Új hozzászólás Aktív témák

  • gondoni

    csendes tag

    Gratulálok a jogsidhoz, ez is megvolt!
    Jópár kilométerrel és évvel, számos éles helyzettel és néhány kisebb balesettel a hátam mögött néhány gondolatot megosztanék veled. Sok-sok-sok tanulás vár még rád a volán mögött, úgyhogy inkább úgy tekints erre a vizsgára, mint egy belépőre a következő szinthez.

    Viszont, legalább a saját tempódban gyűjtheted a tapasztalatokat, nem kell mindig a melletted ülő oktatót lesned, egyúttal nem ő, hanem pl. egy rendőr vagy egy dühös közlekedőtárs fogja változatos formában "szóvá tenni" a hibáidat. A karosszéria lakatost ne is említsük... :-)

    A legfontosabb, hogy ahogy már említették is fentebb, mindig a saját tempód szerint vezess, ne akarj mindenféle vélt vagy valós külső elvárásoknak megfelelni. Ha nem látsz át egy kereszteződést, bizonytalan vagy egy forgalmi helyzetben, inkább lassíts, gyűjts be minden infót minden döntéshez. Sose gondold azt, hogy "túl lassan" mész.

    A környék kiismerése (hol milyen tábla, melyik sáv merre, stb.) nagyon sokat fog segíteni az első időkben, egyre kevesebb figyelmet fog igényelni az adott kereszteződés, inkább tudsz majd a forgalomra, biciklisekre, gyalogosokra figyelni.

    Az első 10-20000 km-ben kialakul némi önbizalom, de nagyon vésd észbe, hogy ez még nem RUTIN! Elbízni magad és lazázni SOSEM szabad, millió km-ekkel a fenekedben sem.

    Mindig tisztelni kell az autódat és fizikát, egy új körülmény hatására (kis ónos eső reggelre vagy egy betintázott szembejövő) azonnal dobhatod ki a megszokásokat, és átlépsz a kétes kimenetelű "próba-szerencse" üzemmódba, de inkább maradj az egészséges bizalmatlanságnál, óvatosságnál!

    Nekem már megfakultak az emlékek, de legalább 100000 intenzív km kell ahhoz, hogy ne igényeljen különösebb figyelmet a forgalom követése, és mégis minden fontos mozzanatra reagálj. Pl. megindul egy gyalogos mellett egy kutya a járdán az árok felé, amire te a lábadat azonnal a fékpedál fölé teszed. Amint meglátod a pórázt, már vissza is léphetsz a gázra. Vagy bár főúton mész, a mellékútról az autó lassan gurul kifelé és nem látod sofőr tekintetét, azonnal nekiállsz fékezni, hogy ha úgy adódik, le tudj mondani az elsőbbségről.

    Aztán eljön az a szint, amikor nem a pillanatnyi forgalmat figyeled, hanem 5-10 másodpercnyi kincset érő előrelátási képességre szert teszel. Nem az előtted haladó autóst figyeled, hanem a 3. vagy 4. előtted menő féklámpáját. Messze előtted látsz egy gyalogost a zebránál vagy egy besorolásra váró buszt: felkészülsz a megállásra.

    Következő szint, szintén több másodpercnyi időt ad egy döntéshez, a közlekedőtársak fejével gondolkodás képessége: vajon észrevette, hogy jövök? Vajon be akar engedni? Akar egyáltalán fékezni? Jól mérte fel a sebességkülönbséget? Ő is látja a sávja felé futó macskát? Előz egy kocsisort, lesz helye visszasorolni?

    Azt hiszem, ezekről a tapasztalatokról és az ide vonatkozó közhelyekből regényt is lehetne írni, de itt most berekesztem, nem akarom túlságosan untatni a közösséget. :-)
    Elméleti szinten csiszolódásra nagyon jók az orosz dashcam felvételek: mi minden tud kerekedni egy ártatlan(nak tűnő) helyzetből.

    Javaslom, hogy elsőre olyan autót vegyél, amin plusz egy-két friss karcolás vagy horpadás már nem okoz mély lelki sebeket. :-)
    És persze számold át a költségvetést, mert havi plusz 10-20000 Ft-ot simán elvisz alapszinten bármilyen autó, különösebb hiba vagy káresemény nélkül is.

Új hozzászólás Aktív témák