2. Fórumok
  3. Logoszféra
  4. Csepy's blog

Aktív témák

  • #1 Csepy senior tag
    #1
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Csepy

    senior tag

    Kdves blog,

    Azt hiszem nekem sem árthat, ha megoszthatom a gondolataimat a nagyérdeművel. Ez hát az első bejegyzésem. Kezdjük mindjárt azzal, hogy mi a jó fenének hívnak téged blognak? Elég érdekes név, nem. Mint egy angol tintapaca, legalábbis nekem ez jöt le. Oh, well...
    Hétfő van. A hétfőkkel nincsen különösebb bajom, de ma valahogy nagyon furcsán érzem magam. Először is egyre jobban kezdenek idegesíteni bizonyos nuance-nyi dolgok: pl. Fater egyre korábban jön meg reggel, így egy szabad percem sincs, mert tudom hülyén hangzik, nem bírom, ha itthon van. Hozzátenném, 20 éves vagyok (de szép is a fiatalság--na ezt meg tudnám párszor cáfolni), és csak egy indok van, hogy miért nem költözöm el itthonról, de erről majd később...
    Nade a legfontosabb, hogy miért vagyok ideges a mai napon. Megvan rá az okom, hid el! Az az igazság, hogy egész hétvégén nem csináltam mást, mint a saját érzelmeimen gondolkodtam. Nem álltam igazán harcban magammal, de tisztáznom kellett bizoyos dolgokat. Be kellett valljam magamnak, hogy SZERELEMES VAGYOK. Az egyetemen ''ismerkedtünk'' meg (a PTE/BTK/Angol szakán vagyok), a lektorátusi franciaórán. Angélának hívják, és nem is tudom mi fogott meg benne, de egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből. Tudod, ez az a fajta szerelem, amikor másra sem tudsz gondolni. (Miért, van másik fajta is?!) Szép, aranyos és meg tudnál halni érte. Hiába, a szerelem vak, süket és halmozottan fogyatékos, mint azt egy barátom állandóan skandálja. Angie (szeretem így hívni, olyan aranyos) nem tudja, hogy szeretem, még meg azt nem tudom, hogyan mondjam el neki. Nem állhatok elé, hogy ''izé, bocs, de belédestem...:)''. Dehát alahogy meg kell tudnia. Oh, az ember de esetlen tud néha lenni. Nem feltétlenü ma kell megtudnia, de még ebben a félévben. A probélma igazából az, hogy Ő paksi én pedig pécsi vagyok. Ő nem is tudom, azt hiszem 4-ed éves, én pedig csak 2-od. Ergo ha ugyan vett is fel tanári szakot, akkor is már csak 1 évig láthatom, ha pedig nem, akkor idén látom utoljára. Persze csak, ha nem lesz köztünk semmi. Annyira kedves, aranyos, nagyon hasonló a jellme, mint az enyém. Mindketten halak-halak csillagjegyűek vagyunk, ebből következően (és mivel egy francia könyvi horoszkóp miatt mesélt magáról elég szépen) valamennyire ismerem is. Tudod blog, eddig azért volt ez rossz, mert tetszett ugyan, de nem mertem bevallani magamnak, hogy szeretem. Most pedig azért iszonyat, mert tudom, hogy megőrülök érte (végre magamnak is be mertem vallanni), de félek, hogy nem lehet belőle semmi sem, mert esetleg ő nem akarja. Sőt még rosszabb, megtörténhet az is, hogy valahogy rájön/veszi a lapot/megtudja... és aztán még csak barátkozni sem akar majd velem. Istenem, de szar az élet...

    Regards: Csepy
    [kép]

    Regards: Csepy

  • #2 Csepy senior tag
    #2
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Csepy

