Hát az úgy van, hogy bár folyamatosan kritizáltam a korábbi tények alapján mind az üzemben tartót, mind a működtetőt, valójában őszintén szurkoltam annak, hogy a megújított Ügyfélkapu ma reggel problémamentesen induljon el. Így írtam meg hajnalban – amikor még többé-kevésbé futott is a rendszer – a frissítések nélkül olvasandó beszámolómat róla. Kételyeim megtartása mellett felülkerekedett az újságírón az állampolgár, aki alig várja, hogy normálisan működő kormányzati, e-ügyintézési lehetőséget kapjon. (Urambocsá’ még azt is lenyelném, ha itt-ott pénzek eltűnnek, csak mönnyön má’ a rencer.)

A mai nap eseményei azonban azt bizonyítják, hogy hiába voltam bizakodó (pedig a kockablog szavazásán arra voksoltam, hogy minden simán fog menni, ugyanis elképzelhetetlennek tartottam, hogy a közelmúlt blamázsai után előfordulhat az, ami ma történt – óh, áldott naivitás!)

Aztán, ahogy teltek az órák, információk jöttek-mentek, gondoltam, most már kommentálni is kéne a történteket. Először arra gondoltam, hogy összeválogatom azokat a kommenteket innen-onnan, amelyek arról számolnak be, hogy kis hazánkban sok-sok embernek okozott nem kis gondot a leállás, időnként talán anyagi veszteséggel is számolni lehet. Majd az jutott eszembe, hogy ütköztetem a véleményeket, melyet szakemberek (vagy magukat annak gondolók) fejtettek ki az eset kapcsán. (Hogy miért nem a rendszer működtetéséért  felelős Kopint-Datorgot kerestem meg? Egyrészt vártam a délutánra, hogy kiderüljön, mi is történt, másrészt pedig – bár az elmúlt hetekben roppant készségesek voltak – biztos voltam benne, hogy ebben a káoszban, egy méretes bukás után elhajtanak, hiszen a jelenlegi szabályozás szerint az sem volt megengedett, hogy a múltkori cikkek végett közvetlenül beszéljek velük, ugyanis a nemzetbiztonsági izékre meg a szerződésekre hivatkozva nekik nincs nyilatkozattételi joguk. Na, ennyit a nyilvánosságról. Ettől persze írtam egy levelet nekik.)

Aztán így négy óra felé, mikor már hippen-hoppan rendkívüli vizsgálat is indult, letettem az egészről. Minek bonyolítani ezt a dolgot? Értem én a szakmai hozzászólásokat is, és nagyon helyes, hogy egy olyan informatikai lap fórumán, mint az IT café, ezek hangsúlyosak, s elhangzanak (itt is) olyan vélemények, hogy „nagy feladat”, „az dumáljon, aki már csinált ilyet”, meg persze ezek ellenkezője is stb. De – és itt az átlagpolgár szólal meg a maga demagóg módján – ez engem most épp nagyon nem érdekel.

Létezik egy cég, amelyik bizonyos feladatokra, bizonyos munkák elvégzésére vállalkozott, így válogatta meg (elvileg) a munkatársait, ezért kapta, kapja az (EU-s és a magyar adófizetőktől származó forrásból) a pénzét. Végezzék el a munkájukat. Ennyi.

Vajon ahhoz kinek volna kedve, hogy a vízszerelő lamentálását hallgassa a lakásában, hogy „hát ez komplex feladat, mindig bejöhet valami váratlan stb.”

Emberek, én fürödni akarok, nem kifogásokat hallgatni.