Aktív témák

  • talina

    csendes tag

    Hát, én is kedvet kaptam a naplóíráshoz. Már sok dolog megörökítéséről lecsúsztam, de soha sem késő! A címnek azért van jelentősége, mert a Lepke nevet kedves barátnémtól kaptam még évekkel - rá kell döbbennem, hogy lassan egy évtizeddel - ezelőtt. Azóta sajnos kissé elszaporodtunk a neten, így kellett találnom egy újabb nick-et magamnak.

    Lucacicának ma van a negyedik névnapja! Biza, már 3 és fél éves a nagylányom, aki egyébként gyönyörű, okos, talpraesett óvodás már. Vittünk is az oviba sütit és szörpöt, hogy megvendégeljük a csoportot. Kiváncsi vagyok, hogy tetszik majd Lucusnak.
    Réka, a kisebbik jelenleg alszik éppen. Már a betegségből kezdünk felépülni, de sajnos ismét beadtam a derekam az antibiotikumnak. Tudom, nem vagyok egy sziklaszilárd jellem, mi? De miután a csúnya köhögésünk lassan 6 napja tart és nem sokat javul, most már Babó füle is begyulladt. Nem akartam már tovább kísérletezni szegénykémmel, bár a doktornő még hagyta volna, hiszen a magas láza már elmúlt. Remélem, mostmár meggyógyulunk.

    Más szempontból is nagy nap a mai, hiszen Anya végre nagygenerált kap. Délelőtt sikerült eljutnom a kozmetikushoz, este pedig a fodrásznál lesz jelenésem. Nemcsak a karácsony közeledése miatt próbálok legalább magamnak és családomnak jobban tetszeni, hanem mert fotózásra megyünk. Ajándék lesz Apáéknak és a másik nagyszülőknek. Végre - az esküvőn kívül - ki tudjuk használni, hogy van egy profi fotós a családban. Csilla - aki egyébként a "mostohaanyukám" menye - nagyon ügyes és még kedvelem is, úgyhogy biztos vidám esténk lesz! Jönnek Hugiék is.

    [ Szerkesztve ]

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Reggel van. Kissé korábban keltem, mint szerettem volna: Rékababa ismét elővette a szirénáit. Hihetetlen, hogy Ő még mindig minden reggel sírással ébreszt minket, ráadásul nem is nyafival, nem. Réka az idegörlő hangját használja már hajnalok hajnalán is.

    Tegnap elátkoztam a percet, amikor hagytam, hogy Hugiék a fényképezés szombati időpontját módosítsák péntekre! Úgy beszéltük meg, hogy fél4, 4 körül indulunk tőlünk és Norb majd később csatlakozik hozzán Turán. Magamra haragszom, amiért ismét naívan elhittem, hogy pontosan indulunk! :W

    Lucát ebéd után elhoztuk az oviból, ráadásul igen bátor voltam és Panka kutyával együtt mentünk. Még jó, hogy lecseréltük a babakocsinkat egykezesre! Az ovi ajtaja előtti kerítéshez kikötöttem, persze szegényke ki volt akadva, de olyan kis hülye még, muszáj! Rékababó persze az ötpercnyi várakozás közben elaludt a babakocsiban - már akkor átfutott az agyamon, hogy tuti nem fog otthon többet szundizni! Amíg Lucusék ettek, én ki-kinéztem az ajtón Pankára. Hát egyszer csak látom, hogy egy kissé gyanús figura áll mellette, a kutya pedig már hosszú pórázra van engedve. Kiakadtam, kirohantam az oviból és feltűnően megigazítottam a pórázt. Rákérdeztem az "Úriembernél", hogy Ő engedte-e el. "Nincs elengedve." - volt a válasza. Kissé ideges lettem, visszarohantam az oviba, láttam, hogy már Luca készen van, csak még ül a helyén, ezért kivételesen bekopogtam, hogy sietnék. Luca ki, kabát fel, rekordidő alatt! Mentünk Pankáért, majd haza. Az idegesség azonban nem párolgott el: hihetetlen, hogy azt kell gondoljam, vannak olyan emberek, akik egy kutyust is simán ellopnának. Egy menhelyről mentett kutyát, akinek valószínűleg újból ez a sors jutott volna, ha nem figyelek és a Rosszarcú kicsit bátrabb!

    Tehát otthon: Luca 1 körül elaludt, Réka viszont ordítással reagálta le, hogy neki aludnia kellene. Nem jött össze az elaltatás, de gondoltam, ha fél4 körül elindulunk, tud egy nagyot aludni a kocsiban, ezért nem erőltettem. Még kivasaltam a pulcsikat, Norb ingét, kutyakakátlanítottam férjuram bakancsát (mert azt is vigyem el, neki nem jó a sportcipő!), felöltöztettem Rékát, 3 körül keltettem Lucát, felöltöztettem őt is, majd rohantam, hogy mostmár magammal is kéne valamit kezdeni. Egy hosszúujjú pólót kaptam magamra, nyaklánc, fülbevaló és próbáltam szebb arcot festeni magamnak, mindezt 20 perc alatt! Mission Impossible!!! :Y

    Fél 4-kor még nem sikerült Pájrájékat elérnem telefonon, kezdtem kissé kiakadni. Háromnegyed volt már majdnem, amikor felhív, hogy most értek haza. Kicsit rosszul lettem ettől a mondattól, de mindegy: "Nyugi, RELAX! Mit vártál? Ő Pájráj, azt hitted megváltozik? Jaj, de naív, jaj!" Végre beültünk a kocsiba, már szakadt a hó, persze nincs M3 matricájuk, ezért mentünk a 2-en, dugóban, csigalassúsággal, kábé 30-as átlagsebességgel. Norbi csatlakozott hozzánk Veresen, majd araszoltunk tovább. Fél5-kor indultunk és negyed7-re értünk Csilláékhoz. ( Ez az út egyébként autópályán 40 perc háztól házig!) Sűrű bocsánatkérések, persze csak az én számból, hangzottak el. Jöttek Anették is a gyerekekkel, hogy legyen egy összesunokás kép is karira. Utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy a zöld sálamat a vállamra terítem, ne legyek annyira sötét. Jó ötlet volt, remélem, majd Te is megláthatod, kedves Naplóm!
    Réka persze az első 10 perc után üvöltött, hol ezért, hol azért. Aztán lassan Luca is bemondta az unalmast. Szegény Csilla, nem semmi túlórázást szerveztünk össze neki. De jó képek lettek, még én is tetszem magamnak! Ezúton is sokszor köszönjük, Csilla!

    Fél9-re értünk haza, már nem is fürcsiztek csajok. Én még levittem Pankát, Norb volt a vacsi-felelős, aztán végre mindenki ágyba került. Én speciel dőltem... De még elalvás előtt átfutott az agyamon, hogy holnap Norb reggel 6-ra megy leltározni, nekem vezetni kellene menni 2-re, nincs még semmi vásárolva, mézeskalácsot kellene sütnöm, narancsot szárítanom, mert jön a Karácsony!! Atyaúristen! Na jóccakát.

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Túl vagyunk a hétvégén. Ismét nagyon rövidnek tűnt. Vasárnap reggel szánkóztunk egy kicsit. Panka is lelkesen jött velünk, nagyon élvezte. No meg Nekünk is tetszett, hogy végre póráz nélkül is szótfogad... általában! Nagyobb levegőzést terveztünk, de Norb ügyesen módosította a programot azzal, hogy Réka kétszer is leesett a szánkóról. Ezután a mindig bátor és vakmerő kismanó határozott nemet intett akárhányszor a szánkóra ültettük. Apa ezzel a (szán)húzással kihúzta a gyufát, úgyhogy kutyagolhattam vele én.

