserők gerincét a Panzer IV-esek alkották (illetve az alvázukra épített különböző típusok) még a háború vége felé is. Ekkora azonban ez a típus határozott hátrányban volt a szovjet harckocsik többségével, illetve néhány nyugati típussal szemben.
    Egy fegyver sikerességét nem feltétlenül innovativítása hozza meg. Meg lehet vele lepni az ellenfelet, aki az első pár találkozás során nyilvánvalóan összecsinálhatja magát a félelemtől, de mihelyst kiismeri, utánna az újdonságból származó előny elvész, és csak azután derülhat ki a fegyver valós alkalmassága. A legtöbb német csodafegyverről sohasem bizonyult be, hogy valóban képesek lettek volna megálnni a helyüket a harcmezőn.

    ''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

  • DArchAngel

    tag

    válasz vfo7 #27 üzenetére

    Pontosan, a Párduc az egyik legjobb harckocsija volt a háborúnak. De amíg abból egy készült, addig az oroszok három-öt T-34-est dobtak össze, ugyanannyi munkaórával, olcsóbban. Egy háború nem csak arról szól, hogy ki a fejlettebb. (Az atombombát ne vegyük konvencionális értelemben vett fegyvernek.)
    A Panzer IV-et a német kényszerből fejlesztgették tovább. Nagyobb páncélt, ágyút kapott. Időközben pedig menettulajdonságai rohamosan csökkentek, valamint így sem vehette fel a versenyt a T-34/85-el nyílt színi, szemtől-szembeni összecsapásban.
    Ezzel rá is térthetünk a veszteségkülönbségre. Először is, ne csak a lejelentett harci veszteséget nézzük. Egy Tigrist vagy Királytigrist szinte lehetetlen volt szétlőni, ha nem sikerült őket meglepni. Viszont a gránátból, de főleg benzinből kifogyott tankokat a saját személyzetük robbantotta fel. Ez természetesen nem harci veszteségként szerepel.
    A második szempont a két fél stratégiája és szerepe közötti különbség. A németek a Tigris és Párduc harckocsikat főként már védekezésben használták. Ezzel szemben a szovjetek a kiképzett személyzet és vezérkar hiányában kegyetlen anyagcsatába kezdtek. A nyugati szövetségesek sem különösebben vigyáztak a tankjaikra, bár ez kevésbé köztudott tény.
    A harmadik a két fél képzettsége és harci tapasztalata. Ebben a németek a háború utolsó fél-egy évéig erős fölényben voltak, ami ugyan a háború vége felé megcsappant, de megmaradt.
    A német harckocsik technikai fölénye 1945 elejére már elolvadt, az orosz IS-2 és az amerikai Pershing megjelenésével. Megjegyzem, nem azért, mert ez két harckocsi akkora hatalmasan jó konstrukció volt, hanem azért, mert ezzel a Szövetségeseknek is lett nagy űrméretű páncéltörő ágyúval felszerelt harckocsija.

    ''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

  • DArchAngel

    tag

    válasz Pyton #38 üzenetére

    Hát igen. A náci felsővezetésben kicsit eluralkodott a megalománia. Főleg a harckocsik terén. Gondoljunk itt a Maus-ra.

    ''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

  • DArchAngel

    tag

    válasz vfo7 #46 üzenetére

    Én úgy tudom, hogy a Bismarck pusztulását közvetve egy Swordfish torpedóvető okozta, egy nagyon szerencsés találattal. Ebben nem játszott szerepet a túlerő.

    ''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

  • DArchAngel

    tag

    válasz vfo7 #57 üzenetére

    Ez így féligazság. Valamelyik (talán Dönitz?) zseniális német tengernagy ötlete volt, hogy az U-Boot-ra egy 4x20 vagy 30 mm-es légvédelmi ágyút szereljenek. Ezzel akarták meglepni a szövetséges gépeket. Mégpedig úgy, hogy amikor megtámadták őket, akkor nem merültek le, hanem a felszínen maradtak, és a rájuk repülő gépet igyekeztek lelőni.
    Az eredmény katasztrofális volt: rájöttek - amit persze ép ésszel előre lehetett volna tudni -, hogy egy tengeralattjáró imbolgó fedélzetén egy repülőgépet becélozni és az ágyút célon tartani gyakorlatilag lehetetlen.

    ''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

  • DArchAngel

    tag

    válasz #65675776 #52 üzenetére

    Ennek ellentmond, hogy a háború elején a németek csak Pz I - III típusokkal rendelkeztek, és a későbbi Pz IV és Párduc típusok sem nehézharckocsik. Jóllehet a szovjeteknek ebben az időben már volt nehézharckocsijuk, és a német hkhoz képest még a brit Matilda is annak számított. A hatalmas harckocsik egytől-egyig Hitler kedvenc tervezőjének, Porsche-nek az agyszüleményei. A Führer pedig lelkesen mindre rábólintott, amolyan ''bigger is better'' hozzáállással.

    ''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

Új hozzászólás Aktív témák