    senior tag

    Ma is volt franciaóra. Je jó ég (na itt adná nekem a hajlakkot a bácsi a égből :DDD), majdnem megőrültem.
    12h00-ra kellett bemennem az egyetemre. 11h00-kor el is indultam, mert előtte be kellett mennem a postára, hogy feladjak egy csomagot Operator10 kollégának. A feles buszt el is kaptam, így 12h00ra már az órámon ülhettem (Survey of 20th Century British literatre). Elég unalmas volt, annyi szent. Egész végig csak Angélán járt az eszem. Hoppá, mim is, az eszemet már rég elvesztettem. Csepy ébredj fel, szerelmes vagy!!! 13h00kor vége lett az órának. Nem akartam hazamenni, így beültem a Szenesbe (a built in music club:) ), megittam egy kávét,és tanulni próbáltam. Át kellett néznem W. Faulkner életrajzát egy referátumhoz (circa 20 oldal). Nem mondom el, hogy mindez milyen eredménnyel járt, de sejthetitek, hogy nem jegyeztem meg sokat, viszont egyre idegesebb lettem, hisz közeledett a 16h00, a lektorátusi franciaóra ideje. Felbattyogtam a teremhez, leültem a folyosón, és...
    Én annak idején, mikor még dohányoztam, nagyon sok verset írtam, hiába igazi művészlélek vagyok. De miután abbahagytam a dohányzást (2 éve), azóta nehezemre esett bármit is írni. Nade ma, újra jöttek az ötletek és nem csak Angélával kapcsolatban, hanem mindenfélével. Tudni kell rólam, hogy elsősorban a magam gyönyörködtetésére írok, de szeretném ezeket a későbbiekeben kiadatni. (Ja igen, angolul és párat franciául írok, mert ezekem a nyelveken megy. Magyarul is próbálkoztam, de ''sajnos'' az nem az én nyelvem:( Végül is megy, de kegyetlenül útálom a végeredményeket!)
    Naszóval megjött Angéla barátnője (szintén kis helyes csaj, még akár be is jönne, ha nem lenne Angéla). Tőle megtudtam, hogy Angéla most csak harmadéves, mert...(na ez magánügy:P) Ez viszont azt jelenti, hogy 1 évig még biztosan láthatom! :C:C:C
    Befutottak a többiek is. Tudni kell rólam, hogy 2 éve tanulok franciául, de ennyi idő alatt elég jól meg is tanultam. (semmi önfényezés: veszett jó a nyelvérzékem) Ildomos még megjegyeznem, hogy szeretem viccesre venni a figurát, deha kell véresen komoly vagyok (ilyen az üzlet). Na itt a vicces énemet hoztam. Végig őt ''bámultam''(csoda, hogy még megvannak a szemeim :)) ), de persze ezt próbáltam leplezni (most már komolyan kíváncsi vagyok, hogy nézhettem ki akkor, külső szemszögből persze...). Remélem sikerült, mert összesen 5-en vagyunk a csoportban, így elég gáz lett volna, ha elsőre kifigyeli a dolgot. Szumma szummárum, majdnem elaléltam, mikor mondott egy kis monológot. Az a bársonyosan huncut hangja, azok a sejtelmes szavak...ohhh...most is beleborzongok...


    Néha nem is értem magamat... (lehet most nem is kéne)

    Regards: Csepy
    [kép]

    Regards: Csepy

  • #3 Csepy senior tag
    #3
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Csepy

    senior tag

    Oh,mielőtt még elfelejtem. hagyhattok üzeneteket, kérdéseket nekem a blogommal kapcsolatban a közös blog-feedback topicba! Bővebben: link

    Regards: Csepy
    [kép]

    Regards: Csepy

  • #4 Csepy senior tag
    #4
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Csepy

    senior tag

    Eljött a szerda. Ma is lesz franciaóra. Te jó ég. Valahogy úgy vagyok vele, hogy iszonyúan várom is, meg legszívesebben be sem mennék. Nyugi, azért bemegyek. Valaki azt javasolta (tán orbano fórumtárs volt az), hogy Angéla észre ne vegye rajtam, hogy beleestem, mint Józsi bá' a gémeskútba a kocsmából hazafele. Ez persze nem lesz egyszerű, mert mondom, ABS-t nem mellékelt a Jóisten ezekre az esetekre. Remélem Ő is ott lesz. Valahol azt olvastam a horoszkópomban (van benne sok baromság is, de olyan részei is vannak, amik tökéketesen igazak pl. rám (is)), hogy a szerdai napon olyat fogok tenni egy feszültségekkel teli ügyben, amin még én magam is meg fogok lepődni és Ő is. Most már kíváncsi vagyok. (tudjátok önszuggessziós horoszkóp: úgyis meg fogom tenni, mert tudom, hogy kellene tennem valami meghökkentőt, mert ezt írta a horoszkópom :) )
    Mindenesetre hazakísérem, az egyszer biztos. Közben bármi előfordulhat. Majd próbálom kézben tartani a beszélgetést. Tudjátok az igazi félelmem az, hogy nem pécsi. Ergo a hétvégék ilyen szempontból ki vannak lőve, mert biztos hazamegy a családjához. Hétközben talán 3* találkozunk és ahhoz is mázli kell! Vagy akár történjen bármi, nem láthatom többé és az nagyon fájna...

    Hát igen, a szex levezti a feszültséget, a szerelem pedig gerjeszti azt. Örögi kör, nemde?

