Hirdetés

A háborúk informatikusai

A modern hadseregeknek, különösen az egyik technikailag legfejlettebbnek, az Egyesült Államok haderejének ma már az egyik legfontosabb egységei közé tartoznak az IT-szakemberek, akik a kommunikációért és a high-tech hadieszközök működtetéséért felelősek. Az ő munkájuk hazai bázisaikon nem sokban különbözik egy nagyvállalatnál dolgozó szakemberétől, ám háborús viszonyok között jelentősen megváltoznak a körülmények. A Computerworld újságírói arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a katonai informatikusoknak milyen nehézségekkel kell megküzdeniük napjainkban Afganisztánban és Irakban, ahol az amerikai hadsereg aktív katonai tevékenységet folytat.

Eszközök

A megkérdezett tisztek szerint az első komoly nehézséget az időjárási körülmények jelentik: a harci telephelyek mindkét országban szélsőséges viszonyoknak vannak kitéve; Afganisztánban az évszakonkénti nagy hőingadozás, míg Irakban a néha 60 Celsius fokot is elérő forróság, a szél és a mindenhová beszivárgó por okoz gondokat. A megkérdezett parancsnokok beszámolója szerint az összességében több ezer katonából álló IT-műszaki csapatok berendezései a neves világcégek termékei: a légierő a Dell és a Sun, a hadsereg a Cisco megoldásaira, illetve szintén a Dell és a Sun szervereire építi hálózatát. Az egyéb szükséges eszközök is hétköznapi elemekből állnak, annyi a különbség, hogy kétfajta megoldást alkalmaznak: a bázison a szokásos házakba telepített rendszereket működtetnek (legalábbis a hadseregben), de a csapatmozgások koordinálásához vannak mobil központjaik is. Az adattovábbítás megoldására természetesen rengeteg műholdvevőt alkalmaznak.

Az afganisztáni Bagramban lévő bázison kiépítettek egy teljes száloptikás LAN-infrastruktúrát, 155 kábelezési központtal, amelyek 14 ezer felhasználó igényeit szolgálják ki, de ezen kívül szerte az országban még 98 különböző előretolt operációs bázist is működtetnek, melyek méretben az igen kicsitől (egy parabola és néhány kézi számítógép) a komplett helyi hálózatokig terjednek. A bagrami táborban három nagyobb adatközpontot is kialakítottak: a legnagyobb ezek közül 15x10 méteres, melyet a többinél is komolyabban védenek a kedvezőtlen környezeti viszonyokkal szemben. A kisebbek 6x3 méteresek, mindegyikben körülbelül 12 darab 42U magas rackszekrény van, a nagyban pedig két szinten 80–100 darab.

Hirdetés

Az iraki Baladban található légibázis 15 különböző helyszínen működtett helyi központokat, de a hangsúly a légi bázison van. Itt a száloptikás és a rézkábeles megoldásokat kombinálják, csakúgy, mint a műholdas és a mikrohullámú összeköttetéseket, hogy a légi irányítást minden körülmények között biztosítani tudják. Az ő fő adatközpontjuk egy 12x5 méteres alapterületű teherautóban van, ahol 30 különféle rackszekrény található – Baladban egyébként az irányító rendszer legfontosabb elemei mind egymással kapcsolatban álló teherautókra vannak telepítve, egyrészt mert nem végleges a bázis helye, másrészt pedig, hogy ha szükséges, bármikor helyet tudjanak változtatni.


Lőnek is

S mivel ezek az egységek háborús környezetben tevékenykednek, így természetesen célpontnak számítanak. Irakban a korábbi időkben naponta több rakétatámadás irányult a bázis ellen, de ezek száma mostanra a felére csökkent az ottani volt parancsnok szerint. Don Fielden elmondta azt is, hogy komoly veszteség eddig nem érte őket, mivel a rakéták nem célzottan érkeztek, hanem csak úgy nagyjából lőtték ki rájuk őket – eddig még egyetlen teherautót sem ért telitalálat. Egyébként az ezredes véleménye szerint rendszerük olyan robosztus, hogy egy egység megsemmisítése még nem teszi működésképtelenné.

Patrick Dedham, az afganisztáni Bagramban lévő IT-csapatok volt parancsnoka hasonló tapasztalatokról számolt be: a központot sosem érte komolyabb kár, de az előretolt egységek szenvedtek már el veszteségeket, ám Dedham is úgy véli, ezek nem voltak célzottak és előkészítettek, a támadóknak inkább szerencséjük volt. Egy ilyen helyi központ megsemmisülésekor átváltanak rádiókapcsolatra, amíg helyre nem állítják a hálózatot, ami a körülményektől függően 24–96 órát vesz igénybe. Ezek az előretolt terminálok a hadseregnél nem teherautókban vannak, hanem modulokat, POP- (point-of-presence) -terminálokat használnak, amelyeket helikopterrel szállítanak a helyszínre.

Az ellen nem véd...

Irakban három különböző hálózatot használnak, a különféle célokra eltérőket. Az egyszerű, nem védendő kommunikációra az úgynevezett NIPRNet-et (Not Secret Internet Protocol), a műveleti ügyek és a védendő információk közvetítésére az úgynevezett SIPRNet (Secret Internet Protocol) szolgál, a szigorúan bizalmas, kiemelten titkos adatok továbbítását pedig az úgynevezett JWICS (Joint Worldwide Intelligence Communications System) biztosítja. Afganisztánban a virtuális LAN-okon hét hálózattípus található meg: az előbb említett három, plusz a hétköznapi internet, két titkosított NATO-hálózat, s végül még egy, a legjobban védett, amely a NATO-n kívüli országok számára készült.

A hétköznapi munkában a beszámolók szerint a legnagyobb gondot a por okozza: mindenhová beszivárog, elképesztő mennyiségben, s a gyorsan kialakuló vastag porréteg már többször okozott rövidzárlatot, túlmelegedést, tönkremennek a kapcsolók stb. – ahogy mondják a katonák, a felszerelésük egyik legfontosabb darabja a porszívó. Ezen kívül komoly probléma az elektromos hálózat megbízhatatlansága, ezért a szünetmentes tápegység a szakemberek egyik legjobb barátja.

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt

Előzmények