    Ezen a napon ünnepeltük Luca névnapját is. Apáék és Pájrájék jöttek át délután. Luca dörzsölt háromévesként a "Hát, boldog névnapot kívánunk!" köszöntés után azonnal a tárgyra tért: " Mit kaphatok tőlem? Megnézhetem?" Az apróságok hamar megtanulják, hogy mikor számíthatnak meglepetésre, de türelmük még nincs kivárni. Mivel Réka névnapján Luca is kapott apróságot abban a reményben, hogy nyugtot hagy majd a tesónak és az új játékoknak (na ez sem jött össze!), most Apáék hoztak Rékának is ajándékot. Persze, hogy azért az egy játékért ment a harc! Nem csodálom egyébként: Micimackós Tigrises számolós játék, ami magyarul beszél, zenél és rángatni, mozgatni is lehet. Még a Nagyok is kipróbálták! Ezennel bizonyítást nyert, amit eddig csak sejtettünk: Hugi párja sajnos még nincs ötéves szinten, már ami a szövegértést, koncentrációt és az ötös számkört illeti. Azért másodszori nekifutásra már sikerült! Mindenki melegen gratulált neki! :D

    Apa ma veszi át első fényképészi elismerését: első lett a Zöld út fotópályázat egyik kategóriájában. Egy olyan képpel mellesleg, amiért én már az elkészülte óta könyörgök, de az örökké elégedetlen fotóművész mindig lelegyintett, hogy válasszak inkább egy jobbat.

    http://www.fotohaz.hu/zoldut2007/index.php?page=photo-list&picid=6558

    Egyébként büszkén vállalom, hogy ez a tehetséges természetfotós talán az én indíttatásomra is kezdett pályázni. Fontolgatom is a Szabó Endre Fotóklub létrehozását. A Művész Úr januártól úgyis felhagy civil foglalkozásával, nyugdíjba megy, így 200 %-kal vetheti bele magát a bohém művészéletbe. ;) Sok sikert neki.

    Ma reggel Rékával ismét elmentünk a doktor nénihez, hogy végre gyógyultnak nyilvánítson minket. Aztán egy jó nagyot sétáltunk Pankával a patakparton. Réka, mint Armstrong a Holdon mozgott a piros anorákban. Ilyenkor mindig eszembe jut egy régi bumerángos poén Boros Lajostól: "Itt a tél. Merevkezű gyerekeket látni mindenhol." Hát igen, szegény Babó is kissé esetlenül szaladgál ebben a meleg öltözetben!

    Sajnos rossz híreket is kaptam ma: amiért annyira drukkoltam, még mindig várat magára. Weráéknak még mindig nem jött össze a pocaklakó, ezért ezúton üzenem imádott barátnőmnek, hogy kitartást és erőt kívánok és tudom, hogy nem pont velem akarja ezt megbeszélni, és most biztos kissé utál is, de "MINDIG ITT VAGYOK NEKED! "
    Sok-sok, millió vigasztaló puszi,
    Lepke

    [ Szerkesztve ]

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Ismét itt Kedves Naplóm!
    Hiányoztam? Sajnos egy bitorló kezében volt a klaviatúra... De most ismét a tiéd vagyok. Huhh, már azt sem tudom, hol kezdjem. A legfontosabb hír, hogy túlvagyunk a Karácsonyon. Egyik szemem sír, a másik nevet. Szép volt a Szenteste, kivételesen idegeskedés nélkül sikerült a készülődés. Norb előtt emelem azt a bizonyos kalapot: még a karácsonyfa-nyűvés közben sem hisztizett, na! csak egy picurkát. Pircsiékkel töltöttük az estét. A gyerekekkel díszítettük fel a fánkat, aki kissé hátrányos helyzetű, lévén, hogy a karácsonyfatalpat 45 fokos szögben kellett megemelnünk azért, hogy csak egy kicsit kanyarodjon. De megoldottuk. Az összes vendég jót mulatott rajta, már csak ezért is megérte! Gyönyörű lett egyébként. Kár, hogy nemsokára ki kell lakoltatni. Nem akarooom! :(
    A legjobb hír, hogy egy évig nem kell az ajándékozás gondjával szembenéznem. Jó, jó, tudom, szülinapok, stb. De karácsonykor egy kisebb bolt kiskereskedelmi mennyiségét vásárolja meg az ember, ha pénztárcája bírja! Na, nem a miénk! Kisebb megszorításokat kellett alkalmaznunk: a gyerekek a legfontosabbak, utána a kettőnk ajándékai, majd azután a szüleink, testvéreink és azok, akiknek nem volt arcunk megmondani, hogy NEM AJÁNDÉKOZUNK.
    Luca és Réka szerencsére értékelte az erőfeszítéseinket, nagyon tetszett nekik az ajándék. Luca persze megkapta az áhított pónit, aki egy enyhe képzavarral egy hintóban utazik, amit kismadarak húznak; illetve egy kimosható textillovacskát, amit össze lehet firkálni. Kedves barátaink persze megajándékozták a könnycseppel, a sárkányfoggal, az "Üss!" felirattal és egy igazán dekoratív MARI felirattal. (Tényleg, el ne felejtsem kimosni, mielőtt beviszi az oviba!)
    Rékababa egy farmjátékot, vagy ahogy apjuk mondja "parasztszettet" kapott, és ma már boldog tulajdonosa az Ormi Zsebibaba párosnak. A Szenteste legédesebb pillanata az volt, amikor Babó egymás mellé lerakta a kiselefántot és a kengurut és egy-egy zserbót rakott eléjük. Persze minden csupa csoki lett, de olyan aranyos volt a kis ember. Hihetetlen, hogy ugyan még nem tud beszélni, de már mennyire nagy gondolatok ébrednek benne! :)

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Ha megengedtetik, folytatnám még egy kicsit a karácsonyi élménybeszámolót. Bár nagyon nehéz, ugyanis a felső szomszéd lelkesen azon dolgozik éppen, hogy porszívóstul a nyakamba szakadjon. Na mindegy.

    Szóval kellemesen telt a csillagszórós, mennyből az angyalos, rántott halas Szenteste, következtek a rokonlátogatások, -fogadások. Pankával kiegészült öttagú családunk akár már betlehemezést is vállalhatna! Egy nap kivételével 30-ig úton voltunk. Apukáméknál kezdtük a sort: ajándékbontás, ajándékosztás, evés, ivás és megint evés. Maruszéknál szintén evés, rácsodálkozás az ismét nagyszerűen megválasztott gyerekjátékokra, majd ismét evés, ivás. Barátok fogadása, forraltborral és bejglivel. Weráék meglátogatása: bejgli még mindig van, ajándékozás, evés (Wera isteni vadast főzött) és a döntés, hogy befogadjuk Péter bátyjának megunt cserepes fenyőjét. Hátha túléli majd nálunk az erkélyen. Kap egy szép dézsát, fincsi földet és minden december 24-én ünneplőbe öltözhet egészen nagykorúságáig, amikor majd kiválasztjuk a helyet, ahol majd végleg gyökeret verhet.

    De addig is élvezzük ki az év utolsó napját. Még vendégeink is lesznek. Remélem kihúzzuk valahogy éjfélig!

