Hirdetés

Keresés

Hozzászólok Aktív témák

  • VIC20

    őstag

    válasz remington2 #16 üzenetére

    A királynevekhez még egy szót: bevallom, nem tudom, hogyan másképpen lehetne ezeket leírni, kimondani, illetőleg használni.

    Gondolom, annyi tiszteletet megadhatunk a nyelvünk iránt, hogy elfogadjuk alaptételként: az írott szöveg a kiejtett szavak írott mása. Vagyis a kettő nem válhat el.

    Na, most akkor hogyan is néznének ki az uralkodók eredetibe'? *Prinszviliem*? Meg *Prinszesszketrin*? (kimondott alakok). Nem is beszélve azokról a szerencsétlenekről, akik eljutottak a trónig, mint a már említett XIV. Lajos.

    Az ám, nála mi a helyzet?

    *Luilökátorz*? Esetleg *Tizennegyediklui*? Leírva: Louis le XIV vagy XIV. Louis? Borzalmas!

    Ui: Nem értem, mi a baj a flopival. (Illetve mi volt a baj: merthogy béke poraira.) Szerintem a nyelv életképességnek egyik jele, ha magához hajlítja az idegen szavakat.

    "Olyan, mint az ország: megy valamerre, aztán lesz valami. "

    Mert szerinted más nyelveket tudatosan fejleszt mindenki, az utolsó francia vagy angol paraszt, amerikai gyapotszedő is nyelvművelő lapokat járat, és tudományos vitákat folytat, konferenciákra jár? Nem lehet, hogy inkább ez a nyelvek fejlődésének természetes módja, csak te ennyit fogsz föl belőle?

    [ Szerkesztve ]

Hozzászólok Aktív témák

Hirdetés