Új hozzászólás Aktív témák

• #2200 Polacheck HÁZIGAZDA

  Új Válasz 2012-07-03 16:00:39 #2200

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Polacheck

  HÁZIGAZDA

  Azt hiszem a hétvégén megvolt eddigi életem egyik legmeghatározóbb sporteseménye az Ultrabalaton személyében. Az előzetes tervek alapján 22 kili jutott volna rám, ami nem is lett volna túl nagy gond, egyedül a vasárnapi tihanyi befutó volt benne szintes, viszont már szombaton a rajtnál 38 fok volt és az első váltóponton ahová odamentem megnézni a versenyzőnket le kellett őt váltanom mindenféle bemelegítés, kajálás, ivás, felkészülés (no pulzusmérő, no rajtszám) nélkül, mert az ájulás határán volt. Onnantól borult az egész terv, így kezdésnek futottam egy ötöst hegyre felfelé árnyék nélkül a betonon, fent a Balaton-felvidéken 40,5 fokot is mértek, iszonyat durva volt. Utána leváltottak, és legközelebb este fél6kor kellett futnom, megint elviselhetetlen hőség, dombos terep, nagyon durva 7 kili volt, bele is sétáltam. Onnantól hajnal fél2-ig szünet, ezalatt sikerült enni, viszont vezetnem kellett egy csomót, kísérni a többieket, folyamatosan frissíteni, vizet osztani. Éjjel még futottam 9 kilit ami kifejezetten jól esett, fejlámpával a déli part elején, beálltam egy srác mellé és végig húztuk egymást a távon. Hajnal 3 körül még egy váltópontra tovább kellett mennünk megbeszélni a másnapot, onnantól szerencsére jött pár pihent csapattárs, így tudtam aludni három órát miután visszavezettem Világosig. Másnap reggel 7kor ébresztő és felkészülés, aznap még elvileg 4,5 kili várt volna rám, a Tihanyi befutó, de 8-kor hívtak, hogy kidőlt az egyik lányzó, be kellene állni a helyére, cserébe elviszik a befutómat. Elautóztam Csopakra, onnan 4,5-öt futottam Füredig, ami megint kemény volt, az út mellett a bringaúton tűző napon, megint 38 fok körül. Szerencsére itt már volt bringás kísérőnk, így menet közben is tudtam frissíteni, különben biztosan belegyalogoltam volna. Füreden autóba pattantam, átvittek Tihany aljához az utolsó váltópontra, hogy megnézzük tényleg bírja-e az utolsó 9 kilit egyben a futónk. Már messziről láttam, hogy fehér az arca, lobogtatja a trackert, úgyhogy kb 1 perc alatt bevágtam egy marék szőlőcukrot és két pohár izot és leváltottam a lányzót és elindultam Tihany felé. Az emelkedőt amikor megláttam, azt mondtam, hogy nem vagyok normális. Kb 1,5 kili, folyamatos emelkedő semmi árnyék, még a bringások is tolták felfelé. Életem legkeményebb futása volt, menet közben a bringásunktól kaptam vizet egyszer, illetve az egyik kísérőautónk ott állt félúton és kaptam egy fél üveg vizet a nyakamba is, de amikor felértem a tetőre az maga volt a megváltás. Innen a befutó már lefelé sima volt, a végén még sprintelésre is jutott energiám.

  Kicsit összevissza lett a fenti beszámoló, de kavarognak még bennem az emlékek. Kicsivel 30 kili felett lett a vége, aludtam 3 órát, egyszer sikerült normálisat kajálnom egy mekiben és vezettem kb. 250 kilit. Egy őrület volt, de olyan képek maradtak meg, amit sosem fogok elfelejteni, pld amikor Dörgicsén egy néni műanyag otthonkában a kertkapuban állva a saját slagjával locsolja a futókat, vagy amikor egy teljesen ismeretlen ember melléd áll és érzed, hogy innentől húzzátok egymást a váltópontig, különben egyikőtök sem fogja bírni és a váltópontnál valóban odajön és megköszöni a közös futást úgy,hogy a táv alatt egy szót sem beszéltünk.

  A szervezés egyébként a legkeményebb része az egésznek, körbelogisztikázni 10 embert és 3 autót meg egy bringást a Balaton körül és mindenhol pontosan ott lenni és lehetőleg minden váltóponton állni valakinek, ha a futónk kidőlne, plusz a melegben autóval kísérni a futót és 1-2 kilométerenként csekkolni, hogy jól van-e.

  Egy kép a befutóról, szerintem az arcom visszaadja amit éreztem:

  [link]

  Jövőre biztosan megyünk megint, már most várom

  less qq more pewpew!

Új hozzászólás Aktív témák