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    MeaCulpa kedves Naplóm,
    eltelt már egy fél hónap és még semmit nem jegyeztem le neked és az utókornak. Szánom-bánom bűnömet és most igyekszem pótolni...
    Január 5-én modell voltam. Igen, nem félrehallás, elütés vagy szivatás. Modell voltam. Sőt Wera is. :DDD Nyugi, nem fogjuk bájainkat a nagy nyilvánosság előtt mutogatni, hogy jót röhöghessetek, csak a kezünket adtuk kölcsön két kézápoló tanulónak. A nagynéném, Erika barátnője fizetett be egy OKJ tanfolyásra és minden szombaton kell neki valaki - jó esetben -, akin gyakorolhat. Miután Hugin láttam, hogy Gyöngyi nem reménytelen eset, gondoltam, miért is ne! Pénteken hívott, hogy az egyik ismerősének nincs "modellje", kölcsön tudnám-e adni a félpár kezem. Ekkor jutott eszembe Wera. Szóval szombaton reggel 9-re mentünk. Épp folyóügyeimet intéztem, miközben hallom, hogy a kint várakozó Werát megszólítják műkörömépítés ügyében kérdeztek tőle valamit. Erre lányos zavarában közölte " Nem tudom, én modell vagyok!" - hát ezt hallva szó szerint pisiltem össze magam, drága Wera, akire 3 nő mell-adagját osztotta a Sors!!! Na meg Rólam nem is beszélve! Ráadásul beugrott a Liliomfi egyik jelenete, amikor Dajka Margit közli a liliomtiprás ügyében nyomozó gróf kérdésére (Mit jelent az, hogy ladikon erőszakot alkalmazván...), hogy "Azt én nem tudhatom. Én még lány vagyok!" Na mindegy, lehet, hogy ez csak nekem humoros, de már ezért a nevetésért megérte elmenni!! Köszi W! :C
    A kezeink túlélték, Mi jól szórakoztunk, csak most gépelni nehéz!

    Kis családunkban az újdonság, hogy Réka legalább is jelét adja annak, hogy szeretne megtanulni beszélni. Próbálkozik a kisasszony, de beszéd helyett sokszor még inkább activityzne. Legújabb próbálkozások: sál, papa(amit csak nekem mond), nem.

    Vezetni is voltam ám! Az oktatóm nagy bánatára! Általában esténként, sötétben tudok csak menni a család miatt. Végre az utolsó előtti óráról úgy jöttem el, hogy na, végre jól ment. Az utolsóra, szombaton és világosban már úgy mentem, hogy ugyan, király vagyok! Hát persze, hogy úgy bénáztam, mint még soha. Ráadásul a vezetőscipőmet, aminek jó vékony, hajlékony talpa van, Panka megkóstolta. ezért egy sportcipőben voltam, ami nagyon zavart. Nem éreztem a pedálokat, a gázpedált pedig sokszor úgy nyomtam, hogy elinduláskor csak úgy kilőttem a lámpánál. Naggyon béna voltam aznap, a végére már jól ment, de a tanár úr biztos öregedett egy fél évet másfél óra alatt. Na, lesz ez még így se. Ja, majd a vizsgán!

    Egyébként igyekeztünk jól kihasználni a havazást: szánkóztunk, hóembert építettünk, sőt még kaptunk 27-es és 23-as korit a gyerekek lábára, úgyhogy szerintem ki is próbáljuk most hétvégén. Norbnak sajna nincs korija, de azt mondta, hogy nem bánja, jobb szeret biztos lábon állni a jégen, cipőben. Hát, kíváncsi vagyok!

    Most szombaton Maruszéknál (Norb anyukája) találkoztunk Sameszékkal (Norb öccse és barátnője), akik mesélték, hogy belevágnak a lakáshitelbe, sőt nagy örömömre még Hugiék lakása is érdekelné őket. Jó lenne, meg nem is. Ilyen fokú közelségből még akadhatnak problémák, nem? Bár Julcsi állítja, hogy örülne, ha egymás mellett élnénk! Majd meglátjuk!

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Szasztok kedves "Olvasóim"! Nemtom' merhetem-e egyáltalán ezt leírni, foggalmam nincs ugyanis, hogy egyáltalán érdekel-é valakit egy kismama unalmas kispolgári kalandjai. Na mindegy, legalább én kicsit kreativizek!

    Hol is hagytam abba? Ja, végre kitavaszodott egy pár napra. Réka is én is élveztük, nem kellett bent ücsörögni a nap 70 %-ban. Sőt, még kortársainkkal is sikerült kicsit találkozni. Már csak rémlett, hogy kik azok a magas emberek, akik rám annyira hasonlítanak. Azt is csak sejtettem, hogy milyen módon lehet kommunikálni velük. De legyőzve ezeket az akadályokat sikerült egy - a változatosság kedvéért - szomszéd anyukával pár percet beszélgetnem. Képzelhetitek, hogy nem volt egy mélyenszántó, szürkeállományt átmozgató eszmecsere, de legalább válthattam szót egy felnőttel is. Jól esett!

    Rékababó azonban Mátét kikészítette. Röpke 40 perces játszóterezésünk során a következőket lehetett látni: Réka motorral nekimegy Máténak; Réka motorral megüti Mátét; Réka megpofozza Mátét; Réka meglöki Mátét és végül Réka belelöki a sárba Mátét, akinek csak annyi bűne volt, hogy nála egy fejjel (2 hónappal) kisebb és hímnemű. Ezt látva, azt hiszem felköthetik a gatyák a leendő "pattanásos képű" fiatalemberek! A viccet félretéve azonban kissé aggasztó, hogy ennyire harciassá vált a gyermekem. Otthon is általában Ő kerül büntibe verekedés miatt. Berakom a kiságyába és még sírni is elfelejt 3-4 másodpercig, annyira zokon veszi. Én meg kint hallgatózom, hogy mikor vesz már végre levegőt.

    Luca életében már főszerepet játszik az ovi. Úgy látom, végre teljesen beilleszkedett, szereti. Már a nagylányokkal divatozik és már nem tudok nem korán érkezni. Mindig rosszkor megyek, alig akarja befejezni a játékot. A múlt héten hüllő kiállításra vitték őket. Lucust az óriáskígyó teljesen lenyűgözte, főleg az a tulajdonsága, hogy leveszi a kígyó a bőrét. Mikor rákérdeztem, hogy tudja-e, hogy miért, azt válaszolta rövid gondolkodás után, hogy nem tudja, biztos azért,mert hideg volt. El kellett neki magyarázni a kinőtt ruhák hasonlattal, hogyan is működik. A másik nagy izgalom a farsang közeledése. Napokig nem tudott dönteni, mi szeretne lenni. Hol boszorkány, hol katica, persze előkerült a királylány és tündér verzió is, de szerencsére megértette, hogy olyan ügyes nem vagyok. Végül megállapodtunk a katica öltözetben. Remélem, sikerül is megvarrnom.

    Apa 60 éves lett. Amikor rákérdezett, hogy "Mit szólsz kislányom, hogy Apád 60 éves lett?" én a következőt válaszoltam: " Apa, hidd el, hogy az jobban aggaszt, hogy én meg 30 leszek!" És ez így igaz!

