Új hozzászólás Aktív témák

• #16 bkercso nagyúr nullpoint #2

  Új Válasz 2019-09-25 23:30:19 #16

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bkercso

  nagyúr

  válasz nullpoint #2 üzenetére

  Szerintem így nem szabad előadást felépíteni.
  Na mind1.

  Mit tudtunk meg a működésről? Annyit, hogy szuperpozíciót használ. De mi is az a kvantumszuperpozíció?
  Ma a valóság legmélyebb rétegeit a kvantumgravitációs elméletek kapargatják: a húrelméletek és a hurokkvantumgravitáció. Előbbi még kiindulásnak használ mi általunk empírikusan alapfogalomnak vett olyan dolgokat, mint tér és idő, utóbbi azonban ún. háttérfüggetlen elmélet, vagyis nem veszi a teret és időt mint egy színpadot/hátteret alapfogalomnak.
  A hurokkvantumgravitáció kutatói nagyjából arra jutottak, hogy az Univerzumban nincsenek dolgok, csakis kölcsönös viszonyok vannak. "Ez a változó ebből a megfigyelési pozícióból ebben állapotban van." - ennyit mondhatunk csupán (ajánlom Carlo Rovelli: Az idő rendje c. könyvét! Közérthető és egyben költői.)

  Egy részecske állapota (pl. egy elektron spinje vagy egy foton polarizációja) attól függ, hogy a részecskét alkotó viszonyrendszer mit "lát" maga körül. Elmagyarázom kicsit...
  A részecskére eddig úgy tekintettünk, mint egy golyóra. Most itt az ideje egy dinamikusan fluktuáló rendszernek látni!

  Gluonok nyomásának fluktuációja protonban (szimuláció, melyet a kvarknyomás mérésének nyomán paramétereztek be):

  

  Nézzük meg most, mit értünk "állapot" alatt! Hát bizony, a makrovilágban megismert fogalmainkkal leírható dolgot: hely, lendület, energia, időpillanat, spin, polarizáció stb. A makrovilágban egy sok atomból álló megfigyelővel vagy mérőrendszerrel való kölcsönhatás eredményét látjuk, minden esetben. A fogalmaink azonban idegenek a természet mélyebb rétegeitől. Amíg egy szeparált, atomi mérettartományú rendszer nem lép kölcsönhatásba egy sokatomos rendszerrel, addig nincs határozott "állapota" a mi fogalmaink szerint: ún. kvantumszuperpozícióban van, vagyis lehetséges makroállapotainak keverékében. Legalábbis így mondjuk. Valójában az a helyzet, hogy ha megkérdezzük pl., "Hol van?", akkor a kérdés nem értelmezhető, mert a hely makrojellemző, vagyis szorosan kölcsönható sokatomos rendszerek jellemzője. A térdimenzió (távolság) nem alapfogalom a természetben, hiszen a természetben nincsenek dolgok! A térdimenzió minden bizonnyal szubatomi... minek is nevezzük?; legyen Vassy Zoltán után a neve "mögöttes mikrodinamika" (MM) ...szóval az MM zajosodási karakterisztikája a távolság, ha jól értem, amit eddig olvastam. Talán azért lehet 3 térdimenziónk, mert 3 paraméter mentén zajosodik az MM (?).

  Azt, hogy a makrorendszerrel való kölcsönhatás folytán a kvantumszuperpozíció összeomlása milyen makroállapotot eredményez, csupán valószínűségekkel adhatjuk meg, merthogy mindig másmilyet (a lehetségesek állapotok közül). A szuperpozícióban lévő rendszer időfejlődését pedig egy valószínűségi függvénnyel, a hullámfüggvénnyel írhatjuk le. Ennek matematikai eszköztárát hívjuk kvantummechanikának; amit "elméletnek" nevezni kissé túlzás. A kölcsönhatás magával a téridőt alkotó MM-el is létrejöhet, ilyenkor a hullámfüggvény spontán összeomlását emlegetjük.

  Ha a fentieket kissé megemésztettük, akkor haladjunk tovább!
  Ott tartunk, hogy van egy MM, ami egy kölcsönös viszonyrendszer. Ebben ha-akkor típusú kapcsolatok vannak. Ezek nyomot hagynak egymáson, mert ok-okozatilag egymásra következnek az MM-beli állapototok (amik nem a makroállapotok; de nincsenek rá szavaink, mert nem ismerjük az MM-et), és emiatt az egymásrakövetkezés miatt látjuk folyni az időt.
  Az MM fluktuációinak tartós mintázatai (ún. attraktorai) a részecskék, pl. a proton. A protont a makroműszereinkkel stabilnak látjuk, ahogy a vízben forgó örvényt is, mégis folyamatosan változnak, nincs két egyforma állapotuk, ha alsóbb szinten nézzük - gondoljunk a fenti ábrára!

  Említettem, hogy egy részecske MM-beli állapota csak attól függ, milyen viszonyrendszert lát maga körül, mert csak kölcsönös viszonyrendszerek léteznek a valóságban, vagyis minden csak valamihez képest létezik. Ha két részecske viszonyredszere egyforma, akkor időbeli fejlődése (hullámfüggvénye) is egyforma. Pontosabban nem is írhatók le többé külön, csakis közös hullámfüggvénnyel, mintha egyek volnának. Ezt hívjuk kvantumcsatolt állapotnak. Ez egy meglehetősen hétköznapi jelenség a szubatomi mérettartományban, pl. két részecskét egymáshoz közel helyezve is létrejön köztük. Kvantumcsatolás tartja a grafitot a papíron, és a hidrogénkötés (ruhánk gyűröttségének stabilizálója) is így működik.

  Kvantumcsatolt részecskéket térben eltávolíthatunk: amígy nem hatnak spontán kölcsön a téridő MM-jével, addig megmarad a közös viselkedésük. (Ellenkező esetben elzajosodik a csatolás, úgy mondjuk).

  Ha tehát azt halljuk, hogy a kvantumszámítógépek kvantumcsatolást használnak számolásra, jusson eszünkbe, hogy innentől fogva a valóság olyan mély rétegével számolunk, amelyet még csak most karcolgatunk, most kezdünk megismerni - jelentős részben épp a kvantumszámítógép létrehozására irányuló kutatásoknak hála. Ezért is lehetnek ezek a gépek ennyire gyorsak: nem mint golyót mozgatják a részecskéket, hanem a részecskéket alkotó MM a processzoruk.

  

  [ Szerkesztve ]

  Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

Új hozzászólás Aktív témák