Új hozzászólás Aktív témák
-
Ariadne
őstag
Én is 21 évesen estem át rajta, előtte kb. 21 éven át nyomták belém az antibiotikumokat, szerintem végigszedtem az összeset abc sorrendben. A kedvencem egy Eric nevű kapszula volt, rikító narancssárga az egyik fele, átlátszó a másik, és kis fehér és narancssárga golyócskák voltak benne. Drukkoltam is mindig, hogy azt írják legközelebb.
Aztán amikor már mindegyikre immunisak lettek a bacijaim/vírusaim, akkor még vártunk pár évet, és aztán elmentem egy másik dokihoz, aki hátrahőkölt, mondván ''ez miért van még itt'', mondtam, csókolom, nekem nem mondták, hogy ki kellene venni... Akkoriban már nyáron is meg voltam fázva szinte mindig.
Jó kis banda jött össze a kórházban, a hatágyas kórteremből négyen 20-22 évesek voltunk, aztán betettek mellénk egy hatéves kislányt. (A különbség ordító volt, a kislány egy nap múlva kolbászos zsemlét evett , erre mi gondolni sem tudtunk, én speciel még beszélni is alig bírtam. ) Szóval első áldozatként nekem jól ment, egyben kikapták őket, még meg is mutatták, én meg amúgy Drakulásan rámosolyogtam a nővérkére, hogy éljen, megvan. Persze közben végig csorgott a hátamon a hideg verejték, de akkor már örültem, hogy nem is fájt.
Aztán nem örültem, mert utána nagyon fájt, és megrögzötten attól féltem, hogy a saját vérembe fogok belefulladni, az meg milyen ciki már... Közben kifektették a többieket is, szép volt, ahogy ott hörögtünk négyen. Néha ezért fájdalmas röhögésbe fulladt a dolog, jó móka volt, mazochista módra. Akkor viszont Anyukám bevetett a csodafegyvert. Egy szó nélkül végigjárt mindannyiunkat, és finoman a nyakunkra tette a két tenyerét, és pár percig ott tartotta - ettől gyakorlatilag teljesen megszűnt a fájdalom egy jó időre, és a vérzés is alábbhagyott. Én nem hittem a Reikiben sosem, mindig mosolyogtunk Anyun, de akkor ott bizonyított a módszer (pontosabban Anyu), ugyanis a többi lány meglepődve kérdezte, ahogy tudta, hogy mi volt ez a nagyon jó dolog, hogy tudta elmulasztani a fájdalmat? Hát így.
Aztán nekem is csempésztek be Cataflamot, mert a kórházi Algopirin max étrendkiegészítésre volt jó, a fájdalom maradt (és Anyu nem dekkolhatott ott mindig, végigjárva a jónépet egy kis fájdalomcsillapítással). Na és akkor volt, hogy a kislány, akit egy nappal utánunk műtöttek, egynapos torokkal zsemlézett, mi meg többnapos torokkal próbáltunk lenyomni egy kis krinolint kenyérbéllel.
Mindent összevetve bár szenvedéssel jár, és néha úgy érzi az ember, a halálán van, de megéri végigvinni. Azóta évente max egyszer fázom meg, általában télen, ha nem öltözök elég melegen - ez azért minőségi változás ahhoz képest, hogy előtte nyáron is zsebkendővel mászkáltam...
[Szerkesztve]"In mountain biking, there is no destination - just a bike, a rider, and a place to ride" (The Collective:Roam)
Új hozzászólás Aktív témák
- TCL LCD és LED TV-k
- Milyen okostelefont vegyek?
- Garmin Forerunner 165 - alapozó edzés
- Könyvajánló
- NVIDIA GeForce RTX 3060 Ti / 3070 / 3070 Ti (GA104)
- Szoszo94: Xiaomi Mi Router 3G - Padavanra fel!
- Politika
- Mi nincs, grafén akku van: itt a Xiaomi 11T és 11T Pro
- GTA V
- Milyen monitort vegyek?
- További aktív témák...