    A hétvégén köszöntöttük fel őt, meghívott minket egy szentendrei kínai étterembe, ahol svédasztalos módon lehet étkezni. Mivel Apa mostmár boldog nyugdíjasként előszeretettel hódol a természetfotózásnak és általában szarvasokat akar lencsevégre kapni, előfordul, hogy kellemetlenebb vadakkal is találkoznak Erzsivel. (Mármint Erzsi és Ő találkoznak...) Például múltkor vaddisznócsordával hozta őket össze a balsors, kissé be volt tojva a művész úr. Azt tanácsoltam neki, hogy ugyan már unjuk a madarakat, de témának még mindig biztonságosabb, mint egy vadkan, főleg annak, aki se sprintelni, se fáramászni nem tud. Na ezekből a vadászsztorikból jött az ötlet, hogy vadcsalogató sípot vegyünk neki, amiről kiderült, hogy kissé drága a mi pénztárcánknak, ezért vettünk neki egy militari stílusú horgászszéket, Erzsinek pedig - merthogy neki is most volt a szülinapja - egy zöld pulóvert a fagyos kirándulásokra. Apa jót nevetett, tetszett neki. Én kicsit sajnálkozva adtam át az ajándékot, de mit is adhatok egy olyan embernek, aki már megveheti azt, amit szeretne - én meg nem.

    A kajáról csak annyit, hogy a következőket kóstoltam meg: sushi, sushi lazaccal, garnélarák, tarisznyarák. A garnélarák kifejezetten finom volt, de suhsi kedvelő nem leszek, sőt a polip is maradhatna a víz alatt, vháá - gusztustalan volt. Réka persze hozta a formáját nem kis feltűnést keltettünk, sokan rosszallóan néztek minket és ami a legmeglepőbb volt, hogy egy fiatal pár volt a legfelháborodottabb a gyerekek miatt, pedig ugye talán már ők is a családalapítás előtt állnak. Persze próbáltuk leültetni Babót, de hát akinek van némi tapasztalata egy kétévessel, tudja, hogy ez lehetetlen. Végül eljöttünk, a vendégek pedig biztos pezsgőt bontottak a hátunkat látva.

    Aznap, még délelőtt vezetni is voltam - a megrágott cipőmben. És igen, kíráály voltam! Panka kutyi kabalacipőt csinált nekem! Másfél óra után az oktatóm először mondta, hogy naggyon ügyes voltam ám én ám... :C
    Kár, hogy ilyen ritkán tudok csak menni, most is lesz egy rövid szünet, mert már keményen fizetnem kell az órákért és nálunk már nagyon hóvége van. A jogsi sajnos még messze van, még mindig nem kért nekem vizsgaidőpontot a Tanár Úr. Gondolom, szeretne még rólam legombolni egy-két tízezrest, ha már ennyit szenved velem, meg is értem.

    Bocsi kedves olvasó, hogy mindenről csak ilyen röviden számolok be, kissé csapongok a témák között, de Te, aki olvasod ezeket a sorokat, biztos megérted - hisz BIZTOS ISMERŐS VAGY! :D

    Aki tudja, hogy lehet ide képeket beszúrni, jelezze nekem - köszke!

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Megint azt sem tudom, hol kezdjem. Amikor három nappal ezelőtt nekiültem a naplóírásnak, egy klassz témának köszönhetően inkább egy írás lett belőle. Egész sokan megnézték, hál' Istennek! Ezért most kissé ismét el vagyok maradva.
    Luca harmadikától ismét itthon volt. Egyrészt mert nem akart kigyógyulni a köhögéséből, sőt a korai ovizás miatt kissé vissza is esett. Másrészt, mert megelégeltem hallgatni az óvónéni Luca az ovi réme című melodrámáját.

    Igen, meg kell mondjam, nagyon rosszul érintett, hogy minden délután azzal fogadott Zsuzsa, hogy Luca nem aludt, Luca bohóckodott, Luca büntiben volt és Luca verekedett. Valahogy úgy érzem, kissé kiélezte magát csemetémre. Nem állítom, hogy Lucus egy angyal. Azt is elismerem, hogy rémes alvó, de hogy mindig valami rosszat csináljon egy álló hétig, arra nem volt még példa. Valószínűleg azért nem, mert az óvó nénik nem mesélték el. Minden délután elő kell vennem a képzeletbeli harapófogó és kirángatnom belőlük egy-két infot a gyerekem viselkedéséről, napjáról. Ennek így semmi értelme. Én megértem, hogy nincs idejük minden szülőnek elmondani, vagy leírni a problémákat, vagy hogy elvégezte-e a dolgát a csöppség, de mint tanító néninek, kissé hiányérzetem van! Alig várom már a fogadó órát, hogy mindezt nekik is elmondjam. Már odáig eljutottunk, hogy kiírják az új mondókákat, verseket, meg hogy a héten milyen témákkal foglalkoztak. Tudom, hogy szőrszál-hasogatásnak tűnik, de nemcsak az én igényem volt és nem is csak a mi csoportunkban merült fel ez a kérdés. Úgyhogy ennek örülök! :K Lucus mindenesetre ma már ment oviba. Alig várom már, hogy meghallgassam a szidalmakat. De könyörgöm, nem hiszem el, hogy a 10 fiú mellett az én lányom a legrosszabb. :F

    Szombaton végre találkoztam Werával, sőt kimozdultam kérem. Elmentem, kérem bulizni. Persze a fapados közgázzal semmi nem veheti fel a versenyt, ráadásul 29 évesen már vének vagyunk oda is, a roktogonba is. Viszont annyi lével sem rendelkezünk, mint szingli társaink, akik az Old Men's - be vagy a Music Corner-be járnak, ahol 1500 egy üveg sör. Szóval életemben először és asszem talán utoljára hagytam magam elvinni a Tisztiklubba. Sajnos már nem ez a hivatalos neve, de azt még ide sem merem leírni... Tömeg, cicababák, kiéhezett pacákok, részegek, sőt... Elég kényelmetlenül éreztem magam, mivel már rég nem vagyok cicababa... Igen, kedves Olvasó, aki esetleg beleszerettél az avatarom-ba (asszem ez a neve ennek a vörös, belevaló csajnak, aki a nevemmel fut nálatok), most fel kell homályosítsalak. Talán csak a belső énképemre hasonlít ez a kép, de a fejre zacskó már kissé durva lett volna, hát választottam olyat, akire legalább a frizura és a szemszín terén hasonlítok. Nna, huhh, ez volt az én coming-out-om! Emiatt a csini csaj miatt szeretek ide járni. :B
    Szóval, addig feszengtem, amíg Wera megunta és elmondta a következőket: " Relax, nyugi, nem fogod fel, milyen szerencsések vagyunk? Gondolj bele, hogy nekünk már nem kell vadászni, pasikat lesni. Szarj le mindenkit és érezd jól magad! " Hát ez kábé úgy hatott, mintha megrázott volna. Az első pár zeneszámnál még erőltettem magam, de aztán már nagyon jó volt. Iszonyatosan nagyot roptunk, mindenki le volt sajnálva, szerintem senki nem érezte olyan jól magát, mint mi! Sőt, miután lementünk a sötétkamra benyomású alsó terembe, még a régi közgázos hangulat is visszajött, amint meghallottuk Takáts Tamás kívülről fújt dalát: ...hiába mondtam neki, fényesebbre kefélje...! Jó volt, de másnap felkelni már kevésbé. Luca már a fejemen ugrálva próbált felkelteni - sikerrel.

