Új hozzászólás Aktív témák

  • MaCS_70

    félisten

    Sokan nagyon leegyszerűsítve látják itt a dolgokat -- sajnos nincs egyértelműen jó és helytelen megoldás. Meghatározhatatlan arányú kompromisszumok vannak, irreális bizalmi kényszer a hatalom felé, egymásnak ellentmondó igények és feladatok.

    Az egyik oldalról nagyon hangzatos és divatos követelés a magánszféra teljes szentsége, ugyanakkor persze elvárjuk, hogy az állam védjen meg minket. Magyarán: nekem legyen teljes a magánszférám, a bűnözőnek/terroristának meg persze ne!

    Elvben létezik ugye egy társadalmi szerződés, aminek a feltételei már régen követhetetlenek és ráadásul napról napra kuszábbak lesznek -- arról nem is beszélve, hogy a hatalom részéről egyre csekélyebbek a garanciák. :(
    Ennek megfelelően kijelenthetjük, hogy tény, hogy az állami szervek (bármely országéi) súlyosan felrúgják a szabályokat -- mégis ez az egyetlen valamelyest is fennálló esély arra, hogy megvédjenek minket.

    Ha holnap felrobbantják fél Budapestet, és utólag kiderül, hogy az elkövetők lehallgathatóak lettek volna, az elhunytak hozzátartozói vajon belenyugodnának, hogy sebaj, a személyiségi jogaink legalább nem sérültek?

    MaCS

    UI: Egyébként nagyon régi intézmény a "halaszthatatlan nyomozati cselekmény". Ha a rendőr erre hivatkozik, voltaképpen ígéretet tesz arra, hogy majd utólag hozza a szükséges határozatot -- nekünk meg tűrnünk kell.

    Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!

Új hozzászólás Aktív témák