A világ számos városa döntött úgy, illetve gondolkodik azon, hogy WiFi-hotspotokkal szórja tele az utakat és a tereket. Nemrégiben Chicago helyhatóságán merült fel az ötlet, hogy 18 millió dollárból kiépítenének egy városi WiFi-hálózatot, amelyhez az üzletemberek, a közintézmények tisztviselői, az iskolák tanárai és diákjai is hozzáférnének, továbbá a mentők, a tűzoltók, a rendőrség alkalmazottai és minden olyan civil, akinek van erre alkalmas eszköze. San Franciscóban megvalósíthatósági tanulmány készül egy hasonló rendszer kiépítéséről, amelyhez felhasználhatják az ilyen hálózattal rendelkező mintegy száz amerikai város tapasztalatait, de tanulmányozhatják holland és tajvani önkormányzatok WiFi-rendszereit is. A megvalósítás során technikai szempontból gondot okozhat, hogy a nagyvárosok felhőkarcolói blokkolják a közterületeken folyó WiFi-kommunikációt. Ezt a jelsugárzás felerősítésével lehetne kiküszöbölni, ám ez zavart okozna a privát WiFi-rendszerekben.
Ugyanakkor nem a technikai gondok a leglényegesebbek a tervek kivitelezésével kapcsolatban, hanem az a "filozófiai" probléma, hogy vajon bele kell-e avatkoznia a közhivataloknak a telefontársaságok üzletébe. A hivatalnokok általában azzal felelnek erre a kérdésre, hogy az önkormányzatok pusztán egy olyan területet karolnak fel a nyilvános városi WiFi-rendszerek kiépítésével, amelyet a telefoncégek elhanyagolnak, illetve amennyiben mégis telepítenek ilyen hálózatokat, akkor nagyon magas díjat szednek azok használatáért. A vállalatok képviselői viszont azzal érvelnek, hogy a közszolgáltatásként kiépített, nagy sebességű internetes rendszerek eltorzítják a piaci versenyt, továbbá a helyhatóságok nem rendelkeznek megfelelő technikai felkészültséggel a hálózatok üzemeltetéséhez, karbantartásához.
A vita oda vezetett, hogy több mint egy tucat amerikai államban betiltották a közszolgáltatásszerűen működő, nagy sebességű adatátviteli szolgáltatást, illetve számos telefontársaság hajtott rá arra, hogy jogot kapjon községeket, városokat lefedő WiFi-rendszerek kiépítésére.
Kevin Werbach, a Pennsylvaniai Egyetem kommunikációpolitikával foglalkozó szakembere úgy véli, a vita akadémikus. A vezetékes és a vezeték nélküli, széles sávú internetelérési formák ugyanis alapvetően nem versenyeznek egymással. Míg a közcélú WiFi jó megoldást jelent olyankor, amikor valaki egy parkban ülve a laptopjáról akar internetezni, addig nem kínál megbízható alternatívát a lakások, irodák vezetékes (kábeles, illetve dsl-alapú) összeköttetéseire vagy házon belüli, privát WiFi-rendszereire.