    Azóta már túl vagyunk a lakógyűlésen is, ahol szerény személyem határozott fellépésének is köszönhetően sikerült a játszóterünkre kérnünk pénzt. Úgyhogy tavasszal felújítunk, végre... Norb viszont nem kapott engedélyt a motortároló kiépítésére. Állítólag tűzvédelmi szempontból meg mittudomén tilos nem garázsban tárolni motort. Érdekes, hogy pár éve engedélyezték még valakinek. Sajnálom, Norb! Szegény, nagyon el van szontyolodva...

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Íme néhány kép utólag. Köszi legiaap! Bár azt meséld el, hogy miért csak gif-et fogad el, illetve nem sikerült közvetlenül a képet belevágni. Felhomályosítanál mégegyszer? Köszke...


    Apafotelban...


    Wera!!!


    Réka biztos hallott az arctornáról...


    Apja és lánya

    [Tudom, hogy blogba nem illik belekontárkodni, de ez egyszer még elnézést kérek. Képek javítva, módszertan ment privátban. - peterkeT]

    [ Módosította: parandroid ]

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Február 22-én 16 órai kezdettel forgalmi vizsgám lesz! Helye: Budapest, XV - XIV. kerülete, Írottkő-park környéke. A megjelölt időpontban és helyen fokozottan óvatosan közlekedni szíveskedjen minden forgalomban résztvevő autós és gyalogos! Figyelem: az elsősegély tanfolyam elvégzésének hiánya miatt újraélesztést, stabil oldalfekvésbe helyezést, mesterséges lélegeztetést nem vállalok! Aki teheti a fenti időpontban és helyen ne tartózkodjon az utcán! Isten legyen Önökkel - és Velem! talina

    Más:
    A játszótér-felújítás megkezdődött, már ami az előkészületeit illeti. Kezembe vettem az irányítást és árajánlatokat kérek minden kevésbé drágától. Jaj, igen, volt egy úriember, aki majd egymillióért ajánlott nekünk egy pici favárat. Jót mosolyogtam rajta! Így könnyű lesz választani az ajánlatok közül.

    A házba újonnan költözött kertépítész is körbenéz, hogy nekik, cégen belül milyen áron tudnának beszerezni dolgokat. Igazából az is kérdéses, hogy milyen rendelet vonatkozik a játszóterünkre. Elvileg ugyanis ez a terület a lakóközösség tulajdona, ezért kell nekünk kifizetni a felújítást. Vannak azonban olyan játszótér-szakértők, akik szerint a közterületen telepített játszóterek szabályai vonatkoznak ránk is. Először is igazsgtalannak tartom, másodszor pedig nem vagyok biztos az igazában. Azért sem lenne jó, ha közterületnek nyilvánítanák játszótérfronton, mert akkor a kapott összeg egészét költhetnénk gumikövezésre. Mi pedig csak használhatóbbá és szebbé szeretnénk tenni a gyerekeink számára! Kiváncsi vagyok, mi lesz belőle. Majd beszámolok róla.

    [ Szerkesztve ]

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Üdv, kedves Olvasó! Tudom, hogy már alig vártad a következő beszámolómat... Ismét eltelt egy-két nap, mire billentyűzetet ragadhatok. Akkor most két szemed a monitorra vesd és éld át az emlékeimet... Vháááá! :Y

    Igen, túl vagyunk február 22-én. Túl az első forgalmi vizsgámon. Még fel sem tudom nagyon fogni. Ezért inkább átgondolom újra és leírom...
    Még szerdán és csütörtökön este 9-ig vezettem. Szerdán sokat bénáztam, csütörtökön már kevesebbet. Pénteken, a vizsga napján Norb vett ki egy nap szabit, csajokat ugyanis nem tudtam volna hová rakni. Délelőtt még megpróbáltuk a Teve utcai M.Államkincstárhoz beadni a gyes-igénylést, de nem bírtuk volna kivárni a 3 órás várakozási időt. Lucáért vissza kellett érni délre az oviba. Ezért marad a postai út vagy esetleg a fax. Még egy hétvégi bevásárlás azért belefért, utána el Lucusért, haza, ebéd, gyerkőcök lefektetése.

    Ekkor már jelentkeztek a szokásos kellemetlen tünetek. Ahogy a könyörtelen óramutató egyre közelebb repítette az időt a négyórához, rendszeresen tört rám a hirtelen gyomorgörcs és a leizzadás. Nagyjából azért még sikerült elhessegetnem az izgalmakat, bár az ebéd nem ment. Fél kettő körül azonban már nemcsak a gyomrom görcsölt. Itt hívnám fel a kedves diétázók figyelmét, hogy a mályvatea, a zsírégető bogyók és egyebek semmit nem érnek egy akut vizsgadrukitiszhez képest!

    Kettőkor kénytelen voltam elindulni otthonról, ugyanis a háromkor kezdődő vizsgákat el kellett érjem, hogy Tanár Úr tudja, megérkeztem. Rekordidő alatt sikerült megtennem a villamosmegálló-tanpálya távot heveny folyó ingerencia okán. Tanár Úr már ott, első viszgázó a kocsi mellett: egy 20 év körüli, hosszúhajú srác, akinek az arca néha el-elvörösödött az izgalomtól. Tanár Úr viszont feltűnően nyugodtan viccelődött a többi szakival és csak egy cigit szívott el a viszga előtt.

    Kezdtek kifelé szállingózni a vizsgabizto'sokk, akiknek biztos ismertetőjegye a mappa-a- kézben: élére vasalt öregúr, gondosan nyírt és fésült bajusszal, szakállal, gondterhelt arckifejezéssel; középkorú, reménytelenül fáradt, ezért leírhatatlanul rosszkedvű fazon; volt azért egy jókedvűnek tűnő fiatalos negyvenes és egy kopaszra borotvált idősebb, nagypapa fazon - bár jókedvükben akár meg is húzhatnak bárkit,nem? Az itt felsoroltak egyike sem szólította meg az oktatómat, ezért még volt remény. Remény, hogy nem a rutinpályavladtepesével hoz össze újból a sors. Bármit megígértem volna a Jóistennek, ha valóban létezne...

    Ekkor nyílt az ajtó, egy negyvenes hosszúhajú, farmeros fazon érkezett. Csak a mappa nem illett hozzá. És lássatok csodát, Tanár Úrral elindultak a zöld Espero felé. Biztonsági ellenőrzések után bepattantak az autóba és nem indultak el. Rokker Vizsgabiztos Úr beszélgetett a vizsgázóval, aki válaszolgatott neki. Ekkor szerintem egy kissé lesápadhattam, mert megállt bennem az ütő. Ha nekem itt keresztkérdésekre kell válaszolgatnom, kész, elhasalok. Végre elindultak, fékpróbát csináltak az orrom előtt. Tanár Úr - aki előszeretettel csúszott le az ülésben - még kapott egy savat a szakiktól, hogy "Hát ez az autó meg oktató nélkül indul?!"

    Ott maradtam, vártam a soromra. Még rá sem gyújtottam a cigimre, mire a "majd-szétesek-annyira-magabiztos-vagyok" srác Élérevasalt Úrral már vissza is érkezett az autóval, amit az oktató vezetett. Talán még öt percig sem tartott! Nagy slukk a cigiből.
    Őket követte két Nőivezető, akik szintén az anyósülésen érkeztek vissza - nekik már jutott talán 15 perc is a kínpadon. Nagy slukk a cigiből, imádkozás.
    Még egy hímneműt buktattak meg a szemem láttára. Cigi elnyom, irány a mosdóóó!

