Tavaly októberben számoltunk be arról az új-zélandi kezdeményezésről, amely értelmében idén februártól alaposan megregulázták volna a fájlcserélőket: az internetszolgáltatóknak kötelességük lett volna először figyelmeztetni a felhasználókat, majd korlátozni, végül teljesen megszüntetni a hozzáférésüket, amennyiben az illegális – vagy annak vélt – tartalommegosztás miatt kirívóan magas forgalmat generálnak. A „három csapás” („három dobásod van”) törvény ugyan átment a parlamenten, de jogerőre mégsem fog emelkedni.
A notórius torrentezők elleni kemény fellépés korábban az Egyesült Államokban és Franciaországban lépett törvényjavaslat szintjére, de beállt a sorba Nagy-Britannia, Írország és Új-Zéland is. Az USA-ban egyelőre semmi sem lett az elképzelésből, Nagy-Britannia és Írország – a kemény kiadói lobbizás ellenére – szintén visszakozott; ezekben az országokban a szolgáltatók és a zeneipar képviselői nem tudtak megegyezni a főbb kérdésekben. A franciák ellenben makacsul kitartanak a törvényjavaslat mellett és lázasan dolgoznak annak előkészítésén; hiába az Európai Parlament tavaly szeptember végi állásfoglalása, amelynek értelmében a fájlcserélők tevékenységének ilyen fokú korlátozását 573 igen és 74 nem szavazat mellett egyszerűen törvénytelennek mondták ki.
Új-Zéland torrentellenes politikája haladt eddig a legdinamikusabban: a „három csapás” törvénye, vagyis az 1994.évi Copyright (New Technologies) Amendment Bill 92a szakasza tavaly télen elfogadásra került, és idén február végén kellett volna jogerőre emelkednie – az órási tiltakozásnak is köszönhetően viszont a parlament kénytelen volt egy teljes hónappal kitolni a hatályba lépés napját. A halasztás okaként hivatalosan azt jelölték meg, hogy e módon kívántak időt adni a szolgáltatóknak egy új szerződés előkészítésére, amely a törvényben foglalt szabályozás hatékony működését lett volna hivatott szavatolni. A papírmunka azonban nem hozott eredményt, mert gyakorlatilag ugyanaz történt, mint más országokban korábban: egyrészt a kiadók és az internetszolgáltatók ismét nem jutottak dűlőre egymással, másrészt a szabályozás szövegével is akadtak súlyos problémák, mivel a hozzáférés teljes megszüntetését többen erősen aggályos lépésnek tartották.
