Új-Zélandot eleddig a birkáiról, a rögbiről és csodálatos filmforgatási helyszíneiről ismertük. Ezentúl arról is nevezetes lesz, hogy itt fogadták el a világon először az úgynevezett „három csapás” törvényt.

Korábban már többször írtunk a tervezetről, de eddig csak Nagy-Britanniát és Franciaországot emlegették a híradások. Addig azonban, amíg az Európai Parlament és a tagországok egymással hadakoznak az elfogadást illetően, a világ túlsó felén törvényt fogadtak el a fájlcserélők megregulázásáról.

Az európai tervezethez hasonlóan az internetszolgáltatónak kötelessége figyelmeztetni a hálózatán jogvédett anyagokat engedély nélkül forgalmazó felhasználókat, legvégső esetben pedig meg kell szüntetnie a hozzáférést. „A szolgáltatóknak olyan házirendet kell megalkotniuk, amely megfelelő körülmények között gondoskodik a végződés megszüntetéséről” – így szól a törvény. Természetesen a telekommunikációs ipar, az internetszolgáltatók, a felhasználók, internetes szószólók és az IT-szakemberek többsége nem ért egyet a törvénnyel (Copyright [New Technologies] Amendment Act).

Szerintük a törvény alapvetően hibás, aláássa az alapjogokat, és egyszerűen működésképtelen lesz. „Lehetőség nyílik az emberi jogok megsértésére, s erre oda kell figyelnünk” – mondta Keith Davidson, az InternetNZ vezetője. „Vitatható ugyan, de az internet egyik nagy vívmánya, hogy erősítette az emberi jogokat és a demokratikus szabadságot világszerte. Ez a törvény azonban lehetővé teszi, hogy gyenge alapokon álló vádak esetén is lekapcsolják a felhasználókat az internetről, aláásva az ártatlanság vélelmét. A törvényhozásnak és az ipar képviselőinek ki kell találniuk közösen egy pragmatikusabb megoldást. Meg kell őriznünk a szolgáltató kötelezettségét, és korlátlan hozzáférést kell biztosítanunk az internethez, de meg kell találnunk a módját a szellemi tulajdon védelmének is” – tette hozzá.

„Az internetszolgáltatóknak Új-Zélandon társadalmi felelősségük van; nem az ő dolguk olyan homályos törvények értelmezése és végrehajtása, melyek ütköznek az előfizetők jogaival. Még rosszabb, hogy a törvény mindenkit szolgáltatónak definiál: iskolákat, könyvtárakat, egyetemeket – mindenkit, aki hozzáférést biztosít az internethez. A törvényhozás által alkalmazott laza nyelvezet seregnyi ügyvédet követel majd az értelmezéshez, mindezt a szolgáltatók és az előfizetők kárára” – nyilatkozta Ernie Newman, az internetezők jogait védő nonprofit szervezet, a TUANZ vezetője.

Új-Zéland jelenleg éppen a választási kampány kellős közepén tart (a szavazás november 8-án lesz), így elképzelhető, hogy néhány miniszter kicserélődik. Talán lehetőség nyílik a törvény szövegének megváltoztatására, és nem lesz elég csupán a gyanú, hanem bizonyíték is kell majd a törvénysértésre.

A világhálón jelenleg 3,3 millió „kivi” lóg (a lakosság 80%-a), de lehet, hogy ők kevésbé fontosak, mint néhány kapzsi lobbicsoport.