Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • DJS

    tag

    válasz BonFire #107 üzenetére

    Abban igaza van, hogy ez nem köztudott. A jog többféle elnevezést is használ. Büntetőjogi szempontból beszélnek fiatalkorúakról, ha a 14. évet már betöltötte, de általában véve ő még "kiskorú". Ami nem a legjobb szó, mert kisgyermeknek már nem tartjuk a 17 éveseket. Munkavállalásnál, jogosítvány, házasság, stb. esetén szintén nem egységes a korhatár, azokra meg nincs is elnevezés.

  • DeFranco

    nagyúr

    válasz BonFire #110 üzenetére

    Ezt de szépen összefoglaltad... respect. :R

    (főleg a második felére gondolok)

  • dabadab

    titán

    válasz BonFire #111 üzenetére

    "Szóval az iwiwet és a közösségi szájtokat csak azért nem lehet üldözni, mert ezzel lerázták magukról a felelősséget"

    Dehogy. Az nem úgy megy, hogy kirakok egy feliratot, hogy "nem vagyok felelős", aztán tényleg nem. Az iwiw azért tudja magától eltolni a felelősséget, mert hát tényleg nem ők rakják ki a képeket (valamint ha valami nem oké, arról lehet értesíteni őket és leveszik), ellentétben a pedomacival.

    "Arról megint hosszú vitákat lehetne folytatni, hogy a telefonnal lőtt kép "alkotásnak" számít-e egyáltalán"

    Én abszolút nem látok semmi olyan lehetséges érvet, ami szerint ne lenne az. (Mármint olyan érvet, ami a szerzői jogban gyökerezne, ahol pl. említés sincs semmiféle művészeti értékről - nem is tudom, hogyan keverted ide (olvastad a törvényt?).)

    DRM is theft

  • hugo chávez

    aktív tag

    válasz BonFire #110 üzenetére

    Rendben, meggyőztél a kiskorúsággal kapcsolatban. :)

    "Igenis legyen bekorlátozva a szülő által, hogy a gyerek mely oldalakat látogathatja, és mit csinálhat. Pl korlátozom a feltöltésben."

    Igen, én is ezt írtam a #79-ben, szerintem is csak felügyelettel internetezzenek a 14 éven aluliak, vagy, ha szülőnek nem mindig lenne ideje rá, hogy felügyelje, akkor legalább arra vegye a fáradságot, hogy a "parental control"-t állítsa be és ne hivatkozzon arra, hogy nem ért hozzá, mert, ha ahhoz elég "felnőtt" volt, hogy gyereket vállaljon, akkor ahhoz is legyen felnőtt, hogy megfelelően gondoskodjon róla, és, ha ez azzal jár, hogy valamit meg kell tanulni, akkor meg kell tanulni és kész.

    "Én14 éves koromig du 4-ig napköziben voltam, utána hazamentem, és 4-től 6-ig voltam "leengedve", szabadon. 6-kor sipirc volt haza, különben nem volt vacsora. Este 8-kor pedig takarodó."

    Na, mondjuk ez pl. nálam nem igazán működött volna, pedig általános iskolás koromban nem voltam az a nagy csavargó, de ilyen szintű korlátozás/szabályozás már túl sok lett volna nekem, pláne az este 8-as takarodó, sokkal öntörvényűbb voltam, a másokhoz/közösséghez való alkalmazkodás nem volt soha, már egészen kicsi korom óta sem az erősségem, mint ahogy a mások által hozott szabályok betartása sem, különösen, ha felismertem a "bort iszik és vizet prédikál" szitut a szabályok hozójának részéről (és ez lehetett tanár, rokon, szülő; stb.). Na de nem akarom az élettörténetemet itt leírni, lényeg az, hogy az embertársaimnak kötelezően kijáró tiszteleten, vagy a szakmai tiszteleten (ha valaki többet tud, és/vagy tapasztaltabb valamilyen területen, mint én) felül én nem voltam/vagyok hajlandó tisztelni senkit sem, amennyiben az én értékrendem szerint nem tud többet felmutatni mint én (tehát pl. nekem olyan ember ne prédikáljon arról, hogy igazat kell mondani, akinek minden második mondata hazugság, vagy a becsületességről, miközben a fél munkahelyét ellopja, vagy a tisztességről, ha csalja a férjét/feleségét, vagy részegen tart órát) és az ilyen emberektől nem is voltam hajlandó szabályokat sem elfogadni, csak ha kényszerítve voltam, vagy konkrét előnyöm származott belőle, de akkor is csak azt néztem, hogy miképpen játszhatom ki a szabályokat és eszem ágában sem volt komolyan venni. Úgyhogy elég problémás gyerek voltam és most sem vagyok problémamentes. :DDD

    Igen, a következetesség szerintem is fontos dolog és nem csak a gyereknevelésben (persze azért bizonyos szituációkban a rugalmasság sem árt, mert nem mindenki, vagy minden gyerek egyforma). Viszont szerintem legalább ilyen fontos a példamutatás is (mert pl. gyerekkoromban és most is, az én szememben kapásból hiteltelenné vált/válik az az ember, aki, mint fentebb írtam: "bort iszik és vizet prédikál", kivéve, ha arról van szó, hogy tanácsot ad, de közben tisztában van saját gyengeségével és erre fel is hívja a figyelmemet, mert okos tanácsot attól még adhat nekem, hogy ő gyengeségből nem úgy csinálja, de a tanácsot nem kötelező megfogadni), ami mind a szülők, mind a politikusok (tudom, hiú ábránd) részéről természetesnek kéne, hogy legyen.

    [ Szerkesztve ]

    "sajnos ez a beszélgetés olyan alacsony szintre jutott, hogy a továbbiakban már nem méltó hozzám" - by Pikari

Új hozzászólás Aktív témák