Új hozzászólás Aktív témák

• #5 _Hunter_ őstag Agyasima #1

  Új Válasz 2005-02-15 08:05:48 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  _Hunter_

  őstag

  válasz Agyasima #1 üzenetére

  Mintát nem találtam de egy cikket ezzel kapcsolatban igen. Bekopiztam:
  
  Az ajánlólevél célja, hogy a vállalatok vezetői megfelelően tudjanak értékelni bennünket (mint potenciális alkalmazottakat), és mi a tudásuknak, szakképzettségüknek megfelelő munkahelyet találjunk.
  Mivel előfordulhat, hogy a jövendőbeli munkáltató referenciát kér, ezért célszerű lajstromot készíteni azokról a személyekről, akik ajánlóként szóba jöhetnek. Legyen néhány olyan ember neve a tarsolyunkban, akinek rálátása van tudásunkra, teljesítményünkre és eddigi munkánkra. Nem az a fontos, hogy sok nevet tartalmazzon e lista, hanem az, hogy ezek az emberek jól ismerjenek, és előre egyeztetett módon nyitottak legyenek a közreműködésre. Fontos, hogy ismertessük a jövendőbeli ajánlóval, hogy milyen munkát keresünk. Világosan magyarázzuk el neki, hogy mit szeretnénk csinálni, milyen ajánlólevelet írjon, mire fektessen hangsúlyt.
  
  Az ajánlólevélben szerepeljen az, hogy
  
  meddig dolgoztunk együtt;
  mi volt a felelősségi körünk a munkánk során;
  hogyan láttuk el a munkánkat;
  miért tart megfelelőnek az állás betöltésére.
  Szépet vagy igazat?
  
  Az ajánlólevél fontos támpontot nyújt a leendő munkaadó számára ahhoz, hogy felfigyeljen a bennünk rejlő lehetőségekre, megismerje fejlődési potenciáljainkat.
  Minduntalan felmerül az a kérdés, hogy miként győződhetünk meg arról, hogy a kiválasztott referencia személy valóban szépet és jót mond rólunk. Erre azt szokták javasolni, hogy olyan ismerősök ajánlását kérjük, akit régóta ismerünk, és biztosak vagyunk abban, hogy pozitívan fog rólunk véleményt formálni, ha majdani főnökünk érdeklődik nála.
  Azonban hasznos lenne végig gondolni, hogy valóban az-e az egyetlen üdvös módja az állás megszerzésének, hogy csupa jót mondanak rólunk. Sokaknak talán az tetszik, hogy csupa pozitív dolgot állítanak személyükről, munkájukról, hozzáértésükről. Csakhogy a kérdés nem ennyire egyszerű.
  
  A jobbik alternatíva
  
  Olyasvalakitől kérjünk ajánlást, aki igazat állít rólunk. Nem baj, ha nem tűnünk ideális jelöltnek, nem vagyunk az összes készség és képesség birtokában, ami a munkához szükségeltetik. Senki sem tökéletes, nincs olyan munkavállaló, aki minden kívánalomnak teljesen megfelelne. Akinek személyisége, a jövendőbeli csapathoz való alkalmazkodóképessége egyaránt ugyanolyan jó, mint tapasztalatai, tudása és elvárásai (például a jövedelemcsomaggal kapcsolatos igényei). Ugyanakkor nincs eszményi munkahely sem. A munkakör feltételei vagy megfelelnek elvárásainknak, képességeinknek, temperamentumunknak, vagy nem.
  
  Ezeket figyelembe véve érdemes elgondolkoznunk azon, hogy valóban megéri-e szebb képet mutatni magunkról, mint a valódi. Célunk-e, hogy olyan ajánlásokat adjanak rólunk, amelyek eltúlozzák képességeinket, alkalmazkodóbbnak, rugalmasabbnak, rátermettebbnek mutatnak, mint amilyenek igazából vagyunk?
  
  Mi történne, ha felvennének egy olyan munkakörbe, amelyben nem tudunk jó teljesítményt nyújtani? Kényelmetlenül érezzük magunkat, és kudarcot vallunk. Az a képességünk, jártasságunk, amely miatt felvettek, valójában nincs is meg, és nem csak munkaadónkat tévesztettük meg, de becsaptuk önmagunkat is.
  
  Őszinteséget!
  
  A legjobb ajánlás az őszinte ajánlás. Az, ha valódi képességeinkről, munkateljesítményünkről tesz tanúságot referencia személyünk. A referenciák célja az, hogy következő főnökünk meggyőződjön arról, hogy valóban alkalmasak vagyunk-e új feladataink ellátásra. A túl sok dicséret, lelkes megjegyzés inkább arra figyelmezteti a tapasztalt munkaadót, hogy a referencia íróját lekenyerezték.
  
  Egy példa kapcsán
  
  A Big Four egyikéhez jelentkezett Bori, senior tanácsadó munkakörbe. Referenciát korábbi főnökétől, egyik kollégájától és egyetemi évfolyamtársától kérte. Mind a hárman pozitívan vélekedtek róla, de hangot adtak kétségeiknek is, mely szerint még nem érett meg teljesen senior-szintű munka végzésére, habár – hozzátették – nem sok hiányzik hozzá.
  Feltételezhetnénk, hogy emiatt nem sikerült Borinak megszereznie a vágyott állást, holott bármennyire is rosszul hangzottak e megjegyzések, a munkaadó a pozitív, elismerő hangot hallotta ki a levelekből. Felvette Borit, de nem a meghirdetett pozícióba, hanem egy egy szinttel alacsonyabb szintűbe, ahol kiválóan teljesített. Majd néhány hónap múlva, amikor már magabiztosságra tett szert szakterületén, elnyerhette a senior pozíciót, amit eredetileg megcélzott.
  
  Ekképpen kellene a referenciákat kezelni, és ezért nem feltétlenül szükséges csak pozitív dolgokat hangoztatni az ajánlólevélben. Hosszú távon mindenképpen kifizetődőbb őszinte, valóságon alapuló ajánlást kérni és adni, mint túlzó, elbizakodott, lelkes hangnemű referenciát.
  

  Éld úgy a jelened, hogy tudd az lesz majd a múltad, ami meghatározza a jövődet!

Új hozzászólás Aktív témák