Terjed az új divat, a HDR-fotográfia

Hirdetés

Sok más amatőr fotóshoz hasonlóan az amerikai Joe Dejesus is felteszi az internetre a fényképeit, és nézegeti másokét. Tavaly az e célra szolgáló Flickr oldalain – amelyen bárki közzéteheti saját felvételeit, és megjegyzéseket fűzhet másokéihoz, jóval szabadabban, mint a magyar Fotozz.hu szájton – olyan képeket fedezett fel, melyek színei, tónusai szokatlanul, szinte természetellenesen élénkek voltak. Mint kiderült, a hatás a digitális gépek eljövetelével lehetővé vált ún. HDR – azaz nagy dinamikatartományú – fotográfiának köszönhető. Dejesus azonnal e szoftverrel megvalósítható technika lelkes használójává lett – derül ki a The New York Times beszámolójából.

A fotóit a Flickr-en Kris Kros néven publikáló fényképészt lenyűgözte, hogy a HDR-nek köszönhetően olyan színhatásokat – és egyáltalán olyan képeket – lehet készíteni, amilyeneket sem filmes, sem digitális gépekkel nem lehetett korábban. „Könnyen alkothatsz olyasmit, ami inkább tűnik festménynek” – magyarázta.

Szoftveres utómunka

A HDR-re képes programok azonban mégsem festményszerű fotók készítésére szolgálnak, a gyártókat sokkal inkább az a cél vezérli, hogy közelítsék a fotográfiával ábrázolható világot az emberi szem által látotthoz. A dinamikatartomány annak a mutatója, hogy az adott hordozó – amely lehet film vagy a digitális gép érzékelője – mennyire képes visszaadni a világos és a sötét képelemeket a felvételen. Az erősen kontrasztos témákkal a fényképezőgépek nem tudnak megbirkózni – különösen igaz ez a legelterjedtebb, kompakt kamerákra. Ilyenkor elveszhetnek a finom részletek: a sötét részek „bebuknak”, azaz teljesen feketék lesznek, míg a világosak „kiégnek”, merő fehérként jelennek meg fotón. (Az ég az árnyékban lévő témák fotózásakor például bizonyosan kiég.) Ezek a részletek a megszokott számítógépes utómunkával sem nyerhetők vissza, mert e területeken a felvétel nem tartalmaz értékelhető adatot.


Szürreális valóság HDR-rel: PhotoToasty felvétele a Flickr-ről

A HDR programokkal – és némi pluszmunkával – azonban megoldható, hogy a kép sötét és világos részei egyaránt jól exponálva jelenjenek meg a képen. Az első lépés az, hogy a témáról több felvételt – a tapasztalok szerint három fotóval már jó eredmény érhető el – kell készíteni a kontrasztos fényviszonyoknak megfelelően többféle expozíciós beállítással. Az így készített képek között lesz alulexponált, melyen csak a világos részek kivehetők, és túlexponált, melyen pedig csak a sötétek. A szoftver – az Adobe Photoshop CS2-ben a HDR-szűrő alapértelmezés szerint megtalálható, de vannak önálló termékek is, mint a Photomatix Pro vagy az FDRTools – ezek felhasználásával aztán automatikusan képes megalkotni a HDR-képet, melyen minden részlet látható.

A módszernek azért vannak korlátai. A tűéles HDR-képekhez mindenképpen állványt kell használni, hogy közel pontosan ugyanarról a képkivágásról tudjunk többször is felvételt készíteni; ez egyben azt is jelenti, hogy mozgó témáknál az eljárás gyakorlatilag nem használható. Nem véletlen, hogy elsősorban a tájképfotósok alkalmazzák.

Az egyes programok némileg eltérő eredményeket produkálnak: van, amelyik több részletet őriz meg, van, amelyik drámaibb színeket ad. Sok profi fotós szerint a HDR-képek természetellenesek, de a Photomatixot fejlesztő cég vezetője, Geraldine Joffre erre azzal replikázik, hogy a profik egyszerűen hozzászoktak, hogy milyen lehet egy fénykép. „Az emberek esetenként azt mondják: ez nem úgy néz ki, mint egy fotó, hanem mint egy festmény. De ha a géped tökéletes lenne, eleve HDR-képeket rögzítene” – érvel.

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt

Előzmények