    Ezek után csak vártam, vártam fél órája, vártam negyven perce. Nem is tudom, minek örültem volna jobban: ha az első vizsgázó megbukik, akkor talán tartalékolja Rokker-biztos az erejét az én "M"-betűmre; ha sikeres lesz az első vizsgázó, az még mindig nem garancia arra, hogy én nem fogok jobbon ülve visszakullogni a pályára. Ez kész. Nem bírom idegekkel. :W Elmegyek inkább pisilni egyet!

    Háromnegyed óra ! múlva érkeztek vissza, srác vezetett rezzenéstelen arccal - se megkönnyebbülés, se szégyen az arckifejezésében. Sikeres vizsga volt. Én jövök! Ülés,tükör beállít, kabátot hátra, Tanár Úr nyugodt és minden faggatózást elhárít. Rokker-biztos kezet nyújt, (határozott, de kedves kézfogás) bemutatkozik derűs, nyugodt hangulatban, (szemei mosolyognak, még egy poént is hallani vélek) autóellenőrzés, de gyorsan. Kerekek-megvan mind a 4 (ez halálkomoly!), látszólag jó a keréknyomás. Kormány-rángatás, holtjáték megfelelő, nem recseg. Lámpák, index. Bepattannak az autóba. Várom a kreszkérdéseket. Még aláírom a papírt, miszerint drog hatása alatt nem állok - a Hova tablettát nem vallom be! Rokker-biztos pedig elmondja, hogy mi a feladatom a vizsgán, a parkolás, a megfordulás, a Kresz betartása. Hogy arra kiváncsiak, hogy mennyire tudok a forgalomban dönteni, csak nyugodjak meg, minden rendben lesz. Hahááá! Imádom a hosszúhajú pasikat!!!

    Elindulunk, fékpróba, és onnantól kedzve, be nem áll a szájuk, én pedig csak vezetek a parkolóhelyig. Ott orral beállok, a hátratolatásnál kissé nekiér a kerék a patkának - én dermedten ülök, várom a halálos ítéletet. "Mehetünk tovább!" - hangzik a válasz. Következő kanyarban lefulladok, senki mögöttem, motor beindít, megyek tovább, hátul csönd. Majd ismét felveszik a beszélgetés fonalát, konvojvezetésről, rendőri múltról, vérengző oktatókról, hírhedt balesetekről. Én pedig csak vezetek, csak vezetek, közlekedem a pénteki csúcsforgalomban, életemben először. Gyalogátkelőnél megadom az elsőbbséget, jobbkezes utcánál szintén, nem fulladok le egyszer sem a lámpánál, simán indulok az autóval, használom a tükröket, irányjelzőt nem felejtem el. Majd két stop-táblás kemény kereszteződés és 45 perc után már vissza is értünk a pályához, beállok a helyünkre, kézifék, üres, lámpa le, motor leállít.
    "Katalin, bár ahogy mi vizsgabiztosok viccesen mondjuk, amíg beült, azalatt beszerzett hat hibapontot, ennek ellenére a vizsgán teljességgel megfelelt. Gratulálok!" Hááháhááháhááá! Ezt csináljátok utánam, nagyképű pasik!!! :P

    Norb, először el sem akarta hinni, hogy így... meghogy elsőre! Persze Apa sem, aki harmadszorra ment át. Pájráj bízott benne, neki is elsőre sikerült. És most nekem is!
    Persze még hátravan az elsősegély. Még a tanfolyamon sem vagyok túl. Biztos vicces lesz: én meg a bábu, aki készülhet a legrosszabbra. Majd arról is beszámolok, biztos vicces lesz!

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Hát ismét kihagytam egy-két hónapot... Igaz, hihhetetlenül lusta vagyok. Igazából minden nagy írótól néha elpártol a múzsája... Nyugi, ennyire azért nem vagyok nagyképű! De ha mérges vagy Kedves Olvasó, amiért nem szőttem tovább a LepkeHálóm, emlékeztetlek, hogy egy kismama kispolgári napjai nem mindig hoznak izgalmas dolgokat. Kivéve talán, amikor levél érkezik egy régi ismerőstől!- ezt csak halkan írom, nehogy valaki meghallja. :D

    A forgalmi vizsgám óta túl vagyunk egy szülői értekezleten, két közgyűlésen és Panka egy újabb balesetén. Akkor csak szép sorjában...

    Lucus büszke anyukája lehetek mostanában, már ami az óvodai megmérettetését illeti. Judit néniék elmondása alapján nagyon nyugodt, szófogadó lett... OTT. Itthon ugyanis egy undok béka! Előfordul, hogy már nem bírom türelemmel, amiből egyébként is szűkében vagyok mostanában: azt hiszem, én vagyok Az Ellenség, akivel valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag állandó harcban áll a kisasszony. Ebbe pedig úgy látszik bele kell szoknom. Norb ugyanis ilyen dolgokból nem szívesen veszi ki a részét, ő továbbra is a vicces, földön-birkózó Apu akar maradni - de meddig még?! Vissza: Luca nagyon ügyes a festésben, rajzolásban. Két munkája is kint van a folyosói nagy tablón. Egy őszi falevél - festve és egy filcből szabott, gombszemű galamb - Luca s.k. varrta rá a szemet tűvel cérnával! Ki van írva, hogy Gali Luca 3,5 éves. Nálunk, a mi csoportunkban Ő a legfiatalabb ügyeskezű!

    Másik nagy hírem, hogy kitartásomnak köszönhetően kilobbiztam a játszótér-felújítást, de nem volt egyszerű. Az első közgyűlésre elmentünk többen kisgyermekesek, hogy egy kis pénzt csikarjunk ki a játszótérre. Kaptunk is 500 E-t, ami nem lett volna elég semmire, ha a közterületi játszóterekből indulunk ki. Az ütéscsillapításra sem futotta volna. Ám mivel ez magánterület, a lakóközösségtől függ, hogy elfogadják-e az "otthoni" játszótéri eszközöket. Kaptunk pénzt, másnap már a régi szülők aláírást gyűtöttek, hogy legyen ebből a pénzből egy ping-pong asztal is - merthogy nehogy már 10 kisgyerekre költsük a pénzt. Az irigységre vonatkozó gyanunkat az is erősíti, hogy még anno, az én kamaszkoromban volt ping-pong asztal, ami sokáig rohadt a ház egyik tárolójának sarkában. Azóta pedig lába kélt... A második közgyűlésen tehát ki kellett harcolni, hogy a lehető legtöbb pénz maradjon a játékszerekre. Mivel nem akartam további konfliktust ebből, kikerestem a legolcsóbb asztalt a neten, hogy ez még belefér. Senkinek nem volt egy rosszmájú megjegyzése sem, mivel azok közül, akik a ping-pong asztalért hisztiztek, senki nem volt képes megjelenni a közgyűlésen. Ezek szerint nem is annyira fontos...
    Úgyhogy amit mi kiválasztunk, az lesz, punktum, téma lezárva!

    A legmegrázóbb esemény a családunkban jelenleg, hogy Pankát elütötte egy autó. Anya, azaz én ugyanis túlságosan nagy bizalommal viseltetett iránta. Panka ügyes, nem kell már a póráz. Csak egy rettegett malamut kellett, Panka rohanásra váltott, autó kereke alá. Egyik tappancsán valószínűleg áthajtott, mert varrni kellett. Úgyhogy asszem a harmincadik születésnapomra nagyon értékes ajándékot fogok kapni: egy felbecsülhetetlen kutyatappancsot! 25000 Ft értékben!