    Regards: Csepy
    [kép]

    Regards: Csepy

  • #5 Csepy senior tag
    #5
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Csepy

    senior tag

    Hát komolyan mondom, ilyen nincs! Épp mikor végeztem a magán-franciámmal, sietek a buszmegállóhoz, hogy elérjem a 15h45-re odaérő 30-ast, amivel 16h00-ra be tudnék érni a lektorátusi franciaórára. Már majdnem elértem a buszmegállót, amikor akkora vihar kerekedett, hogy azt sem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak. Az esernyőmet egy széllökés darabokra tépte, de szó szerint ám! Én pedig bőrig áztam (sőt talán az alá is). Érdekes volt, az egyszer biztos. Semmi gondom nincs az esővel, mert (ez most hülyén fogja kivenni magát) szeretek elázni, ha épp semmi fontos jelenésem nincs. Most volt…
    Beértem a franciaórámra. Közömbös arccal vettem tudomásul, hogy mindenki képes volt száraz maradni, csak én nem :) Oh, well… Megjött „A” és a barátnője is. Pulzus felkúszik (Nem úgy, mint Mika Häkkinené, amikor a rajt előtt mért pulzusszám kb. 8 volt.) vagy 200-ra, a szám kiszárad, a gyomrom már nem is tud jobban megfeszülni. Ritka idétlen képet tudok vágni ilyenkor. Igazából arra még nem sikerült rájönnöm, hogy miért van az, hogy én, ha ismerkedem egy lánnyal, akkor laza tudok lenni, kezdeményezek, magabiztos vagyok, ott az a kaján mosoly az arcomon, és ha csak szórakozom is le tudom dumálni a lány bugyiját előbb, vagy utóbb; illetve, hogy miért nem vagyok képes megszólalni sem „A” mellett, amint arra szeretném terelni a szót. Azt vettem észre magamon, hogy „A” kihozza belőlem azt, ami a felszín alatt vagyok, egy ijedt „kisfiút”.
    Ugyanakkor Ő ma brillírozott. A volt a feladat, hogy levelet kellett írni a tanárnak. (hehe, én is írtam!) Ő írt is, de nem lehetett felolvasni, mert Ő így kívánta. Ám legyen. Sejtelmes mosolyok „A” arcán és érdekes grimaszok a tanárén. Volt egy jó fél óránk, míg ezen hülyültünk. Ekkor sem tudtam feloldódni. Legalább oda próbáltam figyelni. Megelégedéssel konstatáltam, hogy „A” ma sem volt más, mint egy imádnivaló, cserfes kislány. Ezt imádom benne annyira. Közvetlen tud lenni, mikor más nem. Jaj, tényleg. Ma is fogta a joghurtos pohár tetejét (azt az alufólia-darabot, Istenem, miért nincs erre egy külön szó) és a múltkori alkalomhoz hasonlóan elkezdett rajzolni rá. Tök jól elvolt magában. Persze nekem is volt levelem, „A” barátnője olvasta fel. De ez nem lényeges momentuma a mai napnak. Az órának vége volt és hazaindultunk. Bocs, illetve indultam, merthogy „A”-nak más dolga akadt, így egyedül battyogtam hazafelé. Illetve egyedül battyogtam volna, de találkoztam „A” barátnőjével. Jól elbeszélgettünk. Volt egy pillanat, amikor azt mondta, hogy (már azt sem tudom, minek a kapcsán) ki kell élvezni az [… ] életet, amíg még lehet. Ez annyira központi pillanata volt a napnak, hogy az már fájt. Ekkor, mint akinek megnyomtak egy gombot, szinte bekattantam. Elsétáltam ahhoz a buszmegállóhoz, ahol tudom, hogy lakik. Leültem a padra (basszus, csurom víz volt, meg hideg is, sőt még az eső is elkezdett esni, de ez nem érdekelt) és elhatároztam, hogy megvárom és mindent bevallok neki, mert ez nem mehet így tovább. Ez volt 17h51-kor. Már olyan 19h30 fele járhatott az idő, amikor hirtelen megláttam. (Ja, mellesleg ekkorra már teljesen „megfagytam”, mozdulni is alig bírtam. Csak ne legyek náthás, azt útálom. :( ) Szótlanul elsétált mellettem. Én szótlanul hagytam. Hogy miért, nem tudom, de mit akkor éreztem azt szavakkal nem, lehet leírni. Utáltam magam, hogy nem voltam képes semmit sem mondani neki, vagy legalább utána szólni. Talán eddig ez volt a mélypont. Utána felhívtam egy barátomat Angliában, mert valakivel kellett beszélnem. Csináltam is magamnak telefonszámlát rendesen. Nem gond, kibírom. Csak azt tudnám, most hogy lesz? (egyáltalán azt sem tudom, hogy legyen…)

    Ismét remek példája ez az ember esendőségének. Esküszöm, ha a világ vezetőit ilyen dologgal tartanák sakkban a terroristák, az USA hivatalos nyelve már rég az arab lenne...

    Regards: Csepy
    [kép]

    [Szerkesztve]

    Regards: Csepy

Aktív témák