A gondolattal irányított robotkar már működik

Hirdetés

Ha a forrást, a leírást és a bemutató videót nézzük, akkor nyugodtan nevezhetjük akár szenzációsnak is a világ talán legtekintélyesebb tudományos folyóiratának, a Nature-nek, pontosabban e lap online változatának tegnapi közleményét: amerikai kutatóknak sikerült egy minden eddiginél jobb, agy által vezérelt interfészt előállítaniuk, vagyis megoldották azt, hogy egy élőlény az agyával irányítson egy gépet. Az igazsághoz az azért hozzátartozik, hogy mindez nem tökéletes újdonság: már jó pár éve jelennek meg híradások erről, illetve hasonló projektekről; a mostani közlemény azonban azt sugallja, hogy erkölcsi (és esetleg anyagi) támogatás reménye is motiválta a kutatókat. Ez persze nem baj, sőt, csak nem szabad elfelejteni, hogy az alább közölt eredmények nem most robbannak be a tudományos életbe, a már jó néhány éve folyó kutatások egyik – igaz, lenyűgöző – részeredményéről van szó.

Ahogy az előbb említettük, önmagukban az ilyen jellegű próbálkozások, kísérletek egyáltalán nem újak – főképp az érzékszervek fogyatékosságainak, sérüléseinek helyreállítására születtek már kiváló megoldások, hiszen például ma már napi gyakorlat, hogy a rosszul halló vagy teljesen süket emberek egy implantátum segítségével újra (vagy éppen először) egy egészséges ember érzékelési képességeivel rendelkezhetnek. Ám ezek a hihetetlen fejlesztések – roppantul leegyszerűsítve – „mindössze” annyit érnek el, hogy az ingerület valamilyen okból sérült, hibás útját helyreállítják, s a közvetítő csatorna hibáit küszöbölik ki finom technológiával. A Nature által tegnap közzétett kutatási eredmény azonban egy szinttel feljebb lép: sikerült azt elérniük, hogy egy implantátum segítségével a kísérleti állatok agyuk parancsaival egy robotkezet irányítsanak – s ha túlozunk egy kicsit, akkor ez bizonyos értelemben már majdhogynem a gondolatvezérelt gép ideájához visz el bennünket. De persze ez túlzás – egyelőre.

A Nature-ben közzétett videó azt mutatja, hogy a kísérleti alany, egy makákó, az agyába ültetett elektródák segítségével irányít egy mechanikusan igen finoman kidolgozott robotkart – a kutatók az agyi impulzusokat képesek voltak átalakítani olyan adatfolyammá, mely megfelelő konverzióval értelmezhető a gépkar vezérlő szoftvere számára –, hogy táplálékhoz jusson. A fejlesztők közlése szerint a sikeres akciók aránya a kísérletbe bevont két majom estében 61, illetve 78 százalékos volt.

A kutatás vezetője, a Pittsburghi Egyetem oktatója, Andrew Schwartz elmondta nyilatkozatában, hogy maga a technológia nem új, már régóta kísérleteznek hasonlóval, ám tudomása szerint ez az első alkalom, hogy ilyen módon sikerült az agy parancsait úgy lefordítani, hogy egy konkrét, háromdimenziós tevékenység vezérlését, elvégzését – nevezetesen a táplálék megszerzését – meg tudják valósítani. Schwartz úgy véli, hogy már igen közel van az az idő, amikor a módszert embereken is tesztelhetik (ő ezt két éven belül szeretné elérni), s ha sikerrel járnak, akkor a mozgássérült emberek egy tekintélyes hányada számára eddig elképzelhetetlen rehabilitációs lehetőségek nyílnak meg. Az AFP hírügynökség által felkeresett szakértő, John Kalaska, aki a Montreali Egyetemen a központi idegrendszer kutatásával foglalkozik, azt nyilatkozta: egy ilyen technológia sok százezer olyan sérült emberen segítene, akiknek az agya képes a mozgáshoz szükséges parancsokat kiadni, ám testük ezeket nem tudja végrehajtani.

Schwartz ugyanakkor nem titkolja azt, hogy részletkérdésekben igen rosszul állnak, ezek kidolgozása még várat magára: a sikeres működést csak laboratóriumi körülmények között tudták eddig biztosítani, a beültetett elektródák csak rövid ideig, hetekig maradnak működőképesek, a majmok teste, agya sem reagált rájuk igazán jól, hegszövetek alakultak ki az implantátumok körül; nem megoldott még az sem, hogy a tapintási érzékelést, illetve a fogás erejét szabályozzák stb. – szóval akad még munka elég.

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt

Előzmények