    Ja, hajrá Talma! Elkezdődött a MotoGP-végre. Már alig vártam!

    Fel kell még jegyeznem:
    Réka szavai: ablak(ab'ak);busz;autó(aotó);bogyó; asszem kissé műszaki beállítottságú a leányzó.

    Luca:
    Anya, én fiú akarok lenni!;
    A szerelmem a Nagyattila, ő a királyfi, én pedig a hercegnő.
    Anya, én nem akarok havazni (szavazni) menni!
    A szavazás az, amikor adnak papírokat és bedobjuk egy dobozba.
    Mikor mész szavazni, Luca? - Háát...majd múlt héten.
    Az apukám is büdöseket szokott pukizni...

    Öltözködés közben egy kisbarátja apukája mindig fel kell olvassa, mi lesz aznap az ebéd. A kislány büszkén ránézett Lucára: - Az én apukám tud olvasni! Luca is dicsekedni akart: Az én anyukám meg nem!

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    A nagy kihagyásért elnézést, de nem sok lehetőségem és kedvem volt papírra vetni a közelmúltbeli eseményeket.

    Panka szerencsésen meggyógyult, de az állatorvos-bácsik neki ítélték a Kutya-oscar-t. Hihetetlen módon tud áldozatot játszani. Az első két napban a lépcső előtt is megállt és szinte könnyes szemmel kérte, hogy vigyük őt le - megtettem. Később a kanapén fekve dobta be ezt a nézést - bejött. Aztán ahogy kezdett jobban lenni, a kutyák jelentlétében már 0% rokkantságot mutatott. Szóval ügyesen sajnáltatta magát. Be is szólt nekem az egyik állatdoki, hogy ez is miattam van, hisz táptalajra talál a szimuláció gazdinál, azaz hogy Nálam. Ez van. Nem lehetek mindig a háziboszi, a vasanyu és a tűzokádó...
    Előnyünk is származott a balesetből. Panka már a padka előtt két méterrel leül és bizalmatlan az autókkal.

    Másik nagy hírem, hogy Lucacica pöttyös lett. Sikeresen elkapta az oviban a bárányhimlőt. Már második hete van itthon... Rékán még a pöttyök nem jelentkeztek, viszont mellé elkaptunk még valami nem-influenzát, ami még engem is kiütött. Hiába, a legveszélyesebb, amikor gyerekek mellett Anyu is beteg. Valószínű, nem viselt volna meg ennyire ez a betegség, ha tudok pihenni, legalább éjszaka. Na de hát nem tudtam, ugyi! Úgyhogy szombaton még kora délutánig a konyhában güriztem, mert ugye vadast kell csinyáni zsemlegombóccal, szegény gyerekeknek, akik semmit nem ettek már napok óta. Tiszta hülye vagyok... Luca persze belenézett a tányérba és azzal a lendülettel sarkonfordult. De legalább Réka jóízűen megette. Kettőből egy. Ez is valami.
    Szóval délután már csak alibiből gubbasztottam a kanapén, nagyanyó módjára bebugyolálva. Csajok ugráltak, kiabáltak, veszekedtek, de mindenek előtt: halálra unták magukat. Apa boldogan tett-vett a konyhában, lehetőleg a legtávolabb a gyerekzsivajtól. Én pedig néha azt vettem észre, hogy nem bírom nyitvatartani a szemem. Már alig vártam, hogy lefeküdjenek, dőltem én is az ágyba.
    Luca azóta már egy pörktől megszabadult, Rékán még nincs nyoma a varicellának.

    A bárányhimlő azért is rosszkor jött, mivel munkakeresésben vagyok. Rékának ugyanis úgy néz ki, van helye egy közeli bölcsiben. Elvileg holnap felvesznek minket, ha a papírok rendben lesznek. De a pöttyök miatt se interjú, se beszoktatás...

    A bárányhimlő mindenesetre eléggé felforgatta a rokonságot is. Először Hugi közölte, hogy a Gábor még nem volt bárányhimlős, majd Marusz, hogy Norb kisebbik huga nem kapta el. Azért Apáék nem zárkóztak el a húsvéti találkától, ahol nekem és Rékának a szülinapját is megünnepeltük. Aranyosak voltak. Réka kapott egy kisvakondos könyvet és egy trambulint, amit persze Luca használ inkább. Én pedig egy kis pénzmagot, amit ruházkodásra fogok költeni, na meg a jogsira, meg hát egy szemüveg is szükségeltetik... Na nem sorolom tovább. Wera-baba is felköszöntött, de ígérte, hogy még lesz egy buli is, hiszen mégis csak harminc lettem. Kicsit nyomasztó azért belegondolni, hogy lehet, hogy már életem felét leéltem. Hiszen senki nem tudja megmondani, mennyit kapok még az élettől. Én csak azt szeretném megélni, hogy nagymama legyek és segíthessek a kislányaimnak. Helyesbítek, nem csak szeretném, hanem AKAROM!

    Itthon persze még megünnepeljük a szülinapokat édesnégyesben. :)

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    ...hát, csodálkozik még valaki, hogy két gyerek is sok! Réka szegény jelenleg úgy fest, mint egy elfertőződött bibigyűjtemény. Áldott legyen az orvostudomány, hogy a rubeolára és a mumpszra már van oltás!!! Luca 20 pöttyéből kábé 5 darab volt igazán himlőre emlékeztető. Erre jön Réka, akin kivirágzik a bárányhimlő! Eleinte furcsának hangzott, amikor a doktor nénink így fogalmazott, de Réka beigazolta, hogy mennyire találó ez az elnevezés... Már egész jól van, de utcára még nem nagyon tudom vinni őt. Ijesztően fest. Kedvenc zöldségesünk sem bírta megállni, hogy meg ne kérdezze: "Te meg mit műveltél magaddal, szegénykém!!" Szerintem hétfőn sem kezdhetjük még el a bölcsit!

    Pájráj munkahelyén keresnek embert. Gondolkozom rajta, hogy elfogadhatom-e. Igazából ha választhatnék, tanítanék. De ha már váltani kell, akkor tanulásnak jó lenne ez a munkahely. A gond csak az, hogy 5 munkanapból 5 munkaidőben kellene dolgoznom. Ez pedig a gyerekek miatt nem túl jó. Próbálom felhajtani a segítséget. Talán Erika, nagynéném tudna segíteni, illetve szívesen tenné.

    Ma fogadóórára megyek az oviba. No comment. Majd jól beszámolok róla. Utána pedig jelenésem van a fodrásznál. Szomorú, de találtam magamon két ősz hajszálat. Iszonyat. Úgyhogy erről többet nem is írok, téma lezárva. Itt a tavasz, szeretnék egy kicsit megújulni. Először arra gondoltam, hogy vörösből ismét barnára váltok, de már nem tűnik annyira izgalmasnak ez a lehetőség. Viszont találtam egy isteni frizurát. Nem vagyok celeb-őrült, de ebbe a hajba beleszerettem. Aeon Flux...

    Jaj, a nagy történést pedig még nem is meséltem...
    Norb szombaton elment "CSAKMOTORTNÉZNI". Sejtettem, hogy mi következik, de ami kiderült, arra nem számítottam. Nem szokásom párom pénztárcájában turkálni, nem szokásom elkérni a fizetési bizonylatát, stb. De ezek után lehet, hogy feladom az elveimet.
    A motorszalonból ugyanis felhívott a drágám, hogy ő ezt a motort megvenné. Kérdem, hogy miből, meg hogy mennyi kezdőt kellene leszámolnia. 200-at. De van rá pénze.
    Kiderült, hogy 300 ezret félrerakott. Mindezt úgy, hogy én a születésnapi ajándékpénzemet is a háztartásra és a gyerekekre költöttem. Amikor pedig keserű megjegyzést tettem erre, ő beszólt. Azt éreztette, hogy micsoda egy önző disznó vagyok,hogy sajnálom a gyerekeimtől a pénzt és magamra költeném inkább.
    Erre egy hónap múlva kiderült, hogy Ő meg a motorja miatt dugdossa a családja elől a pénzt. Iszonyatosan dühös és szomorú lettem. :(((
    Azok után, hogy otthon agonizáltam, milyen klassz kabátot láttam magamnak, de nem nem mertem megvenni, mert még ezer más dolog kell csajoknak... Legalább annyit mondhatott volna, hogy nyugodtan vegyem meg, van egy kis félretett pénze... Na mindegy, lehet, hogy ezt nem ide kellett volna leírnom...

    Mindenesetre kaptam egy kabátot vigaszdíjul. Hétvégén még bizonytalankodott a motorvásárlást illetően. Hétfőn viszont visszakerülve a pasik hatása alá, a munkahelyéről hívott fel, hogy megveszi a motort... :W

    Úgyhogy most így vagyunk. Bocsánatkérések után, újabb viták előtt.

    Ez a motortéma pedig még a számítógépünket is megbetegítette. A kiválaszott motor oldaláról ugyanis kaptunk egy kis virust is...

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    A tékozló toll visszatér...
    Igen, nos az utóbbi időben kissé el voltam havazva, így zanzásítom az elmúlt heteket v. inkább hónapokat?!

    Talán Luca bárányhimlőjével kezdődött. A balsejtelem talán ez idő tájt kezdett megtelepedni kábé a hatodik csakrám táján. Eleinte még bíztam a győzelemben, a Luca-Anya páros sikerrel győzte le a himlőpöttyök csapatát. Csakhogy senki sem gondolta, hogy ők voltak a felderítők...
    Rékababát már erőteljes offenzíva alá vette a varicella. A három héten át tartó megfeszített küzdelem már majdnem teljesen kimerítette a védelmet, amikor az utánpótlás elvágásával sikerült visszavonulásra kényszerítenünk a hódítókat. A háborúnak azonban maradandó nyomai vannak...

    Ezután jött a bölcsi. Valami isteni csoda révén helyet kaptunk egy közeli bölcsödében. Nagy erőkkel kellett ugyanis belekezdenem a munkakeresésbe. Eleinte főként az irodai elhelyezkedést fontolgattam, hiszen mindenhol a pedagógusok elbocsátásáról, iskola-összevonásról hallani. Remélni sem mertem, hogy végül a három környékbeli iskola mindegyike szívesen látott volna. Végül azt választottam, ahol többek közül engem választottak. Egyelőre úgy tűnik jól döntöttem: 1. osztály, guruló rendszer, közeli iskola, szimpatikus kollégák, vezetőség... Szóval fingörzkrosszd!

    Hugiék elköltöztek, illetve kiköltöztek a szomszédból, de még nem tudtak beköltözni az új lakásba.

    Norbnak meglepetés partit szerveztem.

    Apáékkal megyünk egy instant-nyaralásra, Hévízre.

    És hogy kerete legyen a sztorinak: Réka ismét beteg. Vírusos torokgyulladás, hólyagocskás szájjal, nem iszik, nem eszik- csak SÍR! Luca is kezdi. Én pedig szívesen kivennék egy nap szabit...

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

  • talina

    csendes tag

    Hahóka! Próbálok most gyorsan egy kis időt lopni az írásra. Az előző bejegyzésből kihagytam, hogy sikerült elrángatnom a zuramat (na jó, a párom...), az István-ra. Még jó, hogy Apa vadásztávcsövét elvittük. Az első előadásnál ugyanis túl későn kapcsoltunk, de még nem volt szó a másodikról. Így egy egész közepes helyen tudtunk csak ülni. A kivetítők pedig az Arénában eléggé eltörpültek. A hang is néha csúszott, visszhangzott, de érdemes volt.

    Sajnos igazuk van a kritikusoknak, hogy nehéz volt elvonatkoztatni a Társulattól, hogy Feke Pali hiába énekelt nagyon jól, a műsorban is ugyanezt láthattuk tőle. Hiányzott belőle egy kis plussz. A rendezés sem lehet ugye elsőre tökéletes. De az emlékeinkben élő koncert stílusú előadás után jól esett rácsodálkozni egy igazi színházra, ahol láttatják a szereplők közötti kapcsolatokat. Réka egyszerűen zseniális volt, hihetetlen sok színészi feladatot bíztak arra a kicsi lányra, sokszor szipogtam, pl. a "Oly távol vagy tőlem, mégis közel" dalnál István és Réka sejhető szerelmét hagyja visszaköszönni. Istenien játszák. Na, szóval, ha tehetitek, nézzétek meg!

    Hétvégén megrendezték a szokásos Koli-találkozót Szekszárdon (Sex-hard by W.). 8 év után ismét ott, ismét Natával és Krisztával. Semmit nem változott a hely. És ezt szó szerint értsétek. A linóleumon mondjuk mély nyomot hagyott a nemdohányzók védelmét célzó cigitilalom. A WC és zuhanyzó nem túl bizalomgerjesztő, most sem. Marcsi üdvözölt minket most is.

    Az viszont gáz, hogy a több évfolyamnyi kollégistából csak 18-an jöttünk el. És az örök-főiskolás visszajárók szerint ez egész jó... Erről jut eszembe: furcsa volt látni, hogy pl. P. Gábor még mindig ott, még mindig semmit nem változott. Buli, csajok, rock. Dzsenesz is ott volt, mint mindig, felesége pedig otthon babázott.

    (Épp Krisztával beszéltük, hogy mi gyerekesek folyton azon agonizálunk, hogy mi mindenről lemaradunk, hogy biztos be vagyunk savanyodva, stb. De igenis, el kell mindenkinek fogadnia, hogy telik az idő, mindenki öregszik, változik és aki csak teheti ilyenkor már babázik - vagy nem? Javítsatok ki, ha tévedek. Az a helyzet, hogy a gyerekesek azt gondolják, hogy a nem gyerekesek lenézik őket, mert besavanyodtak. A nem gyerekesek pedig azt hiszik, hogy a gyerekesek nézik le őket, mert még mindig nincs családjuk. Remélem, lehetett követni...)

    Találkoztam előttem végzett szívtipróval és barátjával (akinek köszönöm, hogy hazahozott pestre), de voltak ott nálam idősebbek, akik babával érkeztek. Lehet, hogy önző dolog, de én már túl vagyok a dicsekedjünk a gyerekekkel dolgon. Kicsit próbálok tőlük függetlenül is létezni.
    Szóval, mindent összevetve: hihetetlen, hogy hetente 6 órát döcögtem a vonaton, oda-vissza. Mennyi elvesztegetett idő!! Jobb lett volna itthon suliba járni - de nekem az önállóság volt a fontos. :U

    [ Szerkesztve ]

    Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Aktív témák